Metafora — metonímia

1. Metafora — metonímia

2. Arisztotelész (Kr. e. 384–322) a Poétikában (1457b1–1458a17) a metaforán a trópusok bármely fajtáját érti, tehát „nemfogalomként” használja. Számára minden metafora, amikor valamit nem a saját nevével nevezünk meg, akár azért, mert nincs is saját neve, akár egyéb okból.

3. „Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy (1.) a nemről a fajra, vagy (2.) a fajról a nemre, vagy (3.) a fajról a fajra, vagy pedig (4.) analógia alapján. Nemről fajra való áttételnek nevezem például ezt: ‘itt állt meg a hajóm’, mert  lehorgonyozni annyi, mint valamit megállítani. A fajról nemre való átvitel példája: ‘Odüsszeusz valóban tízezer kiváló tettet hajtott végre’, mert a tízezer általában sokat jelent, és ezt használta a költő a ‘sok’ helyett.”Arisztotelész két metafora-példája a későbbi stilisztikai rendszerekben szinekdoché.

4. Metafora‘(név)átvitel’ Bármely okból történő, a két dolog közelebbi kritériumokkal meg nem határozott hasonlóságán alapuló névátvitel Metonímia‘névcsere’ Olyan trópus, amely a két fogalom közti időbeli, térbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton alapul. Különleges esete a szinekdoché, amelyben a névcsere faj–nem, illetve rész–egész viszonylatban történik.

6. A metafora fajtái: • költői metafora: „a bánat? nagy óceán...” (Petőfi), „a lelkem ódon, babonás vár” (Ady) • kognitív metafora: (benzolgyűrű, atomkar) • exmetafora / köznyelvi metafora: (a nyár derekán, szöget üt a fejébe)

7. Emanuele Tesauro írja a 17. században:„A metafora [...] gyakorta segítségére jő a nyelv szegényességének, és midőn a megfelelő szó hiányzik, szükségből az átvitt értelemmel segít, mint például, ha ezt akarnád mondani saját szóval: A szőlővesszők gyöngyöznek vagy A nap fényt áraszt, nem volnál képes. Jól figyelte meg Cicero, hogy a metafora öltözethez hasonlít, amelyet szükségből találtak ki, de gálára és ékességre is való.”

8. Camus „A közöny” című regényében az arab Mersault által történő lelövését hat bekezdésben beszéli el, s ebben a hat bekezdésben 25 metaforát használt. A regény ezt megelőző 83 oldalán mindössze 15 metafora fordul elő. (Stephen Ulmann: Language and Style, Oxford, 1964, 121. o.)

9. A metafora nemcsak nyelvi, hanem képi is lehet. Téves az a gyakran hangoztatott vélemény, miszerint képekkel nem lehet állításokat kifejezni. Daniel Chandler: Semiotics for Beginnershttp://www.aber.ac.uk/media/Documents/S4B/sem07.html

10. A metaforával és a metonímiával kapcsolatba hozható szemiotikai, nyelvi és irodalmi fogalmak • metafora • folytonos jel • analóg kód • konnotáció • paradigmatikus szókapcsolatok • ikon, szimbólum • szupraszegmentális nyelvi jelek • líra • belső történések és állapotok verbalizációja • modern irodalom: metaforikus szövegszerveződés • szövegszerű irodalom • metonímia • diszkrét jel • digitális kód • denotáció • szintagmatikus szókapcsolatok • index • szegmentális nyelvi jelek • epika • külső történések (és állapotok) verbalizációja • klasszikus irodalom: metonimikus szövegszerveződés • világszerű irodalom

11. Metonimikus és metaforikus szövegszerveződés Az irodalomtudomány megállapította, hogy a széppróza szövege a 20. század során a klasszikus prózára jellemző metonimikus szövegszerveződés felől a metaforikus szövegszerveződés felé mozdult el. Ugyanerre a jelenségre utal az is, amikor a szakirodalom az eredetileg epikus széppróza lirizálódásáról beszél.

12. Metonimikus szerveződésű szöveg I. A menhely két kilométerre van a falutól. Gyalog tettem meg az utat. Azonnal látni akartam anyámat. De a kapus azt mondta, előbb az igazgatóval kell beszélnem. Mivel annak dolga volt, egy darabig várnom kellett. Addig a kapus tartott szóval, utána meg az igazgató: az irodájában fogadott. Kis termetű öregúr, becsületrenddel a gomblyukában. Rám nézett, világoskék szeme volt. Aztán kezet szorított velem, de oly soká, hogy nem tudtam, miképpen szabaduljak a szorításából. Előszedett egy iratcsomót, és azt mondta: - Meursault-né három évig volt itt nálunk. Ön volt az egyetlen támasza. (Albert Camus: Közöny)

13. Metonimikus szerveződésű szöveg II. • A szöveg szervező elve az időbeli érintkezés: a dolgok egymás után történnek, logikailag is jól követhetően. • A metonimikus szerveződésű szöveg legfontosabb ismérve a temporalitás (időbeliség) és a linearitás. • A metonimikus szerveződésű szöveg jellemzően külső történéseket beszél el.

14. A metonímia ÉRINTKEZÉSEN alapuló szókép. • Az elbeszélő szövegben folyamatos IDŐBELI ÉRINTKEZÉS van: az események időrendben követik egymást. • A klasszikus leíró szövegben is ÉRINTKEZÉS van; ez az ÉRINTKEZÉS TÉRBELI. • A metonimikus szerveződésű szövegben a szavak többnyire alapjelentésükben vagy metonímiaként szerepelnek.

15. Metaforikus szerveződésű szöveg I. Az acél felvillanó fénye, mint egy hosszú s szikrázó penge, úgy érte a homlokomat. Ugyanekkor a szemöldök verejtéke egyszerre ráhullt a szemhéjamra, s mindkét szememet langyos és sűrű fátyollal borította. E könny és sófüggöny mögött egyszerűen megvakultam. Már csak a nap cintányérját éreztem a homlokomon, s egyben, határozatlanul a késből felvillanó fényes kardot, állandóan velem szemben. Ez a lánggal égő kard egyre marta a szempillámat, s folyton vájkált fájó szememben. Akkor aztán minden megingott. A tenger felől sűrű és lángoló leheletáradt. Úgy éreztem, hogy az ég egész széltében megnyílik, s tűzesőt hullat a földre. Egész lényem megfeszült, és görcsösen szorongattam kezemben a revolvert. A kakas engedett, odaértem a cső sima fémtestéhez, s akkor kezdődött el minden abban a száraz, süketítő zajban. Leráztam magamról a napot és egyben a verítéket. (Camus: Közöny)

16. Metaforikus szerveződésű szöveg II. • A metaforikus szerveződésű szövegben a dolgok nem egymás után következnek, hanem mintegy „egyidejűleg vannak”; az ilyen szövegeket a temporalitás és a linearitás helyett a szimultaneitás (egyidejűség) jellemzi. Ez feszülő ellentétben áll a nyelvi anyag alapvetően temporális és lineáris természetével; ez az ellentét a szöveg esztétikumának egyik legfontosabb forrása. • A metaforikus szerveződésű szöveg jellemzően belső történéseket beszél el.

17. A metaforikus szerveződésű szövegben sem az időbeliség, sem a térbeliség nem markáns elem: az időbeliség helyébe a szimultaneitás (egyidejűség) lép, a tér relativizálódik, elmosódik. • A szövegben az átlaghoz képest nagyobb számban fordulnak elő hasonlatok, metaforák.