Download
1 / 13
130 likes | 254 Views
A nőnevelés története 2. Korai kereszténység, középkor. Korai kereszténység. Az Újtestamentumból kitűnik, hogy Jézus Krisztus nem úgy vélekedett a nőkről, mint kortársainak többsége.
E N D
A nőnevelés története 2. Korai kereszténység, középkor
Az Újtestamentumból kitűnik, hogy Jézus Krisztus nem úgy vélekedett a nőkről, mint kortársainak többsége. • Nem tekintett rájuk alantas, bűnökre eleve hajlamos teremtményként, akik a férfiakat rosszra csábítják. A nő értékes, önálló lény éppúgy, mint a férfi, de éppoly esendő is. Vétkeivel szemben azonban Krisztus elnéző. • A házasságtörésen kapott nőt sem hajlandó – a régiek szokása szerint – megkövezni, inkább arra inti a vádló farizeusokat, hogy tekintsenek önmagukba, s ott keressék a bűnt. (Ján. 8. 2-11.)
Pál apostol a korintusziakhoz írt levelében a házasságban élő felek egyenrangúságáról, a kölcsönös tiszteletről és egymás elfogadásáról beszél. „A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” (Kor. 7. 3-4.)
A filozófiai szinten megfogalmazott egyenértékűség a hétköznapi viselkedést szabályozó normákban nem öltött testet. • A családon kívüli nyilvánosság előtt, a vallási közösségekben a nőknek szerényen visszahúzódva kellett viselkedniük: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.” (Kor. 14. 34.)
Ez már a krisztusi nőeszménytől való elszakadást, a nőkről alkotott tradicionális képhez való visszatérést jelzi. Jellemzői: esendőség, erkölcsi gyengeség, a szellemi alacsonyabbrendűség, fizikai gyengeség. • Ez a nő-imázs tesz szert dominanciára az egész középkoron keresztül, és érezteteti hatását még 19. században is.
Tertullianus például ezekkel a becsmérlő szavakkal illette a női nemet: „Mindig gyászolnod kell, rongyokkal fedettnek és bemocskoltnak kell lenned a bűnbánatban, azért, hogy a bűnt, melyet elkövetett az emberi nem, megváltsd [ ... ] A sátán kapuja vagy te, ó, asszonyi állat. Te vagy az, aki megérintette a sátán fáját, és aki elsőként szegted meg az isteni törvényt.
Szent Jeromos (Hieronymus, 349 körül – 420) 1. Laeta számára ad tanácsot kis leánya, Paula neveléséhez. 2. A másik levél címzettje Gaudentius és leánya Pacatula.
Jeromos idealizált leányneveltje a világtól elvonuló szerzetesi életre készül, ezért „semmit se halljon, semmit se szóljon, mint ami Istenfélelmet lehel. Szemérmetlen szókat ne értsen, világi dalokat ne ismerjen. A gyönge ajak az édes zsoltárokat tanulja zengeni. Távol maradjon tőle hasonló korú fiúk pajkos társasága, sőt leánytársait és a cselédséget is távol kell tartani a világi társaságtól, nehogy arra, amit vesztükre megtanultak, további szerencsétlenségre még másokat is kioktassanak.”
A leány dolga az, hogy „a világot ne ismerje; éljen, mint angyal; bár húsból is van, legyen a húsnak romlása nélkül” • Éljen visszavonul életet otthona falai között, mértékletesen táplálkozzon, tanulja meg a női nemhez méltó házimunkát. • Női erényei kettős szüzességében testesülnek meg: a test és a lélek érintetlensége az elérendő cél. • A leánynevelés ideálja Mária, a Szűzanya.
Tanuljon írni, olvassa a Bibliát. Az írás és olvasás tanításának segítését a következőképpen képzeli el Hieronymus: „Ha azután reszkető kézzel kezdi az íróvesszőt a viaszkos táblán végig húzni, akkor vagy egy idegen kéz vezesse ujjait, vagy véssük be előre a viaszba a betűket, hogy a mélyedésben haladva, keze el ne tévedjen.” • A mindenre kiterjedő felügyelet és segítés együttes hatása.
