1 / 38

A korrózió elleni védekezés lehetőségei.

A korrózió elleni védekezés lehetőségei. Soha nincs eléggé korán, hogy már késő ne legyen!. A passzív (bevonatos) védelem eszközei és módszerei. Szervetlen, fémes bevonatok galvánbevonatok, tűzi úton felvitt bevonatok stb. szervetlen, nemfémes bevonatok

emile
Download Presentation

A korrózió elleni védekezés lehetőségei.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A korrózió elleni védekezés lehetőségei. Soha nincs eléggé korán, hogy már késő ne legyen!

  2. A passzív (bevonatos) védelem eszközei és módszerei. Szervetlen, fémes bevonatok • galvánbevonatok, • tűzi úton felvitt bevonatok stb. • szervetlen, nemfémes bevonatok • foszfát-, kromát-, zománc-, kermet- stb. Szerves bevonatok • festék-, lakkbevonatok; • műanyagok, gumiféleségek; • zsírok, olajok; • bitumen, kátrányalapú bevonatok stb.

  3. A védelem hatásmódja szempontjából1 Tökéletesen záró bevonatok • zománcbevonatok; • kerámiabélések; • cementbevonatok; • gumiburkolatok; • műanyag burkolatok A tökéletesen záró bevonatokvédőhatása azon alapszik, hogy a korróziót okozó támadó anyagot tökéletesen távol tartják a fém felületétől. Ha a bevonat sérülése folytán a támadó oldat a réteg alá hatol, akkor a korrózió a bevonat alatt folytatódik és rövid időn belül a bevonat leválik a fém felszínéről, tönkremegy.

  4. A védelem hatásmódja szempontjából2 Nem tökéletesen záró bevonatok • kémiai és elektrokémiai felületkezeléssel előállított bevonatok (foszfát, eloxál stb.); • festékek; • lakkok; • olajok; • Zsírok A nem tökéletesen záró bevonatokrendszerint pórusosak. Védőhatásuk elsősorban a réteg anyagának kémiai ellenállásán alapszik, azonban nagymértékben befolyásolja a porozitás, a tapadó-képesség stb.

  5. Fémbevonatok, kombinált bevonatok: • hengerelt (plattírozott); • termikus eljárással készölt (tűzi, szórt, diffúziós stb.) • Galvánbevonatok • galván- vagy tűzifémbevonat + festék; • szórt fémbevonat + műanyag telítés; • alapfestés + műanyag bandázs stb.

  6. Abevonatok problémái: • A természetes vagy mesterséges pórusos védőbevonatok el-lenállóképessége, ill. védőhatása nagymértékben fokozható, ha a pórusokat telítjük, impregnáljuk (pl. zsírokkal, olajokkal stb.). • A fémbevonatok átmenetet alkotnak a tökéletesen záró és a pórusos védőrétegek között. • Tekintve, hogy a fémbevonatoknál két különböző fém érintkezik, a bevonat pórusaiban vagy hibahelyeinél nedvesség jelenlétében helyi elemek keletkezésére nyílik lehetőség. • A vasnál nemesebb potenciálú fémek (nikkel, króm, réz stb.) nagyobb korrózióállóságúak ugyan mint a vas, de ha megsérülnek, katódként fognak viselkedni az alapfémmel szemben, és így annak rozsdásodását meggyorsítják. • A vasnál kevésbé nemes potenciálú fémek (cink stb.) a vassal szemben anódként fognak viselkedni. Ha tehát megsérülnek, a hibahelyeknél a vas helyett a bevonat korróziója gyorsul meg. A cink ilyen katódos védelemszerű „távhatás"-a (Fernschutzwirkung) kb. 0,4 mm. (Azonban a hőmérséklet emelkedésének következtében pl. a polaritás megváltozik, és a vas lesz az anód!)

  7. A bevonatok. Általános elvárások • A kombinált bevonatrendszereka nagy védőhatású és hosszú élettartamú eljárások közé tartoznak. Különösen olyan területen jelentősek, ahol a rendszeres karbantartás nehézségekbe ütközik, vagy költséges. (Távvezetékek, szabadba telepített üzemi berendezések, nagy tereptárgyak stb.) • Itt kell megemlékeznünk a bevonó eljárások előtt alkalmazott felületelőkésítésről és előkezelésről. A felület-előkészítéskörébe tartozik a zsírtalanítás és oxideltávolítás (pácolás, homok / szárazjég szórás stb.). A felület előkezeléspedig rendszerint passzíváló hatású eljárásokat jelent, mint foszfátozás, kromátozás stb.

  8. A ma használatos bevonatrendszerek sem mindig hibátlanok: Tekintsük át röviden a műanyagok korróziós tulajdonságait. • Kémiai korrózióról akkor beszélünk, ha valamilyen vegyszer hatására kémiai átalakulás következik be a műanyagban. Ilyen pl. a vízben oldhatatlan polivinilacetátnak elszappanosodása erős savak vagy lúgok hatására és vízben oldható polivinilalkohollá alakulása. Kémiai hatásra maguk a szénláncok is megrövidülnek, ez a körülmény jelentősen hat a mechanikai tulajdonságokra. Ilyen pl. a polietilén elroncsolódása oxidáló savak hatására. Az egyes műanyagok vegyszerállóságára nincsenek általános szabályok. Az azonban megjegyezhető, hogy minél nagyobb a műanyagok relatív molekulatömege és térhálóssága, annál inkább ellenállnak a kémiai hatásoknak. Az olefinláncot, kettős kötéseket tartalmazó műanyagok oxidációs hatásra érzékenyek. Az észter-, éter-, és peptid-kötések lúgok hatására elszappanosodnak. • Valamely műanyagfajta adott közeggel szembeni korrózióállósága csak egyedi vizsgálattal dönthető el. A szakirodalomban található vegyszerállósági táblázatok is csak tájékoztató jellegűek akkor, ha két vagy több vegyszer együttes hatásáról van szó.

  9. A műanyagok hosszú távú viselkedése nem mindig ismert: A műanyagok esetén, a kémiai korrózión kívül figyelembe kell még venni a duzzadást (a közeggel az anyagba hatolását), a sugárkorróziót (pl. a napfény és egyéb elektromágneses sugárzások roncsoló, kötést felszakító hatását), a termikus korróziót (a hő hatására bekövetkező bomlást), a feszültségkorróziót (a feszültség és a korróziós közeg együttes káros hatását), és a biológiai korróziót (egyes mikroorganizmusok hatását). A fémek korrózióvédelme szempontjából elsősorban a műanyag bevonatok a fontosak számunkra. Műanyag bevonatokkészítésére a következő módszerek használatosak: • Bevonatkészítés oldatból. A festékek és lakkok felhordásához hasonló. A műanyagot oldatban viszik fel a felületre, majd az oldószert elpárolog­tatják. • Bevonatkészítés diszperzióból. A műanyagot vízben finoman eloszlatott formában (diszperzióban) hordják fel. • Bevonás olvasztásos módszerrel. A műanyag olvadékát hordják fel lángszórással, de főleg ráolvasztással. Az utóbbi módszer szerinta mű-anyag olvadáspontja fölé hevített fémet műanyagporral hozzákérintkezésbe.

  10. A rétegek felviteli lehetőségei: • Bevonás plasztiszólokkal és organoszólokkal. A műanyagnak megfelelő lágyítóval készült pasztaszerű diszperzióját hordják fel a felületre, majd melegítéssel alakítják ki a bevonatot. • Bevonás kémiai szilárdítással. Ezek a bevonatok olyan hőre keményedő műanyagokból készülhetnek, amelyekben a katalizátor hozzáadására bekövetkező térhálósodáskor nincsen anyagveszteség (kondenzációs veszteség). Ezeket az ún. öntőgyantákat folyékony állapotban hordják fel (pl. kenéssel, szórással) és a keményedés már a fémfelületen megy végbe. Ide tar­toznak: pl. a poliészter és az epoxigyanta bevonatok. • Fólia- és lemezbevonatok. Leginkább csövekre alkalmazzák őket és a műanyag lemezt vagy fóliát ragasztóanyag felhasználásával, tekercseléssel viszik fel a felületre. A fólia, ill. lemez már gyárilag el lehet látva ragasztó-réteggel. Bonyolult alakú tárgyakra a felvitelt vákuum segítségével is végezhetik. • Itt emlékezünk meg a gumibevonatokról is, amelyeket közvetlenül a fémre vulkanizálnak, vagy ragasztóanyaggal visznek fel.

  11. Polietilén zsugor anyagok: • Ívek, hegesztési varratok passzív védelme • A termikus rázsugorítás jó villamos ellenállást biztosít. • Előreszigetelt csöveknél azonos minőség mint a vonali szigetelés.

  12. Külső és belső védelemmel ellátott acélcső • Belső védelem: Gyárilag felhordott betonréteg • Külső védelem: extrúdált polietilén bevonat

  13. Gömbgrafitos PE védett vezeték • Könnyű szerelhetőség • Hosszú élettartam • Kóboráramra érzékeny • Ha húzás biztosra építik, célszerű aktív védelemmel is ellátni! 80 - 800 mm-ig

  14. A csőszigetelések történelmi sora Kőszénkátrány: a kőszenek szárazlepárlásának (kigázosítás, pirolízis) cseppfolyós terméke, amelynek legfontosabb összetevői a fenol homológjai, a különféle szerves kén- és nitrogénvegyületek, továbbá a szénhidrogének, elsősorban a sokgyűrűs aromás szénhidrogének. Minősége eltér feketekőszén és barna­kőszén esetén, de a szénvegyületek éghetősége, az egyes aromások rákkeltő hatása miatt mindegyik kátrányfajta veszélyes anyag. A szén kémiai feldolgozásának elterjedtsége miatt a kőszénkátrány, illetve az ennek előállításával és feldolgozásával kapcsolatos tevékenység gyakori környezetszennyezési forrás. A fakátrányt évezredek óta használták szigetelésre.

  15. Bitumen (papír, juta, üvegszál erősítéssel): A bitumen szigetelés sokáig elterjedt ill. egyedüli módszer volt. Mai napig használják sok területen, azonban csövek esetében sok a rossz tapasztalat. • Erősítették papírral, kenderrel jutával • Az utolsó időszakban üvegtextillel. • Ma már nem használják, elsősorban az öregedése, ill. a mikrobiológiai érzékenysége miatt. Korrózióvédelmi előnye volt a nagyobb felületű hiba, amely kisebb korróziósebességet eredményezett!

  16. Egyéb szigetelő műanyagok: • PVC fóliák (Hungikor): elterjedten használt fóliás szigetelőanyag. A tapasztalatok alapján azonban hosszútávon nem vált be. A fólia a ftalát-kidiffundálás miatt felkeményedik, és így törékennyé válik. Másik gond a víz bediffundálása, amely lerontja a villamos ellenállását. • PE fóliák: általánosan és elterjedten használtak: ma már szinte csak a zsugorodó kivitelűeket építenek be. Vigyázni kell a hőkezelési technológiára, hajlamos az elszenesedésre! • Extrúdált PE: Gyárilag szigetelt csöveken található. Korróziós szempontból, ha ép, a ma ismert legjobb megoldás. Hátránya: a kisméretű hibahelyeken nagy lesz a korróziósebesség, továbbá különlegesen érzékenyek a váltóáramú és az egyenáramú korróziós hatsokra!

  17. Az aktív elektrokémiai védelem eszközei: katódos védelem, kóboráramok elleni védelem, inhibitoros védelem. • Katódos védelem: belső áramforrású védelem, külső áramforrású védelem • DC kóboráramok elleni védelem: forrásfüggő és forrás független, • AC kóboráramok elleni védelem: a levezetés lehetőségei. • Az inhibitorok

  18. Az aktív elektrokémiai védelem elvi lehetősége • A magyarázat az un. „Purbaix” diagramban található meg • Ezeket termodinamikai számításokkal határozzák meg, így csak a korrózió lehetőségét, vagy lehetetlenségét határozzák meg,, de nem szólnak a lehetséges korróziósebességekről. • A diagramok csak tiszta fémekre vonatkoznak, így nagyobb mennyiségű ötvözőt tartalmazó fémek viselkedését nem lehet általuk elbírálni. • A passzivitás tartományában nem okvetlenül alakul ki védőfilm a felületen, ill. a már meglévő védőfilmeken is alakulhatnak ki olyan időbeli átalakulások, amelyeknek következtében a védőhatás megszűnik. • A diagramok elkészítése során figyelembe vett egyes reakciók következtében H+ ill. OH- ionok keletkeznek vagy tűnnek el. Ezáltal a fém felületén a pH helyileg és időlegesen eltérhet a fémtől távolabbi oldatban uralkodó pH-hoz képest.

  19. A katódos polarizáció

  20. A belső áramforrású katódos védelem felépítése Az anód lehet: magnézium, cink, alumínium • Korlátozott terhelhetőség • Rövid élettartam (önkorrózió + a védelemből származó fogyás) • Csak megfelelő környezetben (Ro < 50 Ohm.m) alkalmazható

  21. Autonóm anódos védelem hibája • A nem megfelelően kiválasztott anódanyag nem működik! • Felesleges költségek, mert hatástalan! • Bizalomvesztés a felhasználónál!

  22. Magnézium anódok

  23. Külső áramforrású katódos védelem • Bárhol alkalmazható • A külső áramforrás sokféle lehet • Az anódok alakja, anyaga lehetővé teszi az alkalmazkodást a környezethez. • A védelembe be nem vont szerkezetekre veszélyes lehet!

  24. Az anódok fajtái Kiépítés szerint: • Mélyanódok • Középmély-anódok • Felszíni anódok • Osztott anódok • Lineáris anódok Anyagát tekintve: • Acélanódok • Grafitanódok • Ferroszilícium anódok • Titán és niób anódok • Nem fémes anódok (vezető polimer és gumi)

  25. Elvárások az anódtól: • Szétterjedési ellenállás • Stabilitás (elektro-ozmózis) • Hosszú élettartam (tömegveszteség) • Egyenletes polarizálás • A környezet minimális veszélyeztetése • Gazdaságos építhetőség. • Az anódágy (backfill) szerepe.

  26. Anódok:

  27. Egyenáramú kóboráramok elleni védelem Forrásfüggő védelem: • Csak negatív sínbetáplálású villamosnál alkalmazható • A csőáram kilépés helyét kötik össze a sínnel egy diódán keresztül (visszacsapó szelep!): drenázs védelem • A csőáram kilépés helyét kötik össze, de egy további egyenirányító katódos védelmet is biztosít: szutirázs védelem (a sín az anód ebben az esetben) • Katódos befolyásnál a védelembe történő bekötés a megoldás, legalább a nulla kiegyenlítő áram szintjéig. Forrás független védelem: • Nem függ az alkalmazás a kóboráram forrásától • Csökkenteni lehet a vezetékre jutó rászórást. • A védelemhez olyan automata, potenciálvezérelt katódállomást alkalmaznak, amely kiegyenlíti a maradék szórás veszélyeztető hatását. • A rendszer a kóboráramtér változásaitól függetlenül marad üzemképes és hatékony. • Nem okoz szekunder-tercier kóboráramtereket.

  28. A kóboráram visszavezetés elve Csak sugaras táplás mellett igaz! Drenázs, szutirázs • Alkalmazása esetén megnő a csőben folyó áram, ill. több áram lép ki a talajba! • Miután a sínhálózat folytonos, szekunder, tercier áramok is keletkeznek • Csak akkor telepíthető, ha a korrelációs tényező a kötés helyén negatív, és 1-hez közeli értékű • A sín jellemző valószínűségű potenciálja negatív, a csőé pozitív!

  29. Váltóáramú kóboráramok elleni védelem • Szerelvényszekrényben rövidre zárva, a földelő elem horganyzott • A földelő elem és a cső közé egy KIRK cella kerül. • A földelő elem és a cella közé szilárdtest elemek kerülnek.

  30. A „Kirk” polarizációs cella • A váltóáramra nagy ellenállás, az egyenáramra majdnem rövidzár • 1,1 V egy cella határfeszültsége • Tömény kálilúggal van feltöltve • Villámcsapás lökőáramát kibírja. 5 A 50 A 25 A

  31. Inhibitoros védelem A korróziógátló inhibitorok olyan anyagok, amelyeket kis mennyiségben adva a támadó közeghez, a korrózió sebességét gyakorlatilag jelentéktelen értékre csökkentik. A szakirodalom némely területén korróziógátló inhibitornak tekintik az egyes ötvözőelemeket is, mert inhibitálják a korróziós szempontból veszélyes kristályszerkezet kialakulását a védendő fém szerkezetében. Az inhibitorokat hatásmódjuk szempontjából feloszthatjuk a következő csoportokra: • anódos, • katódos, • adszorptív inhibitorok.

  32. Inhibitorok 2 • Az anódos inhibitorok a fémoldódás anódos részfolyamatát tehát a fémionok keletkezését - gátolják. Ilyenek a kromátok, nitritek és általában a passzívátorok. • A katódos inhibitorok a katódos hidrogénleválást gátolják, vagy az elektron felvételt oxigén által (O2 + 2 H2O + 4e--> 4 OH- reakció alapján). Ilyenek a hidrogén-túlfeszültséget növelő szerves vagy szervetlen vegyületek (pl. nikotinsav, arzéntrioxid stb.). • Az adszorptiv inhibitorokolyan nagy molekulájú szerves vegyületek, amelyek poláros jellegük miatt, vagy mellékvegyérték kötések révén, a fém felületén védő hártyát alakítanak ki. Ilyenek, pl. a 16-18 szénatom számú alifás aminek, a nitrogéntartalmú gyűrűs vegyületek legtöbbje, szerves kén- és nitrogéntartalmú vegyületek stb. • Gyakran inhibitornak tekintenek olyan adalékanyagokat is, amelyek tulajdonképpen nem az inhibitor hatásmechanizmusainak egyike alapján gátolják a korróziót, hanem pl. a pH eltolásával, vagy a korrózív szennyezések megkötése révén fejtik ki hatásukat. (Pl. a hűtőlevekhez adagolt nátriumkarbonát, vagy a kazán tápvízhez adagolt hidrazin)

  33. A korrózió elleni védekezés a vízi-közműveknél Hacsak csoda nem történik… LOST TIME "SAP"BOY'S

  34. A korróziós folyamatok károkozása: gazdasági, politikai aspektusok, a védekezés gazdasági problémái. • A látható és a takart korróziós folyamatok (Pató Pál effektus és a „ha nem tudom letagadom” kór) • A közvetlen és a közvetett gazdasági károk • A haváriák és a politika • A védekezés problémái az „SAP” szemlélet miatt.

  35. A látható és a takart korróziós folyamatok (Pató Pál effektus és a „ha nem tudom letagadom” kór) • Az atmoszférikus korrózió látható de pusztán esztétikumként kezeltsége jellemzően elkövetett hiba! • Az elmaradt vagy csak tessék-lássék felújítások problémái • A takart szerkezetek állapotának megismerhetősége. A megismerés gazdasági kérdései: diagnosztikai költségek, rekonstrukciós költségek • A rekonstrukciós költségek és a havária költségek „eltűrése”. • A közvetett és közvetlen károk és azok viselése.

  36. A korróziós károk politikai aspektusai (havária tűrőképesség) • A sajtó szerepe, és a lakosság hozzáállása. • A helyi és a nagypolitika reagálása a hangulatromlás miatt. (egyéni, sérelmi, hatalmi) • A komfortérzet megszűnése és a vezetéktulajdonos/üzemeltető reagálása. (Bőrpapír gyártás)

  37. A védekezés gazdasági problémái. • A védekezésre előre tervezni-jóváhagyatni kell kereteket. • A védekezésre költött összegek eredménye (ha jól ruháztak be): nem történik semmi. • A védekezési beruházások hosszú távúak! (A korróziós „bróker” lehetséges szerepe) • Csak „események” tudják kiváltani a korrózióvédelemmel történő, legalább időleges foglalkozást.

  38. Delhi (India): a korrózió kudarca 1500 év sem ártott neki!

More Related