Módszertani fordulat a filozófiai megismerés kérdésében – a XVII.század filozófiája

1. Módszertani fordulat a filozófiai megismerés kérdésében – a XVII.század filozófiája

2. Francis Bacon (1561-1626) • A cambridge-i egyetemen tanul, politikai pályán tevékenykedik, a Stuart-ház első uralkodóinak idején lordkancellár (bebörtönzik, bár egészen más okokból, mint Morust, évszázaddal korábbi elődjét: a király és a parlament huzakodásának áldozata) • Fő művei: • Novum Organum (1620. Új Organon) • De dignitate et eugmentis scientarium (1623. A tudományok méltóságáról és gyarapodásáról) • Nova Atlantis (1625. Új Atlantisz) • Már címükben is új módszertant sugalló reflexiói az antik és reneszánsz tudományosságnak.

3. Francis Bacon • A filozófia feladatát a természet megfigyelésének és az elme (új műszó a XVI. század végétől a lélek működésére) önmegfigyelésének megértésében és elemzésében látja. • „A természetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a természet rendjéből a dolgokra vagy elméjére vonatkozóan megfigyelt”. (Novum Organum I. aforizma)

4. Francis Bacon • A Novum Organum Arisztotelész logikai műveinek gyűjteményére az „Organon”-ra utal, a azt ígéri, hogy szerzője egy újfajta logika, következtetési eljárás és megalapozás kivitelezését viszi végbe. (Igazából a mű – aforisztikus szerkezete miatt is, csak a feladatot jelöli ki az induktív módszer kidolgozására.)

5. Francis Bacon • A műben a korábbi empirikusnak illetve dogmatikusnak nevezett tudományos eljárásokat kritizálja: „az empirikusok gyűjtenek mint a hangya, a racionalisták önmagukból szőnek fonalat mint a pók”. Kijelöli a véleménye szerinti helyes utat: „…a méh összehordja anyagát, átalakítja és elrendezi.” „Ehhez hasonlít a filozófus műhelye, ha jól van berendezve: nem csupán az elme erejére, de a természettudomány anyagát értelmével feldolgozva és elrendezve” alapozza a tudományt. (Novum Organum XCV.)

6. Francis Bacon • Vizsgálja a tapasztalatot és az elme reflexióit befolyásoló és félrevivő „idolumok” (ködképek) mibenlétét: • a törzs ködképei – az emberi természethez tartozó téveszmék, melyek hatalmukban tartják az embereket • a barlang ködképei – az egyes ember saját belső világának tévedései • a piac (fórum, agora) ködképei – az ember társas létéből származó, az együttélés és érintkezés által befolyásolt eszmék • a színház ködképei – a filozófiai dogmák, a hibás bizonyítási eljárások, helytelen módszerek által félrevezetett gondolkodás. (Novum Organum XXXIX.)

7. Francis Bacon • A mű kontextusa azt sugallja, hogy Bacon megtalálta a helyes módszert: „Az igazság fellelhetőségének… útja. az érzékelés és az egyedi tények segítségével folyamatosan lépésről lépésre szűkíti az axiómákat, hogy a legvégén jusson el a legáltalánosabb elvekhez. Ez az igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki” (Novum Organum XIX.). • A második részben kifejteni szándékolt induktív eljárást tárgyaló gondolatmenetek rendkívül bonyolultak, sokszor nem érthetőek, nem világosak az összefüggések, s a mű befejezetlen.

8. Francis Bacon • A „De dignitate et augmentis scientiarium” – egyfajta ellenpontja a firenzei Akadémia egyik fő műveként kezelt „De dignitate hominis”-nek (Pico della Mirandola), amely az emberi természet korlátlan önfejlesztésének szószólója és a misztika és okkult tudományok értelmezése. A mű a természettudományi kutatás jellegét – Galileihez hasonlóan – „a lépésről lépésre haladó, rendszerezett, tévútra nem kanyarodó tapasztalás” eljárásában látja biztosítottnak. Ő az első, aki világos különbséget tesz a mechanikai kísérletek mintáján keresztül „hasznot hozó” és „megvilágosító” tudományok között.

9. Francis Bacon • E mögött a beállítódás mögött az az előfeltevés is hat, hogy az „isteni ige nem rendszertelenül formálta meg a természet anyagát”. (Tudnivaló, hogy ez az előfeltevés alakítja többek között Newton vagy Einstein saját teoretikus meggyőződéseinek igazságába vetett „bizonyosságát”.) Emellett azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Bacon a „veritas duplex” talaján áll. • A „Nova Atlantis” a platóni Atlantisz mítoszát parafrazálva bemutat egy Morus Utópiájához hasonlóan idealisztikus, ámde tudományosan szervezett társadalmat, mint a magánéleti és közéleti harmónia optimumát.

10. René Descartes (1596-1650) • A La Fleche-i jezsuita kollégium elvégzése után Párizsban matematikai, majd • orvosi tanulmányokat folytatott. 1628-tól Hollandiában élt mintegy tíz évig, élete utolsó időszakát a stockholmi királyi udvarban tölti. • Fő művei: • Discours de la méthode pour bien conduire sa raison et chercher la verité dans les sciences (1637. Értekezés az ész helyes vezetésének és tudományos igazság kutatásának módszeréről) • Meditationes de prima philosophiae (1641. Elmélkedések a metafizikáról) • Principia philosophiae (1644. A filozófia alapelvei)

11. René Descartes • A természet rendje két részre oszlik: a megismerendő dolgokra és a megismerő elmére. Mind a világ dolgainak, mind a saját cselekvésünknek a megértése egyaránt csak az elme megismerő tevékenységének feltárásával lehetséges. • Az alapkérdés: hogyan tehet szert az elme biztos ismeretekre? (Ez eddig is kérdés volt, csak most a kérdezés és nyomában a válasz fókuszában maga a megismerő tevékenység mikéntje áll!) • Szigorúan a filozófiai eljárást tekintve: azt kell állítanunk, hogy a megismerő tevékenységüktől függetlenül fennálló világról semmit sem állíthatunk. A külvilágot csak közvetve, az elme működésén – gondolatain keresztül ismerhetjük, ezért válik alapkérdéssé: hogyan lehetséges ez tehát? • Az ismeretek alapvető vonatkozásai magából az értelemből (ratio) erednek, az ismeret igaz voltát csak az értelem garantálja.

12. René Descartes • A Discours alapproblémája: minden nézetet, amelyben a legkisebb mértékben kételkedhet az elme (pontosabban én, aki ezt gondolom), mint feltétlen hamisat el kell vetni, annak érdekében, hogy végül „maradjon valami”, ami kétségbevonhatatlan. (Részben már Augustinus is így jár el.) Az érzékek megcsalhatnak, az érvelések hibásak lehetnek, a gondolatok tévedhetnek, mint „álmaink csaló képei”. • „Mialatt így jártam el, láttam, hogy szükségképpen kell, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek”. „Cogito, ergo sum”. Nagyon világosan belátható, ahhoz, hogy gondolkodjunk, léteznünk kell. Általános szabály: amit világosan és határozottan (clare et distincte) belátunk: igaz. • Nehézség: mely dolgokat fogjunk fel határozottan?

13. René Descartes • A megismerés problémát rendszerezetten a „Meditationes” tárgyalja: • A dolgokról, amelyeket kétellyel illetünk • Az emberi elme természetéről • Isten létéről • Igazságról és tévedésről • Az anyagi dolgok lényegéről és Istenről • Az anyagi testek létezéséről és az ember teste és lelke különbségéről

14. René Descartes • Az alapokat vizsgálva kell kétellyel illetnünk a megismerés eddigi eljárásait. • „Szabatosan szólva nem vagyok egyéb, mint gondolkodó dolog – vagyis elme, azaz lélek, azaz értelem…” „res cogitans” a világban létező egyik szubsztancia (a másik a kiterjedt dolog – „res extensa”).

15. René Descartes • Az elménktől függetlenül létező dolgokat megillető valóság – formális realitás. A szubsztanciát illeti meg elsődlegesen. Moduszának (járulékos tulajdonságának) realitása csak ebből következik. Az okbaneminenter benne van az okozat természete. Isten eminenter minden dolog oka és elve. A szubsztanciákat és moduszaikat elménkben az ideák reprezentálják. Az ideák „velünkszületettek” („idea in nata”). Az idea valósága objektív realitás. (Már a skolasztikában a képzeteket és gondolatokat tekintik objektumoknak!!) • Az ideáknak nemcsak objektív realitásuk van – hanem formális realitásuk is.

16. René Descartes • Descartes mindezekből a következő gondolatmenetet állítja elő: minden létezőre állítható, hogy „formaliter ugyan nincsenek meg bennem”, de „minthogy ezek nem mások mint a szubsztancia bizonyos moduszai, és magam pedig szubsztancia vagyok, látható, hogy eminenter meglehetnek bennem”. • „Így hát csak az Isten ideája maradt megvizsgálandó tartalmaz-e valamit, ami nem származhatott belőlem. Istennek a végtelen, örökkévaló, változatlan… szubsztanciát nevezem, aki engem és más létező dolgot (ha vannak ilyenek) teremtett,… minél figyelmesebben vizsgálom, annál kevésbé hihetem, hogy az én alkotásaim. Ennélfogva arra kell következtetnem, hogy Isten szükségképpen létezik”.

17. Baruch (Benedictus) Spinoza (1632-1677) • Amszterdamban rabbiképzőben végez, nézetei miatt kiközösítik. Az „Enden-szabadiskola” tanulója, majd tanára. Hágában a Köztársaság tanácsadója, visszautasítja a heidelbergi professzurát. • Fő műve: Ethika, ordine geometrica demonstrata (1662-1667. Etika, geometriai módon bizonyítva)

18. Baruch (Benedictus) Spinoza • A karteziánus filozófia egyik legkomolyabb elméleti nehézsége, hogy Descartes nem oldja meg meggyőzően a res cogitans és a res extensa (a lélek és a test) egymásravonatkozását. Ha ugyanis ez két különböző szubsztancia, hogyan lehetnek kölcsönhatásban, Ez akadályt gördít a megismerés karteziánus felfogásának működőképessége elé.

19. Baruch (Benedictus) Spinoza • Spinoza „feloldja” ezt a nehézséget: • Egyetlen szubsztancia létezik: Isten (avagy a természet) • A világ nem más, mint ezen egyetlen szubsztancia végtelenül sok attributuma. Az emberek számára ez kétattributumon keresztül ismerhető meg: a kiterjedésen és a gondolkodáson (extenzio és cogitatio) keresztül.

20. Baruch (Benedictus) Spinoza • „Önmagának okán (cause sui) azt értem, aminek a lényege magában foglalja a létezést; vagyis azt, aminek természete csak mint létező fogható fel”. (I. rész. 1. definíció) • Igen sajátos, definíció révén előálló panteizmus: „A természet nem cél kedvéért alkot: az örök és végtelen létező ugyanis amelyet Istennek vagy természetnek nevezünk, ugyanazzal a szükségszerűséggel alkot, amellyel létezik” (IV. rész. Előszó)

21. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) • Lipcsében folytatja egyetemi tanulmányait, majd doktorál. A hannoveri herceg könyvtár igazgatója. A berlini Tudományos Akadémia első elnöke. • Fő művei: • „Monadologie” (1714.) • „Theodicea” (1710.) • „Nouveaux essais sur l’entendement humain”(1704.Újabb vizsgálódások az emberi értelemről)

22. Gottfried Wilhelm Leibniz • A világmindenség végtelen számú önálló oszthatatlan monasz-ból áll, amelyek azonban önmagukban zártak, nincsenek egymással kölcsönhatásban. A világ belőlük formálódó rendjét a legmagabbrendű monasz-tól (Istentől) függő „praestabilita harmonia” (eleve elrendezett harmónia) szabályozza.

23. Gottfried Wilhelm Leibniz • Leibniz az első, aki a lehetséges világok logikai-metafizikai teóriájával foglalkozik. Tézise, hogy „ez a világ a lehetséges világok legjobbika”, azon a felfogáson alapszik, hogy a potencialitások közül az optimális aktualizálódik, vagyis a hangsúly nem a „legjobb”-on van (ahogy azt majd Voltaire a Candide-ban félreérti), hanem a lehetségesen, amely valósággá vált. • Leibniz kísérletet tett egy új logika kialakítására, amely a nyelv logikai elemzéséből kiindulva egy egyetemes logikai jelölési rendszert „ars combinatorica”-t, „caracteristica universalis”-t hoz létre.

24. Thomas Hobbes (1588-1679) • Az oxfordi egyetem elvégzése után Franciaországban a leendő II.Károly nevelője. Az angol forradalom idejére visszatér Angliába. • Fő művei: • Elementa philosophiae (1642-1658. A filozófia elemei) • Leviathán (1651.)

25. Thomas Hobbes • A világ a mozgás törvényének alárendelt testek összessége. Minden mozgás a mechanikai mozgásra vezethető vissza, így a lélek mint saját szubsztanciával rendelkező létező feltevése nem bizonyítható. Bírálja Descartesnek a velünk született eszmékről vallott nézetét, az eszméket az érzetekből vezetve le. Az érzetek a külső világ közvetítői – összekapcsolás és szétválasztás, valamint összehasonlítás révén keletkeznek eszméink. Az érzetek közvetítésével szerzünk benyomást a tárgyakról, vagy tényekről. Az egyes tények ismerete – a tapasztalat csak valószínű igazságokat nyújthat a dolgokról és viszonyaikról.

26. Thomas Hobbes • A természetjog azt a szabadságot jelenti, hogy mindenki önnön erejét saját akarata szerint lényének megoltalmazására használhatja, e cél érdekében mindent megtehet, amit saját megítélése szerint ehhez szükségesnek tekint. • Általános szabály, hogy ennek érdekében mindenki békére törekedjék, ha pedig erre nincs remény a háború minden eszközét igénybe veheti önmaga megvédésére.

27. Thomas Hobbes • Az általános béke állapotának elérése érdekében szükséges, hogy mindenki önkéntesen mondjon le jogairól, feltéve, hogy a többiek is így járnak el, s mindenki elégedjen meg annyi szabadsággal, mint amennyit másoknak magával szemben megenged. A jogok kölcsönös átruházása a társadalmi szerződés. A megkötött megállapodást teljesíteni kell – ebben van az igazságosság forrása, s ennek biztosítéka az állam.

28. John Locke (1632-1704) • Oxfordban tanul, Occam tanításával és a karteziánus filozófiával foglalkozik. Éveket tölt Hollandiában és Franciaországban. A „dicsőséges forradalom” idején visszatér Angliába. • Fő műve: An Essay Concerning Human Understanding (1690. Értekezés az emberi értelemről)

29. John Locke • Nincsenek sem velünk született eszmék, sem ideák, mint objektív realitások. Az elme, amely „tabula rasa” (tiszta lap) a külső tapasztalatból „telik meg”. Ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és elménk működésére vonatkozó tapasztalat (empíria). A tapasztalat elemi egysége az észlelés (percepció), amely nem tévedhet. Az ideák a tárgyak érzékeléséből (sensation) illetve az elme azon reflexióiból keletkeznek, amelyek „saját bensőjében végbemenő műveletek észrevevése”. A tudás és az akarás ideáját e reflexióból merítjük.

30. John Locke • A megismerés saját ideáinkra irányul: az elmének „nincsen más közvetlen tárgya, csakis ezeket szemlélheti”. Ez nem érinti az ideákon túli külvilág létezésének bizonyosságát. • A külső tárgyak „erői”, amelyek fizikailag az ideák „okai”: a minőségek. • Elsődlegesek: pl. alak • Másodlagosak: pl. színek, hangok • Az ideák valamiféle hordozójára történő következtetések érvényesek lehetnek, de nem alkothatunk róluk tiszta és valóságos (clare et distincte!) fogalmat.

31. John Locke • A tapasztalati tudás elvi korlátozottságával szemben a matematikai vagy a morális ismeret teljesen és tökéletesen bizonyos lehet, hiszen az isteni törvényt jelenítik meg.