Mutatók, tömbök , függvények

1. C Mutatók, tömbök, függvények

2. Mutatók A mutatók (pointerek) olyan speciális objektumok amelyek más objektumok címét tárolják. Ha egy mutató egy váltózóramutat, a mutató értéke a mutatott változó memóriacíme lesz. Ha kiíratjuk a mutató értékét, egy memóriacímet kapunk, de hivatkozhatunk a mutatóáltalmutatottterületre is, ilyenkor a mutató által mutatott változóra hivatkozunk. Ha a mutatott területnek új értéketadunk, a változó értékét változtatjuk meg. Pl.: K:51.o

3. Mutatók

4. Mutatók – dinamikus memóriahasználat Nagyon fontos lehetősége a C nyelnek az ún. dinamikus memóriahasználat. Ennek során memóriablokkot foglalhatunkle, amelyet mutató segítségével elérhetünk, és ha már nincs szükségünk a lefoglalt területre, felszabadíthatjuk azt. K: 54.o. Minden memóriafoglalási kísérlet (malloc) után meg kell vizsgálnunk, hogy sikerült-e lefoglalni a kívánt méretű memóriablokkot. Amennyiben ezt a vizsgálatot elmulasztjuk, illetve ha kezdőérték nélküli mutatót használunk, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a program futása megszakadjon, vagy hogy a számítógépünk lefagyjon.

5. Többszörös indirektségű mutatók K: 55.o.

6. Tömbök Az egydimenziós tömböket deklarálnunk kell, melynek az általános alakja: Feladat: 10 elemű tömb, elemeinek átlaga Az egydimenziós tömb (vektor) elemei a memóriában adott címtől kezdve folytonosan helyezkednek el. Mindegyik elemre a[i] formában hivatkozunk:

7. Tömbök inicializálása A C nyelv lehetővé teszi, hogy a tömböket a definiálásuk során konstans értékekkel inicializáljuk. Ez a kezdőértékadás eltér az egyszerű változók esetén használt megoldástól. A tömb elemszámának meghatározása a programon belül: 3_1.c

8. Mutatók és tömbök *p Ha p memóriaobjekumra mutat, akkor a mutatóaritmetika szabályai alapján a p+1, a p+2, .. stb. címek az adott objektum után elhelyezkedő objektumokat jelölik ki. Ennek alapján a *(p+i) kifejezéssel a tömb minden elemét elérhetjük.

9. Mutatók és tömbök A p mutató szerepe teljesen megegyezik az a tömbnév szerepével, hisz mindkettő az elemeksorozatánakkezdetét jelöli ki a memóriában. Lényeges különbség azonban a két mutató között, hogy míg a p mutató változó (tehát értéke módosítható), addig az a egy konstans mutató, amelyet a fordító rögzít a memóriában.

10. Stringek A C nyelv nem rendelkezik önálló sztringtípussal, ezért a karaktertömböket használja a sztringek tárolására. A sztring tehát olyan karaktertömb (char[]), melyben a karaktersorozat végét nulla értékű byte (‘\0’) jelzi. Kezdőérték megadására használható a vektoroknál bemutatott megoldás, azonban a ‘\0’ sztring záró karakter megadásáról nem szabad elfeledkeznünk. A karaktertömbök inicializálása azonban sokkal biztonságosabban elvégezhető a sztringliterálok (sztringkonstansok) felhasználásával:

11. Stringek

12. Többdimenziós tömbök A C nyelv támogatja a többdimeniós tömbök használatát. A többdimenziós tömbök deklarációjának általános formája: Két dimenzió: K: 133.o.

13. Tömbök – dinamikus memóriahasználat Nem szabad megfeledkeznünk a pd mutató értékének vizsgálatáról, hogy megtudjuk sikeres volt-e a helyfoglalás. A lefoglalt terület valójában egy mutatóval kijelölt blokk a memóriában. A blokkban tárolt double típusú objektumok elérése pointeres és tömbös módon is történhet: Ha már nincs szükségünk a tömbre, a lefoglalt területet fel kell szabadítanunk a free függvény segítségével:

14. Függvények, eljárások A függvény a C program olyan névvel ellátott egysége (alprogram), amely a program más részeiből annyiszor meghívható, ahányszor csak szükség van a függvényben definiált tevékenységsorozatra. A C program általában sok kisméretű, jól kézben tartható függvényből épül fel. A függvény definíciója: Pl:

15. Függvényhívás A saját függvényeinket mindigdefiniálni kell. A definíció, amelyet csak egyszer lehet megadni, a C programon belül bárhol elhelyezkedhet. Ha a függvény definíciója megelőzi a felhasználás (hívás) helyét, akkor ez egyben a függvény deklarációja is.

16. Eljárások Az eljárások olyan függvények amelyeknek „nincs visszatérési értékük”. A visszatérési típusnál void típust használunk, amit a típusnélkülitípus ként tartunk számon. Ez azt jelzi hogy ennek a függvénynek a visszatérési értékének „nincs meghatározva a típusa”, vagy mondhatni „nincs visszatérési értéke”, nem kell megadni a return utasítást a függvény törzsében.

17. Paraméter kiértékelés A függvények, eljárások hívása során a paramétereket a megfelelő sorrendben kell megadni

18. Paraméter átadások Érték szerinti paraméterátadás: A változók, konstansok értéke másolódik át a függvény törzsébe Érték szerinti átadásnál a függvényen belül a kapott értékek változhatnak, de a változások nincsenek hatással az átadott változókra. Az átadásnál csak értékek másolódnak át, memóriacímek nem.

19. Paraméter átadások Cím szerinti paraméterátadás: Itt azokat a memóriacímeket adjuk át, ahol a változók tárolva vannak. A függvény törzsében történő változtatások hatással vannak az átadott változókra is.