A teljes burok elnyálkásodik Lemezes termőréteg Lemezek lefutók, ritkán állók

1. Gomphidiaceae – Nyálkásgombák családja • A teljes burok elnyálkásodik • Lemezes termőréteg • Lemezek lefutók, ritkán állók • A tönk egyenletesen keskenyedő • Kalap általában tölcséresedik • Mikorrhizás gombák • Gomphidius glutinosus – Barna nyálkásgomba • Chroogomphus rutilus – Vöröses nyálkásgomba 

2. Barna nyálkásgomba– Gomphidius glutinosus • Kalapja 5-10 cm átmérőjű; szürkés-, csokoládébarna, gyakran foltok tarkítják; felülete nyálkás. • A lemezek mélyen lefutók, ritkán állók, fehérek, majd szürkésfeketék lesznek. • Tönkje 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, fehéres, alja élénksárga; vastag nyálkaréteg borítja. • A fiatal gombánál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, amely elszakad és a tönkön egy gallérzóna marad. • Júniustól októberig • Fenyőerdőben növő, gyakori faj. • Ehető

3. Barna nyálkásgomba– Gomphidius glutinosus

4. Barna nyálkásgomba– Gomphidius glutinosus

5. Barna nyálkásgomba– Gomphidius glutinosus

6. Vöröses nyálkásgomba– Chroogomphus rutilus • Kalapja 4-10 cm átmérőjű, közepén púpos marad; narancsbarnás; nedvesen tapadós. • Lemezei mélyen lefutók, ritkán állók, vastagok; rózsásokker, narancsos színűek, bíborbarnák végül feketésbarnák lesznek. • Tönkje 5-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; alul elvékonyodó, kalapszínű, de a töve sárga. • Húsa vastag, rugalmas; narancsos vagy rézvörös, a tönk aljában élénksárga, a szaga gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. • Júliustól decemberig. • Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj. • Ehető

7. Vöröses nyálkásgomba– Chroogomphus rutilus

8. Vöröses nyálkásgomba– Chroogomphus rutilus

9. Vöröses nyálkásgomba– Chroogomphus rutilus

10. Paxillaceae – Cölöpgombák családja • Lemezes termőréteg • Rövid, zömök, hengeres tönk • A kalap általában enyhén tölcséresedő • Mérgezők • Paxillus involutus – Begöngyöltszélű cölöpgomba  • Paxillus atrotomentosus – Bársonyostönkű cölöpgomba • Omphalotus olearius – Világító tölcsérgomba

11. Begöngyöltszélű cölöpgomba– Paxillus involutus • A kalap 7-15 (20) cm széles, fiatalon domborodó, később tölcséres, széle sokáig begöngyölt marad, színe barnás, sötéten foltosodik. • A lemezek villásan elágaznak a tönk illeszkedésénél, sűrűn állnak, lefutók, foltosodók, a kalapról könnyen lefejthetők. • A tönk rövid, hengeres, világosabb, gyakran hajlott. • Májustól októberig. • Lomb- és fenyőerdőben, kertekben, út mentén növő gyakori faj. • Mérgező.

12. Begöngyöltszélű cölöpgomba– Paxillus involutus

13. Begöngyöltszélű cölöpgomba– Paxillus involutus

14. Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus

15. Bársonyostönkű cölöpgomba– Paxillus atrotomentosus • Kalapja 5-15-(20) cm, tölcséresedő, sokszor féloldalas vagy szabálytalan széle begöngyölt felszíne molyhos, sötétbarna. • Lemezei sűrűk, krémsárgák, a tönkre mélyen lefutók. • Tönkje féloldalas, zömök, vastagon, barnán bársonyos. • Húsa fehéres vagy sárgás, rostos, nagyon vizenyős, íz és szag nem jellemző. • Júniustól októberig. • Fenyőerdőben, fatuskókon, vagy azok tövében növő, gyakori faj. • Nem ehető.

16. Bársonyostönkű cölöpgomba– Paxillus atrotomentosus

17. Bársonyostönkű cölöpgomba– Paxillus atrotomentosus

18. Bársonyostönkű cölöpgomba– Paxillus atrotomentosus

19. Világító tölcsérgomba– Omphalotus olearius • Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas. • Lemezei sűrűk, mélyen lefutók, narancssárgák, később kifakulnak. • Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe, narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas. • Húsa sárgás, narancsos, szaga nem jellegzetes, íze savanykás. • Júniustól novemberig. • Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok tövében, csoportosan növő, gyakori faj. • Mérgező, hánytató hatású.

20. Világító tölcsérgomba– Omphalotus olearius

21. Világító tölcsérgomba– Omphalotus olearius

22. Világító tölcsérgomba– Omphalotus olearius

23. Világító tölcsérgomba– Omphalotus olearius

24. Hygrophoraceae Hygrophorus – Csigagomba nemzetség • A termőtest kicsi vagy közepes termetű • A kalap domború, gyakran púpos, idővel ellaposodik, többnyire ragadós • A lemez ritkán álló, lefutó, vastag • A tönk lefelé elvékonyodó, tapadós vagy száraz, felső része mindig szemcsés • A hús fehér, egy-egy fajnál sárgul vagy vörösdik • A spórapor fehér • Mikorrhizásak • Lomb- és fenyőerdőkben • Általában ősszel hoznak termőtestet • Ehetőek

25. Elefántcsont csigagomba– Hygrophorus eburneus • Kalapja 3-10 cm átmérőjű, domború, majd kiterül, közepén púpos marad, fehér vagy krémszínű, felülete ragadós, nyálkás. • Lemezei kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, fehéres színűek. • Tönkje 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; alul elvékonyodó, fehéres, csúcsa finoman szemcsés, kissé tapadós. • Húsa vékony, puha, fehér, jellegzetes szagú jóízű. • Júniustól novemberig. • Lomberdőkben növő, gyakori faj. • Ehető, de nyálkás.

26. Elefántcsont csigagomba– Hygrophorus eburneus

27. Elefántcsont csigagomba– Hygrophorus eburneus

28. Hygrocybe – Nedűgomba nemzetség • A termőtest kicsi vagy közepes, üveges, vizes állagú • Általában élénk színű fajok • A kalap kúpos • A lemez a tönkhöz nőtt, a kalappal egyező színű • A tönk vékony • A hús vékony, lédús, üvegszerű, több fajnál színt vált • A spórapor fehér • Szaprotrófok • Nedves helyeken, erdőszéleken • Ált.ősszel hoznak termőtestet • Étkezésre alkalmatlanok Hygrocybe conica – Feketedő nedűgomba Hygrocybe punicea – Vörös nedűgomba Hygrocybe psittacina – Zöldes nedűgomba

29. Feketedő nedűgomba–Hygrocybe conica

30. Feketedő nedűgomba–Hygrocybe conica

31. Feketedő nedűgomba–Hygrocybe conica

32. Zöldes nedűgomba – Hygrocybe psittacina

33. Vörös nedűgomba – Hygrocybe punicea

34. Hygrocybe quieta

35. Hygrocybe miniata

36. Agaricales – Csiperkefélék rendje • Mintegy 10 000 faj él a világban. • Számos fajt az állatok termesztenek. • Termitomyces fajok – termeszek • Leucocoprinus fajok – levélvágó hangyák (Atta sp.) • Számos fajt az ember is felhasznál tápláléknak. • Sok faj mérgező.

37. A legtöbb faj heterotallikus (nincs öntermékenyítés). • A temőtest húsos, monomitikus (csak vékony falú hifákból áll). • A termőréteg általában lemezes. • A termőtest általában kalapból és tönkből áll, a himénium fejlődése alapján lehet: • gimnokarp: végig nyitott, • angiokarp: legalább rövid ideig burokkal fedett.

38. Pluteaceae Pluteus – Csengettyűgomba nemzetség • Kis vagy közepes termetű fajok • A kalap domború, ellaposodik • A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín • A hús vékony, vizenyős • A spórapor rózsaszínű • Szaprotrófok, xilofágok • Korhadt fákon • Ehetők

39. Barna csengettyűgomba– Pluteus atricapillus • Kalapja 4-15 cm átmérőjű; közepén többnyire púpos; világos- sötét-, szürkés- vagy sárgásbarna, fénylő; benőtten szálas. • Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek. • Tönkje 5-15 cm hosszú, 0,8-2 cm vastag; fehéres, sötétebb szálakkal díszített; a kalapból csuklósan kifordítható. • Áprilistól novemberig. • Lomb- és fenyőerdőben, korhadó faanyagon növő, gyakori faj. • Ehető.

40. Barna csengettyűgomba– Pluteus atricapillus

41. Barna csengettyűgomba– Pluteus atricapillus

42. Pluteaceae Volvariella – Bocskorosgomba nemzetség • Kis közepes vagy nagy termetű fajok • A kalap domború, ellaposodik, tapadós vagy gyapjas • A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín • A tönk a kalapból kifordítható, többnyire lebenyes bocskora van • A hús vékony, vizenyős • A spórapor rózsaszínű • Szaprotrófok, xilofágok • Talajon, korhadt fákon, növényi maradványokon • Ehetőek

43. Ragadós bocskorosgomba– Volvariella speciosa • Kalapja 6-14 cm átmérőjű; harang alakú, majd kiterül, piszkosfehér, felülete ragadós. • Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek. • Tönkje 6-20 cm hosszú, 1-2 cm vastag; fehéres, sima; a kalapból csuklósan kifordítható, tövén nagy fehér bocskora van. • Húsa puha, vizenyős, fehér, szagtalan, retekízű. • Áprilistól novemberig. • Bolygatott helyeken növő, gyakori faj. • Ehető.

44. Ragadós bocskorosgomba– Volvariella speciosa

45. Ragadós bocskorosgomba– Volvariella speciosa

46. Entolomataceae Clitopilus – Tövisaljagomba nemzetség • Kis közepes vagy nagy termetű fajok • A kalap kezdetben domború később tölcséresedik • A lemez a tönkre nő, mélyen lefutó lehet, rózsaszínes, szürkés • A tönk gyakran oldalt álló, egyes fajoknál hiányzik • A hús több fajnál liszt- vagy gyümölcs szagú • A spórapor rózsaszínű • Szaprotrófok • Lomb- és fenyőerdőben, növényi maradványon • Ehetőek, vagy étkezésre alkalmatlanok.

47. Kajsza lisztgomba– Clitopilus prunulus • Kalapja 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, végül tölcséresedik, széle eleinte begöngyölt, később hullámos, piszkosfehér, felülete nedves időben tapadós. • Lemezei sűrűn állók, mélyen lefutók, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek. • Tönkje 2-5 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; fehér, hengeres, gyakran oldalt álló. • Húsa puha, erősen lisztszagú és -ízű. • Júliustól novemberig. • Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken növő faj. • Ehető.

48. Kajsza lisztgomba– Clitopilus prunulus

49. Kajsza lisztgomba– Clitopilus prunulus

50. Entolomataceae Entoloma – Döggomba nemzetség • Kis közepes vagy nagy termetű fajok • A kalap domború vagy púpos, egyes fajoknál benyomott • A lemez a tönkre nő, fiatalon fehér, később rózsaszínes • A tönk általában központi helyzetű • A hús vékony, liszt- vagy kellemetlen szagú • A spórapor rózsaszínű, rózsásbarna • Szaprotrófok, mikorrhizásak • Lomb- és fenyőerdőben, réten, talajon, korhadt fákon • Ehetőek, mérgezőek vagy étkezésre alkalmatlanok.