London mókusai

1. London mókusai

2. London parkjaiban rengeteg mókus kószál szabadon. A lon-doniak nagyon szeretik a kis vörösbundás jószágokat. Amikor a parkokban sétálgatnak, vagy ebédidőben a munkahelyükről kiszaladnak a szomszédos parkba, hogy megegyék az ebédre készített szendvicsüket, a mókusok minden arra téve-dőtől megpróbálnak ennivalót szerezni. Nemcsak hogy nem félnek az emberektől, hanem még a zsebeiket is kikutatják némi harapnivaló reményében. Az apró gyerekek csillogó szemmel nézik a kis állatok parádéját. Sok felnőtt eleve bekészít a zsebébe némi mo-gyorót vagy mandulát, hogy legyen mit adnia a szüntelenül éhes mókusnépnek. Az idős, egyedülálló hölgyeknek is az egyik kedvelt időtöltése a mókus­kényeztetés. Az élelmes kereskedők a parkok bejáratánál a hot-dogon és a hambur-geren kívül mókuseledelt is árusítanak, és ebből szép ha-szonra tesznek szert.

3. A mókusok egyetlen valódi ellensége – az angolok másik kedvence – a sok macska. Ezek, a minden mozgó célpontra azonnal vetődő ragadozók nagy pusztítást visznek végbe a londoni mókushad soraiban. A londoni közterület-takarítók külön fizetés-kiegészítést kapnak azért, hogy reggelente, mi-előtt a helybeliek elözönlenék az utcákat, eltakarítsák a macs-kák áldozatául esett szerencsétlen mókuskák földi marad-ványait. Régen még az emberek is vadászták a mókusokat, mert a bundájából papucsot készítettek az előkelő hölgyeknek. Mára azonban, a mókusok szerencséjére, a bundájuk miatt tilos va-dászni őket, így a macskákat leszámítva háborítatlanul élnek ebben az – igencsak népes lakosságú – városban.