Centre for Philosophy

2. A görög filozófia Centre for Philosophy

3. Amikor lélekben Görögország földjére lépünk és hozzákezdünk az itt létrejött filozófia tanulmányozásához, akkor ha nem is időben, de térben közelebb kerülünk jelenünkhöz és kultúrkörünkhöz. A görögöktől és gondolkodásuktól a szellemi tradíciónak hol szélesen áradó, hol apadó, de teljesen soha ki nem száradó folyama hömpölyög felénk. A görög filozófia megalapozói – ősapái a mi saját filozófiánknak is. A filozófiai virágzás előfeltételei: i.) Az antik görög világ a Kr.e. VI. században. Ekkorra az egyiptomiak, asszírok és babilóniaik, krétaiak kultúrája már elpusztult vagy megbénulóban van. A görögök ekkoriban érik el történelmük csúcspontját, Periklész „aranykorát”. A görög kereskedelem és hajózás, valamint a virágzó gyarmatvárosok már behálózták a Földközi-tenger egész térségét. Centre for Philosophy

4. A tengeri hajózás és kereskedelem jólétet teremtett, s ezzel kialakultak az általános művelődés alapjai is. Az érintkezés idegen népekkel és azok gondolkodásmódjával ösztönző és felszabadító hatással volt a szellemi életre. Az ókori kereskedők és hajósok voltak az elsők, akik kételkedni merészeltek hazájuk hagyományos életformájában, gondolkodásmódjában és vallási képzeteiben. Ahol sokféle hitvallás találkozik egymással és mindegyikük azt állítja magáról, hogy ő képviseli az igazságot, ott könnyen elharapózik a kételkedés. A tengerparti települések és kereskedelmi központok, először Kis-Ázsia görögök lakta partvidékén, azután Itáliában, még később az anyaország partvidékein létrejött városok –mindenekelőtt Athén- voltak a legelső helyek, ahol a filozófiai és tudományos gondolkodás létrejött. Centre for Philosophy

5. ii.) Ezt a folyamatot gyorsította a polgárok szabadságát biztosító alkotmány és a nyilvánosság előtti szabad szólás. iii.) A perdöntő időkben nem tudta leigázni őket a Kelet egyetlen régi birodalma sem, a görög szellem a maga sajátosságait megőrizve tudta feldolgozni az idegen impulzusokat. iv.) A görög nép lelkialkata: gazdag szellemi és művészi tehetség párosult egészséges valóságérzékkel, az egyéni és különös iránti fogékonyság a rend és mérték iránti érzékkel. Az ógörög vallás. Források: Homérosz, illetve Hésziodosz Theogóniája. „Homéroszi vallás” versus „misztérium-kultuszok”. Ellentétben az olümposzi istenek egészében evilágiságot és tiszta ragyogást árasztó homéroszi vallásával,a másik, Keletről Centre for Philosophy

6. behatolt irányzat (eleusziszi misztériumok, Dionüszosz-kultusz, orfika), a homály és a túlvilág felé vonzódik. Nem ismeretlen benne a bűn, a bűnhődés, a megtisztulás fogalma, s titkos tanítás jellegűek. A görög –s majd a római- lakosság nagy része csatlakozott ehhez a misztérium hithez. A filozófiában az ebből az irányzatból származó gondolatelemek gyakran kiemelkedő fontosságúvá váltak (a püthagoreusoknál, Platónnál, s később a neoplatonizmusban). Fontos még: nem létezett olyan papi rend, amelynek társadalmi hatalma (Egyiptom) vagy szellemi befolyása (India) megakadályozhatta volna a szabad gondolkodás kialakulását vagy lényeges hatással lettek volna a vallásos eszméknek vallási-filozófiai rendszerekké való átalakulására. Centre for Philosophy

7. „A világtörténelem idő-tengelye”, „tengelykorszak” (Karl Jaspers) A Kr.e. 550 körüli évekre tehető az az időszak, amikor a görög szellem fokozatosan elszakadva a hagyományos vallástól kezdte az önálló, ésszerű gondolkodás eszközeivel, természetes okokkal magyarázni a világot: ez a feltétele annak, hogy a szó voltaképpeni filozófiáról beszélhessünk. Különös egyidejűség ténye: Kínában Lao-ce (Kr.e. kb. 609 – 517), közvetlenül utána Konfuciusz; Indiában Mahávíra (Kr.e. kb. 599 – 527), Buddha (Kr.e. 563 – 483); Görögországban ugyancsak ekkortájt, mint látni fogjuk; a zsidóság körében Jeremiás (Kr.e. 600 körül Jeruzsálemben), Ezekiel próféta (Kr.e. 580 körül Babilonban); valószínűleg ebben a korban élt Zarathustra, a régi perzsa vallás megalapítója. Centre for Philosophy

8. Mindmáig nem kellően megmagyarázott tény, hogy a földgolyó különböző pontjain, számos, egymással jószerével semmiféle kapcsolatot nem tartó kultúrkörben és ugyanabban az időben tesz az emberi szellem egy jókora lépést előre. Korszakolás. i.) Kr.e. 600 – Kr.e. 4. sz. kezdete, a legrégibb periódus, preszókratikusok : számos gondolkodó csaknem egyidejű fellépése, közös jellegzetességük, hogy a teológiai elképzelésektől megszabadulva mindegyik valamilyen ősanyagot keres („régebbi természetfilozófusok”, dogmatikusok). ii.) Kr.e. 5.sz. közepe – Kr.e. 322, a virágkor, a szofisták fellépésétől Arisztotelész haláláig. A három legnagyobb gondolkodó: Szókratész, Platón, Arisztotelész. Centre for Philosophy

9. Már megtalálható a filozófia minden általunk is ismert ága: logika, metafizika, etika, természet- és társadalomfilozófia, esztétika, pedagógia. E szellemi érettség tetőfoka a görög politikai hanyatlás időszakára esik („Minerva baglya az alkonyat beálltakor kezdi meg röptét” – Hegel.) iii.) Kr.e. 322 – Kr.u. 6.sz. Visszaszorul a természetkutatás, sztoikus és epikureusiskolák, csakúgy mint a szkeptikusok főleg az ember, az etika iránt mutatnak érdeklődést. E rendszerek és a megelőzők keveredéséből jött létre az eklekticizmus. A Krisztus utáni idők neoplatonizmusában platóni gondolatelemek keverednek a keleti vallásosság elemeivel. Önálló jelenségként való eltűnésével a görög filozófia kulturális és világtörténelmi szerepe nem szűnt meg. A görög művelődés más elemeivel együtt a kereszténység mellett a nyugati kultúra másik alappillére. Centre for Philosophy

10. A preszókratikus filozófia a szofisták fellépéséig • A görög filozófia virágkora • III. Görög és római filozófia Arisztotelész után Centre for Philosophy

11. A preszókratikus filozófia a szofisták fellépéséig I. A milétoszi természetfilozófusok II. Püthagorasz és a püthagoreusok III. Az eleaiak IV. Hérakleitosz és a Kr.e. 5. század természetfilozófusai Centre for Philosophy

12. Források. Közvetlen források: csak töredékek, preszókratikus fragmentumok. Közvetett források: későbbi filozófusok utalásai Arisztotelész példája nyomán; valamint a doxográfiák (Diogenész Laertiosz műve). I. A milétoszi természetfilozófusok Milétosz a Kr. e. 6 században: az akkori világ talán leggazdagabb városa, a görög, s egyben a nyugati tudomány és filozófia bölcsője. 1. Thalész Kr.e. 6. sz. első fele. Világot látott kereskedőember, államférfi, sokoldalú természetkutató (megjósolt egy napfogyatkozást, kiszámította az egyiptomi piramisok magasságát, matematikai tételeket dolgozott ki, „Thalesz-tétel”), végül pedig filozófus: őt tekintik az antik és a modern filozófia ősatyjának. Az első görög, aki a matematikában és az asztronómiában elsajátította és önállóan továbbfejlesztette a keleti tudásanyagot. Centre for Philosophy

13. A görögök a „hét bölcs” között emlegetik. Mi a legnehezebb? – „önmagadat megismerni”. Mi a legkönnyebb? – „másnak tanácsot adni”. Mi az Isten? – „az, aminek se kezdete, se vége”. Hogyan éljünk erényesen? – „soha ne tegyünk olyat, amit másoknál elítélünk”. Egyetlen filozófiai írását sem ismerjük. A „víz az ősanyag” gondolatot újabban az őt követő Anaximandrosznak tulajdonítják. 2. Anaximandrosz Feltehetőleg Kr.e. 611 - 549. sz. Thalész kortársa. Benne kell látnunk a nyugati filozófia mint önálló diszciplína megalapítóját. Műve: ‘A természetről”, maga a mű nem maradt ránk. Apeiron: a világ őselve (arkhé), minden lét oka a meghatározatlan és határtalan, amelyből hideg és meleg, száraz és nedves vált ki. Centre for Philosophy

14. Az űrben lebegő föld eleinte cseppfolyós volt, majd fokozatosan kiszáradt és így létrehozta az élőlényeket, amelyek előbb a vízben éltek és később költöztek át a szárazföldre. Ezzel a modern fejlődéselméletet előlegzi. Az a tanítása, hogy az eredetileg a földet körülvevő tűzkör szétpattant, és magából tüzet árasztva a föld körül kering, az első kísérlet a csillagok mozgásának fizikai úton való magyarázatára. Örök törvény szerint mindig újabb és újabb világok jönnek létre az apeironból és térnek ugyanoda vissza: „bűnhődve és lakolva jogtalanságukért az időnek rendjében” – ez az egyetlen fennmaradt mondása. (Martin Heidegger egy tanulmányt szentelt neki.) Centre for Philosophy

15. 2. Anaximenész Halála kb. Kr.e. 527. Levegő: a világ őselve. Az ő tanításában is jelen van a világkeletkezés és világpusztulás periodikus váltakozása. A három milétoszi gondolatvilágában közös, hogy egy végső ősanyagból vagy anyaginak tekintett őselvből magyarázzák minden létező keletkezését. Jelentőségük abban rejlik, hogy elsőként közelednek elfogulatlanul, természettudományos szemlélettel ezekhez a kérdésekhez, és abban a bátorságban, hogy egyetlen őselvre vezetik vissza a jelenségek sokféleségét. II. Püthagorasz és a püthagoreusok 1.) Püthagorasz élete és tanítása Kr.e. 580 – 500. Szamoszon született, hosszú vándorévek (Egyiptom, Kelet) után tanítóként és egy vallási közösség alapítójaként Krotónban, Dél-Itáliában működött. A hagyomány szerint azért kellett elhagynia hazáját, mert szót emelt Polükratész zsarnokuralma ellen. Centre for Philosophy

16. A görög tudomány, különösen a matematika magalapítását éppúgy tekinthetjük Püthagorasz, mint a milétosziak érdemének. Matematika („Pitagorasz-tétel”; a háromszög szögeinek összege egyenlő két derékszöggel). Filozófia: (Ő az első „philoszophosz” szemben a „szophosz”-szal.) A számok tanát állította filozófiája középpontjába. A számban fedezi fel a világ titkát és alapvető építőkövét. Egytől tízig minden tőszámnak, mindenekelőtt a legtökéletesebb tíznek, megvan a maga különös hatalma és jelentése. Ő az első, aki a világot „kozmosznak” (rendezett egésznek – versus „khaosz”) nevezte. A világ harmóniája azon alapul, hogy benne minden számviszonyok szerint rendezett. Mindenekelőtt a zene tanúsítja (a hangok harmonikus összhangzását és a hangskála fokait számszerű viszonyokra, a húrok hosszára vezette vissza). A világmindenség felépítésében is egyfajta zenei harmóniát találunk: „szférák zenéje”. Centre for Philosophy

17. Püthagorasz tehát nem egy ősanyagban keresi a világ titkát, hanem egy őstörvényben, a világ alkotórészei közötti örök számszerű viszonyok törvényében, s ezt akár zseniális megsejtésnek is mondhatjuk (lásd elemek periodusos rendszere). A számok tanához mélyen vallásos és misztikus eszmék is kapcsolódnak, különösen az indiaira emlékeztető lélekvándorlás-hit, s a püthagoraszi etika is az indiaira emlékeztető vonásokat mutat: önfegyelem, mértékletesség, önmegtartóztatás. 2.) A püthagoreusok A Püthagorasz által alapított vallási közösség (jellemzés, a „püthagoreus nők”, politikai kísérletük). Egyszeri kísérlet maradt, de figyelemre méltó módon egy zárt és fegyelmezett közösségben próbált a gyakorlatba átültetni vallásos és filozófiai eszméket. Centre for Philosophy

18. III. Az eleaiak 1. Xenophanész Kb. Kr.e. 570-ben született, Kis-Ázsia görögök lakta nyugati partjairól származott. Vándorköltő és énekes éveken át, majd Eleában, Itália nyugati partján letelepedve megalapította az ottani filozófiai iskolát. Részletek maradtak fenn filozófiai tankölteményeiből. Támadást indít a régi görög vallás ellen. Nevetségessé teszi az istenekről alkotott emberies (antropomorf) elképzeléseket (Ha az ökröknek…) Igazában az emberek semmi bizonyosat nem tudnak és nem is fognak tudni az istenekről. Csak egy dolog bizonyos: nem lehet sokféle isten, az egyik isten nem uralkodhat a másik felett. A legmagasabb rendű és a legjobb csak egy lehet. Ez az egy isten mindenütt jelenlévő, azonos a világegész egységével (panteizmus), sem alakra, sem gondolatait tekintve nem hasonlít a halandókhoz. Azzal, hogy a legfőbb lényt azonosítja a világegész egységével, megveti annak a tanításnak az alapját, mely szerint a jelenségek sokfélesége mögött egy örök, változatlan lét rejlik. Az őt követő eleaiak továbbfejlesztették ezt. Centre for Philosophy

19. III. Az eleaiak 1. Xenophanész Kb. Kr.e. 570-ben született, Kis-Ázsia görögök lakta nyugati partjairól származott. Vándorköltő és énekes éveken át, majd Eleában, Itália nyugati partján letelepedve megalapította az ottani filozófiai iskolát. Részletek maradtak fenn filozófiai tankölteményeiből. Támadást indít a régi görög vallás ellen. Nevetségessé teszi az istenekről alkotott emberies (antropomorf) elképzeléseket (Ha az ökröknek…) Igazában az emberek semmi bizonyosat nem tudnak és nem is fognak tudni az istenekről. Csak egy dolog bizonyos: nem lehet sokféle isten, az egyik isten nem uralkodhat a másik felett. A legmagasabb rendű és a legjobb csak egy lehet. Ez az egy isten mindenütt jelenlévő, azonos a világegész egységével (panteizmus), sem alakra, sem gondolatait tekintve nem hasonlít a halandókhoz. Centre for Philosophy

20. Azzal, hogy a legfőbb lényt azonosítja a világegész egységével, megveti annak a tanításnak az alapját, mely szerint a jelenségek sokfélesége mögött egy örök, változatlan lét rejlik. Az őt követő eleaiak továbbfejlesztették ezt. 2.) Parmenidész Kr.e. kb. 525 körül született Eleában, tekintélyes polgár lehetett. Xenophanész tanítványa, az iskola legjelentékenyebb gondolkodója. Források: Platón „Parmenidész” című dialógusa, ill. töredékesen fennmaradt tankölteménye (150 sor hexameterben). Ez utóbbiban Parmenidész az utazását írja le az Éj birodalmából egy istennőhöz, aki a fény (az igazság) országában lakik. Szembeállítja egymással az igazságot és a látszatot, a tudást és a puszta vélekedést. Igazi tudásra tiszta észmegismerés útján teszünk szert. Ez arra tanít, hogy csak egy lét létezhet, nemlétező nem lehet. Csak létező (a teret betöltő) van, nem létező nincs és nem is gondolható el (az üres tér lehetőségét ki kell zárni). Centre for Philosophy

21. Mivel a mozgás, s a fejlődés nemlétezőt előfeltételez: igazában sem keletkezés, sem fejlődés nem létezhet, csak változatlanul fennálló lét. Mivel a létezés mindent betölt, ezért a léttel szembenálló gondolkodás nem létezik. Gondolkodás és lét egy és ugyanaz. Mozgás, keletkezés, fejlődés látszatában az érzékek a tévedés forrásai. 3.) Az eleai Zénón Kr.e. 490 táján született, Parmenidész tanítványa, az ő, könnyen támadhatónak látszó, tanítását szeretné megvédeni az ellenvetésekkel szemben: a bizonyítás művészetének kifejlesztése. A később felvirágzó dialektika megalapítója. Mindent Platón és Arisztotelész műveiből, vagy még későbbi forrásokból tudunk róla. „Zénón-paradoxonok”: i.) Akhilleusz és a teknősbéka versenyfutása. ii.) A repülő nyílvessző paradoxona. Zénón érveivel inkább negatív célt követett: Ellenfeleinek akarta megmutatni, hogy az ő saját nézeteikben sem nehéz ellentmondásokat találni. (Bizonyításának gyenge pontja: az idő nem pontok sorából áll.) Centre for Philosophy

22. Zénón argumentálása élesebbé tette a tekintetet annak felismerésére, hogy a legnyilvánvalóbb feltételezések is kétségesnek bizonyulhatnak, ha kritikailag végiggondoljuk őket, ha például bevezetjük a „végtelen” fogalmát. IV. Hérakleitosz és a Kr.e. 5. század természetfilozófusai 1.) Hérakleitosz. Epheszosz, Kr.e. 540 körül, előkelő családban született. Az utókortól a „homályos” nevet kapta. A tömeg megvetője és a demokrácia ellensége, életében csakúgy mint gondolkodásában addig még járatlan utakat keresett. Gondolatait a természetről szóló írásában fektette le (száznál több töredék). Stílusa végletekig kihegyezett, hasonlatokban gazdag, tömör és aforisztikus jellege miatt –valószínűleg szándékoltan- homályos. Idős korában valószínűleg ő volt az első remete Nyugaton. A puszta „soktudást” nem sokra becsüli, azon múlik minden, hogy megtaláljuk azt az egyetlen gondolatot, amely feltárja a világ titkát. Ő is lát valami egységeset a sokféleség mögött, Centr for Philosophy

23. de nem puszta csalódást gyanít a keletkezésben és sokféleségben mint Parmenidész. De nem is a változatlan lét ellentétében, tehát minden dolog vég nélküli tovafolyásában mutatja fel az egységeset. („Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”, „minden folyik”). A szüntelen tovafolyás mögött mégis felfedezi az egységet, az egységes törvényt. Egység a sokféleségben és sokféleség az egységben. A „logosz” irányítja hát a történéseket az örökké fennálló világban. (‘Logosz”: kijelentés; ésszerű beszéd; elv; formula; világtörvény.) Össz-szubsztanciaként egy őstűzről, egyfajta ősenergiáról, beszél, ez maga az isteni, s része az emberi lélek is. Ebből a tűzből, miközben fellobban és kialszik „mértékre” –örök törvény szerint- létrejön, majd ebbe visszahull a világ, a maga ellentéteivel együtt. A nagy törvény, amely szerint az egyetlen ősenergiából fokozatosan kibomlik a sokféleség, nem más, mint az ellentétek egysége. Minden fejlődés ellentétes erők összjátékában megy végbe. Centre for Philosophy

24. Ebben az értelemben a harc (polemosz), a háború „mindenek atyja és mindenek királya”. A maga létéhez minden dolognak szüksége van a maga ellentétére. Ezért nincs igazuk azoknak, akik örök békére áhítoznak. Mert az alkotó feszültségek megszűnésével totális tétlenség és halál lépne fel. „Dialektika”: antik (kérdés-felet keretében történő megvitatás művészete) és modern (az ellentétes erők szüntelenül megújuló konfliktusán alapuló fejlődés elmélete: Hegel; dialektikus materializmus). „Logosz”: mindent átható világész (törvény és szó, ratio és verbum), amelybe lelkünk a halál után visszahull. Ezzel Hérakleitosz olyan útra lépett, amely túlvezet a görög sokistenhiten, s az egyetlen isten gondolata felé halad, amelyben minden nyugalomban van, amelyben minden ellentét feloldódik. Hérakleitosz az emberi lélek mélységeibe is pillant: „elkezdtem keresni magamat”, s metafizikai létösszefüggésbe helyezi az embert (Csak Platón és Arisztotelész mérhető hozzá). Utóhatása: a mi korunkig nyúlik. Az általa bevezetett logosz-fogalom mint isteni szó jelenik meg a kereszténység teológiájában. Centre for Philosophy

25. Az ellentétek egységéről szóló tanítása visszatér Hegelnél, s ez a tan rokonságban van Herbert Spencer fejlődéselméletével is. Gondolata a harcról mint minden dolog atyjáról visszhangra talált Nietzschénél. 2.) Empedoklész Kr.e. kb. 490 (Akragasz, Szicília) Politikus, költő, vallástanító, próféta, orvos, csodatévő ember és filozófus. Új egésszé kapcsolta össze a megelőző rendszerekből származó gondolatokat (eklektikus). Töredékes tankölteménye maradt fenn: lélekvándorlás gondolata (Püthagorasz), periodikus világkeletkezés pusztulás )Hérakleitosz és mások). Eredeti gondolatai: 1.) elsőként sorol egymás mellé négy egyenrangú ősanyagot, megalapozza a „négy elem” elképzelést (tűz, víz, föld, levegő). 2.) minden történés mozgatója a szeretet és a gyűlölet (vonzás és taszítás) váltakozó uralma. A szeretet harmonikus, boldog egység tereli, a gyűlölet erőszakkal szétválasztja az elemeket. Centre for Philosophy

26. 3.) az élőlények keletkezése: először alacsonyabb, majd magasabb rendű szervezetek. Növények, állatok, emberek; kétnemű lények, majd két önálló alakban, nemben megtestesülő lények. 4.) a külvilág minden elemét egy bennünk lévő hasonló elem révén ismerjük meg. (Halálának legendája.) 3.) Leukipposz és Démokritosz atomelmélete i.) Leukipposzról, az antikvitás legjelentősebb természetfilozófiai rendszerének megteremtőjéről, alig tudunk valamit (Kr.e. 5. század közepén, Milétosz vagy Abdéra). Egyetlen töredéke: „Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.” Valószínűleg ez az oksági törvény első megfogalmazása. Démokritosz tanait beolvasztotta saját rendszerébe. ii.) Démokritosz (Abdéra, Kr.e. 470 – 361). Élete: Utazásai: Egyiptom, Perzsia, India. Centre for Philosophy

27. Hazatérése után visszavonultan élte le elmélkedésnek szentelt életét, iskolát nem alapított. Sokoldalúsága: matematika, fizika, asztronómia, navigáció, geográfia, anatómia, fiziológia, pszichológia, orvostudomány, zene és filozófia. Zárt rendszerré építette ki a Leukipposztól tanultakat. Tanítása: Az ókor klasszikus materialista rendszere. Telített és üres. Az atomok. Elsődleges és másodlagos tulajdonságok. Az atomok mozgása. Az ember lelke. Etika. (ataraxia) Hatása. Centre for Philosophy

28. 4.) Anaxagorasz Klazomenai, Kis-Ázsia Kr.e. 500 körül. Ő volt az, aki Athénban meghonosította a filozófiát (sorsa). Filozófiai nézetei: Végtelenül sok ősanyag (a dolgok „magjai”, „csírái”). A nousz (ésszerű és mindenható, de személytelen, kozmoszteremtő szellem, első mozgató). Centre for Philosophy

29. A görög filozófia virágkora • Szofisták • Szókratész • Platón • Arisztotelész • Szókratikus, platonikus és arisztotelikus iskolák Centre for Philosophy

30. A szofisták 1.) Általános bevezető Kr.e. 6. és 5. század a filozófiai gondolkodás fellépése a görög élettér sok pontján. A görög és a nyugati filozófia minden irányzatának itt a gyökere. Elméletek sokfélesége, a köztük mutatkozó ellentmondások bizalmatlanságot keltenek: általános kétely az emberi megismerési képességben egyáltalán. Itt kezdődik a szofisták tevékenysége. A görög szabadság megvédése után jólét alakult ki, különösen a központtá váló Athénban, s a vezető rétegben gazdagság, luxus is, s ezzel együtt igény a magasabb műveltségre. A demokratikus alkotmány egyre jelentékenyebbé tette a nyilvános szónoklás művészetét. A népgyűléseken és a bírósági tárgyalásokon előnyösebb helyzetben volt az, aki jobb érvekkel és talpraesettebben tudta ügyét képviselni. Aki karriert akart csinálni –ehhez alapvetően minden polgár előtt megnyílt az út-, annak felkészült politikusnak és szónoknak kellett lennie. Centre for Philosophy

31. Ezt a szükségletet elégítették ki a szofisták (szophisztai: a bölcsesség tanítói). Vándortanítók, fizetés ellenében oktatómunkát végeztek a legkülönfélébb jártasságok, de főként a szónoklás terén. Tulajdonképpen nem filozófusok voltak, hanem gyakorlati emberek, akik mint ilyenek, nem becsülték sokra az elméleti ismereteket. Nézeteik: i.) elméleti szkepszis: az objektív igazság megismerése lehetetlen. ii.) morális szkepszis: végső soron az eredmény a döntő az emberi cselekvés megítélésében éppúgy, mint az elméleti vitáknál. Az „erősebb joga”. Centre for Philosophy

32. Az igazság és igazságosság objektív mértékének tagadása összefüggésben azzal, hogy a szofisták nem kis díjazást kaptak oktatómunkájukért (miközben a görögök megvetendőnek tartották a pénzkeresetet szolgáló munkát) – ez vezetett a pejoratív mellékízhez, amely nevükhöz társul, s amely különösen Platón ellenük folytatott harca következtében mindmáig fennmaradt. 2.) Prótagorasz és Gorgiasz i.) Prótagorasz (Abdéra, Kr.e. kb. 480-410). A legjelentékenyebb szofista. Máig közismert mondása: „Minden dolognak mértéke az ember, a létezőknek is, amint vannak, a nem létezőknek is, amint nincsenek.” Tehát nincs abszolút igazság, csak relatív; nincs objektív igazság csak szubjektív, az emberhez szóló. Mégpedig, úgy tűnik, így értette: Centre for Philosophy

33. nem az ember általában véve, hanem a mindenkori egyes ember. Szkepszise a vallásra is kiterjedt: az istenekről sem azt nem tudjuk, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek; az igazság kiderítéséhez a dolog túl bonyolult, életünk pedig túl rövid. Istentelenséggel vádolták meg és száműzték Athénból. ii.) Gorgiasz (Leontini, Szicília, kb. ugyanakkor mint Prótagorasz, 109 évet élt) A legismertebb szofista. Írása: „A nem-létről avagy a természetről” a zénóni dialaktikán iskolázódva azt bizonyította, hogy először is : egyáltalán semmi sem létezik, másodszor: ha valami mégis létezne, az nem lenne megismerhető, és harmadszor: ha megismerhető lenne, az a megismerés nem lenne közölhető. A szkepszis ennél tovább aligha fokozható. Centre for Philosophy

34. 3.) A szofisztika jelentősége • A természetről teljes mértékben az emberre irányították a filozófia érdeklődését; • Ők tették először a gondolkodás tárgyává magát a gondolkodást; • Racionális vizsgálatnak vetették alá az etikai értéket; • Behatóan foglalkoztak stilisztikával és retorikával. A szofisztika átmeneti jelenség, de jelentékeny mozgalom: nélküle elképzelhetetlen az attikai filozófia virágkora. II. Szókratész 1.) Élete. Athén, Kr.e. 470-400, egy kőfaragó és egy bábaasszony fia. Csak hadjáratokon hagyta el szülővárosát, kitűnt vitézségével, a fáradalmak elviselésével. Mesterségét korán abbahagyta, családját is elhanyagolta, teljesen a tanító tevékenységnek szentelte magát. A beszélgetés módszere. Sorsa. Centre for Philosophy

35. 2.) Tanítása. Írásos művet nem hagyott hátra (Platón, Xenophón, Arisztotelész). A szókratikus módszer: A beszélgetésnek és a tanításnak különleges fajtája ez. A megszokott sorrend: a tanuló kérdez, a tanító pedig válaszol. Szókratésznél ez megfordul: ő kérdez. Feladatát gyakran hasonlította anyja foglalkozásához, a bábamesterséghez és azt mondta: nem neki magának kell megszülnie az igazságot; az ő dolga csak az, hogy másoknak segítsen eszméik világra hozásában. Sok mindent átvesz a szofisták dialektikájából, fortélyaiból. Abban is hasonlít rájuk, hogy érdeklődése csakis az emberre irányul, nem érdekli a természettel kapcsolatos spekuláció. S a végeredmény, amelyet híres mondása fejez ki: „Tudom, hogy semmit sem tudok” – látszatra ez sem különbözik a szofisták tudós szkepszisétől. Centre forPhilosophy

36. A „démoni hang” elmélete: „semmit sem tud”, s ugyanakkor egy benső hang, daimonionja (személyes „isteni” hang), a lelkiismeret hangja vezeti. Belső meghasonlás: mélyen vallásos, másfelől pedig az ő számára az erény egyenlő a belátással. Mivel senki sem tesz mást, mint ami a saját javát szolgálja, s ez éppen az erkölcsileg jó, ezért az embereket csupán meg kell tanítani az igazi erényre, hogy erényessé tegyük őket. Az erénynek a tudással való összekapcsolása – ez a voltaképpeni újdonság Szókratész tanításában. A nem-tudásunkat feltárva Szókratész arra akarta az embereket felszólítani, hogy nézzenek magukba és tartsanak önvizsgálatot. Ismerd meg önmagadat! (gnóthi szeauton). Ha az emberek öneszmélés útján belátják, hogy eddig erkölcsi sivárságban és vakságban éltek, akkor keresni fogják az erkölcsi eszményt (vágyakozó, kereső – zetetikus - nemtudás). Mindig az előtte álló valóságos egyénhez beszélt, s felrázó erő, csillapíthatatlan nyugta- lanság, hatalom áradt belőle tanítványai beszámolói szerint. Centre for Philosophy

37. Hogyan tudott ennyire felmérhetetlenül nagy hatással lenni egy ilyen ember, aki ugyan erkölcsi tekintetben nagy személyiség volt és meggyőződéséért életét adta, ám tulajdonképpeni filozófiáját alig tudjuk megragadni? Szókratész mártírhalála hasonlatos Krisztus és a korai keresztény mártírok halálára. S a korai keresztény írások tanúsága szerint ez tartotta elevenen Szókratész emlékezetét. Az igazi válasz mégiscsak az, hogy hatása tényleg inkább a filozófus egyedülálló személyiségén alapul, amely emberileg közel áll hozzánk évezredek múltán is, és kevésbé azon, amit tanított. Szókratésszel ugyanis olyasvalami lépett az emberiség történetébe, amely attól kezdve továbbható kulturális erővé vált: a rendíthetetlen, autonóm erkölcsi személyiség. Ez a belsőleg szabad ember „szókratészi evangéliuma”, azé az emberé, aki önmagáért teszi a jót. Centre for Philosophy

38. Platón • Élete (Athén, Kr.e. 427 – 347.) A város egyik vezető családjának sarja. Kapcsolata Szókratészszel. Utazásai (Egyiptom, Kelet?, Dél-Itália és Szicília). A „platóni akadémia”. „Vajon valóban helyes-e az a szándékom, hogy a politikai ügyek vezetésébe bekapcsolódjam? … S noha sohasem mondtam le annak vizsgálatáról, mi módon fordulhatnak mindezek a dolgok – elsősorban természetesen az állam ügye – helyesebb irányba, tevékeny közreműködésemre nézve mindig csak a kedvező pillanatra vártam. Végül is be kellett látnom, hogy a mostani államokat, méghozzá valamennyit gyalázatosan kormányozzák … Így nem maradt más hátra, mint hogy az igazi filozófiát dicsőítve kijelentsem, Centre for Philosophy

39. hogy csakis belőle kiindulva lehet felismerni, mi is hát az igazságosság mind a magán-, mind pedig az államélet szempontjából. Az emberi nem tehát – vontam le a következtetést – mindaddig nem fog kikerülni nyomorúságából, amíg a helyesen és igazán filozofálók nemzetsége nem kerül uralomra, vagy amíg az államok vezetői valaminő isteni rendelés kegyelméből rá nem szánják magukat az igazi filozófiával való foglalkozásra.” 2. Művei Platóntól egész sor írás fennmaradt, de működésének súlypontja – saját megítélése szerint – a szóbeli tanításban rejlett. Azt állítja, hogy tanításának magvát sohasem öntötte írásos formába, mert nem akarta kiszolgáltatni a rosszindulatnak és az értetlenségnek. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfőbb kérdésekről, és nem is lesz soha. Hiszen a végső belátást nem lehet szavakban kifejezni …; az egyszerre csak felvillan a lélekben – Akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság Centre for Philosophy

40. – s azután már önmagától fejlődik tovább.” Számunkra, utódok számára csak az írásai jelentik a forrást. Öt évtizedet fognak át, érezhetők a szerző felfogásának változásai. 34 dialógus (Szókratész figurája). Legkorábbi művek: • Apológia: Szókratész szabadon feldolgozott védőbeszéde. • Kritón: a törvények tiszteletéről. • Prótagorasz: vita a szofisztikával az erényről, különösen annak egységéről és taníthatóságáról. Átmeneti periódus: • Gorgiasz: az erény mibenléte és taníthatósága. A szofisták egoista moráljáról kiderül, tarthatatlan. A retorika nem elegendő a műveltséghez. Az erkölcsi jó – valami feltétlen, abszolút, metafizikailag megalapozott. Centre for Philosophy

41. A politika, a zene, a költészet alá van rendelve az erkölcsi jónak. Kitekintés a lélek túlvilági sorsára. 5. Menón: a megismerés mint „visszaemlékezés”. A matematika jelentősége. • Kratülosz: a nyelvről. Érett férfikorának alkotásai: • Szümposzion – „A lakoma”: az Erósz: a szépre és jóra való filozófiai törekvés hajtóereje. Itt olvasható Alkibiadész himnikus köszöntője Szókratészre, aki a legtökéletesebb formában testesíti meg az Erószt. • Phaidón: a halhatatlanságról. A lélek érzékfelettisége és örökkévalósága. • Politeia – „Az állam”: legterjedelmesbb és tartalmilag leggazdagabb műve. Érett korának több évét szentelte megírásának. A mű gondolatmenete az egyéntől halad a társadalom felé, s a platóni filozófia minden területét átfogja. Centre for Philosophy

42. 10. Phaidrosz: különösen fontos dialógus az ideatan és a lélek hármas tagolódásának elmélete szempontjából. 11. Theaitétosz: ismeretelméleti fejtegetés a tudás mibenlétéről. Öregkori művei: • Timaiosz: természetfilozófiája. A természeti lények keletkezése, az égitestektől a földi élőlényekig. • Kritiasz: befejezetlen. A mondabeli szigetország, Atlantisz elsüllyedésének mitikus története; ez állítólag 100 000 évvel Platón előtt következett be, és mindmáig új meg új spekulációk kedvelt tárgya. • Politikosz – „Az államférfi”: az idős Platón politikai nézeteit foglalja össze. • Törvények: utolsó öregkori, befejezetlenül maradt műve, amelyet halála után tanítványa adta ki. Ez az ismét a politikának szentelt dialógus azt bizonyítja, hogy a platóni gondolkodást irányító cél nem változott: itt is az állam erkölcsi megalapozásáról és az állam polgárainak neveléséről van szó. A Törvények Platón öregkori filozófiájának összegzése. Centre for Philosophy

43. A platóni dialógus mint műfaj. 3. Módszertani megjegyzések A „szisztematikus”, illetve a „genetikus” megközelítés problémái. Itt mindkettő: a történeti kiindulópont jellemzése után a metafizikából (eszmetanból) indulunk ki, majd rátérünk az etikára és a politikára. (Csak „játékot” láthatunk a dialógusokban?) 4. A történeti kiindulópont A kortárs gondolkodás: a szofisztika. -Platón kritikája. -Amit átvesz (dialektikus módszer; ő is bizalmatlan a szokványos tudással szemben; és a szokványos erkölccsel szemben). -Eltérése a következtetésekben: a filozófia voltaképpeni feladata annak megmutatása, hogy mégiscsak létezik általános zsinórmérték és szert tehetünk rá: Centre for Philosophy

44. az örök eszmékben adva van számunkra a gondolkodás és cselekvés mértéke, s ezt a mértéket gondolkodás és cselekvés útján magunk is megragadhatjuk. (Démokritosz nézetével szemben: egy világész tanúságának és termékének tekinti a világot; korábbi költők és filozófusok tragikus világlátásával szemben Platónnál visszaszorul a világ homályos alapja, filozófiája igazi „fénymetafizika”.) 5. Az eszmetan A.) A filozofálás ösztönzőereje és módszere Erósz (eredetileg szerelem, nemi ösztön): filozófiai ösztön, törekvés. Erósz a törekvés, hogy az érzékitől eljussunk a szellemihez; a halandó ember feltörő vágyakozása a halhatatlanságba emelkedés után, egyszersmind annak vágya, hogy másokban is felébressze ezt az ösztönt. A szép test láttán érzett öröm az Erósz legalsóbb foka. Centre for Philosophy

45. A filozófia ösztönét éleszti a széppel való foglalkozás minden formája, mindenekelőtt a zene, amely a filozófiára való felkészítésnek tekintendő, valamint a matematika, amely arra tanít, hogy eltekintsünk az érzékitől és a tiszta formákat szemléljük. („Plátói szerelem” – félreértés, szó sincs a testiség kikapcsolásáról.) A szemlélet előkészület, az eszmék megismerésének voltaképpeni eszköze a fogalmi vagy dialektikus gondolkodás. Az Erószhoz helyes módszernek kell társulnia. A retorika rábeszél. A dialektika: annak művészete, hogy közös keresés, beszélgetés során előrehaladva eljussunk az általánosan érvényesig. Egyfelől az egyeditől az általánosig, a feltételestől a feltétlenig emelkedve, másfelől végighaladva minden közbülső fokon az általánostól aláereszkedve a különöshöz és az egyeshez. B.) Eszme és jelenség A „barlanghasonlat” az emberi életről és az emberi megismerésről. Centre for Philosophy

46. Megszokott létezésünk börtönhöz hasonlatos. örnyezetünk, ahogyan érzékeink mutatják, merő árnyakra emlékeztet. A bilincsből szabadultak felállásához és a fent lévő dolgokra való pillantáshoz pedig a léleknek az eszmék világába való felszárnyalása hasonlít. Az „eszmék” (görögül eidosz vagy idea): a lét formái, nemfogalmai (latinul genusai, speciesei), általánosságai. De nem merőben általános fogalmak, amelyeket a különöstől való eltekintés és a dolgok közös jegyeinek összekapcsolása útján alkot gondolkodásunk. Az eszmék teljes mértékben rendelkeznek realitással, mi több, az eszmék adják az egyedül igaz (metafizikai) realitást. Az egyedi dolgok mulandók, az eszmék viszont a dolgok el nem múló ősképei, fennállásuk maradandó. A filozófiai alapkérdések egyike: megengedhető-e magasabb realitást tulajdonítani az általánosnak, mint az egyesnek, vagy pedig fordítva áll a dolog: csak az egyedi dolgok valóságosak és az általános eszmék csak a mi Centre for Philosophy

47. fejünkben léteznek? (Lásd még: középkori „univerzálé- viták”.) Platón szerint tehát az eszmék alkotják a tulajdonképpeni valóságot. A fő kérdés: hogyan jön egyáltalán létre az árnyékok világa, a látható természet (genezis, a dolgok létrekelése)? Az eszmék mellett mégiscsak léteznie kell egy második, mondhatni anyagi valaminek, amelyben az eszmék leképeződnek! Platón ezt mint (üres) teret írja le, mint a külső lét formáját, beleértve ebbe nemcsak az egymásmellettiséget, hanem az egymásutániságot is. Itt egy megszüntethetetlen szakadék van: mert még ha feltételezzük is, hogy ez a két elv létezik, nem könnyű belátni, hogy az eszmék mint magukban nyugvó ősképek egyáltalán miféle erő hatására képződnek le az anyagban. A platóni filozófia dualistának nevezhető. A szakadék megszüntetéséhez szükség lenne még egy harmadik elvre, amely a kettő között közvetít, vagy a kettő között áll. Öregkori műveiben egyre inkább hajlik rá, hogy Centre for Philosophy

48. feltételezzen egy istenséget vagy világlelket, amely ezt a közvetítést végrehajtja. Ezt a gondolatot azonban mítosz formájában adja elő. (Általában mítoszokkal tölti ki azokat az üres helyeket, amelyek kivonják magukat a szigorú gondolati megragadás érvénye alól. 6. Antropológia és etika Az emberi lélek hármas tagolódása: gondolkodás (fejben), akarat (mellben), vágy (altestben). Ám csak a gondolkodás, az ész halhatatlan alkotórésze a léleknek, amely a testbe belépve a többi résszel összekapcsolódik. A halhatatlan léleknek nincs kezdete és nincs vége, s lényegében a világlélekhez hasonlatos. Minden megismerésünk visszaemlékezés, amely a lélek állapotaiból és megtestesüléseiből ered (gyanítható, hogy Platón ismerte az indiai filozófia gondolatvilágát). Centre for Philosophy

49. Az eszmék birodalmában a legfőbb jó eszméje foglalja el a legfelsőbb helyet: az eszmék eszméje, mindenek felett áll és mindeneknek legfelsőbb célja. A világ végcélja. A „naphasonlat”. Az ember a maga halhatatlan lelkével részesedik (methekszisz) az eszmék birodalmából. Az ember célja az, hogy az érzékfeletti világba történő felemelkedés révén birtokába vegye a legfőbb jót. A test és az érzékiség bilincsek: „szoma, széma” – a test a lélek sírverme. Az erény az az állapot, amelyben a lélek megközelíti ezt a célt. Mivel a látható dolgok képmásai a láthatatlanoknak, különösen a művészetben segédeszközül szolgálnak az eszmék megragadásához. Négy kardinális erény van: bölcsesség, bátorság, megfontoltság (józan önmérséklet) és az igazságosság. Az első három megfelel a lélek alkotórészeinek (értelem, akarat, vágy). Centre for Philosophy

50. Az igazságosság pedig átfogja az összes többi erényt, lényege a lélek három részének és a nekik megfelelő erényeknek a kiegyensúlyozott, jól elrendezett viszonya. 7. Az állam A politikai problémával, a helyes államberendezkedés kérdésével egy életen át birkózott. „Polisz”, Platón központi fogalma, mai ‘politika’ szavunk eredete. Amit Platón az egyén vonatkozásában tárgyal, felnagyított formában tér vissza Az államban, és mindez csak az államban válik igazán érthetővé, és csak az államban bontakozhat ki teljes mértékben. Az erkölcsi élet elképzelhető legmagasabb formája nem egyéb, mint a közösség erkölcsi élete egy jó államban. Platón államelméletének negatív-kritikai, illetve pozitív- építő részei. A.) A fennálló alkotmányok bírálata Államformák és hozzájuk rendelt embertípusok kölcsönös megfelelése. Centre for Philosophy