1 / 30

A liberalizmus világa II.

A liberalizmus világa II. Székely Gábor 4. előadás. A liberalizmus világa három érték világa, a szabadságé , a tulajdoné és a jogegyenlőségé , s a feltételezésé, hogy az ember és társadalma korlátlanul tökéletesíthető. Irodalom. Múltunk, 1998. 3-4. sz.

trudy
Download Presentation

A liberalizmus világa II.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A liberalizmus világa II. Székely Gábor 4. előadás A liberalizmus világa három érték világa, a szabadságé, a tulajdoné és a jogegyenlőségé, s a feltételezésé, hogy az ember és társadalmakorlátlanul tökéletesíthető.

  2. Irodalom • Múltunk, 1998. 3-4. sz. • Székely Gábor: A liberalizmus világa 5-41. o. • Gergely Jenő: Katolicizmus és liberalizmus 201-225. o. • Barta Róbert: Az angol liberalizmus… 226-255. o. • Harsányi Iván: A spanyol liberalizmus… 299-319. o. • Pankovics József: Liberalizmus olasz… 320-343. o. • Sz.Bíró Zoltán: Liberalizmus a századelő Oroszországában 344-375. o. Gray, John: Liberalizmus. Tanulmány Kiadó, Pécs, 1996. 121,

  3. Liberalizmus és nacionalizmus, nép kontra nemzet • A nacionalizmus nem kezelhető önálló politikai ideológiaként, általában a konzervatívizmus részének tekintik. A nacionalizmus ugyanakkor - a konzervatívizmus és a szocializmus mellett - már születésétől összekapcsolódott a liberalizmussal. • A fontosabb pont a szuverenitásnak a nemzetre ruházása mindenfajta születési és más előjogokkal szemben, a másik az állam, annak szimbolikus erővel felruházott területének, valamint a nemzethármasának az összekapcsolása volt. Mindez már megjelent az 1787-es amerikai alkotmányban, ahol a kezdő sor "Mi a nép…"szavakkal indul, különbözve a francia forradalom "nagy nemzet" (la grandenation - 1790) fogalomtól, amely a klasszikus liberalizmustól idegen, majd a neoliberális időszakban elfogadott etnikai motívumot is tartalmazta.

  4. A liberalizmus első jelentős politikai szakadása nem a konzervativizmus • francia-angol formáival függött össze, hanem a német nemzetállamporosz nacionalista koncepciójával. Vilmos császár és Bismarck

  5. A liberalizmus hasadása a nacionalizmus mentén(a német példa…) A nemzeti liberálisok… • 1867 –ben a porosz alkotmányvitában vita a Deutsche Fortschrittspartei és Bismarck között. A pártszakadáskor a jobboldal kiegyezik Bismarckkal, létrehozzák a Nationalliberale Partei. Jelentősebb képviselői:  Ludwig Bamberger (1823-1899), Eduard Lasker (1829-1884), és a pártvezető …

  6. Rudolf von Bennigsen (1824-1902; a párt elnöke 1872-1891) • 1867-1870 Hannover porosz annektálása után a Norddeutscher Reichstag és, 1883-ig, a porosz parlament képviselője, majd elnöke1873 – 1879között. Mindkét parlamentben a Nemzeti Liberális Párt frakciójának vezetője. Szorosan együttműködik Bismarckkal.

  7. A nemzeti liberálisok támogatták a konzervatívokat a baloldallal, sőt a katolikus centrummal szemben, még e "belső" ellenségek elleni rendőri fellépést is megengedhetőnek tartva; • a gazdaságpolitikában a szabadkereskedelem elvi elismerése mellett támogatták a nagybirtokot védő különleges vámokat, ugyanakkor, ha fel is adták megszüntetésük követelését, megtartották ellenszenvüket a kartellek és monopóliumokkal szemben.

  8. Kossuth Lajos – a nemzeti liberális? • Színes: • A magyar liberalizmus első kiemelkedő személyiségeként fogadták az emigráns Kossuth Lajost amerikában - található ekként a liberalizmus történetét tárgyaló munkákban is, bár nacionalizmusát is hangsúlyozzák. „Ő nem annyira liberális volt, mint nacionalista.” (Martin Roberts)

  9. A baloldali liberálisok… • Theodor Mommsen(1817-1903), a 19. század legtekintélyesebb német történésze, a német baloldali liberalizmus meghatározó személyisége. Bismack ellenében kereste a liberális megoldást. "IchwünschteeinBürgerzusein". • A német szociál-liberális irány megalapítója, Friedrich Naumann(1860-1919) a gyakorlat mellet foglalkozott az elmélettel is. Ma az FDP alapítványának névadója…

  10. A baloldali, vagy "haladó" liberálisok a szigorúbb alkotmányosságért, a parlamentnek felelős kormányzás bevezetéséért léptek szövetségre a centrummal és a szociáldemokratákkal; gazdaságpolitikájukban a szabadkereskedelem mellett, mindenfajta különvám ellen, valamint a kartellek és monopóliumok betiltásáért léptek fel; a szociálpolitikában a szakszervezetek bevonását tartották szükségesnek, egyetértettek az üzemekben a munkások egyetértési jogával (Mitbestimmung), valamint az igazságosabb adózás bevezetését sürgették.

  11. A liberális eszmék a kapitalizmus meghatározói… • A 19-20. század fordulójának Európája és Észak Amerikája a liberalizmus világának történetileg legteljesebb megvalósulása volt. Még akkor is, ha az elődök ennél többre számítottak és a kortársak a fejleményeket vereségként érték meg. A liberális eszmék a politikai liberalizmus pártjain túl áthatották az egész fejlett kapitalizmust, elvei mércét, igazodási pontot jelentettek a világot egyre inkább átfogó ipari forradalom szervezéséhez éppúgy, mint az egyes államok jogi és gazdasági rendjének kialakításához - akár, mint követendőek, akár mint elvetendőek.

  12. Militarizmus, majd forradalom? • A századfordulóra ugyanakkor a liberalizmussal korábban szövetséges nacionalizmust a militarizmus váltotta fel. Egyre érzékelhetőbbé vált, hogy a világ újrafelosztásáért folyó versenyt nem a liberális, a szabadpiac határokon túlmutató gazdasági versenyével, hanem a birodalmak fegyvereinek pusztító erejével vívják meg. • A korábban részben szövetséges baloldalon pedig egyre nőtt azok tábora, akik már nem a jóléti kapitalizmusban látták a jövőt, hanem a háborúért felelős kapitalizmus megdöntésében, vállalva ezért a proletár forradalmat is.

  13. Versailles és a világ • Az I. világháború, majd az azt lezáró versailles-i - washingtoni békerendszer a bíztató kezdetek után éppúgy a liberális gondolat vereségét jelentették, mint amennyire vereség volt a háborút követő felemás polgári forradalmak és átalakulás gyors megakadása. • Új világ kezdődött, de egyik sem azok közül, amelyekre a modern politikai ideológiák bármely irányzata számított, vagy amely eljövetelében reménykedett.

  14. A korszakhatár inkább a 20-as és a 30-as évek fordulója volt: a New Dealamerikában, a fasizmus Olaszországban és Németországban, és a sztálinizmus totális diktatúrába torkolása a Szovjetunióban. • Különösen a háború és az azt követő békeszerződések szelleme és gyakorlata „még fokozták a liberális törekvéseknek a háttérbe szorulását és elnépszerűtlenedését…, a liberális elv látszólag szétmorzsolódott.” A liberalizmust egyik legfőbb gyenge pontja és versenyképtelenségének oka a „szociális tartalom” hiánya. Gratz Gusztáv, 1922.

  15. Guido de Ruggiero (1888-1948) történész, filozófus, az olasz PartitoAntifascista alapítója azonban Gratznál optimistább végkicsengéssel írt: „Jelen elemzésemből következik, hogy a liberalizmus kétség kívül komoly és mély válsága nem leküzdhetetlen, amint az a felületes szemlélők és a türelmetlen örökösök számára tűnhet… Számunkra, modern emberek számára minden reményt azoknak a formáknak és intézményeknek az életereje jelenti, amelyeket a liberalizmus hozott létre fejlődése során, az a meggyőződés, hogy a szabadság múlhatatlan értéket jelent;”.

  16. A modern liberalizmus próbája: a Weimári Köztársaság • Az európai liberalizmus legnagyobb győzelme, és az 1917-es oroszországi forradalmak, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a legnagyobb visszhangot és kedvező fogadtatást kiváltó eseménye a háború utáni Európában a Weimari Köztársaság születése volt. Az új köztársaság és annak alkotmánya elválaszthatatlan Max Webertől  (1864-1920), aki már a császári Németországban ismerté vált nemzeti liberális politikai szerepvállalásával, nemkülönben írásaival.

  17. Hugo Preuß (1860-1925) liberális államjogász és egyetemi tanár megbízást kapott az új köztársaság alkotmányának a kidolgozására. • 1919 januárjára kiírt választások feltételeinek a meghatározásában is: Európa legdemokratikusabb választásán minden 20 évét betöltött férfi és nő az urnákhoz járulhatott. • A 83%-os részvétellel megtartott választáson a baloldali liberálisok a szavazatok 18,5%-át kapták, míg a nemzeti liberálisoknak (Német Néppárt) 4,4%-jutott. • A szociáldemokrata vezette új köztársaság első kormánya már a baloldali liberálisokkalabszolút többséggel bírt a parlamentben, mellettük mégis bevonták a Centrum pártot is, jelezve a törekvést a legszélesebb konszenzusra. A kormányban két nagyobb parlamenti párt nem vállalt szerepet: a jobboldali liberálisok és a konzervatívok, fenntartva monarchista, köztársaság elleni álláspontjukat.

  18. A Weimári Alkotmány • Az 1919 augusztusában elfogadott Weimári Alkotmány korának egyik legdemokratikusabbja volt. Megalkotói J.S. Mill felfogásában az állami intézményrendszert a "szabadság gépezetének" tekintették, s benne – Weber nézeteinek megfelelően - a társadalomban versengő értékek és politikai erők sokaságát kifejező törvényhozás, végrehajtó és bírói hatalom életrehívására törekedtek, amely teret engedett a társadalomban egymással szembenálló erők érdekellentéteiben konszenzusra törekvő valamennyi elemnek: a parlamentnek, az önkormányzatoknak és a nyilvánosságnak, hangsúlyozva a joguralom elvét. (A politikai "értéksemlegesség" követte Weber "értékmentesség" elvét.)

  19. A Weimári Alkotmányban keveredtek a parlamentáris demokrácia, a közvetlen demokrácia és az elnöki demokrácia motívumai. • Azonban nem számoltak két lehetőséggel: az egyik, hogy a birodalmi elnök is lehet olyan személy, aki nem híve a weimári elveknek, a másik, hogy alkotmányosan, parlamenti választások eredményeképpen is alkotmányellenes többség alakulhat ki a parlamentben. 1925-ben, Friedrich Ebert, szociáldemokrata elnök után Hindenburg birodalmi elnökké választásával az első valósult meg, az utóbbi, 1933-ban, a Hitler hatalomra jutását követően.

  20. Konzervatívizmus és militarizmus kontra demokrácia • Az 1918-at követően a konzervatívizmus és militarizmus gyors magára találásában szerepet játszott az a kompromisszum, amelyet a szociáldemokrácia kötött a hadsereggel. Ekkor vetette papírra elemzését Oswald Spengler (1890-1936), nagyhatású konzervatívtörténész-filozófus 1920-ban publikált „A poroszság és a szocializmus „(Preußentum und Sozialismus) hatalmas sikert aratott könyvében. Nem kevesebbre szólított fel, mint hogy „…a szocialisták és a konzervatívok együtt ,vagy külön-külön lépjenek fel a liberális parlamentarizmussal szemben, lévén e két párt "sohasem veszítette el illiberális és antiparlamentáris tendenciáját."

  21. A legdemokratikusabb liberális választási törvény vége… • Az utolsó, 1938. április 10-én megtartott "Népszavazás és Nagynémet Reichstag választás " alkalmával a következő két cédulákat kapták kézhez a választók: • "Egyetértesz-e Ausztriának a Német Birodalommal 1938. március 13-án végbement újraegyesítésével?„ • és "Vezérünk Adolf Hitler listájára szavazol-e?" • Németországban 99,59%-os részvétel mellett 99,1% igen szavazat, Ausztriában 99,72% a részvétel és 99,73% volt az igen.

  22. A liberalizmus két válsága • Hívei és ellenfelei többször szembesültek a liberalizmus hiányosságaival, elégtelen válaszaival a kor és benne politikai ellenlábasok kihívásaira. • A kritikus gondolatok azonban először az 1930-as években sürgettek olyan kompromisszumokat, amelyek a klasszikus liberalizmus alapvető értékeiről követeltek lemondást. • A gondolkodók és politikusok mindenekelőtt az állam megítélésében, illetve az egyén és a társadalom viszonyára vonatkozó elvekben bizonytalanodtak el érintve ezzel az alapokat, közülük is a legérzékenyebbet, a szabadság fogalmát.

  23. Az európai valóság megváltozása és a "harmadik világ" elkülönülése, és az ezekre adott elégtelen liberális válasz idézte elő a liberalizmus első átfogó, minden korábbinál mélyebb válságát. A politikai liberalizmust e válság majd három évtizedre szinte száműzte az európai történelem színpadáról, s megtörte egyeduralmát az Egyesült Államokban is.

  24. Míg a múlt században a válasz a nacionalizmus és a szocializmusnak tett engedmények voltak, most a konzervatív, mindenekelőtt az I. világháborúban alkalmazott etatista és centralisztikus elvek megjelenítése és támogatása volt. A gyakorlati (gazdaság)politikában ezt legmarkánsabban John Maynard Keynes képviselte, aki belátva a világháborút követően hiába sürgetett, a szükségállapotról a "normális", értsd liberális gazdaságra átállás reménytelenségét, fokozatosan beépítette a szükségállapot elemeit

  25. A neoliberális kezdet • A liberális gondolkodók válasza a szociáldemokrata fordulatra: David Ritchie, John Hobson és LeonardHobhouse végigvitték a liberalizmus elfordulását a laissez-faire-től, s az államibeavatkozás különféle formáit a liberalizmus vitathatatlan részévé tették. • Innen már csak egy lépés volt a 70-es és 80-as évek neoliberális kurzusáig, amelynek követői összeegyeztetni kívánták, de inkább zavarták a liberális és a konzervatív értékrendet. 

  26. John Gray (1948- ), angol liberális gondolkodó, a 80-as években eljutott a thatcherismus neoliberális piacliberalizmusáig, majd a 90-es években a kommunitarizmusig, a munkáspárti postliberális gondolatokig. Ez utóbbi hangsúlyozottan vallja a szabadkereskedelem korlátozását és a protekcionizmus szükségeségét – fejtette ki Gray The Undoing of Conservatism (1994 a Konzervativizmus bukása) című könyvében.

  27. A dél-amerikai, az ázsiai, s végül a volt "kommunista" országok számára mindenek előtt a Világbankon keresztül kötelezővé tett "washingtoni konszenzus" csődje 1998-ra vált nyilvánvalóvá. Az infláció letörésére, a piac felszabadítására, a privatizációra, a külkereskedelmi és költségvetési deficitek csökkentése összpontosító neoliberális kurzus eredménye nem a gazdaság stabilizációja, hanem a termelés visszaesése, a munkanélküliség növekedése, súlyosbodó szegénység, s mindezek hatására több helyen politikai és társadalmi zűrzavar lett.

  28. Az ázsiai pénzügyi válság és politikai zavargások, Oroszország egyre mélyülő gazdasági válsága ugyanakkor a konzervatív kínai átalakulás hatására Joseph E. Stiglitz (1943- ), a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza hirdette meg a szociális, jóléti , oktatási és kultúrális téren nagyobb állami szerepvállalást ajánló, ma is jellemző „posztwashingtoni" doktrinát.

  29. "A liberális társadalomelmélet nyers vázlata mutatja, hogy a totalitárius államfelfogás mily sok eleme megtalálható már ebben az elméletben… valamennyien alapvetően a kapitalista társadalomnak az egyes önálló vállalkozók szabad konkurenciájára épülő kereskedelmi és ipari kapitalizmusának  modern monopolkapitalizmussá változásával függenek össze, amelynek során a megváltozott termelési viszonyok (különösen a nagy "egységek", a kartellek, a trösztök stb.) követelik a valamennyi hatalmi eszközt mobilizáló erős államhatalmat.” Herbert Marcuse(1898-1979).

  30. Összefoglalás:A liberalizmus történelmi szerepe – és vége? • John Gray (1948- ): Európát egészen az I. világháborúig a liberális berendezkedés jellemezte. Igaz volt ez az államok politikai struktúrájára és intézményrendszerére, az utazásra, a migrációra, a törvények uralmára, illetve "az individualista rendszer más alapvető szabadságjogaira", annak ellenére, hogy két olyan hatalmas országra, mint Törökország és Oroszország ez nem volt érvényes. • Immanuel Wallerstein (1930-) az egész 1789-től 1989-ig terjedő periódust "a liberális ideológia győzelmének és dominancia-korszakának" nevezte. A liberalizmus összeomlása. NMT. Évkönyv. 1998. 28.o.

More Related