III. Divízió: Tenericutes

1. III. Divízió: Tenericutes

2. osztály: Mollicutes(Sejtfal nélküli baktériumok) • Az ide tartozó eubaktériumok közös megkülönböztető jegye a sejtfal hiánya, ezért G- festődésűek. A sejtfal hiánya miatt további közös sajátságuk az ozmotikus érzékenységük, penicillin és más sejtfalszintézisre ható antibiotikumokkal szembeni rezisztencia, pleomorfizmus és könnyen deformálható alak, ami lehetővé teszi, hogy baktériumszűrőkön is átmenjenek. További közös tulajdonságuk, hogy eukarióta sejtek parazitái, s komplex növekedési faktor igényük van. Telepjeik kicsik, lassan fejlődnek, s szilárd táptalajon megjelenésük mellbimbó vagy tükörtojás formájú. Általában mozgásképtelenek, de néhány fajuk csúszva változtatja a helyét, illetve ismét mások spirálisan elhelyezkedő fonalszerű képletek segítségével forogva mozognak.

3. Mycoplasma • Mycoplasmahominis • Mycoplasmasalivarum • Mycoplasmagenitalia • PPLO (pleuropneumonia liké organism)

4. Ureaplasma

5. Spiroplasma

6. Anaeroplasma

7. IV. Divízió: Mendosicutes

8. I. osztály: Archaebacteria (Ősbaktériumok) • Ebbe az osztályba olyan prokarióták tartoznak, melyek morfológiailag és fiziológiailag is meglehetősen eltérő tulajdonságúak. Az eubaktériumoktól jelentősen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Olyan extrém környezeti viszonyok mellett élnek, ahol a legtöbb élőlény elpusztul. Bár prokarióták, de filogenetikailag nagyon eltérnek az Eubaktériumoktól. A legvalószínűbb, hogy egy közös ősből származnak, de külön úton fejlődtek. Alakjuk szerint lehetnek kokkuszok, pálcák, fonalas vagy mycoplazmaszerű képletek. Festődésük szerint G+ és G- fajaik egyaránt vannak.

9. /. csoport: Metántermelő (metanogén) ősbaktériumok • A föld légkörében előforduló metán 8-9%-át ezek termelik. Közös sajátságuk, hogy szén-dioxid (egyes fajok szén-monoxid vagy hangyasav) metánná történő redukálásával nyernek energiát, elektrondonorként hidrogént használva.

10. Methanobacterium • Methanobacteriumruminantium

11. Methanobrevibacterium • Methanobrevibacteriumruminantium

12. Methanococcus

13. MethanospirillumMethanosarcina

14. //. csoport: Szulfátredukáló ősbaktériumok • Egyetlen nemzetségük ismeretes, az Archaeoglobus. Gram-negatív festődésű, sejt­faluk glükoprotein-egységekből épül fel. Elektrondonorként hidrogént, tejsavat, hangyasavat, glükózt is képesek hasznosítani. Elektronakceptorként szulfát, szulfit, tioszulfát szolgálhat, de elemi kén nem.

15. Archaeoglobus

16. ///. csoport: Fokozottan sótűrő (halofil) ősbaktériumok • Nagy sókoncentrációjú tavakban, holt tengerekben fordulnak elő. Növekedésükhöz legalább 2,5 M (15%) NaCl-koncentrációt igényelnek, de az optimális sókoncent-ráció 3,5-5 M (20-30%). Ugyancsak magas (0,025 M) a magnéziumigényük. Jellegzetes tulajdonságuk a vörös színük, amelyet a membránjukban lévő karotenoidoknak köszönhetnek. Bakteriorodopszint tartalmaznak membránjukban, amely fény hatására protonpumpaként működik, s a kialakuló protongradiens ATP-szintézisre használható. Aerobok, vagy fakultatív anaerobok. Általában kemoorganotrofok.

17. HalococcusHalobacterium

18. Natrobacterium Natrococcus

19. IV. csoport: Sejtfal nélküli ősbaktériumok • Evolúciós szempontból is igen érdekes mikroorganizmusok. A Thermoplasma nemzetség fajai tartoznak ide, melyek valószínűleg az első élőlények ma is élő kései leszármazottjai. Valódi sejtfal nélküli, G- festődésű, fakultatív aerobok.

20. Thermoplasma • Thermoplasmaacidophilum

21. V. csoport; Erősen hőtűrő (termofil) ősbaktériumok • Az ide tartozó fajok közös sajátsága az extrém hőtürésük. Hőmérsékleti optimumuk 70-105 °C. Sós kéngőzös hőforrásokban élnek.

22. Thermococcus és Pyrococcus

23. Thermoproteus

24. Desulfurococcaceae • Desulfurococcus • Staphylothermus

25. Sulfolobus