Mit értünk a beszédről való beszédből?

1. Mit értünk a beszédről való beszédből? Szabó Tamás Péter MTA Nyelvtudományi Intézet ELTE BTK 2011. december 6.

2. Régóta érdekel... • Vizsgálatok (2002–2006) • mit gondolnak az emberek a nyelvművelésről? • mit gondolnak az emberek a határozatlan névelőről? • javítják-e egymást a diákok? kiket? mikor? • Kemény dió: 2009 • hogyan fejlődik a diákok metanyelvi tudatossága? • Felmerülő kérdések: • mi az a metanyelv? • mi az a tudatosság? Befolyásolja-e a produkciót? • fejlődik-e? • mi az, ami fejlődik?

3. Miért érdekes? „much of what today constitutes received educational wisdom or in common practice in the language classroom has never been evaluated for its effectiveness” (van Essen 1997: 7)

4. Mit ért a kutató/tanár?

22. 252: Ja, én szerintem csak a | kér | tehát nem, nem lehet dönteni a kérdések között. Tehát hogy nem lehetett eldönteni. | E | ez egy olyan kérdés, ahol nincsen jó válasz vagy nincsen megfelelő megoldás. (1 mp) Tehát itt szerintem az egye­düli lehetséges válasz minden kérdésnél az volt, hogy „nem tudom”, mert ezt nem lehet tudni a körülmények ismeretete nélkül. Tehát abból nem lehet megál­lapítani, hogy milyen ö dialektusban beszél a két lány | a | az, hogy milyen okosan vagy szépek vagy nem tudom, mik voltak a kérdések. (11. évf. gimn. fiú)

23. Feladatszöveg Ha tetszik nekem valaki, de olyan levelet kapok tőle, vagy olyan írását olvasom, ami hemzseg a hibáktól, már nem tetszik tovább. Elolvasok egy hibás levelet, és egy pillantás alatt elmúlik belőlem a vágy, az érzés, és minden, amit iránta addig éreztem. Ez van. Számomra az írás nagyon fontos megnyilvánulása a jellemnek. Természetesen a beszéd is. (Hozzászólás internetes fórumon)

24. IV: Ö szoktatok-e ezzel a véleménnyel találkozni, hogy (2 mp) „a jellem megnyilvánulása a beszéd vagy a írás”, s ha igen, akkor 252: == Azért szerintem ez == IV: == milyen körben hallotok erről? == 252: nem, tehát ez a szöveg szerintem nem egészen azt mondja, IV: Ühm. 252: hogy a jellem megnyilvánulása a beszéd, IV: Ühm.

25. 252: én én tehát hogy IV: Tehát hogy megnyilvánul, igen? 252: én is ilyen vagyok személy szerint, tehát hogy ha mondjuk valaki azt látom, tehát annyira helytelenül beszél vagy vagy annyira helytelenül ír, hogy én azt már nem tudom elfogadni, akkor akkor akkor ez [ti. egy párkapcsolat] nyilván nem működne soha, de ez csak azért van, mert nem kompatibilis velem, de amúgy, tehát ezt én, szerintem ez nem egy IV: Ühm. 252: jellemhiba. (11. évf. gimn. fiú)

26. Mit értünk...? • A metanyelv meghatározása sem egyértelmű • reprezentáció • diskurzus • Bourdieu: A közvélemény nem létezik

27. Mit ért a célközönség?

28. Mikor ki beszél? 1. T: „Jó reggelt azoknak is, akik nem tudnak köszönni!” T: „Most már jelentkezünk!” (ti. óra van) T: „Jelentkezz!” T: „Nyújtsd a kezed!” T: „Csak nyújtsd fel a kezed, és fel foglak szólítani!” (Bp., ált., 7. o., angol nyelv) Más tanárral nem így viselkedik az osztály.

29. Mikor ki beszél? 2. Táblakép: x2y – 2y + 3x2y + 5y – x2y T: „Hány tagból áll ez a kifejezés?” D1: „Három.” T: „Igen, csak a kezedet szeretném látni.” (másik diákot szólít fel) D2: „Négy.” T: „Miből gondolod, hogy négy?” (rávezeti, hogy tkp. öttagú) (Falu, ált., 7. o., matematika)

30. Mikor mondom? Hogyan mondom? T: „Milyen kell hogy legyen az ampermérő állása?” D1: „Nulla vagy ahhoz közeli.” T: „Ki jelentkezett?” (ti. senki) D1: (jelentkezik) T: „Ááá! *Szabó*! Nagyszerű.” D1 (felállva felel): „Nulla vagy ahhoz közelinek kell lennie.” [...] T: „Mennyi áramerősség lesz itt?” D2: „Nulla egész kilenc.” T: „Kilenc tized, igen.” (Város, gimn., 11. o., fizika) A tanár játszmája reflektált (interjú). Az elmúlt három évben sikeresnek kellett volna lennie a kondicionálásnak, következetes megerősítési terv mellett.

31. Mégsem olyan buta! D1 (folyékonyan sorol költői kifejezőeszközöket az összefoglaló órán) T (élénken): „*Szabó*, Úr Isten, maga fejből mondja! Bele sem néz a lapocskába!” [...] D2 (jelentkezik) T: „*Béééla*! Felébredt!” D2: „Eddig is itt voltam, tanár úr.” T: „Pedig magának már képzeletben beírtam az egyest.” (ti. órai munkára) (Város, szki., 11. o., magyar nyelv)

32. Nem is azt csinálom! T: „Mondjad, *Petikém*!” D1: „Semmi.” T: „Akkor mit beszélsz?” D1: „Magamban beszélek.” T: „Magadban?” (derültség) [...] T: „*Ági*, most már kiváglak! Ne piszkáld.” D2: „De most piszkáltam először.” T: „Ez nem igaz. De egyszer se piszkáld.” D2 (védekezik) T: „Ne akard ezt nekem megmagyarázni.” (Bp., ált., 7. o., magyar irodalom)

33. Hogyan mondom? 1. T: „Ki írta a Himnuszt?” D1: „Kölcsey.” T: „Egész mondatokban próbáljunk meg fogalmazni. Ilyen példás mondatokban.” D1 (elnyújtva): „A Himnuszt Kölcsey Ferenc írta.” T: „Nem kell ennyire túlkarikírozni.” [...] D2 (tanári kérdésre): „Népies kifejezések.” T: „Igen, népies kifejezések szerepelnek benne.” (Bp., gimn., 7. o., magyar irodalom)

34. Hogyan mondom? 2. T: „Tudtok olyat mondani, ami minden folyóra igaz?” (ti. Ázsiában) D1: „Mindegyik keletre folyik.” T: „Ez így nem igaz.” D2: „Mindegyik a Himalája felé folyik.” T: „Még egyszer! A Himalája...” D2: „A Himalája felől folyik.” T: „A folyók nagy többsége Belső-Ázsiából kapja a csapadékot.” (Falu, ált., 7. o., földrajz)

35. Hogyan mondom? 3. BarkochbaVö. „Gondoltam egy számot!” (Ady-vers elemzése közben keresnek jelzőt a versben megjelenő indulatra) T: „Milyen a viselkedése a csordának?” D1: „Eltipró.” T: „Pontosabb kifejezést kérek.” D2: „Negatív.” T: „Nagyon általános kifejezés, köszönöm.” D3: „Rossz.” T (nevetve jelzi, hogy nem jó): „Ó, köszönöm!” (Szünet után:) „Köznapi szó.” D4: „Gyilkos.” T: „Gyilkos! Igen, gyilkos indulattal.” (Város, gimn., 11. o., magyar irodalom)

36. Ne légy már ilyen! T: „Milyen szín uralja itt a térképet? (ti. barna, mert magas hegyek találhatók ott) D1: „Fos.” T: „*Ákos*!” (nem folytatja a fegyelmezést) [...] T: „Most átmegyünk Ázsia vízrajzára.” D2: „Yeah!” T: „*Balázs*!” (nem folytatja a fegyelmezést) (Falu, ált., 7. o., földrajz)

37. Igazán összeszedhetnéd magad! 1. D: „Azelőtt, hogy kimondták volna ezeket a sajtószabadság meg ilyen cuccokat, milyen dolgokat nem szabadott kimondani?” T: „Ezeket a cuccokat hagyjuk.” D: „Szóval amíg nem írták le, hogy sajtószabadság meg ilyenek meg szólásszabadság meg ilyenek, addig...” T (gúnyosan): „Meg ilyenek.” D: „Igen, csak nem akartam (érthetetlen; hadar). Tehát amíg nem voltak ezek leírva, addig mit nem szabadott mondani?” T (elkezd érdemben válaszolni a kérdésre) (Bp., gimn., 7. o., történelem)

38. Igazán összeszedhetnéd magad! 2.Kontextus T (az előző diákhoz fordulva magyaráz állampolgári ismeretek témakörből): „Egy kis illem sem árt.” D: „Most miért tetszett ide fordulni?” T (szemét tágra nyitja, mintha a válasz egyértelmű lenne) D: „Mintha én bunkó lennék.” T: „Az a mintha elmaradhat.” D: „Pedig *Ági* néni megmondta, hogy én hihetetlenül intelligens vagyok.” (Bp., gimn., 7. o., történelem) A fiúk sokat izegnek-mozognak és rendetlenkednek, hogy felhívják magukra a férfi tanár figyelmét.

39. Diáktanár D1 (tanári kérdésre): „Az első négy versszak.” D2 (nevet): „Az első négy verssor.” D1: „Az első négy verssor, azt akartam mondani.” (Bp., gimn., 7. o., magyar irodalom) Az egymás közötti kommunikációban is megjelenik a domináns szülő szerepét betölteni vágyó gyakorlat.

40. 642: ez úgy van, vagyis én úgy szoktam, hogy | a | amit az iskolába tanulok, azt, például ez a de viszonttal kapcsolatba, hogyha otthon valaki úgy használja, akkor mondom neki, hogy az úgy nem jó, hanem csak az egyiket használja. De hogy így továbbmondom neki, hogy Interjúvezető: Ühm. 642: ő is tudja, amit én. Én ezt tanultam és hát [nevet így van. ] Interjúvezető: Ühm. 642: Szóval én elfogadom, amit itt elmondtak nekem. Interjúvezető: Ühm. És ezt honnan tudod, hogy ez ez így van? Tehát mi győzött meg arról, hogy hogy ez így van? 642: Hát mert a tanár mondta és ő valamennyivel jobban tudja, mint én. [nevet ] Interjúvezető: Ühm. És ö hogyan fogadják mondjuk, hogyha otthon azt mondod, hogy, kinek mondasz mondjuk ilyet, hogy 642: Hát a családban mindenkinek. Interjúvezető: Ühm, tehát == így szülőknek is akár, vagy nem tudom, hogy testvéred van-e, == 642: == Igen, (3 mp) igen. ==

41. Interjúvezető: hogy, ühm, hogy így neki is mondjuk mondani. És ö hogyan, hogyan fogadják, hogy 642: Hát vagy azt mondják, » jaj, hagyjál már ilyen hülyeségekkel « , vagy vagy vagy nem tudom, » ja jó, tényleg « vagy ilyesmi. Interjúvezető: Ühm. Te hogy vagy ezzel? Te mondasz ilyen iskolába 641: Hát igen, én is szoktam, Interjúvezető: Ühm. 641: hát valamikor azt mondja, hogy » jól van, majd legközelebb nem mondom, « Interjúvezető: Ühm. 641: aztán ugyanúgy mondja, vagy nem, Interjúvezető: Ühm. 641: hát valamikor meg » jól van már, jól van, jól van, majd, majd « , és akkor, hát nem tudom, valamikor ugyanúgy mondja, valamikor meg megjegyzi, hogy nem, (1 mp) nincs olyan.

42. Interjúvezető: Igen. És ö (2 mp) tudnátok esetleg példát mondani, hogy hogy mondjuk találkoztatok itt az iskolába valamivel, amit korábban máshogy mondtatok, mondta mondjuk a tanárnő, hogy » ezt nem így kell mondani « , elmondtátok otthon, és akkor annak lett valami eredménye, hogy mondjuk | le | áttértek egy másik szó használatára vagy megváltozott a beszédük valamibe? (2 mp) 641: == Például == Interjúvezető: == Tehát hogy == 641: a vakond. S nekünk azt mondta a nyelvtantanár, hogy úgy kell mondani, hogy vakondok. Interjúvezető: Ühm. 641: És én én is úgy tanultam kicsinek, hogy vakond, s az egész család úgy tudta és hazamentem és mondtam, hogy hát » [nevet ilyen csalódás ért, mert nem vakond, hanem vakondok ] « . 642: [nevet ] Interjúvezető: [nevet Csalódás ért. ] 641: Hát és akkor, nővérem az azóta úgy mondja. Interjúvezető: Ühm. És te hogy mondod? 641: [nevet Én vakond. ]

43. 671: De én (2 mp) például soha nem szólnék rá senkire a nyelvhelyességi hibájáért, mert azt ö azt mondom, hogy a személyiséget | sér | , megsértődik tőle, mert azt, hogy valaki hogyan beszél, az egy nagyon személyes dolog. Nagyon sokszor dialektusba suksükölnek. Az szerintem a dialektikus [!] na tehát a nyelvjárásnak a jellege. Bizonyos nyelvjárásokban igen, használják. Vagy ö (2 mp) hozi, nyelvjárási jellegű. (2 mp) Az, hogy valaki nem sajátította el mondjuk a felszólító módnak a helyes használatát, az azt jelenti, hogy még a ö nyelvhasználati képességben nem tart ott, de hogyha iskolai környezetbe van és itt egy ö ö hát művelt köznyelvet hall folyamatosan, akkor úgyis oda fog ő is érni. Én úgy gondolom, hogy ez egy egyéni út, tehát én nem beszélnék külön, tehát egyrészt nem figyelmeztetnék senkit, mert majd hallani fogja úgyis, ö hogy hogy ö, ahogy az anyanyelvet az ember elsajátítja, ugye hogy nem teljesen jó úgy, és átszokik, másrészt lehet családi, familiáris nyelvhasználat és akkor egy kicsikét azt is megsértem vele. Úgyis tudni fogja szerintem. Meg a dolgozatba én úgyis | alá | , tehát olyan szempontból meg igen, hogy a dolgozatba javítom. Az biztos.

44. 671: Ugye egyeztetési példát nagyon nehéz mondanom, [nevet mert mondjuk azt nem tudok] , Interjúvezető: [nevet] 671: nem tudok úgy hirtelen fejből, azt nem tudom, hogy miért csinálják a gyerekek, az nagyon | sok | , Interjúvezető: Ühm. 671: nagyon sokszor előfordul. Nagyon sok van belőle, egyeztetésiből, de ott is azért próbálok, biztos én is néha csinálok Interjúvezető: Ühm. 671: egyeztetési hibát. Tehát egyszer mondom, ez a hiba, mondok rá egy példát és akkor [nevet bízom benne, hogy ők érzékelik, hogy] ez rossz. Interjúvezető: Ühm. És hogyha mondjuk valamilyen, nem tudom, valami nákolásszerű lenne 671: Ühm. Interjúvezető: vagy suksükölésszerű vagy mondjuk egy de viszontos öö == | alka | használat, akkor azt hogyan == 671: == A de viszontos, igen, igen, azt úgy szoktam, ühm, azt, ö == igen, hogy ö ö bizonyos, tehát így folyamatában fölírom a táblára, hogy de viszont és áthúzom. Tehát próbáljanak arra figyelni, mikor beszélnek, hogy ott van fönt a táblán végig, hogy áthúzva. A hát, minden mondatot háttal kezdünk, én is sokszor, (1 mp) ö ha szabadon beszélgetünk, persze nem olyan nagy baj. De amikor a diákokat kérdezem, elvileg már őneki meg kellett tanulnia azt a választ, tehát nem kezdi [nyújtva hát] ilyen időnyerő válasszal, de mindig háttal kezdik és akkor azt is föl | szok | ha elsőbe, fölírom, hogy hát és akkor áthúzom. [nevet] (2 mp) Interjúvezető: Ühm.

45. 671: Próbálom így, mert hogyha ő felel, ugye eleve gondolkodik, hogy mit is feleljen, azt folyton megszakítgatom, hogy » ne mondja, hogy [nevet de viszont meg ne mondja, hogy hát] « , akkor, a nák, nék meg a suk, sük azt nem szoktam javítani, Interjúvezető: Ühm, ühm. 671: mert azt | ér | , tehát az erős hiba és ö ö ő maga is érzi, hogy ez most valamit megsértett, ő azt folyamatosan el fogja hagyni, de az Interjúvezető: Ühm. 671: jöhet nyelvjárásból is meg családi nyelvhasználatból, azt nem bántom. Interjúvezető: És ez írásban meg se jelenik mondjuk? 671: Írásban nem, nem. Interjúvezető: Ühm. 671: Írásban nem, csak élőszóban. (Csongrád megye, gimn., 11. o., tanár)

46. 701: Osztályfőnök azt mondta, hogy »háttal nem kezdünk mondatot.« (Csongrád megye, város, gimn., 7. o., nő)

47. Interjúvezető: Hogy így valakire, ez, tanító nénik se mondanak ilyeneket? 451: De, de. 452: De. Interjúvezető: Ühm. És 451: csak Interjúvezető: milyeneket mondanak? 451: == Hát azt mondja, ne kezdd hogy » ne kezdd úgy mindig a mondatunkat [!] , hogy hát « == 452: == mondja, hogy (2 mp) » ne kezdd úgy (5 mp) hát meg ööö « == 451: hogy meg azt is mondják, hogy » nem így kezdjük a mondatokat « . Interjúvezető: Ühm. És mit gondoltok, hogy miért nem úgy kezdjük a mondatokat? (2 mp) Azt azt nem mondják el, hogy miért? 451: Nem. 452: Nem szokták. Interjúvezető: Aha. És ö ti mit gondoltok? Van ezzel kapcsolatba valami ötletetek, hogy mi lehet ennek az oka? (8 mp) 452: Van. Interjúvezető: No, mi az oka? Mire jöttetek rá? (4 mp) 451: Hát az, hogy a háttal meg az ööövel meg az ilyenekkel nagyon nem lehet szép, rendes mondatot == alkotni. == 452: == Alkotni. ==

48. Interjúvezető: Ühm. És milyen az a rendes mondat? (1 mp) 451: Mondjuk ha én elmentem a fagyizóba, vettem egy csokis csokis fagyit. Interjúvezető: Ühm. ez egy rendes mondat? És milyen lenne ez úgy, hogyha ez nem rendes mondat lenne? (4 mp) Hogyan mondanátok ezt nem rendesen? 451: Hogy == hát én elmentem a fagyizóba ööö vettem egy (4 mp) egy gombóc ö fagyit. == 452: == Én elmentem a | jé | fagyizóba ööö vettem egy (2 mp) gombóc (4 mp) fagylaltot fagylaltot == Interjúvezető: Ühm, tehát akkor ilyen lenne a nem rendes. És mit gondolsz, mondjuk hogyha így beszélgetnétek velem és és öö úgy beszélgetnétek velem, hogy mondanátok, hogy hát elmentem és ööö vettem egy fagyit, akkor én mit gondolnék rólatok vagy gondolnék-e valamit egyáltalán, hogy ti most ilyen nem rendes mondatban válaszoltatok? 451: Igen. 452: Igen. Interjúvezető: Mit gondolnék rólatok? (8 mp) Hm? (7 mp) 451: Hogy mi nem tudunk nagyon == beszélgetni az emberekkel == . 452: == Beszélgetni az emberekkel == (Baranya megye, falu, ált. isk., 2. o., mindketten nők)

49. 091: Volt már. Hogyha mondjuk az is annak számít, hogy éssel kezdte a mondatot Interjúvezető: Ühm. 091: vagy a vagy ilyesmiket, akkor rászóltam. Interjúvezető: Ühm, tehát hogy te rászóltál, 091: Ühm. Interjúvezető: jól értelek? Ühm. 092: Nálam is volt ilyen. Interjúvezető: Nálad is? Te is volt, hogy rászóltál valakire? 092: Igen. Interjúvezető: És téged mi zavart? 092: Hát ö ugyanez. Interjúvezető: Ez az éssel kezdés? 092: Meg hogy a hát meg ilyesmi. Interjúvezető: Ühm. És öö miből gondoljátok, hogy ö hogy rossz dolog éssel vagy háttal kezdeni mondatot? (3 mp) 092: Hát ö igazából ezzel nem kezdünk mondatot. 091: [nevet ] Interjúvezető: [nevet ] 092: Már úgy kezdődik.

50. Interjúvezető: Csak kivételesen. [nevet ] (2 mp) Ühm. 092: Hát furcsa. 091: És az úgy nem. Meg általába a betűvel vagy az vagy ilyesmi. Interjúvezető: Ühm. 091: Hogy rögtön egy szóval kezdjük. Mondjuk nem az, az a meg az az is szó, csak hogy ilyen hosszabb, nem névelővel. Interjúvezető: És mit gondoltok, hogy miért van mégis az, hogy ö (2 mp) hogy van, aki mondjuk háttal kezd vagy éssel kezd mondatot? Mi lehet ennek az oka? 091: Hát a == hátnál == , 092: == Ideges. == 091: igen, bizonytalan, vagy (2 mp) az ésnél meg 092: Nem tud fogalmazni. [nevet ] 091: [nevet Ja. ] (Dél-Pest, ált. isk., 7. o., mindketten nők)