HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Dr. Dióssy László c. egyetemi docens HEFOP - 3.3.1.

2. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE • A rendezett hulladéklerakó biztonsági berendezései. • A veszélyes hulladékok lerakása. • A hulladéklerakó lezárása, utógondozása. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

3. 20/2006 KVVM rendelet a hulladéklerakásról Depóniatükör HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

4. Depóniatükör A depóniatükör az a felület, amelyre a természetes anyagú épített szigetelőréteg épül. A depónia tükör kialakítása előtt el kell távolítani a humuszréteget. A humuszréteg alatt előforduló laza, nem teherbíró rétegeket ki kell cserélni. A talajcsere során a feltöltést rétegenként kell tömöríteni. A tömörített depóniatükör teherbíró képességét tárcsás próbaterheléssel kell ellenőrizni. Ennek ajánlott értékei: Kötött altalaj esetén: 7,5 N/mm2 Nem kötött altalaj esetén: 15,0 N/mm2 A depóniatükör geometriai kialakításánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: Esése keresztirányban a tükör mélyvonala felé: ≥3 % hosszirányban : ≥1 % Ezen esés értékeknek a süllyedések lejátszódása után is meg kell lenniük. A depóniatükör párhuzamos (vagy közel párhuzamos) mélypontjainak távolsága maximum 30 m lehet. HEFOP 3.3.1.

5. A csurgalékvízgyűjtő rendszer felépítése (Ramke, 1991.) Az aljzatszigetelő rendszernek szerves része egy, a csurgalékvizek gyűjtésére, elvezetésére és ellenőrzésére szolgáló hatékony szivárgórendszer. Egy több, önálló funkcióval rendelkező elemből felépülő rendszer. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

6. Csurgalékvízgyűjtő rendszer • A hulladék és az első szigetelőréteg közé kerülő szivárgórendszer (szivárgópaplan) is legalább két rétegből épül fel. A szigetelőrétegre kerül a csurgalékvízgyűjtő és elvezető rendszer, majd e réteg és a hulladék közé egy szűrő-védő réteget építenek be. Funkciója - mint a neve is mutatja - kettős: egyrészt elősegíti a csurgalékvíz bejutását a gyűjtő és elvezető rendszerbe, másrészt védi azt a hulladékból bemosódó finom szemcsék bejutásától, megakadályozva eltömődését. • A réteget - akár természetes anyagú (laza szemcsés kőzet), akár műanyag (műszaki vagy geotextília) - méretezni kell, amire külön fejezetben térünk ki. Ugyancsak méretezni kell a csurgalékvízgyűjtő rendszert, hogy a szigetelőrétegnél a megengedettnél nagyobb hidraulikus gradiens ne alakuljon ki, azaz a lejutó csurgalékvizeket visszaduzzasztás nélkül tudja elvezetni. HEFOP 3.3.1.

7. Csurgalékvízgyűjtő rendszer: a peremi rész metszete (Ramke, 1991.) HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

8. Az aljzatszigetelő rendszer felépítése • Ahhoz, hogy az aljzatszigetelő rendszer a vele szemben támasztott követelményeknek megfeleljen, annak egy többrétegű, szivárgóréteget is tartalmazó egységes rendszernek kell lennie. Általában megkülönböztetünk: • természetes anyagú (agyag, adalékanyaggal kevert talajok) szigeteléseket, • mesterséges anyagú szigeteléseket és • a kettő kombinációját. • Az aljzatszigetelő rendszer tervezésének lényeges szempontjai a következők (BRANDL, 1988.): • a szigetelőrendszer többrétegű legyen, amelynek alapvetően eleme egy természetes anyagú szigetelőréteg és további anyagok, szigetelőrétegek alkalmazása szükség szerint, • hatékony szivárgórendszer kerüljön beépítésre, ami a csurgalékvizek gyűjtésére, elvezetésére és ellenőrzésére szolgál, • minimális hidraulikus gradiens a szigetelőrétegen, • az aljzatszivárgók és dréncsövek megfelelő eséssel rendelkezzenek, • kis hőmérséklet a depóniaaljzaton. HEFOP 3.3.1.

9. INERT HULLADÉKLERAKÓ SZIGETELÉSE 1. Aljzat és felső (lezáró) szigetelés HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

10. NEM VESZÉLYESHULLADÉK-LERAKÓ SZIGETELÉSE 1. Aljzat és felső (lezáró) szigetelés HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

11. VESZÉLYESHULLADÉK-LERAKÓ SZIGETELÉSE 1. Aljzat és felső (lezáró) szigetelés HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

12. A jó minőségű (megfelelő vízzáróságú és szennyezőanyag visszatartó képességű) bentonitszőnyeg gyártásának a megfelelő technológia és szerkezet mellett alapvető feltétele a megfelelő minőségű bentonit töltőanyag. A töltőanyag minőségének jellemzésére a bentonit ásványos összetétele használatos. A szigetelőpaplanokban használt bentonitok “hatóanyagként” minimum 60, átlagosan 70 - 75 tömegszázalékban tartalmaznak montmorillonitot. További összetevők lehetnek: kvarc, krisztobalit, földpátok, muszkovit, biotit, illit, kaolinit, klorit, karbonátok (kalcit, dolomit, sziderit), zeolitok, alumínium-hidroxid, apatit, hematit, limonit, nehézásványok (pirit, magnetit, ilmenit, cirkont, stb…), illetve amorf komponensek. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

13. Az oldalfal-szigetelés rétegeinek a beépítése különböző meredekségű támasztófelületek esetén HEFOP 3.3.1.

14. A membránszigetelők jellemző mechanikai igénybevételei (a), valamint kémiai és biológiai terhelése (b)(Knipschild, 1985.) HEFOP 3.3.1.

15. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

16. HEFOP 3.3.1.

17. A forróékes hegesztés jellemzője, hogy a varratok hegesztőanyag felhordása nélkül készülnek. Az illesztőfelületeket a fűtőékkel való közvetlen kapcsolattal teszik képlékennyé, majd közvetlenül ezután préseléssel biztosítják a varrat kialakulását HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

18. A forrólevegős hegesztés szintén hegesztőanyag felhasználása nélkül kerül kialakításra. A forró levegő a szigetelőlemezt termoplasztikus állapotba juttatja, s a varratot a plasztifikálást követő összepréseléssel alakítják ki HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

19. Az extrúziós hegesztés hasonló alapanyagú hegesztőanyag (extrudátum) felhasználásával készül. A hegesztőanyagot egy plasztifikáló egységben (az extruderben) teszik képlékennyé, és egy sajtolónyíláson keresztül, mint hengeres köteget viszik fel az illesztőfelületekre. Az illesztőfelületeket meleg gázzal (pl. levegővel) melegítik fel s juttatják termoplasztikus állapotba. A varratok kialakítása összepréseléssel történik HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

20. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

21. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

22. A HDPE szigetelőlemeznél a nyomáspróba irányértékei a következők: nyomás: min. 3 bar, max. 4 bar, vizsgálati idő: a kondicionálási idővel együtt 15 perc. A nyomás mérése kb. 5 perc kondicionálási idő után kezdődik és legalább 10 percig tart. A varrat megfelelő minőségű, ha a vizsgálati idő alatt a nyomás 10%-nál kevesebbet esik vissza. A vizsgálati eredmények jegyzőkönyvben való rögzítése után, a varrat lezárt túlsó végét ki kell nyitni és a manométeren ellenőrizni kell, hogy nyomása nullára esik. Ezzel biztosítható, hogy valóban a varrat teljes hossza lett ellenőrizve. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

23. Az egyes hegesztési varratok ellenőrzése Vákuumharangos ellenőrző vizsgálat Vákuumharanggal, a harang méreténél kisebb foltok, varratok minősége ellenőrizhető. A harang elhelyezése előtt a vizsgálandó varratot szappanos vízzel kell bekenni. Az ellenőrzés 0,4 bar vákuummal történik. A varrat minősége megfelelő, ha a harang alatt szappanos buborék nem keletkezik. Nagyfeszültséggel végzett ellenőrző vizsgálat Ennél az ellenőrzési módszernél az ellenőrizendő varrattartományban egy ellenelektróda elhelyezése szükséges. Az ellenőrizendő varrattartományt a vizsgálat előtt tisztítani és szárítani szükséges. .Ezt követően az ellenőrizendő varraton, a készülék seprűs elektródáját végig kell vezetni 30-40 kV feszültséggel. A vizsgálati sebesség nem lehet nagyobb mint 10 m/min.. A varrathibákat a készülék optikai és akusztikai jelekkel jelzi. HEFOP 3.3.1.

24. Gázellenőrző és mentesítő rendszerek A gázellenőrző és mentesítő rendszer lehet aktív vagy passzív. Passzív rendszerben a lerakóban levő természetes gáznyomás a mozgás hajtóereje. Aktív rendszerben mesterséges vákuum segíti elő a gázkiáramlást a lerakóból. A passzív módszer csak akkor használható hatékonyan, ha metán és szén-dioxid is nagy mennyiségben képződik. A nyomáskülönbség és a diffúzió a metánt a lerakóból a légtérbe irányítja. Legkisebb mértékben a homokkal vagy kaviccsal teli függőleges aknák, árkok vagy rétegek szállítják a metánt. Ennél hatékonyabb módszer a függőleges, vagy a fedőréteg alá elhelyezett perforált csövek alkalmazása. A lerakót körülvevő talajba helyezett szigetelő fólia lassíthatja a metánáramlást, elhelyezése azonban nem könnyű feladat. A kis koncentrációjú, veszélyesebb gázok levegőbe kerülését közbetelepített szorpciós rétegekkel lehet megoldani, ill. csökkenteni. Mivel a passzív rendszer csak korlátozott védelmet nyújt, a gáz a levegőbe kerül, és a gázmozgás szinte előre megjósolhatatlan, alkalmazása kevésbé ajánlott, és egyre inkább a háttérbe is szorul. HEFOP 3.3.1.

25. A passzív gáz ellenőrző-mentesítő rendszer vázlata • kaviccsal töltött gyűjtőárok és perforált cső, • b. a lerakó kerülete mentén kialakított védőárok, • c. gázgyűjtő kutak HEFOP 3.3.1.

26. Hatékonyabb módszer az aktív rendszer, még akkor is, ha a keletkezett gáz mennyisége kicsi, és a gáz mozgásában csak a molekuláris diffúzió vesz részt. A szellőztető csövekhez vákuumszivattyút csatlakoztatva olyan nyomáskülönbség érhető el, amely képes eltávolítani a gázt a lerakó belsejéből. Az aktív rendszer a lerakó peremén és a lerakóban hálózatosan elhelyezett csövekből áll. A csövek lehetnek függőleges vagy vízszintes elhelyezésűek. Az egyes kutakat és csöveket egy fővezeték köti össze, amelynek a végén egy kompresszor van. Ezzel a kompresszorral hozzák létre a fővezetékben a vákuumot. Amikor a vákuum létrejön, kialakul egy hatásterület, amely a kutakkal behálózott területre terjed ki. A gáz így belekerül a kutakba, onnan a fővezetékbe, az ellenőrző állomásra, majd az energiafelhasználó, vagy égető berendezésekbe. A kerületen lévő kutakban összegyűlő gáz gyakran rosszabb minőségű, ezért ilyen esetben célszerű ezt külön kezelni. HEFOP 3.3.1.

27. Aktív gázgyűjtő rendszer függőleges kutakkal HEFOP 3.3.1.

28. Rekultiváció Az építési engedélyben a hatóság által meghatározott lerakási szint elérése után a hulladéklerakást be kell szüntetni. A hulladéklerakás befejezése után a lerakót rekultiválni kell. Folyamatos rekultiváció Folyamatos rekultivációnak nevezzük a dombépítéses hulladéklerakóknál a körtöltések magasítását, melyek védelmében a hulladéklerakás történik. A folyamatos rekultiváció célja nemcsak tájesztétikai jellegű, hanem megakadályozza a jól tömörített hulladéktestből a csurgalékvíz oldalirányú elfolyását és segíti a végleges rekultivációs rétegrend kialakulását. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

29. Rézsűk rekultivációja • Dombépítéses deponiák rekultivációjának alapján a körtöltések megfelelő tömörségű megépítése. • A földrézsű lejtésviszonyát 1:2 arányban kell kialakítani. A termőföldborítás vastagsága: 20-40 cm legyen. Minimálisan ugyanilyen vastagságban (20-40 cm) kell termőföldet teríteni a lerakás befejezése utáni felső rétegbe is. • Az alap rézsűprofilt építési törmelékből és deponált földből kell kialakítani. Ez a földvastagság elegendő életteret biztosít a füves növényzetnek, valamint a cserjeféléknek. • A rétegrend javasolt kialakítása: • körtöltés külső felületének kialakítása; • betonitszőnyeg fektetése legalább 10 mm vastagságban; • geotextil rétegek között PEHD széles térháló, mely biztosítja a csapadékvíz elvezetését; • gyeprács kitöltve humuszréteggel; • füvesítés. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

30. Felső lezáró szigetelés rekultiváció A 20/2006. KVVM rendelet 4. sz. melléklete szabályozza, mely a hulladéklerakó lezárásával, utógondozásával,rekultivációjával kapcsolatos követelményekről szól A rekultivációs munka több szakaszból áll: Elsődlegesen fontos, hogy a hulladéklerakás során az oldalsó határoló rézsük termőfölddel történő borítása megtörténjen, ill. a lerakás ütemének megfelelően azt megelőzően nyerjen kialakítást. Komposztálás megvalósítás esetén a termelt komposztanyag a rekultivációhoz felhasználható, de a rekultivációt elsősorban a depóniára beszállított építési törmelék és földanyagból, valamint a depónia építése során nyert termőföldből kell megvalósítani. A végső rekultivációt külön kiviteli terv alapján kell megvalósítani. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

31. Növényültetések (Javaslat a végső rekultivációhoz) Fák esetében minimálisan szükséges 80x80x80 cm-es ültetési gödör kialakítás, de optimumot a 100x100x100 cm-es méret ad. A gödör feltöltése csak humuszban gazdag termőtalajjal történhet. Gödrönként 1 q istállótrágya adagolás szükséges a tápanyag utánpótlás biztosítására. A telepítésre kerülő fasorokat (több esetben az egyedi fákat is) előre a feltöltés során ki kell tűzni, a földbehordás miatt. Telepítés után a magas törzsű fák (200-220 cm fölöttiek) karózása feltétlenül szükséges. Ültetésre javasolt fajok külön növényjegyzékben vannak felsorolva. Cserjék ültetése 40x40x40 cm-es gödrökbe történjen, tápanyag utánpótlás szerves trágyával a fáknál alkalmazott módon, arányosított mennyiségben. Ültetési idő cserjék és fák esetében egyaránt ősz, vagy tavasz, ültetés utáni években legalább kétszeri áztatásszerű öntözésről kell gondoskodni. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

32. Gyepfelület kialakításta telepíthetőségi időpontban a lehető leghamarabb el kell végezni. Jelentősen megnöveli a rézsűk állékonyságát, csökkenti, illetve megakadályozza az eróziót és deflációt. A gyepszintet legalább 4-5 komponensből álló fűmagkeverékkel kell biztosítani - előtérbe helyezve a szárazságot tűrő fűféléket (réti csenkesz, réti perje stb.) Vetőmag mennyiség összetételtől függően 20-50 g/m2. A rekultivált terület az évek során fenntartási munkákvégzését igényli. A már említett öntözésen túlmenően a fák, cserjék közvetlen környezetében el kell végezni a gyomirtást, (kapálást) legalább a telepítést követő első öt évben. A gyepfelület a teljes elgyomosodás megóvása érdekében a vetés utáni két éven át, évi 2-3-szori kaszálást kell, hogy kapjon. Növényvédelmet az igénynek megfelelően kell végezni. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

33. A rekultiváció során felhasználható növények jegyzéke: Fák Acer campestre (mezei juhar) Acer tataricum (tatár juhar) Eleagnus anyustifolia (ezüstfa) Fraxinus ornus (virágos kőris) Populus deltoides (nyár) / - gát koronájába/ Populus demoii (kínai nyár) /gát oldalra/ Quercus cerris (csertölgy) Betula pendula (nyír) Robinia pscudoacacica (akác) Cserjék Acer campestre (mezei juhar) Acer tataricum (tatár juhar) Amorphe fruticosa (gyalogakác) Cornus alba (fehér som) Cratageus monogyna (galagonya) Enomymus europeus (csíkos kecskerágó) Cotynus coggygria (cserszömörce) Rosa rugosa (pompinellofolia) /rózsa/ Tamaric galliea (Tamariska) HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

34. Az utógondozás célja, szükségessége • A végleges lerakással történő hulladék ártalmatlanítás során – a lerakó bezárását követően – alapvető követelmény az utógondozás megszervezése, elvégzése. • Az utógondozási tervnek elsősorban – a lerakó bezárását követően – szükséges karbantartási és ellenőrzési tevékenységeket kell tartalmaznia. • A bezárt lerakótelep és környezete utógondozásáról, a környezet állapotának ellenőrzéséhez szükséges monitoring rendszer működtetéséről és az ellenőrző vizsgálatok elvégzéséről az üzemeltetőnek kell gondoskodnia. • Az utógondozási időszak időtartamát a felügyelőség határozza meg. „A felügyelőség az utógondozási időszak véghatáridejének meghatározásakor figyelembe veszi azt az időtartamot, ameddig a hulladéklerakó még veszélyt jelenthet a környezetre." • Összegezve: az utógondozás célja, hogy a lerakótelep bezárását követően ne növekedjenek a környezeti kockázatok, melynek eléréséhez rendszeres karbantartási és ellenőrzési tevékenységek elvégzése szükséges. • Az utógondozási terv ezen műveleteket, tevékenységeket hivatott rendszerezni az érvényes jogszabályi háttér figyelembe vételével. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

35. Utógondozási feladatok, műveletek • A lerakótelep bezárását, felhagyását követő utógondozási feladatokat a tevékenységek jellege alapján csoportosítjuk: • karbantartás jellegű tevékenységek • adatgyűjtések, ellenőrzések, megfigyelések • mérések, mintavételek, laboratóriumi vizsgálatok • Karbantartás jellegű tevékenységek • közlekedési utak fenntartása, karbantartása (évi egy alkalom) • vízelvezető rendszerek karbantartása (évi egy alkalom) • illetéktelen behatolás elleni védelem (kerítés) karbantartása (szükség szerint, az ellenőrzéseket követően) • tárolókazetta felületek kaszálása és/vagy fűnyírás (évi két alkalom) • vízelvezető rendszerek, gyűjtőaknák, és ha épült párologtató medence tisztítás, iszapmentesítés (szükség szerint, kb. két évenként) • Ellenőrzések, megfigyelések, adatgyűjtések HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

36. Adatszolgáltatás, bejelentési kötelezettségek Összefoglaló jelentés készítése a lerakó üzemeltetése során végzett ellenőrzésekről, megfigyelésekről, vizsgálati eredményekről, a hulladéklerakó helyleírása. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

37. Az összefoglaló jelentésnek kell tartalmaznia egy általános állapotleírást, az alábbi adatok, jellemzők ismertetésével: • a feltöltött és lezárt kazetták (kazettarészek) szintjének süllyedési adatai, • a lerakott hulladék által elfoglalt hulladéklerakó-terület és a szabad hulladéklerakó-terület, • a lerakott hulladék mennyisége (térfogata), • a lerakott hulladék típusai, • az egyes elkülöníthető hulladéktípusok lerakásának ideje, időszaka, • a lerakási technológia ismertetése, • a hulladéklerakóban még rendelkezésre álló befogadóképesség számítása, • az elsődleges technológiai építmények és berendezések (tárolóterek, műtárgyak) műszaki állapotváltozása, • a hulladéklerakók szivárgásának megfigyelésére szolgáló eszközök, berendezések működőképessége, • a biztonsági célokat szolgáló létesítmények és berendezések, vízelvezető (pl. mély-szivárgó) és vízkezelő rendszerek működőképessége. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

38. Kell tartalmaznia a megfigyelési eljárások leírását: • meteorológiai adatok összesítése • csurgalékvíz mérések, eredmények értékelése • a lerakott hulladékok minősége alapján javaslat a csurgalékvíz vizsgálandó paraméterek bővítésére • csurgalékvíz mennyiségi adatok rögzítése kazettánként és figyelőaknánként a kazetta és figyelőakna számokhoz és időpontokhoz rendelten • Kell tartalmaznia a monitoring rendszer mérési, vizsgálati adatait, környezeti elemenként: • talajvédelmi monitoring • biomonitoring • felszín alatti vízvédelmi monitoring • vízszintek kutanként, és a felszín alatti vizek áramlási irányai, jellege • vízminőség mérések adatai kutanként • vízminőség éves értékelés, összevetés az alapállapot mérésekkel, ill. a felszín alatti vízminőség határértékekkel • felszíni vízminőség ellenőrzése • levegőminőség ellenőrzése HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.