Ábrahám, a negatív

1. Ábrahám, a negatív

2. Mleynek(1994): Abraham, Aristotle and God: Poetics of Sacrafice „Ezek [ti. a tragikus tettek] közül a legrosszabb az, ha valaki tudatosan akar cselekedni, de mégsem cselekszik; ez visszataszító, de nem tragikus, mivel a tragikus szenvedés nincs meg benne.” (Poétika 1453b)

3. Caspi és Kramer (1995): Response: Katharzis and Akedah „[Mleynek állításai] fogalmilag félrevezetőek, hermeneutikailag megkérdőjelezhetőek, összefüggésüket tekintve hiányosak.”

4. Mleynek Bibliai történet Arisztotelész alapján Hit alapja a félelem Etikailag rossz Caspi & Kramer Bibliai történet - Áldozat meg sem történt Etikailag jó Kierkegaard Rekonstrukció Hegel Paradoxon Etikailag értelmezhetetlen

5. Steward Dán hegeliánus teológusok T. O. Belső kritika Dunning „Anonim hegeliánus” Westphal Hegel tagadása

6. Téma: Kierkegaard hegeli terminológiája Tárgy: Kierkegaard Akéda rekonstrukciója Keret: etikai vonzata – tragédia Állítás: van egy a hegeli rendszeren belülről megfogalmazott érv

7. „Nem kellene a félelem fogalmát Kierkegaard-nál az istenfélelemmel azonosítani.” „Nem lehet általában a „szakirodalomról” (8-as jegyzet) beszélni, hiszen abban a dán és német irodalom egyáltalán nem szerepel…” „Jó lett volna kifejteni, hogy mi a különbség a megkötözés (zsidó) és az áldozat (keresztény) értelmezésének, mert ez igazán termékeny diskurzusra adhatott volna alapot.” „Továbbmenve: képtelenség Ábrahám tettét – ha minimálisan beleolvastunk a Félelem és reszketésbe – „társadalmi kötelességként” beállítani (9.o.).”

8. Első expozíció: Jogfilozófia „Ha ez így van, igaza van Hegelnek, ha az embert csak mint egyest tekinti a jóban és a lelkiismeretben meghatározottnak, és igaza van abban, hogy ezt a meghatározottságot a „rossz morális formájának” tekinti (vö.: különösen A jog filozófiájával), s ennek oly módon kell az erkölcsös teleológiájában megszűnnie, hogy az egyes, megmaradva ebben az állapotában vagy bűnt követ el, vagy kísértésbe esik. Ezzel szemben nincs igaza Hegelnek abban, hogy a hitről beszél, s abban is igazságtalan, hogy nem tiltakozik hangosan és határozottan az ellen, hogy Ábrahám mint a hit atyja tekintélynek és becsületnek örvend, holott mint gyilkost kellene elkergetni és kiutasítani.” (Félelem és reszketés 92. o.) Moralitás – Erkölcsösség – Család - Egyén (Külső) Lelkiismeret (Belső)

9. „Ami a Jogfilozófiát illeti: kétségtelen, hogy a tragédiának sajátos viszonya van az etikával, márpedig Johannes de silentio nyíltan polemizál „A jó és a lelkiismeret” című, etikai vonatkozású szakasz egyes állításaival, ám (hacsak nem fogadjuk el a szerző ama általános megállapítását, hogy „a hegeli fogalmak szükségszerűen tragikusak”, 16. o.) úgy tűnik, hogy a megfogalmazódó ellenvetések a Jogfilozófiától teljesen eltérő kontextusban koncipiálódnak.” „Míg a tragikus hős erkölcsi erénye által nagy, Ábrahám teljesen egyéni erénye által.” (Félelem és reszketés 101. o.)

10. Második expozíció: Esztétika „A hit ugyanis az a paradoxon, hogy az egyes magasabb rendű, mint az általános, de megjegyzendő, olyanformán, hogy a mozdulat megismétlődik, azaz miután az általánosban volt, most mint egyes izolálódik az általánosnál magasabb síkon. […] Mert ha az etikum, vagyis az erkölcsiség a legmagasabb rendű dolog, és ha az emberben nem marad semmi összemérhetetlen, csak a rossz, azaz az egyes, aminek az általánosban kell kifejeződnie – akkor nincs szükség más kategóriákra, csak azokra, amelyeket a görög filozófia is alkalmazott, vagy amelyek következetes gondolkodás által ezekből levezethetők.” (Félelem és reszketés 93. o.) Általános – ellentmondás – áldozat – kibékülés

11. „A szerző által választott tragédiaelméleti perspektívából azután olyan következtetések adódnak, amelyek az Akéda önálló megközelítéseiként talán értelmezhetőek, de a Félelem és reszketés alapkoncepciójával diametrálisan ellentétesek. A legszembetűnőbb közülük az az állítás, mely szerint Ábrahám a „tökéletes tragikus hős,” mivel jelleme „önnön képe és tette”(13. o.) – miközben a mű egyik legalapvetőbb tézise éppen az, hogy „Ábrahám egyetlen pillanatra sem tragikus hős” (96. o.), ill. hogy közte és a tragikus hős között ”szembeötlő a különbség” (100. o.).” Agamemnón, Jefte, Brutus  Élektra, Antigoné „Láthatóan új kategóriára van szükség Ábrahám megértéséhez. Az istenséghez való viszony ilyen formáját a pogányság nem ismeri. A tragikus hős nem lép külön, egyéni kapcsolatba az istenséggel, hanem az etikum az isteni, s ezért az abban lévő paradoxont az általános közvetíti.” (Félelem és reszketés102. o.)

12. Exkurzus: Antigoné Kreón: organikus, általános Antigoné: inorganikus, egyedi Moralitás  Erkölcsösség II. Probléma: triviális igen - Ábrahám érvényre juttatja a magasabb igazságot III. Probléma: triviális igen - a tett által jelenik meg az etikai

13. Harmadik expozíció: Történelemfilozófia Világtörténelem – tragédia Affirmativitás I. Probléma: triviális igen – így halad a szellem önmagára ismerése

14. „Hasonlóképpen az ész eszközeként szolgáló világtörténeti individuum és „az abszurd erejénél fogva” hívő Ábrahám összehasonlítása sem tűnik kifejezetten kézenfekvőnek (15-16. o.).” „A végkifejlet, legyen bár az egész világ öröme, a hősön éppenséggel semmit nem segít; mert a végkifejletet csak akkor ismeri meg, ha túl van az egészen, és nem a végkifejlet által válik hőssé, hanem azáltal, hogy elkezdte. Ezen túlmenően, a végkifejlet (amennyiben az a véges válasza a végtelen kérdésére) dialektikája egészen más jellegű, mint a hős létezése.” (Félelem és reszketés 108. o.)

15. De: Ábrahám nem cselekszik Külső – belső „Ha mármost az itt kifejtettek helyesek, ha semmi összemérhetetlen nincs az ember életében, legfeljebb annyi, amennyi véletlenszerűen lehet benne, amelyből, ha a létezést eszmeileg tekintjük, semmi sem következik – akkor Hegelnek igaza van; azonban nincsen igaza, hogy hitről beszél, vagy amiért engedi, hogy Ábrahámot a hit atyjának tekintsék, mert ez utóbbival ítéletet mond Ábrahámról is meg a hitről is. A külső (a külsővé válás) a hegeli filozófiában magasabb rendű, mint a belső. […] A hit ezzel szemben az a paradoxon, hogy a bensőségesség magasabb rendű, mint a külsődleges, vagy hogy ismét egy korábbi kifejezésre emlékeztessünk, hogy a páratlan szám magasabb rendű, mint a páros.” (Félelem és reszketés 118. o. – kiemelés tőlem)

16. Köszönöm a figyelmet!