510 likes | 1.17k Views
Az állatvilág törzsfejlődése és gyakorlati jelentősége. Az állatvilág evolúciójának kezdetei. Az első többsejtű állatok szerveződési szintjei: szedercsíra- szedercsíraszerűek hólyagcsíra bélcsíra- szivacsok és a csalánozók törzsei.
E N D
Az állatvilág evolúciójának kezdetei • Az első többsejtű állatok szerveződési szintjei: • szedercsíra- szedercsíraszerűek • hólyagcsíra • bélcsíra- szivacsok és a csalánozók törzsei.
Az evolúció során a bélcsíra két sejtrétege, az ektoderma és az entoderma elváltak egymástól és közöttük kialakult az elsődleges testüreg, amelyet a harmadik csíralemez, a mezoderma töltött ki. A kétrétegű mezoderma között jött létre a másodlagos testüreg.
Az állatok törzsfejlődése
A szivacsok (Porifera) • többféle alakú és működésű sejt ezek azonban még szöveteket nem képeznek, ezért álszövetes állatok. • helytülő életmódot folytatnak • az ektodermájukat képező pórussejtek nyílásain keresztül beáramló vízből az entodermájukat képező galléros ostroros sejtek szűrik ki a táplálékul szolgáló szerves törmeléket • tengeri és édesvízi fajaik egyaránt vannak. Tavi szivacs Balatoni szivacs Nyeles hidra Zöld hidra
A csalánozók (Cnidaria) • az első primitív szövetekből szerveződött állattörzs a csalánozók törzse, ők azonban még testüreg nélküli állatok. • a csalánozók az első valódi szövetes állatok • ragadozók, csalánsejtjeik mérges váladéka segíti a zsákmányolást • ide tartoznak a hidraállatok és a medúzák
Evolúciós újítások a törzsfejlődés során a csalánozóknál találkozunk elsőként a sejten kívüli emésztéssel. Az űrbélben félig megemésztett táplálékot a bekebelező-emésztő sejtek veszik fel. • anyagszállításra, kiválasztásra és légzésre még nem különültek el speciális sejtek • megjelent viszont az idegrendszer legegyszerűbb formája, a diffúz idegrendszer • a csalánozók regenerációs képessége jelentős
Az ősszájú állatok evolúciós irányai Az ősi csalánozóknál kétfelé vált az állatvilág evolúciója, az ősszájú állatok és az újszájú állatok irányvonalai felé.
A laposférgek(Platyhelmintes) A ma élő laposférgek három osztálya örvényférgek: szabadon élő életmódot ragadozó szívóférgek:májmétely galandférgek: horgasfejű galandféreg, élősködők Az ősszájú állatok közül a legősibbek a mai laposférgek. A sugaras szimmetriával szemben megjelenik a kétoldali részarányosság.
megjelenik a bőrizomtömlő • az entodermából kialakuló bélcsőnek még nincs utóbélszakasza, végbélnyílás sincsen • az erősen elágazó, vakon végződő bélcsatorna az anyagszállítás funkcióját is ellátja • megjelenik a mezoderma, valamint egyes csíralemezekből szervek is differenciálódnak • kiválasztó szervük az elővesécske • idegrendszerük hosszanti kötegekből és feji dúcból álló dúcidegrendszer • az ősi laposférgek egyrészt a hengeresférgek, másrészt a puhatestűek irányában fejlődtek tovább
A hengeresférgek (Nemathelmintes) • testük henger alakú • kétnyílású tápcsatorna • többnyire váltivarúak • szabadon élő fajok: mikroszkópos méretűek, nagyjelentőségűek a talajban a szerves anyag lebontásában és a humuszképzésben. • élősködő fajok: a hegyesfarkú bélgiliszta kisgyerekek végbelében, az orsógiliszták a vékonybélben élősködnek. Rendkívül veszélyes lehet a trichinás fertőzés. Buzogányfejű féreg
Gyűrűsférgek (Annelida) • külső és belső szelvényezettség megjelenése • különleges mozgásukat a hosszanti és körkörös izomrostokból álló bőrizomtömlővel végzik, ami sok tapintásérzékelő sejtet is tartalmaz • feji végen fényérzékelő sejtek is vannak. • keringési rendszerük zárt, tehát hemoglobint tartalmazó, piros vérük nem hagyja el az ereket, a légzési gázok és a tápanyagok a hajszálerek falán átlépve jutnak el a sejtekhez. • kiválasztószerveik a szelvényenként elhelyezkedő páros vesécskék. • Idegrendszerük garatideggyűrűs hasdúclánc
Ízeltlábúak (Arthropoda) • mai élővilág fajokban leggazdagabb törzse • fontos előremutató evolúciós sajátság a külső kitinváz megjelenése • a szelvényezettség továbbfejlődéseként megjelentek az összeolvadt testszelvényekből származó testtájak • külső vázhoz belülről tapadó izmok • megjelent a végtagokkal történő mozgás • fejlett érzékszerveik • kiválasztó szervei a Malpighi-edények, • légzőszervük a trachea- vagy légcsőrendszer, amely a kültakaró betüremkedéseiből alakult ki, és gazdagon elágazva egészen a sejtekig vezeti az oxigént
Puhatestűek (Mollusca) • Az ősszájúak másik evolúciós csúcspontjának a laposférgekből származtatható puhatestűek tekinthetők. • testük megőrizte szelvényezetlenségét, jellegzetességük a többségükre jellemző külső meszes váz. • öt osztály: csatornáshasúak cserepeshéjúak ősi csoportok, viszonylag kevés fajjal • csigák (Gastropoda) • kagylók (Bivalvia) • lábasfejűek (Cephalopoda) • légzőszervük a köpenyüreg, keringési rendszerük nyílt, • kiválasztószervük a vese
Óriás meztelencsiga Kárpáti meztelencsiga Karcsúcsiga Éticsiga Pannoncsiga Zebracsiga
Az újszájú állatok evolúciós irányai evolúciós elválása az ősszájú állatok vonalától mintegy 500 millió évvel ezelőtt következett be
Tüskésbőrűek (Echinodermata) • testük kívülről sugarasan szimmetrikus, belső szerveik azonban kétoldali szimmetriát mutatnak • belső, mészlemezekből álló vázuk mezoderma eredetű. • szájnyílásuk a hasoldalon van ezt a régi világítóeszközre hasonlító szájszervet már az ókorban is ismerték, és Arisztotelész lámpásának nevezték. • nincs elkülönült kiválasztószervük, • idegrendszerük központja a szájuk körüli ideggyűrű, amelyhez öt sugárirányú idegtörzs csatlakozik. • az egész állatvilágban csak náluk megfigyelhető mozgásszerv a vízedényrendszer • érzékelésük meglehetősen kezdetleges, testükben elszórtan helyezkednek el mechanikai és kémiai érzéksejtek. • tengeri csillagok ragadozók, fenéklakó tengeri sünök algákkal táplálkoznak, tengeri uborkák között ragadozó, növény-és iszapevő is van. A tengeri liliomok helyhezkötött életmódot folytatnak.
Előgerinchúrosok (Prochordata) • kialakul a test belső szilárdító váza, a gerinchúr • a bélcsatorna kezdeti szakaszával, a kopoltyúbéllel lélegeznek • idegrendszerük pedig ektodermális eredetű csőidegrendszer • legelterjedtebb képviselőjük a zsákállatok Zsákállatok
Fejgerinchúrosok (Cephalochordata) a test teljes hosszában végighúzódó gerinchúr a csaknem teljesen zárt keringési rendszer az elővese megjelenése A csőidegrendszer a feji végben agyvelővé szélesedik ki Ez utóbbi már tipikus gerinces jelleg.
Gerincesek (Vertebrata) • a legfejlettebb újszájú csoportnak tekinthetők. • csökkent a kopoltyúréseik száma • kopoltyúíveik közül az egyik állkapoccsá fejlődött • kialakultak a páros végtagok • megjelent az úszóhólyag, valamint a belső váz alapját képező gerincoszlop • mind fejlettebb csőidegrendszer szerves egységet képzett.
A gerincesek evolúciós törzsfája Mai osztályaik: Körszájúak-Cyclostomata Porcoshalak -Chondrichthyes Csontos halak -Pisces Kétéltűek -Amphibia Hüllők-Reptilia Madarak-Aves Emlősök -Mammalia
A körszájúak(Cyclostomata) • megnyúlt, hengeres testű, vízben élő állatok • Állkapcsuk nincs, szájnyílásuk kör alakú • Részben tengeri, részben édesvízi állatok • Hazai vizeinkben is él a védett magyar ingola. • Belőlük fejlődtek ki a porcoshalak Dunai ingola
A porcoshalak (Chondrichthyes) • testük belső szilárdító vázelemei mind porcok, csontos vázelemeik még nincsenek, • Bőrük külső rétegét rendkívül finom, apró, hegyes fogaspikkely képezi • Asszimetrikus farokúszójukról könnyű felismerni őket • ebbe a csoportba tartoznak a cápák és a ráják. Kecsege Vizafej
A csontos halak (Pisces) • a halak legfejlettebb csoportja • általában van úszóhólyagjuk • farkuk szimmetrikus • jellegzetes érzékszervük a víz áramlását értékelő oldalvonal • édesvizekben és tengerekben is élnek • ragadozó és növényevő fajok egyaránt vannak közöttük. Több hazai fajuk is védett. Ilyen például a kövi csík vagy a petényi márna. • bojtosúszós halak voltak a kétéltűek elődjei
Fürge csele Márna Garda Szivárványos ökle Dévér keszeg
A kétéltűek (Amphibia) • kétéltűek átmenetet képeznek a halak és a valódi szárazföldi gerincesek a hüllők között • kültakarójuk nedves bőr, amelynek a légzésben is fontos szerepe van • vázrendszerük tagolt csontvázrendszer, amelyben a gerincoszlophoz a páros végtagok vázelemei függesztőövekkel kapcsolódnak • bélcsatornájuk háromszakaszos • az előbél kitüremkedése, az egyszerű felépítésű tüdő válik a légzés szervévé. • kétvérkörös keringési rendszerük van, szivükben a vénás és az artériás vér keveredik • kiválasztószerveik ősvesék. Az életfolyamataik szabályozását idegrendszer és hormonrendszer végzi.
Minden hazai kétéltű védett !!! Zöld varangy Zöld leveli béka Pettyes gőte Gyepi béka Foltos szalamandra
A hüllők (Reptilia) • A hüllők ősi kétéltűekből származnak • Az első igazi szárazföldi állatok • . Kültakarójuk elszarusodik, és megvédi őket a kiszáradástól. • Tüdejük elég fejlett ahhoz, hogy bőrlégzésre már nem legyen szükségük • Keringési rendszerük két vérkörében a vér még keveredik. Testhőmérsékletük változó. • Tojásokkal szaporodnak, amelyeket a Nap melege költ ki. • az egyetlen ősi fajjal, a hidasgyíkkal képviselt felemás gyíkok, a gyíkok (pl. a fürge gyík), a kígyók (pl. az erdei sikló), a teknősök (pl. a szárazföldön élő görögteknős), és a krokodilok, (pl. a nílusi krokodil
Törékeny gyík Zöld gyík Mocsári teknős
A madarak(Aves) • madarak ősi hüllőktől származnak • testüket módosult szarupikkelyek, tollak borítják • repülő életmódot folytatnak • keringési rendszerükben a két vérkör már tökéletesen elkülönül. Ez lehetővé teszi az állandó testhőmérséklet kialakulását • a repüléshez alkalmazkodva csontjaik üregesek, tüdejük még tagoltabb, légzésük hatékonyabb • tovább nőtt a gerincvelőhöz képest az agyvelő szerepe • utódaik száma kevesebb, gondoskodásuk következtében viszont
rendszerezésük • futómadarak (pl. strucc) • pingvinek (pl. császárpingvin) • gólyaalkatúak (pl. fehér gólya, fekete gólya) • lúdalkatúak (pl. tőkés réce) • sólyomalkatúak (pl. vándorsólyom) • tyúkalkatúak (pl. fácán) • verébalkatúak (pl. házi veréb)
Tőkés réce Vándorsólyom Fehér és fekete gólya Fácán Háziveréb
Az emlősök (Mammalia) • ősi hüllőkből származnak. • szinte valamennyi földi élettér meghódítását • kültakarójuk a szőrzettel borított bőr. Ez fontos szerepet játszik a testhőmérséklet biztosításában, módosult mirigyei pedig az elevenen világra jövő utódok táplálását szolgálják. • három alosztályba tartozik: a kloakások alosztálya, az erszényesek alosztálya és a méhlepényesek alosztálya.
A kloakás emlősök A kloakások jellemző képviselője az Ausztráliában élő kacsacsőrű emlős. Tojásokat rak, a kikelő “fiókáit” azonban módosult bőrmirigyeinek váladékával táplálja. A legősibb emlőscsoport. Az erszényes emlősök Legjellemzőbb képviselőik a kenguruk. Elevenszülők, a világra jövő magzat alig egy centiméteres, holott a kifejlett állatok a méteres magasságot is elérhetik. Erszényesekkel csak az Újvilágban, azaz Ausztráliában és Amerikában találkozhatunk.
A méhlepényes emlősök • a méhlepényes emlősök a legfejlettebb emlőscsoportot képviselik. • a méhlepény közvetlen összeköttetést biztosít a magzat és az anyai szervezet között. • utódai meglehetősen fejletten jönnek a világra.
Fontosabb rendjeik: Rovarevők: pl. a vakondok Fogazatuk tűhegyes, rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal táplálkoznak Denevérek: pl. a hosszúfülű denevér Evolúciójuk az ősi rovarevőkből vált ki. Ugyancsak rovarokkal táplálkoznak. Az egyetlen repülni is képes emlősrend Főemlősök: pl. a csimpánz. Ez a fejlődési irányvonal volt az emberi evolúció iránya is. Ősi rovarevőkből származnak. Mindenevők. Ide tartoznak, a félmajmok vagy makik és a különböző majomcsoportok Rágcsálók: pl. a házipatkány A legnépesebb emlősrend. Fogazatuk jellegzetessége, hogy metszőfogaik állandóan nőnek, ezért állandóan rágcsálniuk kell
Ragadozók: pl. a farkas Fogazatuk jellegzetessége az erős szemfog és tarajos őrlőfogak kialakulása. Ebbe a csoportba tartoznak a macskafélék, a kutyafélék, a medvefélék, a fókák stb. Páratlanujjú patások: pl. az orrszarvú Végtagjaik végén paták alakulnak ki, ujjaik száma páratlan, három vagy egy. Növényevők, őrlőfogaik felszíne redős. Ide tartoznak az orrszarvúfélék, a tapírfélék, a lófélék stb. Párosujjú patások: pl. a jávorszarvas Végtagjaik végén ugyancsak pata van, ujjaik száma azonban páros. Növényevők (szarvasfélék) vagy mindenevők (disznófélék). Egyes csoportjaik kérődzők.