Download
1 / 45
450 likes | 659 Views
BIOGEOGRÁFIA Arktogea . Nearktikus faunatartomány (Nearktisz). A Nearktisz Grönlandot és Észak-Amerikát jelenti, Mexikó egy részét és Floridát nem számítva.
E N D
Nearktikus faunatartomány (Nearktisz) • A Nearktisz Grönlandot és Észak-Amerikát jelenti, Mexikó egy részét és Floridát nem számítva. • Északi részén a klíma hideg ill. hűvös csapadékos, itt tajgaerdők találhatók. Keleti részén mérsékeltövi lombhullató erdők. A nyugati parton északon keskeny sávban hideg, csapadékos mérsékeltövi esőerdők, délen száraz, félsivatagos klíma. Észak-Amerika középső része füves puszta, száraz klíma, ezek a prérik. • A gerincesek között sok a holarktikus elem és színezőelemként un. pánamerikai fajok, melyek Észak-, Közép- és Dél-Amerika faunájában egyaránt megtalálhatók. Igazi endemikus faj kevés van. Pánamerikai elemek az oposszumfélék (Didelphidae), övesállatok (Dasypodidae), kúszósülök (Erethizontidae), mosómedvék (Procionidae).
Endemizmusok: • hódmókus (Aplodontia rufa) • villás zerge, v. villásszarvú antilop (Antilocapra americana • édesvízi ékszerteknősök (Pseudemys genus), • kajmánhalak (Lepidosteidae), • iszaphal (Amia calva).
Sok palearktikus nemzetség és család hiányzik. Patásokban nem túl gazdag a terület, hiányzanak a páratlan ujjú patások. Ragadozók aránylag nagy számban fordulnak elő. • A madarak szorosabb kapcsolatot mutatnak a neotrópusi madárvilággal mint az emlősök. • A hüllőknél mind a 18 fajuk endemikus. • kétéltűek közül igen sok a farkos kétéltű, endemikusak az angolnagőte-félék (Amphiumidae) és a szirén-gőték (Sirenidae) családjának tagjai. Holarktikusak a vakgőték (Proteidae). • A halak közül a pontyfélék családja (Cyprinidae) a leggazdagabb (2000 faj). Gyakoriak a lazacfélék (Salmonidae), a tokfélék (Acipeseridae) és a csukák (Esocidae).
Jellemző csoportok és fajokEmlősők: Csillagos vakond Pocoknyúl
Kanadai hód Préri farkas
Grizzly medve Kanadában, Alaszkában és a Yellowstone Nemzeti Parkban él a legnagyobb populációja.A barna medve egyik alfaja, a hátán lévő pup különbözteti meg tőle. Bundájának színe sötétbarna, de a szőrszálak vége szürke, ezért szürke árnylatot kölcsönöz neki. Hatalmas erejű állat, mancsának egyetlen csapásával le tud teríteni egy vele azonos nagyságú állatot.Testtömeg: 200-450 kg, Élettartam: 30 év Táplálékának többnyire állati eredetű, halak, madarak, dögök, rovarok, lárvák, de növényeket is eszik, mogyorót, diót, bogyókat és gyümölcsöket. Télen félálomban alszik barlangjában.
Észak-Amerikában a hazája. Legnagyobb számban Alaszka déli és Kanada délnyugati részén található. Bundája fekete vagy sötétbarna, az orra kicsit világosabb.Testtömeg: 60-140 kg, de találtak már 300 kg-os feketemedvét isÉlettartam: 30 év Mindenevő. Növényi táplálékot, fiatal hajtásokat, magvakat, gyümölcsöket, kisebb gerinceseket és gerinctelen állatokat fogyaszt, néha szarvas és őz borjakat is elkap. Szereti a lazacot. Gyakran a városok közelében felkeresi a hulladékgyűjtőket és abból táplálkozik. Amerikai feketemedve
Rozsomák Amerikai nyérc Bűzborz Puma Hiúz és vörös hiúz
Jávorszarvas Fehérfarkú virginiai szarvas Kanadai juh Amerikai bölény
Fehérfejű rétisas Kanadai lúd Tengeri pelikán Szaladó kakukk Búbos kékszajkó Kardinális pinty Madarak:
Csukaorrú aligátor Gila Csörgőkígyók Hüllök:
Angolnagőte-félék Szirén-gőték Harántfogú gőte Vakgőte Kétéltűek:
Arktikus faunatartomány (Arktisz) • Észak-Amerika és Eurázsia északi peremvidékeit tartalmazza, déli határa a fahatár, a fás vegetáció elterjedésének északi határvonala. • Az állatvilág másodlagos, a jégkorszakok utáni időkben került a mai helyére. A fajok száma nem sok, de az egyedszámok rendkívül nagyok lehetnek. • A terület jellegzetes sajátsága a nagyon alacsony évi középhőmérséklet, ezért csak a nagyon euriterm, ill. a pszihrosztenoterm (pszihrofil) fajok tudnak itt megélni. Az utóbbiak az igazi arktikus fajok.
Sarki hófajd Alka Lumma Madarak:
Etiópiai faunaterület • A holarktikus faunaterületre eső része kivételével az afrikai kontinenst foglalja magában, Afrika és Arábia a Ráktérítőtől délre. • A faunaterület északi határa a Szahara déli szélén húzódik. A faunaterület északi és északkeleti részét, ill. az Arab-félsziget déli részét sivatag vagy félsivatag borítja. • Sivatagokat találunk a kontinens délnyugati csücskén is. • Az egyenlítő környéki középső része a trópusi övben van, a Kongó-medencében ennek megfelelően trópusi őserdők, a Viktória tó környéki hegyeken köderdők borítják. • Az etióp faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.
Endemizmusok: • alosztály: tüdőshalak (Dipneusti) • rend: csövesfogúak (Tubulidentata), • családok: • földimalacfélék (Orycteropodidae), • aranyvakondok (Chrysochloridae), • vízilovak (Hippopotamidae), • zsiráffélék (Giraffidae), • struccfélék (Struthioniformes). • papucscsőrűek (Balaenicipitidae) • egy faj: papucscsőrű madár (Balaeniceps rex) • kígyászkeselyűfélék (Sagittariidae) • egy faj: kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius) • egérmadárfélék (Coliidae) • turákók (Musophagidae)
A faunaterület három faunatartományra, a nyugatafrikai, a keletafrikai és a délafrikaitartományra oszlik. • Emlősök: A faunaterület állatvilágára jellemző a patások formagazdagsága és sokasága, valamint a főemlősök nagy fajgazdagsága és elterjedtsége. A faunaterület gazdag ragadozó emlősökben és rágcsálókban is. A denevérek közül főleg a nagyobbtestű fajok élnek itt. • A madárfajok száma kevesebb mint a neotrópusi faunáé, és kevés az endemikus fajok száma is. • A hüllő és kétéltű faunában alig van érdekesség. • A halfaunában már sokkal több a faunaterületre jellemző faj, pl. az endemikus tüdőshalak. • A rovarvilág gazdag és változatos.
Jellemző csoportok és fajokEmlősök: • Földimalac • Cerkófmajmok • Madrilla
Hiénakutya Csíkos hiéna Aranysakál Oroszlán Leopárd Gepárd
Grevi-zebra Zsiráf Kardszarvú antilop Nádi antilop Kafferbivaly
Strucc Örvös frankolin Egyiptomi íbisz Papuccsőrű madár Lármás rétisas Kígyászkeselyű Vöröscsőrű szövőmadár Özvegypintyek Madarak:
Madagaszkári faunaterület • Madagaszkárt és a közeli szigeteket (Rodriguez, Mauritius, Seychelles, Comore) foglalja magában. • Madagaszkár szigetének hosszában magas (2600 m) hegylánc húzódik, ettől keletre esőerdők, hegyvidéki ill. alföldi erdőségek, nyugatra száraz szavannás területek, délen félsivatagos területek vannak. • Faunája telítetlen, igen sok az endemizmus. A fauna nem sok rokonvonást mutat az etiópiai faunával, viszont határozott orientális és neogea-i kapcsolatokat lehet találni.
Endemizmusok: • tanrekek (Centetidae) • makifélék (Lemuridae) • karmosmaki-félék (Daubentoniidae) • madagaszkári tapadókorongos denevérek (Mycopodidae) • pittafélék (Philepittidae) • vangagébicsek (Vangidae) • botsáskák (Phasmodea), stb.
Emlősök: A területre jellemző a félmajmok (Lemurinea) alrendjének nagyszámú endemikus faja, a szintén endemikus cibetmacska (Viverridae) fajok, a legősibb méhlepényes emlősök közé tartozó endemikus tanrekek (Centetidae). Sok a denevér, a repülőkutyák több faja is megtalálható (ez a nemzetség orientális-notogeai elterjedésű). • A madárfajok kb. fele, több mint 90 faj, endemikus, mint pl. a vangagébicsek 13 faja. Itt élt a legnagyobb testű futómadarak családja (Aepyornithidae), melyet valószínűleg az ember pusztított ki. • A hüllők közül hiányzanak a mérgeskígyók, de sok kaméleon és gekkófaj van. A gyíkok közül hiányzanak az óvilág trópusi területeire jellemző agáma-, varánusz- és nyakörvösgyík-félék, de jelen vannak a Neogeára jellemző leguánfélék. • A kétéltűek közül említésre érdemesek az orientális kapcsolatot jelentő repülőbékák.
Jellemző csoportok és fajokEmlősők: • Közönséges maki • Fürge maki • Törpe maki • Inidri • Madagaszkári vari
Madagaszkári repülőkutya Fossza
Nappali gekkók Repülőbékák Aranybékácska Hüllők,kétélttűek:
