A sakk világbajnokai

1. A sakk világbajnokai

2. A sakkjáték újjászületése után • Sokszor próbálták eldönteni, hogy ki a legjobb

3. Híres játékos volt • Philidor,Labourdanis,Stauton, Paulsen, Blackburn,Winawer,Rosenthal,de Vere

4. Nemhivatalos világbajnok volt Adolf Anderssen • Broroszlóban (ma Wroclaw) élő matematika tanár volt • 1851-ben Londonban ő győzött először

5. Tőle Paul Morphy hódította el az elsőséget • Amerikából New Orleansból származott e sakkzseni s üstökösszerű pályát futott be

6. Ebben az időben számos • Magyar kiválóság is játszott mint például Löwenthal Jakab, Grimm Vince vagy Szén József és Erkel Ferenc

7. A FÉRFI SAKKVILÁGBAJNOKOK

8. Az első világbajnok Wilhelm Steinitz volt •  Wilhelm Steinitz (1866-1894) Wilhelm Steinitz (Prága, 1836 - New York, 1900) világbajnok 1866-1894-ig. A pozíciós játék alapjait tette le, ezzel a modern sakk megalapítójává vált. Kétségtelen, hogy Steinitz úgy fejezetet nyitott a sakk történelmében. Óvatossága, gazdaságosságra törekvő játékvezetése miatt szinte törvényszerű volt a korszak nagy támadóinak - Csigorinnak és Gunsbergnek - alulmaradása. Szemléletét, mely a jövőt hirdette, nem értékelte a kor, melyben élt. A kor játékosai nem sok figyelmet szenteltek a gyalogoknak, az állás szerkezetének, ellentétben Steinitzzel, aki talán túlzottan sok figyelmet is szentelt rájuk. Az első hivatalos világbajnokságon - 1886-ban New Yorkban, és St. Louisban - Steinitz 5 döntetlen mellett 10:5-re győzött a lengyel Johannes Hermann Zukertort ellen. Címét megvédte Isidor Gunsberggel, és kétszer Mihail Csigorinnal szemben is. Aztán 1894-ben az Emanuel Lasker elleni világbajnoki döntőben vesztette el címét. Élete végén lelkileg összetört emberként vonult ideggyógyintézetbe, ahol 1900-ban meghalt.

9. Őt követte Emanuel Lasker • Emanuel Lasker (Berlinchen/Berlin, 1868 - New York, 1941) 27 éven át őrízte világbajnoki címét. Wilhelm Steinitzet 10:5-re győzte le, 4 döntetlen mellett 1894-ben. Lasker igazi területe a lélektan volt. Szerette kipuhatolni ellenfele gyengéit, hogy kihasználhassa azokat. Sokszor a legjobb lépés helyett inkább az ellenfél számára legkellemetlenebbet választotta. A korban ez a felfogás idegen volt mindenki mástól, s talán ennek volt köszönhető, hogy csak az osztrák Schlechter tudta megszorítani őt páros mérkőzésen. Az utolsó partiban tudott győzni Schlecter ellen, és döntetlenre menteni a vesztésre álló meccset. Világbajnoki címét megvédte Frank Marshall, és Schlecter, kétszer David Janowski és egyszer Siegbert Tarrasch ellen. A stafétabotot 1921-ben Capablanca vette át tőle.

10. A trónon a harmadik Capablanca volt • José Raúl Y Greupera Capablanca (Havanna, 1888 - New York, 1942) világbajnok 1921-től 1927-ig.Utolérhetetlen volt abban, hogy egy pillanat alatt meglátta egy állás erős és gyenge pontjait. Mindig egyszerű megoldásokra törekedett, kitért minden bonyodalom alól. Céltudatosan építette fel állásait, beérte csekély pozíciós előnnyel is. A "kubai gépsakkozó" - ahogy a sakkvilág elnevezte a mestert - kristálytiszta játékával hirdette: "Minden lépés egy terv eleme!" Fénykorában játéka fölényes volt, s ennek segítségével jelentős tekintélyt kovácsolt össze magának. A csúcsra a Havannában megrendezett világbajnoki páros mérkőzésen a hőségtől szenvedő Lasker legyőzésével jutott fel 1921-ben. Címét Aljechin ellen vesztette el 6:3 arányban, 1927-ben, Buenos Airesben, 25 döntetlen mellett. A későbbiekben barátai bíztatták az Aljechin elleni visszavágóra, de Aljechin rendre kitért előle.

11. Aljechin, aki világbajnokként halt meg • Alexander Aljechin (Moszkva, 1892 - Estoril/Portugália, 1946) világbajnok 1927-től 1935-ig, majd 1937-től haláláig. Játékára hihetetlen dinamizmus volt jellemző. Mindig arra törekedett, hogy magához ragadja a kezdeményezést, megszabja az események menetét. Legendás taktikus volt, mindent taktikai úton akart elintézni. Híres képessége volt, hogy "halott remiállásokba" képes volt életet vinni, s nemegyszer győztes pozícióvá alakítani. Virtuóz játékos és kitűnő sakkíró hírében állt - az 1924-es és 1927-es New York-i tornáról írt könyve mára a klasszikusok közé emelkedett -, de nem hitték, hogy komoly ellenfele lehet az akkori világbajnok Capablancának. Azonban - a sakkvilág legnagyobb megdöbbenésére - legyőzte Buenos Airesben. Sikerének titka a pozíciós stílusában rejlett, mert így tulajdonképpen saját fegyverével győzte le Capablancát. Ezek után kezdődött diadalmenete, mely 1934-ig tartott, ti. addig egyetlen tornán egyetlen mérkőzést sem vesztett! Capablancától azonban tartott és sorra kitért egy újabb címmeccs elől. Pályafutásában a törés 1935-ben következett be, amikor 13 döntetlen mellett 8:9-re vesztett a nála jóval esélytelenebbnek tartott Max Euwe ellen. Veresége után visszavonult a nagyvilág elől, s szinte szó szerint "éjjel-nappal" a visszavágóra készült, amire 1937-ben került sor Hollandiában, és ahol 11 döntetlen mellett 10:4-re győzött Euwe ellen, és visszahódította világbajnoki címét. Ezután kezdődött életének rögösebb szakasza. A világháborúban a németek által megszállt országok katonai kórházaiban szimultánokat tartott. Nevét jogtalanul felhasználva különböző antiszemita iratokat terjesztettek. Megpróbált elmenekülni, először Franciaországba, majd Portugáliába. 1946-ban meghívták Moszkvába a Botvinnik elleni páros mérkőzésre. Ezt azonban már nem érhette meg, 1946. március 23-án reggel Lupi portugál nemzetközi mester sakktáblája előtt ülve holtan találta.

12. Őt Max Euwe két évre fosztotta meg címétől • Max (Machgielis) Euwe (Amszterdam, 1901 - Amszterdam 1981) világbajnok 1935-től 1937-ig. Matematikusként szenvedélyes rendszerező volt - nemcsak a megnyitásokról írt sakk-könyvet, hanem a középjátékról is, ugyanakkor fontosnak tartotta a lélektani ismereteket is. Amikor 1935-ben kihívta az akkor szinte verhetetlennek tartott Aljechint, mindenki a holland vereségére számított. Befolyásolta a latolgatókat, hogy Euwe már kétszer - igaz szoros küzdelemben - alul maradt Bogoljubov ellen, valamint alulmaradt Botvinnik ellen is. Mégis győzni tudott Aljechin ellen 9:8-ra. Később azt nyilatkozta, hogy úgy állt ki ellene, mintha könnyű edzőmérkőzést vívna, nem pedig világbajnoki címmérkőzést. Két évvel később görcsösen játszva kapott ki Aljechintől 10:4-re. Életpályájához tartozik még, hogy 1970-től 1978-ig a FIDE elnöke volt.

13. Botvinnik háromszoros világbajnok • Mihail Botvinnik (Szentpétervár, 1911 - 1995) világbajnok 1948-tól 1963-ig két rövid megszakítástól eltekintve. Ha világbajnoki meccset veszített - 1957-ben Szmiszlov, 1960-ban Tal ellen -, alaposan tanulmányozni kezdte ellenfele játékvezetését, méghozzá tudományos alapossággal. Mindennek meg is lett az eredménye: mindkétszer visszaszerezte világbajnoki címét. Ez a visszavágó jog - 1966-tól megszüntette a FIDE - nem növelte szimpátiáját. Véglegesen az örmény Tigran Petroszjan ellen vesztette el világbajnoki címét 1963-ban 52 évesen. Botvinnik játszmáit a tökéletes technika jellemzi, ugyanakkor játszmáiból hiányzik a szépség. Akárcsak Aljechin, ő is könyörtelen kritikusa volt önmagának, és tévedhetetlen szemmel ismerte fel a tehetségeket.

14. Mihail Tal a rigai varázsló • Mihail Tal (Riga, 1936 - Moszkva, 1992) világbajnok 1960-tól 1961-ig. A halhatatlan nagy taktikus, a "rigai varázsló". A mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi a romantikus iskola kései zászlóvivőjévé avatták. Már gyerekkorában felhívta magára a figyelmet káprázatos taktikai megoldásaival. Nagyon szeretett sakkozni, szinte állandóan, még a nagy nemzetközi tornák versenynapjainak délelőttjén is villámjátszmákat váltott. Páratlan eredménysorozatából ki kell emelni, hogy 1972-ben a világ legjobbjaival 80 versenyjátszmát vívott és egyet sem vesztett! Sakkszenvedélyére jellemző, hogy súlyos betegen is vállalta a játékot Botvinnik ellen 1961-ben. Sokan mondták róla, hogy hipnotizálja ellenfeleit, és nem egy világklasszis fekete szemüvegben ült le vele játszani. 1960-ban 6:2-re, 13 döntetlen mellett győzte le Botvinnikot, majd a világ legfiatalabb világbajnokaként - 24 évesen - 1961-ben 5:10-re, 6 döntetlen mellett el is vesztette címét. Nem csinált tragédiát ebből, s a meccs után is sikert sikerre halmozott. Szupertornákat nyert, játszmái bejárták a világot. Egyedülálló munkássága, stílusa felmérhetetlen hatást gyakorolt és gyakorol ma is a sakkvilágra.

15. Szmiszlov a másik sikeres kihívó

16. Petroszjan az örmény világbajnok • Tigran Petroszjan (Tiflisz, 1929 - Moszkva, 1984) világbajnok 1963-tól 1972-ig. Valamennyi világbajnok közül őt fogadta a legkevesebb lelkesedés. Világbajnoki címének megszerzése után a következőt nyilatkozta: "Amennyiben igaz: a stílus az ember, akkor mindenki úgy sakkozik, ahogy a természet rendelte. Én körültekintő ember vagyok, és nem szeretem a kockázattal járó helyzeteket. Capablanca és Nimzovics játszmáin nevelkedtem, ők beivódtak vérembe, húsomba." Ide illik Tal tömör jellemzése a petrosiani sakkról: "Petroszjan verekedést nem kezd, de mindig kész, hogy visszaüssön!"Ezzel a stílussal a későbbiekben Petroszjan hol jól, hol nem, de az tény, hogy sokszor egyetlen játszmát sem vesztett. Nagyon nehéz volt megverni. "Bástyáit egy világ félte." Páros mérkőzésen előbb - 1963-ban - Botvinnik ellen győzött 5:2-re 15 döntetlen mellett, majd 1966-ban Szpasszkijt verte 4:3-ra 17 döntetlen mellett. Következő világbajnoki mérkőzésén 1969-ben - éppen 40. születésnapján - azonban vesztett Borisz Szpasszkij ellen.

17. Szpasszkij • Borisz Szpasszkij (Leningrád, 1937 - ) világbajnok 1969-től 1972-ig.Őstehetség, aki különleges lelki adottságokkal rendelkezik, rendkívül találékony és kitartó. 1969-ben legyőzte 6:4 arányban 13 döntetlen mellett Petroszjant, és világbajnok lett.Ma már sakktörténelem az 1972-es Fischer elleni világbajnoki címmeccse is.

18. Fischer aki a legtöbbet tette a versenysakkért • Robert ("Bobby") James Fischer (New York, Brooklyn, 1943 - ) világbajnok 1972-től 1975-ig.Becsvágyása, győzni akarása tette méltán híressé a zseniális sakkozót. A hivatásos játékosnak tökéletesnek kell lennie - vallotta - mind a pozíciós, mind a kombinációs játékban, éppúgy ki kell tűnnie a megnyitás-elméletben, mint a végjáték-technikában. Fischer játékát első ránézésre Botvinnikéhoz lehetne hasonlítani, csakhogy Fischer sokkal ötletgazdagabb. Már fiatalon kitűnt tehetsége: 15 évesen a sakktörténelem legfiatalabb nagymestere lett. Ezzel együtt stílusa finomodott, tökéletesedett. Már a megnyitások esetében is gyakran felülkerekedett ellenfelein, mert a legelcsépeltebb változatokat is mélyen átgondolta. A Palma de Malorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait, majd 6:0-ra győzött Tajmanov és ugyanilyen arányban Larsen ellen is. Fantasztikus rekordot mondhat magáénak: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után! Ilyen teljesítményre előtte és utána talán egyetlen nagymester sem volt képes.Miután legyőzte Petroszjant is (Buenos Aires, 1971), Reykjavíkban 1972-ben 11 döntetlen mellett 7:3-ra nyert az akkori világbajnok, Borisz Szpasszkij ellen, és világbajnok lett. Miután elérte, amit akart, 1975-ben visszavonult. Az ok: a FIDE berni kongresszusán elutasították kérelmét, mely szerint "döntetlen esetén a világbajnok megvédte címét", és úgy döntöttek, hogy a "világbajnoknak nyernie kell, ha meg akarja védeni címét". (Ehhez a példátlan döntéshez tartozik, hogy Karpovnak később már engedélyezték, s azóta is így van, a "világbajnoknak elég a döntetlen címe megvédéséhez.").Fischer mindig meglehetősen különcként viselkedett. Előfordult, hogy egész egyszerűen nem ült le játszani, ha nem találta megfelelőnek a sakk-készletet, a székeket, a játék helyszínét, stb. Sőt, az ő nevéhez fűződik a sakkozók anyagi jólétének elősegítése is azzal, hogy sokszor fenyegetőzött visszalépéssel, mert nem kapott játszmáiért elég pénzt. Követeléseit teljesítettek is, így ő lett az első sakkozó, aki valóban jól élt, megélt abból, amit elért.Azonban 2004-ben Tokióban érte a meglepetés: az Egyesült Államok a kiadatását kérte. A hatóságok azt vetik a hatvanegy éves exvilágbajnok szemére, hogy megsértette a Belgrád elleni nemzetközi szankciókat, amikor 1992-ben egy jugoszláviai városban sakkozott Borisz Szpasszkij ellen, revansot adva neki az 1972-es sakkvilágbajnoki döntőért. Jelen pillanatban svájci menedékjogért folyamodik...

19. Karpov • Anatolij Karpov (Leningrád, 1951 - ) világbajnok 1975-től 1985-ig.1969-ben ifjúsági világbajnok lett, igaz, csak "papíron", játék nélkül, mert Robert Fischer nem kívánta megvédeni címét. Három világbajnok-jelölti páros mérkőzésen győzött, s vitathatatlan volt elsősége, de nem érte be a játék nélküli világbajnoki címmel, hanem versenyről versenyre utazott, és sok első helyezésével bizonyította, hogy méltó a világbajnoki címre. Rengeteget versenyzett, és majdnem mindig győzött, mígnem váratlanul egy bakui ifjú, bizonyos Garri Kaszparov legyőzte. Moszkvában, 1984. szeptember 10-én kezdődött őrületes vesszőfutása Garrival. A meccs Karpov meggyőző fölényével zajlott egy darabig. Már 5:0-ra vezetett, amikor állóháború alakult ki: végeláthatatlan döntetlen-sorozat keződött. A világbajnoki címet eldöntő hatodik győzelem sehogysem akart összejönni, mivel Kaszparov sikeres "bekkelésre" állt be, és remitaktikája felőrölte Karpov vasidegeit is, és a világbajnok elkezdett veszteni. A csata hat hónapon át zajlott, mígnem Campomanes FIDE-elnök 5:3-as állásnál 40 döntetlen után meglehetősen gyanús körülmények között megszakította a küzdelem-sorozatot. Fél év múlva folytatódott, ugyancsak Moszkvában, ahol már Kaszparov győzött (13:11 arányban).Karpov nagyon készült a visszavágóra. 1986-ban Londonban 6:6-ot játszottak egymással, majd Leningrádban 12,5:11,5-re vesztett, és a mérkőzés egész folyamán végig érződött Kaszparov fölénye. 1987-ben Sevillában 12:12-őt játszották, pedig már senki sem hitt Karpovban. Mégis kissé elégtétel volt számára az eredmény. 1992-ben kissé lebecsülte az angol Nigel Shortot, akitől - nem kis meglepetésre - ki is kapott 6:4-re. Azóta is folyamatosan jár versenyről versenyre. Meghívásoknak is eleget tesz, s olykor hatalmas örömmel. Nem csoda, hisz' például a 2004-es Kramnyik - Lékó világbajnoki párharcot is az ő kezdőlépésével nyitották meg.

20. Kaszparov • Garri Kaszparov (Baku, 1963 - ) világbajnok 1985-től 2000-ig.Kezdettől fogva Karpov ellenfelének tartotta magát. Kaszparov a lehető leghamarabb akarta megfosztani Karpovot címétől. Villámgyors karriert futott be. 1980-ban ifúsági világbajnok, 1982-ben Bugojnóban, 1983-ban Nikšićben hagyta maga mögött a nemzetközi mezőnyt: a sakkvilág megismerte az új csilagot, a dinamikus sakk megtestesítőjét. Az 1983-as és 1984-es világbajnok-jelölt versenyeken meggyőző játékkal verte Beljavszkijt, majd Korcsnojt és Szmiszlovot. Aztán 1985-ben Karpov ellen 5:3-as arányú győzelmet aratott 16 döntetlen mellett, és ő lett a világ legfiatalabb sakkvilágbajnoka. Kaszparov lenyűgöző játékának alapja az, hogy nagyon sok variációt tud igen rövid idő alatt fejben tartani. Stílusa a fantázia. Botvinnik szerint Kaszparov személyesíti meg az újító, kutató sakkozót, szemben elődei racionalista, prakticista felfogásával. Napjainkban Kaszparov az a sakkozó, aki ámulatba ejti a világot romantikus, alkotó elméjével. "Személy szerint a szép, az ihletett, a művészethez közel álló sakk pártján állok, amely esztétikai élvezetet nyújt. Minden egyes játszma - potenciálisan - műalkotás, a sakktáblán remekműveket lehet alkotni."" Újat, mindig újat akar. 1993-ban kivonult a FIDE égisze alól, mérkőzéseit nélküle kívánja lebonyolítani. Ezért "cserébe" a FIDE 1993. március 27-én megfosztotta világbajnoki címétől, ő pedig a FIDE-t fosztotta meg a világbajnokság rendezésétől. 1998-ban létrehozta a Kasparovchess site-ot, amellyel szimbolikusan "meghívta" a világot: legyen a vendége site-ján, tanuljon meg sakkozni, használja ki az Internet nyújtotta lehetőségeket, melyen keresztül is lehet izgalmas csatákat vívni. Az oldal azonban rövid időt élt csak meg. Még 1999-ben kihívta a világot egy sakkjátszmára, melyet - a világ szégyenére - meg is nyert. Ez volt a Kasparov vs The World mérkőzés. Kaszparov 1999. június 21-én meglépett e4-jével kezdetét vette a mérkőzés közte és köztünk, majd közel 4 hónapos - egészen pontosan 124 napos - küzdelem után 1999. október 22-én feladtuk.Rengeteg vád érte a szervezőket, hogy a beküldött lépések közül is csak néha lépték meg azt, amire a legtöbben szavaztak, valamint, hogy az egész nem volt más, mint néhány koordinátor nagymester "sajátos küzdelme Kaszparov ellen, minden internetező szeme láttára". Kaszparov évről-évre minden versenyen, ahol csak elindult, első helyen végzett, bár sokszor beérték vagy megközelítették. Különösen egy személy: Vlagyimir Kramnyik. A kettőjük csatájából az új, 24 éves Kramnyik került ki győztesként, és lett világbajnok 2000-ben. Azóta nagyot fordult vele a világ, különösen 2003-2004 tájára. Ugyanis ezidőtájt számos játszmából vagy csak jó szerencsével vagy sehogy sem került ki győztesként. Volt idő, hogy lehetetlen volt tartani vele a lépést. Ezek az idők azonban már úgy tűnik elmúlta

22. Kramnyik •   Vlagyimir Kramnyik (1976 - ) világbajnok 2000-től. Fiatalos lendület, Karpovi türelem, és a Kaszparov mellett szekundásként eltöltött évek edzették a fiatal világbajnokot. A végeredmény: 6.5:8.5. Kaszparov egyetlen egyszer sem tudott győzni! Ez is hűen tükrözi, hogy Kramnyik milyen jól felkészült Kaszparovból.

23. A NŐI SAKKVILÁGBAJNOKOK

24. Csapat olimpiai bajnokaink • Férfiak:1927. London (körmérkőzés, 4 fős csapatok)Az olimpiai bajnok csapat: Maróczy Géza, Havasi Kornél, Dr. Vajda Árpád, Dr. Nagy Géza, Steiner Endre1928. Hága (körmérkőzés, 4 fős csapatok)Az olimpiai bajnok csapat: Havasi Kornél, Dr. Vajda Árpád, Dr. Nagy Géza, Steiner Endre 1936. München (nem hivatalos sakkolimpia, 8 fős csapatokkal)Az olimpiai bajnok csapat: Maróczy Géza, Havasi Kornél, Dr. Vajda Árpád, Steiner Endre, Steiner Lajos, Barcza Gedeon, Dr. Balogh János, Szabó László1978. Buenos Aires (első svájci rendszerű olimpia, 4 fős csapatok)Az olimpiai bajnok csapat: Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László

25. Női olimpiai bajnokaink • Nők:1988. SzalonikiAz olimpiai bajnok csapat: Polgár Judit, Polgár Zsuzsa, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó1990. ÚjvidékAz olimpiai bajnok csapat: Polgár Judit, Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Mádl Ildikó

26. Ki lesz a következő?