Egészségfejlesztés II.

1. Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar

2. Népegészségügyi rendszer Egészségfejlesztés • A bizonyítékokon alapuló és interszektoriális együttműködésben megvalósuló népegészségügyi programokat kiépült népegészségügyi intézmény-rendszerben hatékonyan irányítják. • Az egészségismeretek oktatásának fejlesztése, és a hatékony egészségkommunikáció biztosítja a lakosság számára az egészségfejlesztéssel és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos ismeretek megszerzését. • A népegészségügyi programok tudományos bizonyítékokon, a nemzetközi és hazai legjobb gyakorlatokon alapulnak, megalkotásukat és megvalósításukat nagyfokú együttműködés jellemzi; egyrészt interszektoriálisan, másrészt vertikálisan, az állami, önkormányzati, civil és gazdálkodói szférák között. • A programok koordinálásában a népegészségügyi szolgálat jelentős szerepet vállal központi és helyi szinten is. A forrásokat – az állam domináló szerepe mellett – az önkormányzatok, a gazdasági szereplők, és a civil szervezetek közösen biztosítják. Az egészségügyi tárca kezdeményező szerepe erős, operatív hatáskörrel rendelkező koordinációs feladatokkal rendelkezik a kormányzaton belül.

3. Közegészségügy • Az országosan kiépült, egységes szakmai alapokonregionálisan szervezett közegészségügyi (munka, környezet-, sugár-egészségügyi és kémiai biztonsági) szolgálat szakfelügyeleti-hatósági munkáját szakértői lista alapján választható, magas színvonalon felkészült szakértők is segítik. • A közegészségügyi szolgálat képes a gyors beavatkozásra: • A szolgálat felkészült a gyors reagálást igénylő események (pl. katasztrófák, járványok, élelmiszerbiztonsági problémák, vegyi, biológiai, és radioaktív terroresemények) kezelésére, mert rendelkezik a megfelelő humán, anyagi, és technikai erőforrásokkal. • Az szolgálat a korábbi, elsősorban engedélyező hatóságból egy piacfelügyeletet ellátó hatósággá vált, melynek során a különböző területeken ellátja a kompetens hatósági feladatokat is. Az ország járványügyi biztonsága magas színvonalú, melyhez a szükséges, fejlett, kötelező védőoltási rendszer rendelkezésre áll. • A szolgálat felkészült a régi és újonnan felbukkanó megbetegedések várható megjelenésére, a bioterrorizmus következtében előálló feladatok ellátására, valamint az előre nem látható esteges vegyi, illetve ionizáló sugárzás okozta ártalmak elhárítására és ellátására.

4. Az EFK legmagasabb szintű célja, az átfogó cél a magyar lakosság egészségi állapotának jelentős javítása. Az ehhez vezető főcélok: • Az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség; • Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében; • Működjön költséghatékonyabban és magasabb színvonalon az egészségügyi rendszer.

5. Az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztése – a gazdasági és technológiai lehetőségekhez mérten – biztosítja az ellátás színvonalának emelését, a kapacitások megfelelő kihasználását és a szolgáltatások lakosság- illetve betegközpontúságát. • A fenti elvek alapján az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: • 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása; • 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; • 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése; • 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; • 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; • 6. Humán erőforrás fejlesztése; • 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

6. Ellátórendszer • Kialakult a térségi hierarchia és a progresszivitás elvére épülő, valós szükségletekhez igazodó,egységes szakmai szabályok szerint működő, regionális alrendszerekből felépülő hazai egészségügyi ellátórendszer. • A rendszer regionális szervezését az Európai Unió régiós támogatáspolitikája és egyéb gazdaságpolitikai ésszerűségi megfontolások indokolják. Az új ellátórendszer szolgáltatásaira a következők jellemzőek: • Biztonságos, mert valamennyi szolgáltatás nyújtása során az egészségügyi sze-mélyzet a lehető legnagyobb gondossággal jár el az esetleges sérülések, károsodások elkerülése érdekében, • Hatásos, mert minden alkalmazott gyógyító-megelőző eljárás bizonyítottan terápiás hatással rendelkezik, és terápiára szakmailag indokolt esetben kerül sor, • Beteg központú, mert a szolgáltatások nyújtása a beteg érdekének és megelége-dettségének középpontba helyezésével, szükségleteinek, igényeinek figyelembe vételével és értékrendjének elfogadásával történik, az őt megillető kellő tisztelet megadása mellett, • Megfelelő időben történnek a szükséges ellátások, a minimumra csökkentve az időveszteség miatti kockázatokat, és optimalizálva a személyzet munkaidő kihaszná-lása is, • Hatékony, mert a rendelkezésre álló forrásból a lehető legtöbb egészség-nyereséget biztosítja, és egyben a legkisebb pazarlással jár, • Igazságos, mert az egészségügyi szolgáltatásokat kortól, nemtől, lakóhelytől, isko-lázottságtól, vallási vagy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki és mindenhol egyenlő eséllyel éri el.

8. Egészségbiztosítás • Országosan egységes biztosítási elvek állnak rendelkezésre a regionális egészségügyi rendszerek számára • A biztosító pályázati alapon − a szektorsemlegesség elvét alkalmazva − köti le a kapacitásokat. A tervezhetőség érdekében a finanszírozási szerződések megfelelően hosszú időre köttetnek, és azokat rendszeresen felülvizsgálják. Új, valós szükségleten alapuló, magánforrásból megvalósuló beruházások esetén lehetőség van hosszú távú szerződéskötésre (kapacitás-lekötésre), mely megfelelő minőségű szolgáltatás nyújtása esetén garantálja a megtérülést. • A társadalombiztosítás teljes körű, de az igénybe vehető szolgáltatásokat minden esetben konkrét, személyhez kötött, számon kérhető jogviszonnyal meghatározott jogosultság alapozza meg. • A szolgáltatás igénybevételekor mindig megtörténik a biztonságos beteg-azonosítás és a jogosultság ellenőrzése. • A közfinanszírozott szolgáltatás tartalma, minősége, hozzáférhetősége, valamint a kötelező egészségbiztosítás által kezelni kívánt kockázatok köre pontosan definiált. • Az általános szabályoktól eltérő, egyéni kívánságra igénybevett többlet-szolgáltatásért az igénybevevő közvetlenül vagy önkéntes kiegészítő biztosításon keresztül kiegészítő díjat fizet. • A társadalombiztosítás elszámolásaiban – a betegmobilitás kihívásaihoz alkalmazkodva – az idegen érdekű kockázatok, károk, illetve a máshol szerzett jogosultságok alapján finanszírozott szolgáltatások költségei átterhelődnek a végső teherviselőre.

9. Minőségügy • Az egészségügyi beavatkozásokra, eljárásokra vonatkozó irányelvek, protokollok kidolgozása kijelölt szakmai szervezetek feladata. A független szakmai minősítő szervezetek ezek figyelembevételével végzik a szolgáltatók minősítését és folyamatos minőségellenőrzését. • A minősítés alapján dönt az egészségügyi hatóság a működési engedély kiadásáról, illetve annak rendszeres felügyeleti ellenőrzéséről. Valamennyi szolgáltató rendelkezik minőségbiztosítási rendszerrel. • A finanszírozó (biztosító) csak azzal az egészségügyi ellátóval köt szerződést, mely rendelkezik megfelelő működési engedéllyel és minőségbiztosítási rendszerrel. Fogyasztóvédelem, beteg-érdekvédelem • Az egészségügyi rendszerben központi szereplő a páciens, aki nem „elszenvedője” az egészségügy tevékenységének, hanem jól informált, tudatos fogyasztó egy szolgálta-tói közegben. A szolgáltatáshoz való hozzáférés valamennyi társadalmi csoport szá-mára egyenlő esélyű. • A páciens aktív fogyasztó, aki az irányítással vagy az ellátás minőségével kapcsolatos észrevételeivel, panaszaival a betegjogi képviselőhöz fordulhat. • A betegjogi képviselő a szolgáltatóktól független, az ellátási felelősséggel bíró szerv által működtetett fogyasztóvédelmi „intézmény”. • A betegek biztonságát és védelmét szolgálják a kötelezően megkövetelt szolgáltatói minőségbiztosítási rendszerek, és az országos fogyasz-tóvédelmi és élelmiszerbiztonsági hatóságok is.

10. Mit szeretnénk elérni? Fő cél: Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban,az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében • A lakó- és munkahelyi környezetben mindenki számára legyenek biztosítottak az egészséges életvitelhez szükséges alapvető feltételek • Csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségügyi szolgáltatások színvonalában, és azokat egyenlő eséllyel érje el mindenki • Az egészségügyi szolgáltatások legyenek képesek illeszkedni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sajátos igényeihez

11. A célállapot eléréséhez vezető többféle lehetőség mérlegelése, a nemzetközi tapasztalatok és a tudományos bizonyítékok alapján kialakított fejlesztési elvek szerint az egészségügyi rendszer olyan fejlesztése célszerű, amely egyszerre:_ • tudás-központú, • átfogó, • más szakterületekhez is kapcsolódik, • regionális, • szükségletekre alapozott. • A fejlesztések tudás-központúak, mert az elérhető legjobb szaktudás felhasználása a fejlesztések tervezésében és végrehajtásában, valamint az irányítás és döntéshozatal támogatásának központi-, helyi illetve intézményi szinten történő megerősítése záloga a magas színvonalú, költséghatékony egészségügyi rendszer kialakulásának. Az élettudományok eredményeinek fokozódó hasznosítása a lakosság egészségének javításán túlmenően növeli az egészségügyi szolgáltatások és a kapcsolódó vállalkozások versenyképességét, és így tőkevonzó képességét is. • A fejlesztések átfogóak, mert a rendkívül összetett, sokszereplős egészségügyi rendszer minden elemét érintő fejlesztés biztosítja, hogy az egymásra épülő, egymást kiegészítő fejlesztések koherens rendszert képezzenek. • A fejlesztések más szakterületekhez is kapcsolódnak, mert egyes beavatkozások arra irányulnak, hogy más szakterületeken is mérlegeljék a tervezett döntések egészségre gyakorolt hatását, és ezáltal javuljanak az egészséges élet feltételei Magyarországon, és egyúttal bővüljenek az egészségre fordított források. • A fejlesztések regionálisak, mert, a regionális egészségügyi rendszerek kiépítése több forrás bevonását és nagyobb költséghatékonyságot biztosít. A térségi hierarchia és a progresszivitás elvének alkalmazásával a kapacitás-szerkezet jobban a régió szükségleteihez igazítható. • A fejlesztések szükségletre alapozódnak, mert az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztés…

12. Az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: • 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása ; • 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; • 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése; • 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; • 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; • 6. Humán erőforrás fejlesztése; • 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

13. 33. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése • 33. 1.Lakosság közeli ellátások fejlesztése • 3.1.1 Többcélú Kistérségi Közösségi Központok hálózatának kialakítása • 3.1.2 Ügyeleti, sürgősségi ellátás megerősítése • 3.1.3 Mentés és sürgősségi betegszállítás fejlesztése • 3.1.4 Védőnői hálózat prevenciós tevékenységének fejlesztése • 3.1.5 Házi ápolási és gondozási rendszer fejlesztése • 33. 2.Kórházi és szakrendelői struktúraátalakítása • 3.2.1 Akut ellátás intézményrendszerének fejlesztése-átalakítása • 3.2.1.1 Regionális Kórházi Központok kialakítása • 3.2.1.2 Területi általános sürgősségi ellátást biztosító kórházakat kialakítása • 3.2.1.3 Szakkórházak kialakítása és fejlesztése • 3.2.1.4 Egynapos és rövidített idejű ellátás fejlesztése • 3.2.1.5 Járóbeteg szakrendelők fejlesztése • 3.2.2 Krónikus és idősellátás fejlesztése • 3.2.2.1 Rehabilitáció korszerű rendszerének kialakítása • 3.2.2.2 Ápolás és szociális ellátás integrált fejlesztése • 3.2.3 Különleges ellátási formák fejlesztése • 3.2.3.1. Hospice szolgáltatások bővítése • 3.2.3.2 Ritka betegségek ellátásának fejlesztése • 33. 3. Határon átnyúló szolgáltatási és szolgáltatói együtt működések fejlesztése

14. Az alapellátás • közvetlen lakókörnyezetben (települési, de legalább kistérségi szinten) biztosított: elérhető háziorvosi, házi gyermekorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi, foglalkozás-egészségügyi és fogorvosi szolgálat. A háziorvosok önálló vagy csoportos praxisban, illetve a többcélú kistérségi közösségi központokba települt praxisokban működhetnek. Ez utóbbi működési forma – amennyiben a háziorvos további szakvizsgával is rendelkezik – lehetővé teszi szakellátás nyújtását is, továbbá lehetőséget ad bizonyos kihelyezett szakorvosi ellátásokra és az interszektoriális együttműködésre. • A háziorvosok és házi gyermekorvosok munkáját háziápolási és gondozó szolgálatok, valamint gyermekvédelmi, illetve korai fejlesztő szolgálatok segítik, amelyek központjai – időseket, fogyatékosokat támogató nappali foglalkoztató, gondozó helyekkel kiegészülve – szintén integrálódhatnak a többcélú kistérségi közösségi központokba.

15. Az általános járóbeteg-szakellátás • a kistérségben (vagy közeli kistérségben) elérhető szakrendelőkben férhető hozzá. Ezek egy része az alapellátáshoz integrálódott (köztük vannak, amelyek a többcélú kistérségi központokban működnek), másik részük a fekvőbeteg-ellátó intézmények szakrendelőiben férhetőek hozzá. Továbbá vannak poliklinikai jelleggel megerősödött, a szükséges infrastruktúrával rendelkező járóbeteg-szakellátó helyek, melyek egyes rövid idejű („egynapos”) és kúraszerű ellátásokat magában foglalva fekvőbeteg-ellátást is végeznek, kiváltva a kórházak aktív tevékenységének egy részét, és egyben csökkentve a koncentrálódó aktív kórházi szektor terhelését. Az otthoni szakápolás rendszere a járóbeteg-ellátás integráns része.

16. A fekvőbeteg-szakellátás I. • A progresszivitás elvének megfelelően és a szükségletekhez igazodva többszintű kórházi struktúra biztosítja. • Teret kell nyerni a szükségletekhez jobban igazodó és azt rugalmasabban kiszolgálni képes szervezeti formáknak. • Az egynapos és az otthonápolási ellátási formák elterjedésével az ellátás súlypontja a járóbeteg-szakellátás irányába tolódott el, ennek eredményeként nagymértékben csökkent a fekvőbeteg-szakellátást végző gyógyintézetek száma, az aktív kórházi kapacitás koncentrálódáson ment át, jelentősen csökkentve az aktív kórházi ágyszámot. • Megvalósul a sürgősségi ellátás kórház előtti- és kórházi szakaszainak egységes elvek alapján történő összehangolása, a sürgőséggel érkező betegek „egykapus” beléptetése az akut eseteket ellátó gyógyintézetekbe.

17. A fekvőbeteg-szakellátás II. • Kórházi alapszakmai ellátásokat a „települési” kórházak biztosítanak, amelyek szociális funkciókkal is kiegészültek (krónikus ellátási osztály, ápolási osztály). Ezen kórházak egy része szintén kapcsolatban van a multifunkcionális kistérségi közösségi központokkal, és az ellátási igényekhez rugalmasan alkalmazkodva különleges szolgáltatásokat is kínálnak: pl. pszichiátriai betegek támogatása „védett otthonok” segítségével, időszakos ellátás nyújtásával, nappali gondozással. • Szakkórházak valamint a régión belüli legmagasabb progresszivitási szintet képviselő megyei és regionális fekvőbeteg-ellátó központok (regionáliskórházi központok), nagy értékű diagnosztikai és terápiás berendezések, eljárások. • A fizikai hozzáférés lehetőségei és nem feltétlenül a közigazgatási határok a döntőek, egészségügyi ellátás korszerű technológiával és magasan kvalifikált szakembergárdával rendelkező központjai, hanem az oktatás, a kutatás-fejlesztés, és egészségipar jelentős szereplői is. • A progresszív ellátás legmagasabb szintje interregionálisan valósul meg az orvos-egyetemek és országos intézetek közreműködésével.

18. A fekvőbeteg-szakellátás III. • Az aktív kórházi szakellátás mellett fejlődött a rehabilitációra, multidiszciplináris geriátriai ellátásra, pszichiátriára, ápolásra, hospice-ra szakosodott háttérintézményi hálózat, mely az országban azonos és egyenlő hozzáférést biztosít a lakosság számára. • Ápolási otthonok jöttek létre, melyeket a nappali gondoskodás egyéb szervezeti formái egészítenek ki. E szakintézmények az adott térség szakmai ellátásszervezői, koordinálják az otthoni ápolási, szakápolási szervezetek munkáját, szoros kapcsolatot fenntartva az aktív kórházi részlegekkel, egyben az otthoni ellátási formáknak mód-szertani és továbbképző centrumaiként is működnek. Az orvosi és nem orvosi rehabilitációs ellátás a régión belüli együttműködés alapján szerveződik a progresszív ellátási elvek érvényesítésével. • Terminális állapotú daganatos betegek és hozzátartozóik hospice-palliatív ellátása az egészségügyi rendszer integráns részeként, az egyenlő hozzáférés elve mellett, nemzetközi standardoknak megfelelő színvonalon valósul meg.

19. A fekvőbeteg-szakellátás IV. • Az ellátás hatékonyabb szervezéséhez, a betegutak optimali-zálásához, a felesleges betegmozgás csökkentéséhez jelentősen hozzájárul az egységes info-kommunikációs rendszer kiépítése és olyan egységek működése, amelyek szervezeti egységeken átívelve az egyes betegségcsoportokra és betegekre lebontott tervezett betegutak kialakítását végzik térségi együttműködések keretében. • A betegirányítást segítő info-kommunikációs rendszer – az általános ellátási algoritmusok alapján – a hozzá forduló szakemberek illetve a lakosság számára javaslatot tesz, hogy az adott egészségprobléma kezelésére melyik a megfelelő szintű és egyben legjobban hozzáférhető ellátó hely. A szolgálat működése minimalizálja a nem megfelelő kompetencia szinthez való fordulást, a beteg és az ellátó idejének (költségeinek) megtakarítását eredményezve.