Download
1 / 76
760 likes | 913 Views
Aiolosz szigete (Stromboli? Lipari?). Stromboli. Lipari. Aiolosz. „Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott él Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak; úszó szép sziget ez; rézfal kanyarog körülötte végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut föl az égre.” (Odüsszeia X. ének).
E N D
„Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott élAiolosz Hippotadész, aki kedves az égilakóknak;úszó szép sziget ez; rézfal kanyarog körülöttevégig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut föl az égre.” (Odüsszeia X. ének)
„Nyúzva kilencéves marhát, ideadta a bőrét,és a süvítő sok szél útját mind belezárta;mert őt tette Kronosz fia minden szélnek urává,hogy szűntesse vagy indíthassa, ahogy csak akarja.” (Odüsszeai X. ének)
„S volt, aki így szólt köztük a szomszédjára tekintve:»Ejhaj, mennyire tiszteli és szeretettel látjaezt mindenki, akit csak fölkeres otthona földjén.Trója alól is a zsákmányból sok nagyszerü kincsetvisz haza, míg mi, akik megjártuk az útjait éppúgy,mindvalahányan üres kézzel kerülünk a hazánkba;most is, lám, mit adott neki kedveskedve barátja,Aiolosz. Egy-kettő, nézzük csak meg, mi van ebben,mennyi arany meg ezüst van a tömlő mélyibe zárva.« „ (Odüsszeia X. ének)
„Így szóltak, s győzött is a társak rossz akaratja:tömlőt oldoztak, s a szelek mind-mind kirohantak.S őket azonnal a nyílt tengerre sodorta a szélvész,bárhogy sírtak, az otthoni földtől messze.” (Odüsszeia X. ének)
„Mégis hat napon át éjt nappá téve hajóztunk,aztán megláttuk Lámosz meredekfalu várát,Télepüloszt, hol a laisztrügon él…„ (Odüsszeia X. ének)
„És hogy a pompás házba beléptek, láttak egy asszonyt,akkora volt, mint egy hegycsúcs, iszonyodva csodálták.Az meg a gyűlésből hazahívta urát, ama híresAntiphatészt; jött ő, gyászos vészt hozva reájuk.Fogta az egyik társamat és lakomára levágta;kettő meg kiszökött s a hajókat futva elérte” (Odüsszeia X. ének)
„Ő meg a városon át kiabált; meghallva a hangjátjöttek a roppant laisztrügonok már minden irányból,rengetegen, nem is emberek, inkább szörnyü gigászok.Sziklatetőkről embernagy köveket hajigáltak;rémületes dobogás hangzott tüstént a hajókról…” (Odüsszeia X. ének)
„Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben,mert örömest éltünk, de derék fiakat veszitettünk.S Aiaié szigetére kerültünk ekkoron; ott élszéphaju Kirké, félelmes, zengőszavu isten,testvérhúga a fondorlelkü nagy Aiétésznak;Földresugárzó Éeliosznak gyermeke ő is,anyjuk meg Perszé, aki Ókeanosznak a lánya.” (Odüsszeia X. ének)
„Kirké völgynek ölén épült házára találtak,síma csiszolt kőből magasult, tisztás közepében;háza körött meg oroszlánok, hegyi farkasok éltek,melyek az ő bűvös mérgétől lettek azokká.” (Odüsszeia X. ének)
„Széket adott odabenn nekik és karszéket az úrnő,s lisztet, sajtot, sárgaszínű mézet vegyitett bepramnoszi borba; de ádáz mérgét is bekeverte,hogy honi földjüket ők attól leigázva feledjék.És miután odaadta, kiitták, nyomban utánavesszővel megcsapta s az ólba terelte be őket.” (Odüsszeia X. ének)
„Hát disznófeje és sörtéje s hangja, alakjalett valamennyinek, ámde eszük, mint addig, olyan volt.Mind ott sírtak a zárt ólban, Kirké meg elébükerdei makkot szórt, hogy egyék, meg a somfa gyümölcsét,mert hisz a földön fetrengő kanok ezt eszik egyre.” (Odüsszeia X. ének)
„Kirké rettenetes cseleit tudtodra adom most.Készít majd kükeónt néked, de beléveti mérgét.Meg nem bűvölhet mégsem, mivel itt e varázsszer,mit tőlem kaptál, nem hagyja; de mondom a többit:rögtön amint rádcsap hosszú vesszővel az úrnő,jóhegyü kardod a combod mellől rántsd ki azonnal,ronts neki Kirkének, minthogyha megölni akarnád.Ő ettől megijed, s kér majd, hogy eredj vele hálni;ekkor az istennő ágyától vissza ne húzódj,így oldozza fel őket, s téged szívesen így lát;mondasd el vele mégis a boldogok esküszavát, alegfőbbet, hogy nem tervel már ellened új bajt,hogy ha ruhád leveted, nehogy elvegye férfierődet.«” (Odüsszeia X. ének)
