Verseim

1. Verseim

2. Mond sírsz-e néha csendes éjszakákon, • Régi emlékeket hoz-e vissza álmod? • Mond fáj-e néha értem még a szíved, • S gondolsz-e még néha-néha rám? • Mond,hogy lehet a múltat elfeledni, • S kit szerettél,szívedben eltemetni? • S,hogy tudtál ilyen kegyetlen • Lenni,azzal,aki mindig hazavárt? • Mond,fáj-e minden szó amit • Kimondtál, • S emlékszel-e milyen boldog voltál? • Mond,megbántál-e mindent amit tettél, • Vagy kő szívednek már semmi se fáj? • Bánatodat suttogd el az éjnek, • Ne feledd,gyorsan elmúlnak az évek. • Hiába húz haza majd a szíved, • Már nem lesz aki Téged hazavár. • Sírhatsz akkor csendes éjszakákon, • Boldogtalan leszel a világon. • Az utadat egymagadban járod, • S már otthonod se lesz,mi hazavár. Fáj-e még ? (dalszöveg)

3. El sem búcsúztál,csak mentél. • Nem jöttél többé,csak egy levél. • Benne a kulcsok,sok durva szó,miért tetted? • Fel nem fogható! • Bár tudnám hol vagy, • Keresnélek. • Mit tehetnék? • Várok,és remélek. • Nem jön levél,hallgat a telefon, • Egyedül bolyongsz árván valahol. • Megváltoztál. • Mintha nem Te lennél. • Ha tehetnéd,a széllel • Mit üzennél? • Vagy elfeledted,hogy van otthonod? • Hol várnak Téged,s szeretnek nagyon! • Nélküled már nincs ünnep,sajog a szív, • Hazudnak az álmok,mind tévutakra visz. • Ha felébredsz egyszer Csipkerózsika, • Rájössz,az élet nem édes, • Hanem mostoha! Nem búcsúztál….

4. A szeretet csendes, • Szívből jön igazán. • Ha kell,elenged, • Nem felejt,és megbocsát. • A szeretet örök, • Tisztán égő láng, • Nem ünnep, • Bennünk él,akkor is,ha fáj • Nem vár viszonzást, • Nem követel. • Hiába hisszük. • Nem a Karácsony hozza el. • Szívünk melegét, • Adjuk át szótlanul. • Ez az érzés áldás, • Amit senki nem tanul. Szeretet

5. Mindenkiben két „én” • Lakik. • A szépség, és a szörnyeteg. • A szépség a becsület, • Jóság,szeretet és • Tisztaság útjára vezet. • Nehezebb ez az út, • Mert a jó arcát mutatja a gonosz. • Észre sem veszed,magával ragad, megváltoztat, • Ha hagyod. • Te döntesz a híd közepén állva, • Melyik úton indulsz tovább, • Mennyire erős a jellemed, • Hogy megmutassa a helyes irányt. • Ha a könnyebb utat választod, • A rossz útra lépve elveszel. • Tükrödbe,ha mélyen magadba nézel, • Mit látsz? • Szépséget,vagy szörnyeteget? A szépség és a szörnyeteg.

6. Úgy vigyáztam minden • Lépted, • Mint rózsa szirmán • A harmatcsepp. • Ha bánatodban zokogva sírtál,mosollyá • Változtattam könnyeidet. • Gyerekként,tündér voltál, • Kinek szívébe mindenki • Belefér. • Elérted,mit célodul kitűztél, • S eltaszítottál a szeretetemért. • Még sokszor siratlak. • S nem tudom,mikor apadnak el • Fájó könnyeim. • Mennyit bír még meggyötört szívem? • Nyugodni nem hagynak,fájó sebeim. • Nem számít mit tettél! Visszavárlak! • Nincs bennem harag,csak fájdalom. • Remélem,egyszer még karomba zárlak, • Mint harmatcseppet a rózsa szirom. Látlak-e még?

7. Nem harcolok a sorsom ellen. • Bezártam szívem ajtaját. • Nem hajlottam,törtem, • Mint a legnemesebb • Gyémánt,nehogy • Megsebezzek mást. • Lelkemet gyémántba • zártam. • Már nem szabadulhat sohase. • Küzdöttem hitvány emberekkel, • Győztem,vagy vesztettem, • Mindig én szennyeződtem be. • Akiknek csatákat nyertem, • Félrerúgtak,mint egy kutyát. • Ha keresném se találnám, • Az emberek lelke milyen mélyre • Ásta el magát. Lelkemet gyémántba zártam.

8. Nevemhez mindig • Hű maradtam. • Éltem,mint törékeny, • Tiszta virág. • Szirmaim sokszor • Sárba tiporták, • Vagy a szél,mint kórót • Fújta tovább. • Küzdöttem,s, ha a • Letört helyett,már • Nem nyílik többé új virág, • Tekints fel az égre,s keresd • Az égbolt legszebb csillagát. • Sugarát mind az arcodra szórom, • Tested lágyan ölelve át, • Álmodban,őrizz szelíden, • Mint béke fényét,s utadon • Végig elkísérlek,mint az • Éjszakák árva vándorát. Ég és Föld között.

9. Megyek a hóban,egy • Lábnyomot követek. • Azon gondolkodom, • Vajon kié lehet? • Hirtelen szebb lesz, • A fagy,a hó, a tél, • Enyhe szellő hívogat,rájövök,hogy feléd. • De mégis megállok,mert visszatért a múlt. • A régi büszkeségem • A fehér hóba hullt. • Tudom,elvesztettelek, • Nyújtanám kezemet. • Őrlődik bennem a harag, • És a szeretet. • Most tisztán érzem vége! • Mert a könnyeket belepi a hó, • S a megtört szívemet befedi majd. • Egy bíborszínű álomtakaró. • Látom,ahogy kimondod a nevem, • Ahogy arcod boldogan nevet, • Tudom,többé már nem hallhatom, • Mert rájövök,hogy csak álmodom. Széttépett álom.

10. Kertedben,ha vad fa nő. • Mely meddő,s nem terem, • A gyökerét is tépd ki, • Mert vadhajtása újranő, • S éltető gyümölcsöt, • Se neked,se másnak,soha nem terem. • ELMÚLÁS • Mikor véget érnek, a • Szép gyermekévek, • Velük együtt elmúlnak, • Álmok,és emlékek. • Életünk,mint az őszi levél, • Lehull majd a porba, • De a lelkünk szabadon • Ragyog fent a csillagokban. A vad fa

11. Szerkesztette, verseket írta,zenéjét szerezte : Szekeres Zsuzsanna