Zuzmók

1. Zuzmók

3. Kéregtelepű zuzmók

4. felismerendő írászuzmó • sima telepei fehéres szürkés színűek • leggyakrabban sima kérgű fákon (bükk, gyertyán) láthatjuk • a telepébe süllyedt, 0,5 mm-t sem elérő fekete, kanyargós, vályúszerű termőtest mintázata a rovásíráshoz hasonló • csapadékos, árnyékos helyeket részesít előnyben • hegyi bükköseinkben, és gyertyános tölgyeseinkben elterjedt

6. felismerendő térképzuzmó • zöldessárga mezőcskékből álló telepei altelepen fekszenek • szögletes, fekete apotéciumai (apotécium = egyes tömlősgombák és zuzmók csésze alakú termőteste, amelynek homorú felső részén vannak a tömlők) térképszerű rajzolatot mutatnak • leginkább szilikátos kőzeteken alkot bevonatot • megtalálható a Kőszegi-hegységben, a Tiszántúlon, a maros mentén, Bakonyban, és az egész Északi-középhegységben

10. Lombos zuzmók

11. felismerendő sárga falizuzmó • aranysárga, alul fehéres, felálló szélű telepei sallangosak, karéjosak, rozettásak, szélesek, laposak, ráncosak, majdnem homorúak • rendkívül formagazdag faj • telepei legtöbbször körkörösek • fakérgen és mésztartalmú kőzeteken egyaránt gyakori • a városok mentén nitrofil (nitrogénkedvelő) • a légszennyezést jól tűri • megtalálható az Alföldön, az Északi-középhegységben, az Őrségben és a Kőszegi-hegységben • baktériumölő hatású gyógynövény

15. felismerendő tüdőzuzmó • nagy levelű, mélyen tagolt, elterülő telepének barnászöld, fénytelen felülete hálózato-san gödörkés • a telep alja nem eres, hanem fehér foltos • rövid nyelű, lapos apotéciumai világos vörösbarnák • leggyakrabban lombos fák törzsén, vagy mohával benőtt sziklákon él • telepei a tüdőlebenyekhez hasonlítanak, ezért a középkorban a főzetéből készült teával gyógyították a tüdőbetegeket – a tudomány mai állása szerint nincsen gyógyhatása • hazánkban rendkívül ritka

19. sárgás tányérzuzmó • a telep zöldes, vagy szalmasárga • az idősebb, vagy károsodott részek szürkészöldek, vagy zöldesfeketék, töredezettek • tenyérnyi nagyságú, körben terjedő, keresztben ráncos, vastag telepeinek széle lekere-kítetten karéjos • fonákja fekete, szélén fénylő sávval • lombos, ritkán tűlevelű fákon, vagy mohás sziklákon él • a légszennyezett területeken károsodott példányok találhatóak • előfordul: az Északi-középhegységben, Mecsekben, Villányi-hegységben, Somogyban, a Zalai-dombságban, és a Tiszántúlon

21. Bokros zuzmók

22. felismerendő szakállzuzmó • hosszú, 20-30 cm-es, szálas, dúsan elágazó, hengeres-fonalas, 1-2 mm vastag telepei a fák ágairól szakállszerűen lecsüngők • a telepek az aljzathoz egy központi tapadókoronggal rögzülnek • tányérszerű apotéciumai a fonalak végén jelennek meg, színük a telep színéhez hasonló, karimájukról hajszálvékony, rövid sallangok erednek • leginkább hegyvidéki fenyvesekben, tűlevelű fák kérgén találhatóak • ritkán lombos fákon is találkozhatunk velük

24. felismerendő tölgyfazuzmó • a levelesen bokros telepsallangjai laposak, vékony szalagszerűek, színükön zöldesfehérek, idősebben hamuszürkék, redősek • a fák kérgéről lazán, ernyedten csüngenek, ahhoz egy tapadókoronggal rögzülnek • apotéciumot ritkán fejleszt • főleg tölgyek, de gyakran gyümölcsfák törzsén is tömeges • régebben gyógyszert gyártottak belőle (TBC ellen), manapság illatszerek alapanyaga • puha, szárazon sem törékeny telepei télen-nyáron gyűjthetőek

27. áltölgyfazuzmó • rendkívül változatos megjelenésű, bokros-leveles, villásan elágazó telepei sallangosak, néhol visszahajlók • a telep felső oldala világos, kékesszürke, hamuszürke, olykor sötétszürke, a hegyén sokszor megbarnult • fonákja fekete, fiatal telepnél fehéres, fénytelen • az apotécium rövid nyelű, vörösesbarna • lombos-, és tűlevelű fákon, kerítéseken, olykor szilikátkőzeteken is megél • a légszennyezést nem viseli el • mérsékelten gyakori az Északi-középhegységben, a Nyugat-Dunántúlon, és az Alföldön • mumifikáló hatása miatt már az egyiptomiak használták a halottbalzsamozásnál, konzerválásnál

32. rénszarvaszuzmó • altelepe nincs • apotéciumot viselő teleprészei szürkésfehérek, a kéregréteg hiányzik, 1-1,5 mm vastagságúak, hengeresek, sűrűn elágazóak, a végükön megbarnulók • tömegesen termő, bokros telepei a rénszarvasok fontos tápláléka és vitaminforrása • hazánkban mészkerülő erdőkben fordul elő, ritka

34. felismerendő közönséges tölcsérzuzmó • altelepe jól fejlett, sokáig megmaradó, alul fehér, aprón pikkelyes, sallangjai lazán felállók • az apotéciumot viselő teleprész kérges, szabályos tölcsér alakú, legfeljebb 3 cm hosszú, zöldesszürkés színű, az apró pikkelyektől durván szemcsés • homokos talajon, mohán, korhadó fán és sziklákon is megtalálható • a hegyvidékeinken mindenütt elterjedt, de az Alföldön is mindinkább fellelhető