Gyógynövényismeret 1.

1. Gyógynövényismeret 1. „A természet varázsát ontja bőven A fűben, a virágban és a kőben, Ó, nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz!” „E kis virágszál gyenge levele Méreggel és balzsammal van tele. Szagold: szived gyönyörtől ittasul; Ízleld: szemedre örök és borul.” (Shakespeare: Rómeó és Júlia)

2. A népi gyógyászat kezdetei Kína: Sen Nang kínai császár (i.e. 3400): Kína első gyógynövénykönyve 237 növényt tartalmaz India: Punarvasu Atreya (i.e. 1200): India első orvosi iskolájának megalapítója, tanítványa: Jivaka ajurvédikus orvoslás → ayur (élet) veda (tudás) Rig Véda (i.e. 4500): 67 gyógynövény, szemműtétek Egyiptom: Ebers-féle papírusztekercsek (i.e. 1500): egyiptomi gyógyászat 1000 évét foglalja össze 876 gyógykészítményt sorol fel a ma használt gyógynövények 1/3-a szerepel benne → hagyma Európa: Dioszkoridész (i.e. 40) görög orvos: De Materia Medica Híres ókori orvosok: Hippokratész, Dioklész, Theophrasztosz, Plinius, Galenus Gyógyítók és bérgyilkosok virágkora Amerika: indián orvoslás, Charles Thompson (1760-1843) herbalista

3. Európa Nagy Károly német-római császár birodalmának kolostoraiban „orvosi kertek” létesítését rendelte el, a gyógynövényeket a „szakácsok és orvosok barátainak” nevezte. Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) a Rupersburg zárda apáca főnökasszonya látomásában Istentől parancsot kapott a betegek gyógyítására és gyógyító receptjeinek összeállítására: Hildegard’s Medicine Az 1300-as évek után a népi gyógyítók megítélése megváltozott → boszorkányüldözés 1450 után a könyvnyomtatás feltalálásával megszaporodott a füveskönyvek száma Nicholas Culpeper: Complete Herbal and English Physician 1652, orvosi szakkönyveket latinról angolra fordított

4. „Hazai gyökerek” Lencsés György (1530-1593): Ars Medica – Egész orvosságról való könyv, valószínűleg a Herbárium előtt látott napvilágot, a gyógynövényeket gyógyhatásuk szerint csoportosítja Melius Juhász Péter: Herbárium (1578) 2000 magyar növénynevet tartalmaz, az első magyar füveskönyvnek tartják Beythe András: Füves könüv(1595), főleg fordítás, irodalmi feldolgozás Lippai János: Posoni kert (1664-1667): a hazai kertészeti irodalom első kézikönyve

5. Csapó József: Új füves és virágos magyar kert (1775): 417 gyógynövényről tesz említést Veszelszki Antal (1798): „A ‘növény-plánták’ országából való erdei és mezei gyűjtemény, vagy – is fa és fűszeres könyv, mellyben azoknak deák, magyar, német, franz, tseh és oláh neveit, külső, belső, és köz hasznaikkal egyetemben Máthiolusból ‘s más több Fa-, és Füvész-Írókból a köz-rendü Hazafiak’ kedvekért szálanként egybe-szedettek” című több mint 500 oldalas műve, 500-nál is több fajt ír le. Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar Füvész Könyv (1807): Linné rendszerét követve a fajok kettős nevezéktannal szerepelnek, a mű gyakorlati vonatkozású folytatása Diószegi „Orvosi Füvész Könyv, mint a’ Magyar Füvész Könyv praktika része” 1813-ban jelent meg, 1500 régi magyar növénynevet sorol fel.

6. A drogismeret alapjai Gyógynövény: betegségek kezelésére és megelőzésére használt növény Az egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 20 000 faj Felhasználási területük: - Fitogyógyszerek alapanyagai - Vegyipari ágazatok nyersanyagai (pl.: illatszeripar) - Élelmiszeripari felhasználás (konzerv-, hús-, fűszeripar) - Egészséges életmódot és táplálkozást kiegészítő készítmények alapanyagai Drog: gyógynövények hatóanyagot tartalmazó, rendszerint szárítással tartósított része → a germán „droge” (szárítani) szóból → a kelta „droch” (rossz) szóból → az illír „drug” (drága) szóból → a perzsa „drogue” (csalás) szóból

7. A növényi drog a gyógynövényeknek a Gyógyszerkönyvben és a Magyar Szabványban leírt része vagy annak meghatározott eljárással készített terméke, tehát a növényi drog: • A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, melyet többnyire szárítással tartósítanak • A növényi nyersanyagból előállított termék (pl.: illóolaj, gyanta) • A növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (pl.: kátrány) • A drogok elnevezése • II. Nemzetközi Gyógyszerész Értekezlet (1929): egységes elnevezés, hazánk 1930-ban fogadta el. • A drog nevét a drogot szolgáltató növényfaj és a növényrész nemzetközileg elfogadott tudományos nevével jelölik: • Növényfaj tudományos neve birtokos esetben + a növényi szerv neve alanyesetben, pl.: Rosmarini folium, Lavandulae flos

8. A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések

9. A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések

10. A drogkereskedelemben használt leggyakoribb kifejezések

11. Hatóanyagok Hatóanyag: egészséget fenntartó, kórós folyamatokat gátló, ill. gyógyító hatású anyagok. Tartalomanyag: az adott drogra jellemző kémiai alkotórészek összessége. Hatóanyag: a drog gyógyhatásáért felelős vegyület. Kísérőanyag: a drog tartalomanyagain belül a hatóanyagok hatását elősegítő, de önmagukban nem kifejezett élettani hatású anyagcsoport. Vezetőanyag: a drog beltartalmi minősítését szolgáló, a drogra jellemző anyag, mely nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, de jelenléte és mennyisége a drog azonosságát (identitását) és minőségét jellemzi. A növényfajokban leggyakrabban hatóanyag-együttesek fordulnak elő.

12. Természetes anyagok Primer anyagcseretermék: általánosan előforduló, az élethez nélkülözhetetlen anyagcseretermékek. Szekunder anyagcseretermék: speciális, az élethez nem feltétlenül nélkülözhetetlen anyagcseretermékek, nem fordulnak elő minden növényfajban. A szekunder anyagcseretermékek funkciói: - növekedésszabályozás - védekezési funkció elősegítése - táplálkozásgátlás - repellensek - kártevő ellenségeit csalogató anyagok - allelopátia - tartaléktápanyagok

13. A hatóanyagok rendszerezése • Többféle csoportosítási mód létezik. • Illóolajok • Könnyen párolgó, gyakran kellemes illatú anyagok • Többnyire terpénszármazékok • Többnyire folyékony halmazállapotúak • Számos összetevőből állhatnak (a rózsaolaj közel 400-ból) • Vízben nem oldódnak, de vízgőzben párolognak • Vízgőz desztillációval kinyerhetők a friss növényből, de zsírokkal történő kivonás is lehetséges • Illóolajban gazdag családok: ernyősvirágzatúak, ajakosak, rutafélék, babér-, fenyő- és ciprusfélék

14. Az illóolajok felhasználása • Bőrizgató: rozmaringolaj, levendulaolaj • Serkentik a vérkeringést, bőrpírt, melegérzetet, de hólyagosodást is okozhatnak (a hatás időtartamától függően) • Légzéskönnyítők, szívműködést javítók lehetnek • Reumás betegséges, idegbántalmak kezelésére szolgálhatnak • Légúti betegségeket gyógyíthatnak (erdeifenyő, eukaliptusz) • Nyálkaoldó, köptető, enyhe görcsoldó: kakukkfű, ánizs • Szájápolásban használhatók: zsálya, borsmenta, kakukkfű • Emésztésjavítók, étvágygerjesztők, fűszerek • Görcsoldó, bélfertőtlenítő, szélhajtó: édeskömény, fokhagyma, kamilla, kömény • Vízhajtó, túladagolás esetén vesekárosító: boróka, lestyán • Nyugtató hatású: macskagyökér, citromfű • Vannak méhizgató, a magzat károsodását okozó illóolajok is

15. Alkaloidok • Nitrogéntartalmú szerves vegyületek • Nagy részüknek meghatározott aminosav a fő alkotóeleme • Többnyire bázikus jellegűek, vízben oldódó sók formájában fordulnak elő • Nevüket gyakran a növényfaj nevéből képezik (atropin, nikotin) • Emberi és állati szervezetre erős élettani hatást fejtenek ki, sok a mérgező, halált okozó vegyület • Megfelelő dózisban viszont hatásos gyógyszerek • Vannak függőséget okozó kábítószerek: morfinszármazékok, élvezeti cikkek: koffein, nikotin • Alkaloidokban gazdag növénycsaládok: boglárka-, liliom-, mák- és burgonyafélék • Felhasználásuk szigorú előírásokhoz kötött.

16. Antraglikozidok • Közismert hashajtó szerek • A friss növények főleg antronglikozidokat tartalmaz, érés során alakul ki az antraglikozid • Az antronok fokozzák a az elektrolitok és a víz kiválasztását a bélben, fokozzák a bélperisztaltikát • Csak rövid ideig (1-2 hét) használhatók • Vértisztítás és fogyás céljára nem javasoltak mert a hosszan tartó alkalmazás májkárosodást, bélrákot okozhat • Antraglikozidokat tartalmaz: fodros lórom, kutyabenge, varjútövis-benge, rebarbara • Az orbáncfű fotoszenzibilizáló hipericinje is antraglikozid

17. Keserűanyagok • Keserűanyag-drog: keserű ízűkért gyógyászatilag felhasználtak, de más hatást nem fejtenek ki (a kinin pl. nem) • Nem egységes vegyületcsoport, de többségük terpénszármazék, szerkezeti elemük a laktongyűrű • Keserű ízük révén fokozzák az emésztőnedvek elválasztását, étvágygerjesztők, emésztést serkentők • Javítják a fehérjeemésztést, erősítenek, lábadozáskor javasoltak • Étkezés előtt kb. fél órával célszerű fogyasztani őket • Legkeserűbb természetes anyagok a tárnicsfélékben és a kis ezerjófűben fordulnak elő, ezenkívül a fészkesek és ajakosok is gazdagok keserűanyagokban.

18. Kumarinok • A kumarin (orto-hidroxi-fahéjsav-lakton) a szagos müge, az orvosi somkóró és a borjúpázsit illatanyaga • Általában szárítás után szabadul fel a glikozidkötésből • Hosszabb ideig történő alkalmazása bódultságot, fejfájást okoz • Az élelmiszeriparban íz- és illatjavító volt, ma tiltott a használata (májkárosító, rákkeltő) • A kumarin-drogokat érrendszeri megbetegedésekre használják, véralvadásgátló (trombózis kezelése) • Sok kumarint tartalmaznak az ernyősök és a rutafélék

19. Kumarinok • Fényérzékennyé tehetik a bőrt (medvetalp, orvosi angyalgyökér, nagyezerjófű, közönséges cickafark), bőrpírt, gyulladást, rosszullétet okozhat • Orvosi felügyelet mellett a fotoszenzibilizáló furokumarinokkal bőrbetegségeket, pigmentációs zavarokat, pikkelysömört kezelnek

20. Zsíros olajok • Túlnyomórészt magvakban és terméshúsban fordulnak elő • Alkotói főleg trigliceridek és lipidek (glicerin + zsírsavak) • A zsírsavmolekulákban találhatókettős kötések száma alapján vannak egyszeresen, kétszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak (a telített zsírsavakban nincs kettős kötés) • Csökkenthetik a vér koleszterinszintjét: lenolaj, földimogyoróolaj, búzacsíraolaj • A gamma-linolénsavat (kerti borágó, fekete ribiszke, ligetszépe fajok) számos bőrbetegség kezelésére használják • A zsíros olajok bőrvédő, irritációcsökkentő hatásúak lehetnek, segítik a sérült bőr és az ekcémák gyógyulását • Zsírban oldódó gyógyhatású anyagok vivőanyagai is lehetnek • Sokat kenőcsök előállításakor használnak

21. Flavonoidok • Az elnevezés a sárgára színező hatásból ered (flavus=sárga) • Fenilkromán alapvázas anyagok (színező hatástól függetlenül) • A növényi szervek színéért felelősek • A rutin (vadgesztenye mag, kerti ruta hajtás, japánakác rügy) és a heszperidin (citrusfélék termése): csökkenti a hajszálerek törékenységét, vénás megbetegedések, ödéma kezelésére alkalmasak. • Szívműködést befolyásolják: árnika és galagonya flavonoidjai • Vesére hat: nyír, aranyvessző, tövises iglice, zsurlófélék • Görcsoldó: édesgyökér • Máj-epe működését befolyásoló: máriatövis • Falvonoidokban gazdagok a pillangósvirágúak és a fészkesek

22. Cserzőanyagok • Széleskörűen elterjedt, fenolos szerkezetű vegyületek, az állati bőr cserzésére képesek, főleg kéregben és gyökérben fordulnak elő • A bőr fehérjéivel csapadékot alkotnak, kicsapják azokat • Adsztringens (összehúzó) hatásúak: a bőr és a nyálkahártyák felületén egy védőréteg kialakulását segítik elő • Hatásuk sebösszehúzó, váladékozás csökkentése, fájdalomcsillapító, vérzéscsillapítás, bomlástermékek felszívódásának gátlása, kórokozók bejutásának megakadályozása • Antibakteriálisak, foglepedék képződést gátlók • A drogok sebek, égési, fagyási sérülések, száj, torok és nemi szervek és a végbélnyílás nyálkahártya-gyulladásainak, belsőleg gyomor- és bélhurut, ill. hasmenések kezelésére alkalmasak • Cserzőanyagban gazdagok a bükk-, az erika-, a rózsa- és a gólyaorrfélék családja • Túladagolás esetén májkárosodás, nyálkahártya irritáció léphet fel

23. Szívre ható glikozidok • Több mint 500-at izoláltak növényekből • Az elsőt a piros gyűszűvirágban fedezték fel (digitalis-glikozid), más növényfajokból származókat digitaloidoknak nevezték el • Szterinvázas vegyületek, laktongyűrűt tartalmaznak • A meggyengült szívizomzat összehúzódását szabályozza, ennek hatására javul a veseműködés, csökken az ödémaveszély • A hatékony és mérgező dózis közel áll egymáshoz! • A piros és gyapjas gyűszűvirágot kevésbé használják, inkább szintetikus glikozidok alapjául szolgálnak • A gyöngyvirág, tavaszi hérics, leander kivonatai a kereskedelmi forgalomban megtalálhatók • A hatáserősség állandó értékét tengerimalacra vonatkoztatva határozzák meg

24. Szaponinok • Vízzel összerázva habzanak, csökkentik a víz felületi feszültégét • Glikozid jellegű vegyületek, aglikonjuk alapján vannak szteroid- és triterpén-szaponinok • A szteroid-szaponinok főleg nem honos egyszikűekben, pl. agavé fordulnak elő, a nemi hormonok kiindulási anyagai lehetnek • Ruszcin (szúrós csodabogyó): ödémát csökkentő, vénatonizáló • A triterpén-szaponinok gyakoriak a szegfű-, libatop-, kankalinfélék és pillangósvirágúak családjában. • A szaponinok hemolitikus (vvt oldó) hatásúak, ezért a véráramba fecskendezve mérgezőek • Egészséges bélrendszerben alig szívódnak fel, de némelyikük erős mérgezést vált ki: farkasszőlő, erdei ciklámen, konkoly, alkörmösfajok

25. Szaponinok • Elsősorban köhögés elleni szerként alkalmazzák őket (borostyánlevél, kankalingyökér, szappanfűgyökér) • Ingerlik a gyomor nyálkahártyáját, fokozódik a hörgők váladék- elválasztása • Fokozzák a vizeletkiválasztást (veseingerlők) • Eszcin (vadgesztenyemag) érfalerősítő, gyulladáscsökkentő • A szteroidalkaloid-szaponinok is hemolitikusak és habképzők, főleg a burgonyafélékben fordulnak elő.

26. Nyálkanyagok • Vízzel érintkezve megduzzadnak, sűrűn folyó oldatot képeznek • Homo- és heteropoliszacharidok • Vízvisszatartó és térfogatnövelő hatásuk miatt fokozzák a bélperisztaltikát, pl.: lenmag • Gyengítik az ingerlő és gyulladáskeltő anyagok hatását (bevonószerek) • Csökkentik a nyálkahártya váladéktermelését a felső légutak és a gyomor-bélrendszer esetén is, megkötik a váladékot • Csillapítják az ízlelőidegek érzékenységét, ízjavítók • Gyulladáscsökkentők, hőtartók forró pakolások készítésekor (kelés, nyirokcsomó-duzzanat esetén) • Magas nyálkatartalmúak: kerti mályva, papsajtmályva, martilapu, lándzsás útifű, hársfajok. • Hatásukat hideg kivonatként (és nem főzetként) fejtik ki

27. Keményítők • A cukrok nagy része keményítővé alakul a növényekben (glükózegységek, amilóz, amilopektin) • Gyógyászatilag fontos keményítők: burgonya és gabonafélék ~i • Vízben nem oldódnak • Porok alapanyagaiként felhasználhatók • Felületnövelő, párolgáscsökkentő, nedvszívó hatásúak, enyhítik a sebek váladékozását, bőrzsírosodást, hűsítők és gyulladáscsökkentők • Síkosító hatásúak, csökkentik az irritációt (kötések, tapaszok) • Könnyen emészthetők, irritációcsökkentők, diéták alkotói • Por alakú gyógyszerek hígítására, tabletták adalékanyagaiként használják

28. A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei • Népi gyógyászat: hivatalos egészségügyi ellátáson kívül alkalmazott gyógyeljárások összessége • Évszázados múltra tekint vissza, nemzedékről nemzedékre száll • Alapját a népi növényismeret képezi (vadon élő fajok 10-70 %-a) • A népi gyógyászatban használt növények csoportjai: • A népi és hivatalos gyógyászatban azonos módon használt növények (orbáncfű, fekete bodza, cickafark, hársfajok)

29. A gyógynövények felhasználása, A népi gyógyászat növényei • Régi gyógynövények, amelyek a hivatalos gyógyászatból az évtizedek során eltűntek (ártéri deréceveronika) • A népi és hivatalos gyógyászatban is használt, de más célokra alkalmazott növények (patika párlófű: tüdő-, ill. epebántalmakra) • Olyan a népi gyógyászatban használt fajok, melyek rokonfajait a hivatalos gyógyászat használja (peremizs fajok) • Olyan fajok, amelyeket tudományos módszerekkel még nem vizsgáltak (illatos jezsámen)

30. A népi gyógyászat növényei • A hivatalosan használt fajok jelentős része a népi gyógyászatból származik, ennek szakaszai: • Népi gyógyászat adatainak gyűjtése • Az adatok kritikai mérlegelése • A kiválasztott fajok kísérletes vizsgálata • Új gyógyszer előállítása

31. Galenusi készítmények, galenikumok • Elnevezésük Claudius Galenus római orvostól (2. sz.) származik • Ilyen gyógykészítmények a teakeverékek, a kivonatok, tinktúrák, egyes kenőcsök, porkeverékek, oldatok • Gyógyszerkönyv vagy más szakmunkák alapján egyszerű módszerekkel, költségkímélő módon készítik, a teakeverékeket a betegek is elkészíthetik • A gyógyszerkönyv 3 teakeveréket, 3 spirituszt, 4 szirupot, 18 tinktúrát ismertet (epehajtó teakeverék, paprikatinktúra, stb.) • Porok: porított drogok vagy keverékeik • Gyógyteák: 3-5 drogból készülnek, önmagukban vagy gyógyszeres terápia kiegészítésére is használhatók • Forrázat: forrázással majd áztatással készült kivonat • Főzet: 5-15 perces főzéssel készül (kéreg, termések, gyökerek) • Hideg vizes áztatással készült kivonat • Oldat: víz oldószerrel készül (pl. szirupos szörpök) • Tinktúrák (szeszes kivonatok): etilalkohollal készülnek

32. - Folyékony kivonatok (fluid extraktum): a legtöményebb cseppfolyós halmazállapotú kivonatok - Sűrűn folyó vagy száraz kivonatok (spissum és siccum extraktumok): sűrűn folyó vagy szárazra párolt vizes vagy alkoholos kivonatok - Kenőcsök: lágy gyógyszerformák, főleg bőrgyógyászati és fitokozmetikumok - Tabletták: porított drogokból, különböző bevonattal készülnek - Steril oldatok (injekció, infúzió): az emésztőrendszer kikerülésével jutnak a szervezetbe

33. Aromaterápia • Az illóolajos növények és az illóolajok használatán alapuló gyógyeljárások összessége • A gyógyászatban növényi részekből előállított, természetes illóolajokat használnak • Aetheroleum néven jelöljük az illóolajokat, illékonyak, jellegzetes illatúak • A legtöbb illóolajban van egy nagyobb mennyiségben található fő alkotórész (kakukkfű: timol) • Az illóolajok összetétele fajon belül is változhat, a környezeti tényezők is lényegesen befolyásolják • Az illóolajokat ritkán használják hígítatlanul, ált. szeszes vagy olajos kivonatok formájában alkalmazzák • Használatuk csecsemőknél, kisgyermekeknél ellenjavallt (borsmentás orrcsepp légzésbénulást, szívmegállást okozhat)

34. Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai • Antibiotikus hatás: régóta használják: múmiák balzsamozása, húsok tartósítása, füstölés járványok megakadályozására, bélférgek elűzésére, sebek kezelésére • Egyes illóolajok a baktériumok fejlődését rendkívül kis hígításban is gátolják (timol: 1:5000 – 1:30 000) • Légutakra gyakorolt hatás: több illóolaj a tüdőn keresztül választódik ki, könnyíti a váladék kiürülését a hörgőkből, légcsőből, a váladékot folyékonyabbá teszi, serkenti a légutakat bélelő hám csillóinak mozgását • Szájon át adva vagy inhalálás, ill. kenőcs formájában is hatásosak lehetnek (törpefenyő, ánizs, kakukkfű)

35. Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai • Szélhajtó (karminatív) hatás: az illóolajok görcsoldó hatása a bélrendszerben is megnyilvánul, az emésztőrendszer kiegyensúlyozott működését biztosítják • Fontos fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásuk itt is • Szélhajtó, görcsoldó: kömény, ánizs, kamilla • Gyomorerősítő, étvágyjavító: fokozhatják a gyomornedv termelését, így javul az étvágy (aperitívek, fűszerek): fehér üröm, édeskömény

36. Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai • Májra és epére gyakorolt hatás: szabályozható az epeürítés és az epehólyag összehúzódása: epehólyag összehúzódását kiváltó hatás: kolagóg vagy koleocisztokinetikus, epetermelést fokozó hatás: koleretikus hatás • Májműkődés serkentés révén fokozódik az epetermelés, hígabban folyóvá válik, könnyebben kiürül • Az antibiotikus és görcsoldó hatás itt is fontos • Epekövek képződésének gátlása, már kialakult kövek állományának befolyásolása (lágyítás, feldarabolódás) • A borsosmenta levelének illóolaja ilyen hatású

37. Aromaterápia, az illóolajok főbb hatásai • Vízhajtó hatás: fokozzák a kiválasztott vizelet mennyiségét, fontos az antibiotikus és görcsoldó hatás, csökken a vesekő képződésének esélye • Boróka tobozbogyója ilyen hatású, de vesegyulladás esetén ellenjavallt, az ánizs és az édeskömény enyhébb hatású • Külsőleges használat: a bőr felületi ereit tágítják, bőrvörösödést, vérbőséget, melegérzetet váltanak ki: reumás, izom- és ízületi fájdalmak csökkennek (fekete mustár, rozmaring) • Mélyebb szövetekbe is eljutnak, a légzési és keringési központokra is hatnak

38. Homeopátia (hasonszervészet) • Önálló gyógyászati irányzat, alapelve a természet, az emberi szervezet öngyógyító képessége, amelyet gyógyszeresen támogat • Egységes tanként Hahnemann német orvos dolgozta ki (1796) • A homeopátiás készítmények alapanyagai ásványi anyagok, növényi és állati termékek, kis számú szerves vegyület • A homeopátia csökkentett, gyakran alig mérhető ki adagokat alkalmaz olyan szerekből, amelyek nagy adagban, egészséges személyeknél hasonló tüneteket váltanak ki, mint a betegnél észleltek (hasonlóság elve).

39. A homeopátia jellemvonásai • Hasonlóság elve: különböző szerekkel egyfajta gyógyszeres betegség váltható ki, a homeopátiás szert az egészséges egyénen észlelhető megbetegítő képesség (patogenezis) jellemzi • Megállapítják a beteg tünet együttesének hasonlóságát a szer patogenezisével • A beteget a hasonszer nevével jelölik (pl. konyhasó) • A kezelés eredménye a betegen fordítottja annak, amit az egészséges emberen tapasztaltnak (ha az nagyadagot alkalmaz belőle) kínafa nagyadagban hőemelkedés, kicsiben lázcsillapító • A hasonszert csökkentett adagban adják, előállításának módja fokozatos hígításon alapul • A homeopátia szerint a hígítás növelésével nő a hatás

40. A homeopátia jellemvonásai • Mérgező anyagokat is használnak, de a kis adag miatt nem lép fel mérgezés • A beteget kezelik nem a betegséget (holisztikus világszemlélet) • A készítmények engedélyezése esetén nem követelik meg a hatás igazolását csak az ártalmatlanságét • Az alkalmazott mennyiségek gyakran már nem mérhetők: nem az anyag hat hanem az információ • A hangsúly nem a szer erősségén hanem a szervezet válaszreakcióján van

42. Fitoterpeutikumok • Fitoterápia: gyógynövénnyel vagy annak készítményeivel folytatott kezelés, gyógyszereit fitoterapeutikumoknak nevezzük • Fontos szerepe van az egészségmegőrzés, prevenció, betegségkezelés, közérzetjavítás terén • Gyógyszerei az orvosi terápia részei, önálló vagy kiegészítő módon • Gyakran több gyógynövényből állnak , egy alap, ill. bázisszerből továbbá kiegészítő komponensekből, gyakran szín vagy ízkorrigenst is tartalmaznak • A hatóanyag(ok) mellett mindig tartalmaznak egyéb komponenseket, melyek nem közömbösek a hatás szempontjából • Az összetétel aránya, a kivonás módja optimalizálja a hatást • Az egyes komponensek hatása lehet hatványozott (a szaponinok elősegítik az anyagfelszívódást), eltérő, de ellentétes is. • A galenusi készítmények is ide tartoznak

43. Fitoterpeutikumok • Esetükben vizsgálni kell a hatásosságot, biztonságot és az állandó anyagminőséget • Fontos az adagolás, enyhe hatású szer is vezethet túladagolás esetén mérgezéshez (kamilla és a cickafark helyi alkalmazása allergiát okozhat) • Hamis és veszélyes a nézet: minden, ami növényi eredetű ártalmatlan • Vannak vény nélkül vásárolhatók és receptkötelesek is

44. A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai • Gyomor és bélrendszer tüneteinek kezelésére: • Étvágyjavító: főleg keserűanyagokat tartalmaznak • Karminatív: illóolaj-tartalmúak (ánizs, édeskömény) • Gyulladáscsökkentők: csökkenti a nedvtermelést, elősegíti a regenerálódást (kamilla) • Nem specifikus bélhurutot kezelők: adsztringens cserzőanyagok, csökkentik az ingerlékenységet, a perisztaltikát • Hashajtók: elősegítik a belek kiürülését (szenna, rebarbara)

45. A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai • Máj- és epeműködés kezelésére: • Májvédő, regenerációt segítő: máriatövis • Koleretikus, koleokinetikus: menta, articsóka, katáng, kurkuma • Hólyag- vese és prosztatabetegségek kezelésére: • Vizelethajtó (diuretikus): nyírfa, kukorica, vizelethajtó és fertőtlenítő: csarab, nehézvizelés panaszaira: tökmagolaj • Reuma és köszvény kezelésre: • Kötőszöveteket víztelenítő (csalán) és vízhajtó növények • Szív- és érrendszeri betegségek kezelésére: • Javítják a koszorúerek állapotát, a szív vérellátását: galagonya • Perifériás arteoszklerotikus elváltozások: fokhagyma • Agyér-elmeszesedés: páfrányfenyő • Vénás erek megbetegedése, ödémák csökkentése: vadgesztenye

46. A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai • Meghűléses megbetegedések kezelésére: • Immunrendszer erősítése: vitaminok (csipkebogyó), izzasztók (hárs, fekete bodza), ~ aktivizálása: bíbor kasvirág • Garat- és torok kezelésére: adsztringensek, gyulladáscsökkentők (cserszömörce, zsálya) • Hurutoldók: szaponintartalmú fajok (lándzsás útifű) • Bőrbetegségekkezelésére: • Sebek vérellátását javítják, fájdalomcsillapítók, granulációt serkentők (körömvirág)

47. A fitoterpeutikumok főbb terápiás csoportjai • Időskorúak fitoterápiájának gyógyszerei: • Szomjúságérzet hiányának javítása: szeder, málna, borsmenta • Étvágytalanság esetén: fűszerek használata • „Öregedő szívnek”: galagonya • Keringésfokozó: rozmaring • Általános geriátriás szer: fokhagyma, ginszeng • Alvászavarok: citromfű, macskagyökér

48. Izolált természetes anyagok • Természetes eredetű anyagok szintetikus előállítása előtérbe került • Ezeket nem tekintjük fitoterapeutikumoknak, ezek fitofarmakonok • Az átalakítás előnyösebb hatást eredményezhet: a rutin félszintetikus átalakítása jobb felszívódást eredményez • Könnyebb beállítani a szükséges dózist • A tiszta vegyületekkel a mellékhatások mérsékelhetők • Izolált természetes anyagok: digitoxin, morfin, mentol, kámfor, atropin, rutin, vinkamin, efedrin, kapszaicin, szennozoid, stb.