Download
1 / 48
E N D
Parajdes környéke Sóvidék
PARAJD • Parajd első írásos említése 1564-ben, a Királyi Könyvekben található. Parajd a Székely-Sóvidék természetes központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye. Parajdsóhegye a vidék lakosságának "kenyere". A falu fejlődése a sóaknákhoz kötődik. Ma is igaz a mondás: "a sóvidéki ember sóból teremti meg jövőjét". A községhez ma 5 település tartozik: Parajd, Felsősófalva, Alsósófalva, Bucsin és Békástanya. Lakossága az 1992-es népszámlálás szerint 7.043 fő (6.619 magyar, 70 román, 354 cigány).
A régi sóbánya közelében a Korond vize (vagy Nagyvíz pataknak is emlegetik a sóvidékiek) a festői sószorosban tőr át a Sóháta (vagy Nagyholló, azaz a sótömzsöt magába foglaló domb) és a Gyurkos (Kisholló, Gyilkos oldal) között. Gyakori a földalatti járatok és kis forrásbarlangok képződése, kisebb nagyobb sósztalaktitokkal (függő cseppkövek) sófürtökkel és karfiolszerű sóvirágokkal. A sósziklák aljából vékony erek fakadnak: e tömény sósforrások a felszíni csapadékvizekből táplálkoznak, s miután megjárták a só "gyomrát", sóval telítve bukkannak elő. A sótömzs fedőrétegén kisebb-nagyobb tölcsérek, töbrök keletkeznek, melyek a földalatti vizek hatására idővel tekintélyes méretűvé bővülnek.
SZOVÁTA • Szováta első említésének időpontja 1578 (Fekete Á.-Józsa A.-Szőke A.- Zepeczaner J.-1998.). A többnyire pannon és szarmata üledékek által borított peremvidék keleti részéhez tartozik a Szovátai (Sóvidéki) - dombság is. Az itt megtalálható só felszíni megjelenése (Szovátán, Parajdon) sajátos felszínfejlődést és jellegzetes domborzati formákat erdményezett. Szováta város, a Sóvidéki dombság legnagyobb települése, 520 m tengerszint fölötti magasságban helyezkedik el a Juhod-, Sebes- és Szováta - patakok völgyeiben.
Orbán Balázs monográfiájában említi, hogy 1800 körül a felső Szováta völgyében volt egy meleg tó, melyben gyerekkorában fürdött, de a tó eltűnt. A legrégibb tó a Fekete tó, mely valószínűleg elhagyott római bányában keletkezett. Több kisebb tó is volt az 1800-as években, azonban ismeretlenek voltak, csak vadászok jártak ott s azok meséltek az alig hozzáférhető tavakról s egy nagyon meleg tóról, azonban ezekkel a tavakkal Orbán Balázson kívül senki sem törődött.
A víz a legalacsonyabb ponton lefolyt, ott kapott egy dolinát, ez is megtelt vízzel, így keletkezett a Mogyorósi- tó, mely aztán a sósziklákon át lefolyást talált a Szováta patak felé. A fürdő a mai Géránál alakult ki, ahol felfogták több patakocska vizét s Fehér Jordán tónak nevezték, mert fehér sóval borította földben volt, a tulajdonos Veress József fürdőkabinokat (fülkéket) építtetett ide, majd a Fekete tó mellé is villákat építtetett, és így az 1882-es fürdőkönyv szerint már 214 személy látogatta a fürdőt. Napjainkban már fő turisztika célpont!
KOROND • A falut nyugatról a Firtos-hegy (1063 m) és a Kadácsmező (852 m), északról a Hollókő (858 m) és a Sólyomkő A történelemben 1333-ban említik Korondot. Korond neve elválaszthatatlan a népi kerámiától, az edényipartól. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Jelenti a népművészet továbbélését, hagyományaink folytatását és a helybeliek jólétét is. Az agyagipar egyike a legősibb mesterségeknek, s mivel alapanyaga maga a föld, legközelebb áll a természethez kötődő emberhez. Talán ez a magyarázata annak, hogy háziipari formája századunkban is fennmaradt.
A falu életében igen jelentősek a borvízforrások. A Diómáli-forrás a 13A műút mellett, a falu keleti végén található. Vasas borvizének hozama eléri a napi 10.000 litert; gyógyvízként javallható gyomor- és bélhurut, vérszegénység esetén. A Szőlőmáli-forrás a falu keleti határában, a szőlőmáli gyümölcsösben fakad, innen vezették be a Telek és Borvíz utca kereszteződéséhez. Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos, kalciumos víz. • A Cseredombi-forrás (Erzsébet-forrás, fingóborvíz) a csiga-dombi aragonitbányától keletre, a műútról 800 méterre fakad, vasas-sós vizét asztali vízként használják.
SÓVÁRAD • Sóvárad (Sărăţeni) a Kis-Küküllő folyásának felső részén, Szováta fürdővárostól nyugatra, keskeny völgyben terül el. A tekintet köröskörül dombokba és hegyekbe ütközik. Keleten Szováta fölött, a Görgényi havasok 1777 méteres magas csúcsa látszik. Északon a Bekecs magaslik 1080, míg délen Siklód hegye 1024 méterével, gazdag erdőkkel és legelőkkel borítva.
Az 1332-1337 között összeállított pápai tizedjegyzék 1332. évi rovatában fordul elő első írásos említése: a pápai udvarnak fizetett egyházi tized összeírásában "sacerdos de Varad" alakban tűnik föl. A falu határa a Kis-Küküllő két partján terül el, 1870-ben még 6483 hold és 899 négyszögölet tett ki. Mai adat szerint 2200 hektár. • A művelt terület szintkülönbsége 50 méter. Ez abból adódik, hogy az állam időközben jelentős területeket sajátított ki. A falu az átlagos székely falvak látványát nyújtja.
ALSÓSÓFALVA • Alsósófalva (Ocna de Jos) a Korond vize bal partján, 480 m magasságban fekszik. Felsősófalváról 1 km-es 49-es számú aszfaltozott községi úton közelíthető meg. Közigazgatásilag Parajd tartozéka. 1992-ben 1.680-an laktak a faluban (1.622 magyar, 58 cigány). Neve csak 1793-ban jön elő, korábban mint Sófalva alszegi részét emlegették. A 18-19. század fordulóján vált külön a túlnépesedő Felsősófalvától. A hagyomány szerint két legrégebbi családja a Fülöp és a Kacsó család.
Élő szokás a farsangtemetés: Illyés, a felöltöztetett szalmabábú ég el akkor, miután faluszerte körbehordozták és elsiratták. Az 1940-es években 3 táncmulatság is volt divatban: a fejes bál (a módos gazdáknak), a húzatók bálja (a parajdi bányában dolgozó sóhuzatóké és fuvarosoké) és az átalvetős bál (a tenyeres munkások bálja).
Temetőjében még fellelhetők az Orbán Balázs által említett fejfák.A festőművész emlékházát 1995-ben nyitották meg. 1816-tól 1822-ig felépült a település új templom, noha közben 1816-1818 között irgalmatlan éhség pusztított. A két Sófalva egyházjogilag 1803-ban vált el egymástól és az anyakönyvet 1751-től vezetik.
FELSŐSÓFALVA • Ha Parajdot elhagyva kíváncsi tekintetünk tovább röppen, a sóhegyek folytatásában szemünk elé tárul két kis székely falu: Alsósófalva és Felsősófalva a központjaikban büszkélkedő református templomokkal. • Apró házacskáihoz szorosan hozzásimulnak a kicsi, keskeny, alig megművelhető földecskék, ahol az árpán és kenderen kívül csak a kő terem, de az bőségesen.
A sovány föld soha nem biztosított kellő megélhetési lehetőséget, így nem maradt más, mint a mindennapi betevő falatot fakitermeléssel pótolni. Földadta szegény, de lélekben annál gazdagabb emberek lakják. • Itt igazán bebizonyosodik a "sófali ember" mondása: "minél szegényebb vagy, annál közelebb kerülsz az Istenhez".
ATYHA • ATYHA (Atia) Sóvidék egyik legmagasabban fekvő települése. Az egyetlen színkatolikus falu a vidéken. Korond községhez tartozik. Korondtól 9, Székelyudvarhelytől 36 km-re fekszik. Bekötőútját a Réda sziklás oldalában 1913-14-ben építették. Tipikus "nyeregben ülő" falu a Firtos és a Fiasmál közti Atyhai-nyereg (675) északi oldalán, a Korond és a Küsmöd vize vízválasztóján
A régi templom romjait 1818-ban fedezték fel, midőn a több évszázados bükköst levágták és "pityókával" ültették be. Atyha népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz tartozott, majd önállóságot szerzett és saját templomot épített. Az atyhaiak visszatérése a katolikus egyházhoz Péter István gyergyószentmiklósi esperes érdeme (1725). A Kupásné-hegy alatti kőtemplom 1652-ben épült, nem messze a maitól; idővel kicsinek bizonyult, s 1795-ig állott fenn.
Készitette: Puskás Bernadette • osztály: XII.B • 2010.jan.12 • Bibliográfia: google
