Befogás

1. Befogás Apróvad elfogásának módszerei

2. Fácánvarsa • Egy hálóból készített szűkülő cső, melyen a fácán végighalad és egy befogóba jut. A fácán a varsában megfordulni, vagy a befogóból visszajönni nem tud. • Fácánborító háló • Fogoly és fácán befogás alacsony és magas hálóval. • Alacsony hálóval a gyalogló foglyokat lehetett elfogni, szerkezete nyúlhálóéval azonos volt. • A magas háló 6 m magasságú rudakra felerősített 6x 6 cm-es lyukbőségű szerkezet, hossza rendszerint 300 m. Alul kötényszerűen visszahajló öble volt, amelybe a hálónak repült madár beleesett, és bele is keveredett. Fácán befogásához ma is használatos.

3. Rakéta háló. • Jellemzően vízimadarak befogására használt eszköz. Tengerparton, vagy hasonlóan nagy szabad területen nagyfelületű hálót hosszú csíkban, redőkbe szedve sekély árokba rejtenek. A téglalap háló hosszú élei közül az egyiket a földhöz rögzítik, a másik (szabad) élhez földbe süllyesztett rakétákat erősítenek. Amikor a háló előtti területre leszáll egy csapat madár, a rakétákkal a hálót a madarak fölé lövik.

4. Befogás Nagyvad befogásának módszerei

5. Befogók • Mechanikus szerkezetek, melyek megfelelő szilárd falakkal a tér egy részét elhatárolják. A befogónak egy vagy több zárható nyílása van, melyen keresztül az állat a befogóba bejuthat illetve onnan kivehető. Az állat beengedésére szolgáló ajtót emberi erő, rugó vagy a gravitációs erő zárja.

6. A jó befogóktól megkívánjuk: • Megfelelően masszív legyen: ne tudjon a befogott állat kitörni, de a befogó védje meg foglyát a ragadozóktól. • Legyen egyszerű szerkezetű, mert a szélsőséges időjárási viszonyok mellett csak az ilyenek működnek megbízhatóan. • Belső fala sima és résmentes, hogy az állatok ne sérüljenek és ne kíséreljék meg a kitörést. • Kívülről az állatok megfigyelhetők legyenek a zavarásuk nélkül. • Az állatok elszállítása, beládázása ne okozzon nehézséget. • Amennyire csak lehet a befogó legyen szelektív. • Embernek se legyen egyszerű kinyitni, mert illetéktelenek kiengedik, elviszik a befogott állatokat.

7. Vaddisznó befogók • A befogó nyitott ajtajai elé és a belső térbe is a vad számára kedvenc táplálékot (szemes, törköly, alma, siló) szórunk ki rendszeresen. • A csalogató etetéssel így beszoktatott állat(ok)ra rázárjuk az ajtó(ka)t. • Ezt lehet automata módszerrel, vagy kézi vezérléssel végezni. Automatára állítás esetén naponta több (Vtv. szerint két) alkalommal ellenőrizni kell a befogót.

8. Egyéb nagyvad élve való elfogására a befogóudvarok vagy befogókarámok szolgálnak. • Kézzel távolról vagy automatán záródnak. • Fontos tartozék a ládázó. • Ez egy, a befogóudvartól kifelé szűkülő folyosórendszer, amelynek egyes szakaszait zsilipszerűen működtetett ajtók választják el egymástól. A vad mindig szűkebb térbe jut, amelynek a végéhez a vadfaj méretének megfelelő szállítóláda csatlakoztatható. • E befogórészt úgy kell kialakítani, hogy a ládázás művelete közben az állat jól szemrevételezhető, esetleg állatorvos által kezelhető, jelölhető legyen, de az állat meg ne fordulhasson. • Forró vagy mélyhűtött vassal vagy fülgombozással jelölnek, ritkán - és csak kísérleti területen - alkalmazzák a számozott nyakörvekkel való megjelölést.

18. Hálós befogások • Vonalban állított háló • őzek befogására szolgál (szarvast és vaddisznót is lehetett velük fogságba ejteni) • 50 m-es tagokból álló, 12-16 cm lyukbőségű, erős szálú perlonháló, • fedett terepen fákra aggatjuk • a felállított hálók kb. 1 km hosszan zárják le katlanszerűen a területet • hajtók segítségével az őzeket belezavarjuk • az állatok hajtását 1-1,5km távolságnál messzebbről nem célszerű kezdeni.

19. Időszaka a tél eleje, amikor a vemhes sutákat még nem törjük káros mértékben, és a bakok agancsa sem sérül és nem veszélyezteti a befogásnál a dolgozók testi épségét. • A befogott állatokkal kapcsolatos szabályok • a hálóba akadt állatot kíméletesen, azonnal ki kell szabadítani • a lesoványodott, sérült állatot ki kell irtani • a befogott állatokat megfelelően rögzíteni kell (lábukat megkötni) • szükség esetén csuklya ill. kábítás használata kívánatos • határozottan de finoman!

20. Sátorháló • Eredetileg őzek és szarvasborjúk megfogására szolgáló módszer. • Kisméretű háló, melyet a közepénél fogva sátor formában függesztünk fel. Alapjának két párhuzamos élét a földre rögzítjük, a másik két oldalt a függesztési ponthoz felhúzzuk és a kioldó szerkezethez rögzítjük. • A sátor alatt megfelelő csalit helyezünk el. • Kioldáskor a felhúzott oldalakat gumikötél rántja le. • A kioldás lehet irányított vagy automatikus. • Kúpháló • Hasonlít az előzőhöz, de négyzetes gúla alapú, ami a csúcsán van felfüggesztve. • Alapját fából készült keret merevíti. • A keret négy sarka ki van kötve (a háló nem mozog). • Távkioldású vagy automatikus.

22. Távkioldású (robbantott) nagyháló • A gímek, a dámok, muflonok és őzek csoportos befogására alkalmas. • Az eljárást Magyarországon a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai Oktató és Kutató Állomás (SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék jogelődje) munkatársai 1985-86 ban fejlesztették ki. A szabadalmat 1987 júliusában 204 161 számon jegyezték be. Azóta az egész országban sikerrel alkalmazzák. • Egy nagy (pl. 20 x 30 m) hálót vízszintesen kifeszítenek, kb 6 m magas oszlopokra úgy, hogy a háló legmélyebb pontja is minimum 3 m magasan legyen. A háló nagyságától függő számban felállított oszlopok és a háló megfogási pontjai közötti összekötőben, nagy távolságról működtethető kioldás van beillesztve. Az eredeti szabadalom a kioldást robbanó patronnal oldotta meg. A további fejlesztések azt eredményezték, hogy ma már elektromos hőhatás oldja az összeköttetést. • Egy megfelelő területre felállított háló alá, szoktató etetéssel csalogatjuk az állatokat. Amikor már elegendő számú állat jár be rendszeresen, elektromos kioldással a hálót "ráejtjük" az állatokra. A menekülő csapat belekeveredik a hálóba, azaz fogságba esik. A hálóba keveredett állatokat bódítjuk és utána kiszabadítjuk. Csoportos befogásra ez a módszer nagyon eredményes, szabad területen is a leghasználhatóbb.