A tejelő, a hústipusú és a kettős hasznosítású szarvasmarhafajták jellegzetességei

1. A tejelő, a hústipusú és a kettős hasznosítású szarvasmarhafajták jellegzetességei Dr. Könyves Tibor egyetemi docens

2. Az előadás témakörei: • Tejtermelő szarvasmarhafajták • Hústermelő marhafajták • Kettős hasznosítású szarvasmarhafajták

3. A szarvasmarhafajták kialakulásában a természetes környezet, az éghajlat, a takarmányozás, a termeléssel szembeni igények, a tenyésztők célitűzése és nemesítőmunkája játszik fő szerepet. Napjainkra kb. 400 fajta szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. Közöttük küllemi, termelési különbségek tapasztalhatóak. • A fajta – jellegétől, eredetétől és kitenyésztettségétől függően, kisebb nagyobb egyöntetűséget mutat.

4. A fajták rendszerezése több szempont alapján lehetséges: • - koponyaalkat, • - geográfiai viszonyok, • - országhatárok szerint, • - hasznosítás és termelési irány

5. Tejtermelő fajtacsoport

6. Holstein Fríz fajta

7. Nagy testtömeg (♀: 650-750 kg) • Tejtermelés: 6000-7000 kg; 3,4-3,7% tejzsír • Tenyésztésbe vétel 360-380 kg testtömegnél, 16-18 hónapos korban • Takarmányozással szemben igényes – Önfeláldozó típus Fajtajellemzők

8. Az utóbbi 100 esztendőben az USA-ban, Kanadában az európai feketetarka lapályból kinemesített egyhasznú tejelő fajta. Napjainkban a tejelő típusú fajták sorában már kétségtelenül az első helyet foglalja el az egész világon. Nemesítésében a nagy tejmennyiségre és a jó gépi fejhetőségre törekedtek, e tulajdonságok tekintetében a fajta kitűnő. Tejtermelése átlagosan 7000-8000 kg, 3,5-3,7% zsírtartalommal. Újabban a fajtára általában jellemző szerény zsírtartalom ellensúlyozására jelentős erőfeszítéseket tesznek. • A tehenek kifejlettkori súlya 650-750 kg; marmagasságuk meghaladja a 140 cm-t. Színeződésük szabálytalan feketetarka.

9. Őse az ún. "feketetarka marha" - rendszertanilag a Bostaurusprimigeniushollandicus típusba tartozik - már a XIV. században feltűnt viszonylag magas tejtermelésével. A tenyészkörzet centruma a németalföldi Friesland volt, de minden régió-beli országnak volt lapály fajtája. Az egyes változatokat már a XV. századtól exportálták Európa, majd világ-szerte. • A fajtakör a XIX. század közepén egy amerikai kereskedő érdeklődésének középpontjába került. A kereskedő az 1860-as években az USA-ba behozott tehenek tejtermelési adatait mérte, rögzítette, cikkekben közölte. Ekkortól beszélhetünk Holstein-fríz fajtáról, amelynek a neve ugyan az európai eredetre utal, de tenyésztése a tengerentúlon kezdődött.

11. A fajta első hivatalos törzskönyvét 1872-ben, Amerikában adták ki. 1885-ben alakult meg hivatalosan az Amerikai Holstein Szövetség is. A századfordulón lett híres az USA-Kanadai Holstein-fríz, amely azután világszerte elterjedt. Sok más kontinens mellett a fajta visszaszivárgott Európába is. A tenyésztési irány azonban Amerikában és Hollandiában különböző utakat követett. Míg az amerikai tenyésztők már a kezdetekkor is a nagyobb típust és a tejelő tulajdonságot, addig Hollandiában a kisebb, kompaktabb típust, részesítették előnyben. Az egyes változatokat ma már országonként tartják számon.

12. A testalakulás tekintetében az ivari dimorfizmus jól megfigyelhető. A bikák elölről hátrafelé keskenyedő alakja a rendkívül izomszegény fartájéknak köszönhető. Mindez a fajta gyenge izmoltságára utal. Ugyanakkor a tehenek testalakulása hátrafelé szélesedő, ún. körte formát mutat, köszönhetően a jól fejlett, mirigyes tőgynek. Ez a forma a specializált tejelő fajták jellemző sajátja, s a tejelő jelleg megítélésekor akár szemből, akár pedig oldalról nézve fontos bírálati szempont. A finom, nemes tejelő jelleg, általában hosszú és mély, viszonylag lapos mellkassal, terjedelmes hassal, szikár, vékony csontozattal, illetve terjedelmes ideális teknő alakú tőggyel párosul. Mindez azt jelenti, hogy a tejtermelés szintjének fenntartása érdekében - átmenetileg - saját tartalékait is mozgósíthatja

14. Iparszerű tartásra alkalmas, fejhetősége kiváló, technológiai tűrőképessége nagyon jó. Tejtermelésben első a világon, a nagy tejmennyiség egy közepes hasznosanyag-tartalommal párosul. Az ilyen tejet fogyasztói tejnek is hívják. A - számos résztulajdonságból álló - hústermelő-képessége viszont csak közepes. • A legtöbb gond a tehenek újravemhesítéséből fakad. A tejtermelési görbe (perzisztencia) csúcsa és az optimális termékenyítések időpontja (ellés után 60-90. nap) ugyanis egybeesik. Az energiadeficites állapot a vemhesülés késéséhez, végeredményben egy hosszabb - nem biztos, hogy gazdaságos - laktációhoz vezet.

15. Két ellés közötti idő (vemhesség + szervíz periódus Tej, kg B tehén Elapasztás A tehén Tejelő napok

17. A Holstein fríz fajta problémái • A tehenek termékenysége csökken • Gyakoribb egészségügyi problémák • Ellési nehézségek az üszőknél • Nagy elhullási arány • Túl nagy testméretek az istállóméretekhez képest

18. Az Izraeli termelő tehenészetek termelési jellemzői

19. Tejminőség

20. Jersey fajta

21. Eredetileg a La Manche-csatornában lévő Jersey szigetéről származik. Zsírban rendkívül gazdag teje miatt már a XVIII. század második felétől ismert. 1789 óta zártan tenyésztik a szigeten. Ettől az időponttól kezdve ide élő marhát nem lehet bevinni. • A Jersey Tenyésztő Szövetség 1866-ban alakult. A teljesítményvizsgálatokat a szigeten 1912-ben vezették be. Előnyös tulajdonságai miatt az Amerikai Egyesült Államokba, Új-Zélandra és Dániába exportáltak jelentősebb számú ál­latot. Ma már szinte az egész világon (elsősorban a dániai eredetű változata) elterjedt.

22. Angol fajta – Jersey sziget • Kis testtömeg (♀ : 350-500 kg) • Tejtermelés: 3500-4500 kg; 5-6% zsírtartalom (!) • Könnyű ellés – borjú 20-22 kg • Finom csontozatú, szilárd szervezetű, „teknőtőgy”, jó gépi fejhetőség. • Több fajtaváltozat – legelterjedtebb a Dán-fajtaváltozat. Fajtajellemzők

23. A fajta ipari tejet termel, ami azt jelenti, hogy a tej tejfehérje és tejzsírtartalma rendkívül magas. A jersey a tejösszetevők tekintetében világelső.A tej sárgás színű, karotinban és A-vitaminban, ásványi anyagokban gazdag. 18%-al több fehérjét (kappa-kazeint), 20%-al több kalciumot és 25%-al több zsírt tartalmaz, mint az „átlagos” tehéntej.

24. Ayrshire fajta

25. Alap - Skót fajta – Finn fajtaváltozata terjedt el • Átl. tejtermelés 4500-5000 kg, 4,2-4,5 % tejzsír • Mintaszerű tőgy – teknőtőgy • Korán tenyésztésbe vehető – 16-17 hónap ♀500-550 kg • Könnyen ellő – szilárd szervezetű fajta • Gyenge hústermelés Fajtajellemzők

26. Teknőtőgy

27. Guernsey Brown Swiss Egyéb tejtermelő fajták

31. Hústermelő fajtacsoport

32. A hústermelő típusba tartozó fajták közös jellemvonása: mély dongás mellkas, jó izmoltság, fejletlen un. gulyatőgy, szerény tejtermelés. • Jól elkülöníthetők a kis, illetve a nagy testtömegű alapfajták. Ismeretesek a közepes testtömegű, átmeneti típusok is. • A gyakorlatban igen nagy számban vannak keresztezett hízóegyedek, melyet kizárólag hízóanyagként használnak.

33. Hereford Kistestű húsmarhák - Hereford

34. A világ legelterjedtebb kistestű húsmarhája – Angol eredetű • ♀ : 500-600 kg; mérsékelten koraérő (16-18 hó tenyésztésbevétel) • Hízlalási végtömeg 450-480 kg (faggyú!) • Jó legelőkészség • Ellések lefolyása – általában könnyű, de előhasi üszőknél lehetnek komplikációk • Borjúelőállító anyatehénként, ill. szélsőségesen extenzív területek értékesítésében van jelentősége • Az igényes fogyasztói piac kívánságait nem elégíti ki. Fajtajellemzők

35. AberdeenAngus

36. Kistestű húsmarha (skót eredetű) • Korán faggyúsodik, szarvtalan • Igen korán érő, 13-15 hónaposan tenyésztésbe vehető • ♀: 450-550 kg, könnyen ellik, borjak születéskori tömege 25 -30 kg • Kifejezetten keresett Steak minőségű húst produkálnak. • Az általános európai fogyasztói igények szerint a hús íze szokatlan. Fajtajellemzők

37. Nagytestű húsmarhák - Charolais

38. Francia fajta – jellegzetes tejfölös szín • Nagytestű (♀: 700-800 kg), jó húsformák, nagy növekedési erély (1300 – 1600 g), nagy végtömegre is kiválóan hizlalható. • Húskitermelési % kedvező, a csontos hús faggyúban szegény, jól márványozott. • A legigényesebb fogyasztói igényeket is kielégíti, ezért minden piacon jól értékesíthető. • Középkésőn érő fajta – tenyésztésbevétel: 20-24 hónap Fajtajellemzők

39. Limousin

40. Francia fajta –régebben igás marha – húskonjuktúra + jó legelőterületek=> Húsirányú szelekció • ♀: 600-700 kg, nehéz ellésre kevésbé hajlamos, mint a charolais, növekedési erély 1100–1200 g, 550–600 kg végtömeg • Kitűnő vágóérték – kedvező hús csont arány, jó márványozottság, kis faggyútartalom. • Napjaink legkeresettebb húsmarhája. • Jelentős szerepe van a haszonállat keresztezésekben. Fajtajellemzők

41. Kék belga

42. Belga fajta, nevét a gyakori tűzöttségről kapta. • A világ egyetlen olyan fajtája, ahol a „culard” jelleg tenyészcél. • Nehézellés – zömében császármetszés. • ♀: 800-850 kg, későn érő fajta. • Jó növekedési erély, kiváló vágóérték, ideális hús csont arány. Fajtajellemzők

45. Kettős hasznosítású fajták

46. Hegyitarka + szimentáli – Hegyi tarka fajtaváltozat • Közepes tejtermelés 4000-4500 kg; 3,8-4,2 % tejzsír • Testtömeg ♀: 600-700 kg, tenyésztésbevétel ideje 17-18 hónap • Súlygyarapodása 1200 – 1300 g. A hízóbikákat 550 – 650 kg végtömegig lehet hizlalni, húsuk jól márványozott, húskitermelésük 60-63% Szimentáli fajta - fajtaleírás

47. Szimentáli

48. Feketetarka és vöröstarka lapálymarhák (Schwarzbunt – Rotbunt)