ÍRÁS-, KÖNYV- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET

1. ÍRÁS-, KÖNYV- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET INFORMATIKUS KÖNYVTÁROS SZAK 4. ÓRA(5.témakör) kereszturi.j@pecs-vk.hu

2. AZ ANTIKVITÁS KELETI, ÁZSIAI ÉS ISZLÁM KÖNYVKULTÚRÁI

3. a paleográfiáról „Régi írások" = minden írott emlék beletartozik - a legrégibb időtől kezdve egészen az újkori írásfejlődés teljes kibontakozásáig. A modern történelemtudomány formálódása során azonban a régi írásokkal kapcsolatos részkutatások a 19. században különböző segédtudományokká differenciálódtak:

4. a paleográfiáról • a kőbe, ércbe vagy más szilárd anyagba vésett írásemlékek a felirattan (epigráfia), • az érmeken, pénzeken olvasható szövegek (legenda) az éremtan (numizmatika), • a pecsétek erősen rövidített feliratai pedig a pecséttan (szfragisztika) érdeklődési körébe kerültek át.

5. a paleográfiáról • A paleográfia önállóan ma már csak azokkal az emlékekkel foglalkozik, • amelyeket íróvesszővel (stilus), • írónáddal és írótollal (calamus vagy penna) • viaszos vagy fatáblára, • papiruszra, • hártyából (pergamen) • vagy papírból készített • tekercsekre és • kódex alakú könyvekbe, lapokra írtak. Természetesen a paleográfia közvetve felhasználja a felirattan, éremtan és pecséttan írástörténeti eredményeit is.

6. a paleográfiáról a kutatás három ága: gyakorlati írásismeret, kézirattan vagy kodikológia, az írásosság (írásbeliség) története.

7. A gyakorlati írásismeret az írásfejlődés korszakainak, az írástípusoknak, a betűformák és az írástechnika alakulásával, az írásemlékek megfejtésével, keltezésével,lokalizálásávalfoglalkozik. a paleográfiáról

8. a kodikológia A könyv alakú írásem-lékek, a kézírásos köny-vek előállításának gaz-dasági, társadalmi, technikai körülményeit vizsgálja a kódexekben használt írásfajtákkal, díszítési módokkal, kötésükkel foglalkozik - a könyv-nyomtatás felfedezé-séig. a paleográfiáról

9. az írásosság (írásbeliség) története Ez egy-egy konkrét történeti fejlődési egység (például Közép-Európa, egy ország, tartomány, város) teljes írásos kultúrájának összefoglaló megvilágítására törekszik. a paleográfiáról

10. a paleográfiáról • a latin írás története egyetlen, szerves egészet alkot; • a paleográfia a több mint kétezer esztendős fejlődést különböző periódusokra bontva vizsgálja; • nincsenek merev válaszfalak, amelyek kizárnák az előző szakasz egyes írásainak továbbélését a következőben; • a periódusok mégis elkülönülnek egymástólaz írásaikat jellemző közös stíluselemek folytán. (Ezek alapján beszélhetünk pl. gótikus írásstílusról.)

11. a paleográfiáról • Néhány fogalom: egy írásstílus kora=a latin írás egy-egy fejlődési periódusa; a korszakon belül az íráshasználat, illetve az írástechnika ágainak megfelelően, különböző írásfajták vagy írástípusok figyelhetők meg; írásfajták vagy írástípusok pl. a könyvek, az oklevelek vagy a mindennapi élet szükségleteire szolgáló írások • az írásfajták nincsenek egyetlen periódushoz kötve, hanem megtalálhatók majdnem mindegyik írásstíluson belül. • Ugyanazt az írásfajtát egyidejűleg eltérő módon is írhatták, ennek következtében különböző változatai jöhettek létre.

12. a paleográfiáról • A változatok nagy gyakorlatú írásközpontokban vagy írásműhelyekben (scriptorium) jöttek létre, amelyek valóságos írásiskolát teremtettek a művelődési hatásuk alatt álló területeken. Az írásiskola elnevezés tehát nem az írásoktatással kapcsolatos, hanem az azonos írásfejlődésre kíván utalni. Ameddig egy, illetve azonos alapokon dolgozó több írásközpont vagy írásiskola formálja a fejlődést, azt írásterületnek vagy írástartománynak szokás nevezni. • Az írásfajták, írásiskolák, írásterületek elhatárolása az írástechnika, a betűformák és a ductus megfigyelése alapján történik. • ductus =az írásképet kialakító vonalvezetési mód.

13. a paleográfiáról Az írásfejlődés bemutatása során talán egyetlen fogalmat sem használunk olyan gyakran, mint a majuszkula - minuszkula, illetve a könyvírás - gyakorlati írás fogalompárokat. Az első kifejezéspárt kettős értelemben is használjuk. 1.) a majuszkula (maius=nagyobb) a NAGY-, a minuszkula (minus=kisebb) pedig a kisbetű megkülönböztetésére szolgál.

14. a paleográfiáról 2.) MAJUSZKULÁnak, azaz nagybetűs írásnak a paleográfus az olyan írásokat nevezi, amelynek összes betűi pontosan két vonal között, tehát az ún. kétvonalas rendszerben helyezkednek el. A minuszkula, azaz kisbetűs írás betűi viszontnégy vonalból álló rendszerben helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy a betűk teste a két közbülső (alap)vonal közé esik, egyes betűknek azonban már száruk van, amelyek felfelé vagy lefelé a két szélső vonalig kinyúlnak.

15. a paleográfiáról • A könyvírás, illetve a gyakorlati (használati) írás közül az előbbi tekint vissza nagyobb múltra, viszont az utóbbi minősüljelentősebbnek. • Akönyvírásokmindig a betűk szépségére, olvashatóságára helyezték a hangsúlyt, nem pedig a gyakorlati alkalmazhatóságra és a gyorsaságra. A könyvírások betűitegyenkéntvalósággalrajzolták vagy festették.

16. a paleográfiáról • A gyakorlati írásokat a társadalom mindennapi szükségletei hívták életre szintén még a római birodalomban. Ezek az írásfajták csupán annak az igénynek a kielégítésére törekedtek, hogy minél gyorsabban és minél kényelmesebben lehessen írni velük. Céljukat lendületes és könnyed tollvonásokkal kialakított kurzív, azaz folyó írásmóddal, illetve a betűk leegyszerűsítésével és összefűzésével (ligatura), valamint rövidítések fokozott alkalmazá-sával igyekeztek elérni.

17. A LATIN ÍRÁS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE

18. A latin írás fejlődéstörténete az írás jellege és az íráshasználat történeti körülményei alapján az alábbi korszakokra tagolható: 1. a római írások kora (Kr. e. 6.-Kr.u. 6. század) 2. a regionális írások kora (6-9. század) 3. Karoling-íráskorszak (9-12. század) 4. gótikus íráskorszak (12-15. század) 5. humanista íráskorszak (15-16. század) 6. az újkori írásfejlődés (a 17. századtól - )

19. A RÓMAI ÍRÁSOK KORA

20. A latin ábécé, a világ legelterjedtebb és legpraktikusabb írásrendszere több mint 2500 esztendős múltra tekint vissza. • Alapja a nyugati görög írásnak az a változata, amelyet Khalkisz városából való görög telepesek az Kr. e. 8 század körül hoztak magukkal Dél-Itáliába. Tőlük vették át – minden bizonnyal az etruszkok közvetítésével - a rómaiak a Kr.e. 7 század táján, és alkalmazták a latin nyelv hangjainak jelölésére. Eredetileg 21 betűből állott.

21. AZ EREDETI LATIN ABC A, B, C, D, E, F, Z, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

22. KR. E. 4. SZÁZAD: a Z és S közötti jelentéktelen eltérés miatt a Z-t kihagyták az abc-ből Z A, B, C, D, E, F, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

23. KR.E. 3. SZÁZAD: új betű – a G - kerül a Z korábbi helyére: A, B, C, D, E, F,G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.

24. KR.E. 1. SZÁZAD: visszakerül a Z, de mivel helyét már elfoglalták, így az abc végére helyezik: A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Z

25. KR.E. 1. SZÁZAD: a görögből kölcsönzött egyes szavak írásához átvették a görög ábécéből az Y betűt (i graecum). A, B, C, D, E, F, G, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R,S, T, V, X, Y, Z

26. KB. 7. SZÁZAD: mivel az I betűnek eredetileg egyaránt volt magán- és mássalhangzóértéke, a kettő közötti különbségnek, illetve a használat „milyenségének” jelölésére bevezették az ábécébe az I és K közé a Jbetűt: A, B, C, D, E, F, G, H, I,J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X, Y, Z

27. 16. SZÁZAD: az U és V hang közötti különbséget gra-fikailag is csak a 16. század óta jelölik, ek-kor jött létre a külön Ubetű, melyet a T és V között vettek fel a latin ábécébe: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, X, Y, Z

28. 11-12. SZÁZAD: kialakul a W betű két V összekapcsolá-sából azzal a céllal, hogy világosabban megkülönböztethessék a német nevekben az f hangot, melyet V-vel jelöltek, a v-től, melyet W-vel adtak vissza: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

29. KÍSÉRLETEZTEK MÁS BETŰKKEL IS: CLAUDIUS római császár: ÃÄa görög eredetű szavakban gyakori Y )(antisigma) a ps, bs hangcsoport jelölésére. CHILPERIC frank király: egyes betűket és betűcsoportokat új módon kívánt jelöltetni. a hosszú o-t Q , az ae diphtongust Y, a the betűcsoportot Z, az uui betűcsoportot pedig D jellel akarta íratni.

30. a római írások kora • A latin írás a görögből alakul ki, az etruszkok közvetítésével. • Az etruszkok írása elolvasható ugyan, nyelvüket azonban még nem sikerült lefordítani. A legrégibb leletek a Kr. 600 körüli időkből származnak, ezekben a korai időkben még merev és szögletes a latin betűk alakja. • Legrégibb emlékük a „Romulus sírköve" más néven „fekete kő”, Kr. e. 600 tájáról, töredékes busztrophedon (=„ökörfordulós”) írás.

31. a római írások kora • A kapitális a kőbe és fémbe vésett feliratok írásaként (capitalis epi-grafica) alakult ki, és csak később kezdték kódexekben is alkal-mazni. Teljesen kiala-kult változata már a Kr. e. 3. század elején meg-jelent. • Csúcspontját az ünne-pélyes emléktáblák ca-pitalis epigraficamonu-mentalisnak nevezett változatában érte el a Kr.e. 1 - Kr.u. 2. század között.

32. a római írások kora • Az írás fejlődésének csúcsát jelentik azok a gyönyörű, minden te-kintetben kifogástalan kapitálisok, melyek a hatalma tetőpontján álló Rómában Traianus csá-szár emlékoszlopára ke-rültek. • Damaszkuszi Apollo-dórosz művével (Kr. u. 113) a klasszikus Róma megalkotta mai nagybe-tűink tökéletesnek mon-dott formáit.

33. a római írások kora CAPITALIS QUADRATA: • a kézírásban áthagyo-mányozódott kapitális írás. Ezt az írást capi-talis elegans néven is emlegetik, kalligrafikus formáira utalva. A betűk gondos rajzolgatása miatt a kapitális ünne-pélyesebb típusa csak szűk körben terjedhe-tett el, hiszen írásához gyakorlott kézre és va-lósággal művészi kész-ségre volt szükség, ezért csak a fényűzően kiállított kódexeket írták ilyen betűkkel.

34. a római írások kora • Betűi gondosan for-mált majuszkulák, az-az csak nagybetűkkel ír-tak. • Időszámításunk kezde-tére a latin betűk el-nyerték „klasszikus” formájukat. Az épít-mények feliratain lát-ható betűket kapitális vagy monumentális írásnak nevezzük. • Az írás formáját is a kő, mint az írás hordozójaés a véső, mint az írás szerszáma határozza meg.

35. a római írások kora • CAPITALIS RUSTICA Ugyanezzel az írásfaj-tával olykor kódexeket, egészen kivételesen pa-pirusz- és hártya okle-velek szövegét is írták. A kódexek kapitális írása általában a capi-talis epigrafica formáit követi, de attól külön-bözik betűi könnyed-ségével.

36. a római írások kora Két típusa van: az ünnepélyesebb:a ca-pitalis epigrafica monu-mentalis, az egyszerűbb: a ca-pitalis epigrafica ac-tuaria vagy rustica tí-pussal mutat hasonló-ságot.

37. a római írások kora Betűi szintén majuszkulák, de a méretek nem egyenletesek, magasságuk nagyobb, mint a szélességük, így összhatásuk kevésbé elegáns. (A rustica szó jelentése: durva, parasztos.) A betűk formálása nem kívánt annyi mesterségbeli tudást, mint ünnepélyes változatáé és így szaporábban írhattak vele. Bár ez a változat is gondosnak és harmonikusnak mondható, összhatása mégsem olyan, mint a capitalis quadratáé. Néhány capitalis actuaria írású papiruszkódexben egy-egy uncialis betű is felbukkan.

38. a római írások kora • A következtetés: • AZ UNCIÁLIS ÍRÁS a 4. században alakult ki a capitalis actuaria betűi szegleteinek lekerekítése és gyorsabb írása következményeként. • a folyamatban lényeges szerepet játszhatott az íróanyag megváltozása is. Az érdes tapintású papiruszt egyre inkább háttérbe szorító pergamen sima felületén ugyanis az íródeák könnyebben alakíthatott kerekded betűformákat. • a 4. század folyamán teljesen kialakult unciálist könyvek írásaként a 4-5. századtól párhuzamosan használták a kapitálissal, melyet azonban fokozatosan kiszorított a másolók gyakorlatából.

39. a római írások kora • UNCIÁLIS • A 6-8. században az uncialis lett a fényűző kódexek kedvelt írása. A kapitális írás mindkét változatában főként világi tárgyú irodalmi szövegek másolására szolgált, az unciális írással viszont elsősorban egyházi személyek másoltak vallásos rendeltetésű műveket…

40. a római írások kora …így az unciális gömbölyded betűinek létrejöttében közrejátszottak a görög betűkkel írt, görög nyelvű vallásos kéziratok, melyeket ebben az időben tömegesen fordítottak és másoltak le latin betűkkel - azaz az unciális a latin írások történetében a ke-resztény középkor könyvírása.

41. a római írások kora • A FOLYÓÍRÁSOK • A római társadalom fejlett gazdasági, politikai és művelődési életének változatos írásigényei kielé-gítésére jött létre a kurzíva vagy folyóírás, mely gyors és könnyed betűvetést tett lehetővé. • Ez az írástípus gyorsasága és megjelenési formájaalapján nevezhető kurzívának, társadalmi szerepe után pediggyakorlati, használati írásnak. Okleveleket, leveleket, iskolai szövegeket, fel-jegyzéseket írtak vele papiruszra, hártyára, viaszos táblákra vagy akár a falra. Minthogy keménysége miatt a kő alkalmatlan anyag volt gyors és könnyed vonalak karcolására, kurzívával kőre feliratokat csak egészen kivételesen róttak.

42. a római írások kora • A KURZÍVA: • A római folyóírás teljesen kialakulva • az 1. században tűnt fel, • általánosan és egységes formában elterjedt az 1-6. században, • nyomai pedig kimutathatók, főként Itáliában, egészen a 12. századig. Két változatát régebbi vagy majuszkula, illetve újabb vagy minuszkula kurzíva névvel különböztetjük meg.

43. a római írások kora • A régebbi kurzíva a capitalis actuaria betűinek leegyszerűsítése és gyorsabb írása révén alakult ki. Ebben a leegyszerűsítésben néha olyan messze mentek, hogy általa egyes betűk alig felismerhetőkké torzultak.

44. a római írások kora • A régebbi kurzíva nehezen olvasható, össz-hatásában nem tetszetős. A 3. század végétől, a 4. század elejétől, a régebbi kurzíva egyszerűsödésével és gyorsulásával párhuzamosan ment végbe a majuszkulabetűk minuszkulává alakulása, ami az újabb változat, vagy minuszkula kurzíva alapjává lett. • A RÓMAI FOLYÓÍRÁSNAK EBBŐL AZ ÚJ VÁLTOZA-TÁBÓL INDULT KI MINDENHOL A KORA KÖZÉPKORI ÁLLAMOK SAJÁTOS ÍRÁSFEJLŐDÉSE .

45. a római írások kora • A RÖVIDÍTÉSEKRŐL • A rövidítési rendszerek kialakulása és fejlődése: • A rövidítések gyakorlati szükségletekből keletkeztek. Segítségükkel a drága íróanyagon tért lehetett nyer-ni, az íródeák pedig, aki egyenként rajzolgatta a betűket, ezen az úton időt takaríthatott meg. • A régi századok írástudói sohasem ötletszerűen, ha-nem bizonyos rendszer szabályai szerint rövidí-tettek.

46. a római írások kora • Már az ókori Rómában szükségét látták, hogy gya-korlati céllal jegyzékeket állítsanak össze a rövi-dítésekből. Ilyen volt Marcus Valerius Probus gram-matikus De notis című segédkönyve a Kr. u. 1. században. • Rövidítés elhagyással vagy csonkítással (suspensio, truncatio), • A rendszer lényege az, hogy a szónak csak az első betűjét írják le, és az siglaként (singula littera) az egész szót képviseli. • A rómaiaknál ez volt a legrégibb rövidítési mód. (példák: a = annus, C = Caius, f = filiusstb.) Ezek a rövidítések azonban nem oldhatók fel egyértelműen, mert pontos jelentésük csak a kérdéses szöveg összefüggé-seiből hámozható ki.

47. a római írások kora • Tiro-féle jelek (notae Tironicae) • Az ó- és középkor „gyorsírása" Tullius Tiróról, Cice-ro szabadosáról kapta a nevét. A Tiro-féle jelek a római kurzíva betűinek az egyszerűbb és gyorsabb írás érdekében történt lényeges módosításából jöt-tek létre. E gyorsírásrendszernek ha nem is a feltalálása, de kidolgozása, úgy látszik, valóban Tiro személyéhez kapcsolódik. Ő ugyanis (Suetonius szerint) egy korábban is használatos rendszert any-nyira tökéletesített, hogy azzal Cicero szónoklatait jegyezni tudta.

48. a római írások kora • Az ún. Tiro-féle jelek száma később is állandóan újakkal gyarapodott. Ennius a Kr. e. 3. század végén és a 2. század elején még csak ezeregyszáz ilyen jelet ismert és használt, Seneca (Kr.e. 5-Kr.u.65.) viszont már ötezret gyűjtött össze a rendszer ókori fejlődését összegező munkájában. Legutolsó gyűj-teményük már tizenháromezer jelet rendszerezett.

49. A KELET KÖNYVKULTÚRÁJA

50. Japán • Nára (770)– Sótuku császárnő: A legrégibb fennmaradt táblanyomat a császárnő parancsára „egymillió” példányban készült. 5,5 cm magas és 55 cm hosszú papírtekercs, 30 hasábon ó-buddhista varázsigét tartalmaz, de nem japáni, hanem szanszkrit nyelven, és nem szanszkrit, hanem kínai írásjegyekkel. A könyvet a császárné buddhista kolostoroknak osztatta szét, s a fennmaradt számos példány formai eltérései bizonyítják, hogy több mintatábláról sokszorosították.