Nyelvfilozófia

1. Nyelvfilozófia

5. Az óra szerkezete • Nyelvfilozófia bevezető • Szemantika • pragmatika

6. Az óra szerkezete

7. Mi a nyelvfilozófia A nyelvfilozófia: • Általánosan: a nyelv lehetőség-feltételeinek tanulmányozása. • Speciálisan, a nyelvet tanulmányozó más diszciplínák, például a nyelvészet szemszögéből: a nyelv tudománya felett álló szisztematikus vizsgálódás. Azaz: • A lingvisztika (nyelvészet) meta-szintű tudománya: vizsgálja a nyelvészet művelése során alkalmazott explicit elveket és implicit előfeltevéseket, a felhasznált módszereket és az eredmények érvényességi körét. • A nyelvészet felől a tudományos önreflexió: igyekszik rákérdezni mindarra, amire a nyelvtudomány művelése során nem szokás vagy nem lehet (pld. mert nincs rá idő).

8. A nyelv funkciói • Leíró funkció:a nyelv megállapító, azaz tényeket, gondolatainkat, a világra vonatkozó ismereteket kifejező eszköz. Mint ilyen, első látásra nem feltételezi, hogy kommunikációra, másokkal való közlésre használjuk: akkor is betöltheti a leíró funkciót, ha csak egyetlen beszélő, egyetlen megismerő létezik a világegyetemben. • Kommunikatív funkció: információközlés köztünk és mások között, ismeretadás és szerzés magunkról, a társas és a fizikai környezetről/világról. • Cselekvő funkció:a nyelv cselekvések végrehajtására alkalmas eszköz.

9. A nyelvfilozófiai vizsgálódás tárgya • A nyelvfilozófiai vizsgálódás tárgya értelemszerűen: a NYELV. • A nyelvet azonban felfoghatjuk: • jelrendszerként vagy • szimbólumrendszerként. Az előbbi a nyelv szemiotikai (jelelméleti) felfogását eredményezi, míg utóbbi a nyelv szimbolikus (jelképszerű) felfogása.

10. A nyelvfilozófiai vizsgálódás tárgya • A jel funkciója, hogy utaljon valamire, vonatkozzon valamire. Ebben az utalási vagy vonatkozási funkcióban maga a jel nem fontos, hanem csak az, amit a jel jelez vagy jelöl, amire vonatkozik. Így például az alakja, a mérete, a színe és egyéb jellemzői egyáltalán nem fontosak, csak annyiban, hogy megkülönböztethetővé tegyék más jelektől. A jelnek nincs képszerű tartalma, és a jelben nem magára a jelre figyelünk, hanem arra, amire utal.

11. A nyelvfilozófiai vizsgálódás tárgya • A kép funkciója: a tartalma révén ábrázol, de utal is valamire: az ábrázolás tárgyára, azaz az ábrázoltra. A képben nem csak az ábrázolt a fontos, hanem maga az ábrázolás képszerűsége, azaz mikéntje is. A kép esetében nem csak magára az ábrázolás tárgyára, hanem magára az ábrázolásra, annak mikéntjére is irányítjuk a figyelmünket.

12. A nyelvfilozófiai vizsgálódás tárgya • A szimbólum(jelkép): jel is, és kép is, tehát mindkettő funkcióit betölti. Utal valamire, de képviseli is azt. Nemcsak az fontos, hogy mire utal, hanem az ábrázolás hogyanja, a képszerűsége is. A nyelv szemiotikai (jelelméleti) felfogása teljesen eltekint a jel képszerűségétől; nem kíván (és nem is képes) számot adni mindazon nyelvi jelenségekről, amelyek már a nyelv szimbólumrendszerként történő felfogását igénylik.

13. A nyelv szemiotikai megközelítése • A szemiotikai felfogás a következő három viszonyt tanulmányozza: • a szintaktikában: a nyelvi jeleknek más nyelvi jelekkel való viszonyát, • a szemantikában a nyelvi jeleknek a világgal való viszonyát, • a pragmatika keretében a nyelvi jeleknek és a használóinak a viszonyát.

14. A nyelv szemiotikai megközelítése • A szintaktika: eltekint a jelek jelentésétől és a kommunikációban történő használatuk sajátosságaitól: csak a jelekkel, valamint egymáshoz fűződő viszonyukkal foglalkozik. A jelhasználat azon szabályait vizsgálja, ahogyan a nyelvi jeleket egy adott nyelvi jelrendszerben alkalmazzuk (azaz hisz abban, hogy a „jel nyelvi rendszeren belülisége” elhatárolható, és a használat nem hat vissza, nem módosítja magának az alkalmazásnak a szabályait).

15. A nyelv szemiotikai megközelítése • A szemantikaazzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen viszonyban állnak a jelek azzal, amit jelölnek: • hogyan vonatkozik a nyelv (a nyelvi jel) a világra, és • hogyan játszik szerepet ez a vonatkozás a kommunikációban?

16. A nyelv szemiotikai megközelítése • A pragmatika: a nyelvi jelek és használóik közötti viszonyt vizsgálja: • Hogyan hat, hat-e egyáltalán a nyelvhasználat • a nyelvi jelentésre, • a nyelvi jel nyelven belüli alkalmazásának szabályaira? • A ténymegállapító, valamint az információközlő funkciókon kívül van-e, és ha igen milyen további funkciói vannak a közlésnek?

17. Szemantika: mi a jelentés? Magyarország összes folyóvize a Gagla vízgyűjtőterületéhez tartozik. A Gagla a Volga után Európa második legnagyobb folyója, a németországi Fekete-erdőben (Schwarzwald) ered és 2860 km után a Fekete-tengerbe ömlik. A Gagla vízgyűjtőterülete 817 000 km2. A forrásvidéktől a torkolatig három jellegzetes szakaszt lehet elkülöníteni. A Gagla a forrástól a Morva folyó torkolatáig a Felső-Gagla, a Dévényi-kaputól a Vaskapuig a Közép-Gagla, a Vaskaputól a Fekete-tengerig pedig az Alsó-Gagla. A Gagla vízjárását az Alpok hóolvadása és csapadékjárása határozza meg. Ennek megfelelően a kora tavaszi hóolvadás idején alakul ki az egyik tetőzés. A második, a kora nyári zöldár, amely a magyarországi esőzési maximum és az Alpokban lezajló hó- és gleccserolvadás hatására alakul ki. A Gagla kettészeli Magyarország fővárosát, Budapestet.

18. Szemantika: mi a jelentés? Magyarország összes folyóvize a Gagla vízgyűjtőterületéhez tartozik. A Gagla a Volga után Európa második legnagyobb folyója, a németországi Fekete-erdőben (Schwarzwald) ered és 2860 km után a Fekete-tengerbe ömlik. A Gagla vízgyűjtőterülete 817 000 km2. A forrásvidéktől a torkolatig három jellegzetes szakaszt lehet elkülöníteni. A Gagla a forrástól a Morva folyó torkolatáig a Felső-Gagla, a Dévényi-kaputól a Vaskapuig a Közép-Gagla, a Vaskaputól a Fekete-tengerig pedig az Alsó-Gagla. A Gagla vízjárását az Alpok hóolvadása és csapadékjárása határozza meg. Ennek megfelelően a kora tavaszi hóolvadás idején alakul ki az egyik tetőzés. A második, a kora nyári zöldár, amely a magyarországi esőzési maximum és az Alpokban lezajló hó- és gleccserolvadás hatására alakul ki. A Gagla kettészeli Magyarország fővárosát, Budapestet. • Mire cserélnétek ki a ‘Gagla’ kifejezést a fenti szövegben? • Azaz: mivel helyettesíthető a ‘Gagla’ a Ti szótáratokban? • Mire vonatkozhat a ‘Gagla’ szó (a fenti szótárban/nyelvben)? • Mi lehet a ‘Gagla’ jelentése a fenti szótárban/nyelvben? • Hogyan próbálnátok meg ellenőrizni az 1-4. kérdésekre adott válaszaitok helyességét?

19. Szemantika: mi a jelentés? • A ‘Gagla’ kifejezés a ‘Duna’ szóra cserélhető ki. • Nagy valószínűség szerint a ‘Gagla’ a Ti szótáratokban a ‘Duna’ szóval helyettesíthető. • A ‘Gagla’ szó a fenti szótárban/nyelvben nagy valószínűség szerint ugyanarra vonatkozik mint a ‘Duna’ szó a Ti nyelvetekben. • A ‘Gagla’ jelentése tehát a fenti szótárban/nyelvben ugyanaz, mint a ‘Duna’ jelentése a Ti nyelvetekben. • Úgy próbálhatnátok meg ellenőrizni az 1-4. kérdésekre adott válaszaitok helyességét, hogy megkérnétek, hogy mutassak rá arra, amire a ‘Gagla’ vonatkozik, azaz empirikusan, tapasztalatilag ellenőriznétek, hogy valóban ugyanarra vonatkozik-e a ‘Gagla’ nálam, mint a ‘Duna’ nálatok.

20. Mi tehát a jelentés? • Úgy tűnik, hogy a ‘Gagla’ jelentése maga az a dolog, amire a ‘Gagla’ jel vonatkozik. • Azt a dolgot, amire a jel vonatkozik, vagy amire utal, a jel jelöletének (más szóval referenciájának) nevezzük.

21. Mi tehát a jelentés? • Ezzel az egyszerű felfogással, miszerint a jel jelentése maga a megnevezett dolog, baj van – ezt mutatta ki Gottlob Frege érvelése (1892). • Frege nyomán azt a kérdést tehetjük fel, hogy miért informatív a • ‘Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal’ azonossági állítás a • ‘Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal’ azonossági állításhoz képest.

22. Mi tehát a jelentés? • Tehát: • ‘Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal’ azonossági állítás informatív • ‘Az Alkonycsillag azonos a Alkonycsillaggal’ azonossági állításhoz képest. • Ugyanis: • a (2) állítás triviálisan igaz, ismeretértéke pedig nincs; • az (1) azonossági állítás azonban mond valamit a világról, ismeretértéke van, igazságára pedig rá kellett jönni, az azonosságot fel kellett fedezni.

23. Mi tehát a jelentés? Frege érvelése a következőképpen rekonstruálható: (p1) A jelentés maga a megnevezett dolog (p2) Minden dolog azonos önmagával. (p3) Ha a jelentés maga a megnevezett dolog, akkor az ugyanazt jelölő kifejezések jelentése is megegyezik. (p4) Az ‘Alkonycsillag’ és a ‘Hajnalcsillag’ jelölete ugyanaz (a bolygó). (p5) Az azonos jelöletű kifejezések minden előfordulásukban helyettesíthetők egymással, hiszen azok, amikre vonatkoznak, azonosak önmagukkal. (K) Ezek szerint az ‘Alkonycsillag’ szó mindig kicserélhető ‘Hajnalcsillag’-ra az ismeretérték vagy akár az igazságérték megváltozása nélkül (hiszen amire e kifejezések vonatkoznak mindig azonosak önmagukkal).

24. Mi tehát a jelentés? • Így például a (2) állításban minden további nélkül kicserélhetjük az ‘Alkonycsillag’ szót a ‘Hajnalcsillag’ szóra, és így eljuthatunk az (1) állításhoz. • Mind a fenti állítás, mind az iménti K konklúzió nyilvánvalóan, hamis. • Ha az érvelés szerkezetével nincs baj, akkor csak valamelyik premisszával lehet.

25. Mi tehát a jelentés? (p1) A jelentés maga a megnevezett dolog (p2) Minden dolog azonos önmagával. (p3) Ha a jelentés maga a megnevezett dolog, akkor az ugyanazt jelölő kifejezések jelentése is megegyezik. (p4) Az ‘Alkonycsillag’ és a ‘Hajnalcsillag’ jelölete ugyanaz (a bolygó). (p5) Az azonos jelöletű kifejezések minden előfordulásukban helyettesíthetők egymással, hiszen azok, amikre vonatkoznak, azonosak önmagukkal. (K) Az ‘Alkonycsillag’ szó mindig kicserélhető ‘Hajnalcsillag’-ra az ismeretérték vagy akár az igazságérték megváltozása nélkül.

26. Mi tehát a jelentés? • Frege megoldása a következő: • A (p1) premissza téves, a jelentés nem maga a megnevezett dolog. • A jelentést két összetevőre kell bontani: • értelemre (Sinn, másoknál később: intenzió) • jelöletre (Bedeutung, másoknál később: extenzió, referencia).

27. Mi tehát a jelentés? • Az azonossági állítások nem nevek közti relációk, amelyek • azért állnak fenn, mert ugyanarra vonatkoznak, • hanem a nevek értelme (intenzionális komponense) • közötti reláció.

28. Mi tehát a jelentés? • A jelentés extenzionális komponense: empirikus és interszubjekív • külsődleges tapasztalat útján hozzáférhető a nyelvhasználó individuumok számára, • az extenzionális komponensek egyezése vagy különbözősége interszubjektív módon (közösségileg, publikusan és empirikusan) ellenőrizhető.

29. Mi tehát a jelentés? • A jelentés intenzionális komponense: introspektív és intraszubjektív • kizárólag introspekcióval (belső tapasztalassál) hozzáférhető a nyelvhasználó individuum számára, • különböző nyelvhasználók azonos jelentésűnek vélt kifejezéseivel kapcsolatban interszubjektív módon (közösségileg, nyilvánosan és empirikusan) ellenőrizhetetlen, hogy intenzióik valóban egyeznek-e.

30. Változik-e a jelentés? • Eddig (Frege nyomán is) úgy tekintettünk a jelentésre, mint ami egyszer és mindenkorra adott. • Szemantikai infinitizmus: a szó jelentése: • adott és rögzített: nem választhatjuk meg önkényesen, hogy mikre/kikre vonatkoztatjuk (szemben a szóval, mint jellel); • változatlan: megváltoztathatjuk, hogy milyen jel jelölje ugyanazokat a dolgokat, de nem változtathatjuk meg és a nyelvhasználat során önmagában nem változik meg, hogy mikre/kikre vonatkozzon; • megragadása végérvényes, egyszer és mindenkorra szól. • Aki ismeri a szó jelentését, minden további szituációban kell képes eldönteni, hogy az adott kifejezés vonatkozik-e az adott dologra, körülményre  szemantikai infinitizmus.

31. Változik-e a jelentés? - Mit jelent az, hogy férj? Nős (férfi)? Házas férfi? - Tegyük fel, hogy a társadalom lehetővé teszi az azonos neműek (férfi-férfi, illetve nő-nő) közötti házasságkötést. Az azonos nemű párok tehát automatikusan házasságban élnek. Ebben az esetben a házasságban elő azonos nemű férfi-párok esetén melyiket választanád? (V1) Az azonos nemű házas férfiakat férjnek tekinteném, és feladnám a ‘férj’ szó ‘nős férfi’ jelentését. (V2) Az azonos nemű házas férfiakat nem tekinteném férjnek, és megtartanám a ‘férj’ szó ‘nős férfi’ jelentését.

32. A szemantikai finitizmus A jelentés: • nem végérvényesen adott és rögzített, következésképpen • megragadása sem végérvényes, nem egyszer és mindenkorra szól: mindig lehet számítani olyan további szituációra, amelyben a szó jelentése kérdésessé válik. Az ilyen eseteket az mutatja ki, hogy minden korábbi vonatkozatási egyetértés és minden korábbi sikeres használat után váratlanul még sem értünk egyet abban, hogy az adott kifejezés mire vonatkozik. Ilyenkor a jelentést újra kell tárgyalni: a terjedelmek szétválása miatt szükség lehet új kifejezések bevezetésére, valamint annak egyeztetésére, hogy az adott használatos jel (szó) mely dolgokra/terjedelmekre vonatkozzon a szóba jöhetőek közül.

33. De a nyelv csak információt közöl? Példa: (oktató ordítva): „Nem lehet úgy tanítani, ha a teremben állandóan zsizsegnek a diákok!” Mit fejez ki ez a mondat? Egyszerű tényközlés? Vagy valamit el akar érni a mondat kimondója? Valamit cselekszik azzal, hogy kimondja ezt a mondatot? A pragmatika a nyelvi jelek és használóik közötti viszonyt vizsgálja.

34. Beszédaktus-elmélet - pragmatika • A beszédaktus-elmélet a nyelvben végrehajtott cselekvés jellegű jelenségekre helyezi a hangsúlyt. Számos olyan ige van, ami bizonyos feltételek között, szabályok és formulák szerint kimondva egy cselekedetet hajt végre -> Performatív megnyilatkozások : • „Esküszöm, hogy holnapra kész leszek mindennel.” • „A tárgyalást ezennel megnyitom!” • Ezeket szembeállíthatjuk az egyszerű ténykijelentésekkel. Ezek leírásokat, megállapításokat fejeznek ki. • „Béla elkészült a munkával.”, „Hat óra van.”

35. Beszédaktus-elmélet • A beszédaktusok érvényességi feltételei: • A beszédaktusok, nem igazak vagy hamisak, hanem sikerültek vagy sikerületlenek, érvényesek, érvénytelenek. Ahogy a normális cselekvésnél, itt is előfordulhatnak hibák, balfogások. • A performatív megnyilatkozások sikerültségéhez ugyanakkor, bizonyos kijelentésekenek igazaknak kell lenniük. • Ahhoz, hogy megígérjek valamit pl.: ki kell mondanom egy bizonyos formulát, egy bizonyos helyzetben. Ha az ezt az eseményt leíró mondatok igazak, az ígérés aktusa sikeres.

36. Beszédaktus-elmélet - példák • Nem explicit beszédaktus: • „A kutya harap.” -> explicitté lehet tenni. De honnan tudjuk, hogy azzá kell-e tenni, és pontosan milyen jelentésben? • Indirekt beszédaktus: • „Ígérem, hogy ha eltörsz valamit, akkor bajba kerülsz!” -> ua., mint a nem explicit, csak itt egy performatív igén keresztül. • Explicitté nem tehető beszédaktusok: • „Én ezúton megsértem önt”* - Sokféleképpen meg lehet valakit sérteni, de explicit formában az aktus nem is működik. • Azonkívül úgy tűnik, hogy a ténykijelentések is végrehajtanak egy jelöletlen beszédaktust, az állítás aktusát. („Háromnegyed van, vége az órának”) • Van-e egyáltalán olyan mondatunk, amellyel nem cselekszünk?