A királyi messiás

1. A királyi messiás

2. Eszkatologikus várakozás az Ószövetségben • A történelem célossága • a kezdet és a vég • az ígéret és a beteljesedés távlatában • A prófétai igehirdetésben • ítélet • a fogságtól egyre erőteljesebben: üdvösség • A vég ideális újrakezdés, amely felülmúlja az eredetit, és döntően újat hoz • A kibontakozó új üdvrend: Isten országa • Nemcsak Izrael, de az egész emberiség történelme efelé tart (egyetemes jelleg)

3. Eszkatologikus világkép • Héb. aharit (vég, jövendő) • görög: eszkata (‘végek’), eszkaton: végidő • Átfogja az egyén, a nép és az emberiség végső dolgait • A fogság alatt és után virágzik fel: a történelem beteljesedésének várása = Jahve átfogó uralma Ennek egyik vonulata a dávidi Messiás várása

4. Eszkatologikus világkép 2. • Mikortól jelenik meg Izrael vallástörténetében? • Fohrer, Mowinckel, Hörscher: csak a babiloni fogság után a dualisztikus világképpel jelenik meg (a végidő a gonosz felett aratott győzelem) • von Rad: már a fogság előtt megvannak az alapjai; amikor Izrael csődje (bűne, intézményeinek elégtelensége) megnyilvánul, Jahve átvezeti a kritikus pontokon egy üdvösséges jövő felé.

5. Eszkatológia és messiási eszme • Az isteni ítélet prófétai tradíciója (Ámosz): Izraelt és a pogányokat is eléri. • Fogság után: 587 nem Isten utolsó szava volt („lesz még utolsóbb is) • Izrael fenyegetettsége • az ítélet főleg a pogány népek felé irányul • világítélet méreteit ölti (apokaliptika) • Más tradíciók: Jahve uralma egyetemes békét teremt, az isteni jogrend kiteljesedik. • e vonulatban a Messiás a dávidi utód békés világuralma  Iz 7; 9; 11; Mik 5; Zak 9  Újszöv. • Masiah (khrisztosz): felkent – isteni legitimációjú hivatal; a Kr. e. 2. századtól fenségcím: a végidő királya

6. A királyeszme Izraelben • Nem eredendően elfogadott (ld. királyellenes szövegek) • Legitimációja arra épül: a királyság Jahve üdvrendi adománya népének. Teológiája két alapeleme • a király szabadító (a bírák karizmatikus örököse) • hatással van rá az ókori kelet ideológiája: a király isten fia, isten legitimálja, jóvoltából uralkodik a nemzetek felett

7. A király mint szabadító • Nem a királyság isteni eredetű, hanem Dávid, illetve a dávidi ház Isten üdvrendi adománya • Üdvtörténeti párhuzama: a bírák (karizmatikus szabadítók)

8. Az ókori keleti királyeszme • A királyság szakrális: a király közvetítő az istenség és az emberek között • áldoz az isteneknek, jogot szolgáltat az embereknek • Ennek hatása Izraelben mindig megmaradt a Jahve-hit keretei között • a király nem azonos istennel, a királyság nem isteni (mitikus) eredetű • nincs hatalma a természet erői felett • a király nem részesül kultikus tiszteletben

9. A királyeszme Egyiptomban • A király Hórusz, a sólyomisten megtestesülése • a IV. dinasztiától a király Ré fia • a fáraót Amon nemzi a király anyjánál • Bár születésétől isten fia, de istenségét csak a trónra lépésével nyeri el: nem a személy, hanem a hivatal isteni • Csak a halott fáraó egészen isten, ezért a személyét életében nem tisztelik kultikusan • A király az intronizáció révén közvetítő az istenek és az emberek között • főpap, ő teremti meg az istenek és az emberek közötti kapcsolatot (bár a kultuszt a neki alárendelt papság végzi) • felelős az ország termékenységéért

10. A királyeszme Mezopotámiában • A királyság égi eredetű, de • nem fonódott össze a természettel (nem része a kozmikus rendnek) • az intézmény isteni, a király nem • halandó, akit az istenek kiválasztottak e feladatra • az istenfiúság nem fizikai, hanem a függés és a bensőséges kapcsolat kifejezése • a koronázás az emberek fölé emeli (de nem az istenek közé)

11. Az ókori királyeszme hatása Izraelre • A király trónralépésének ünnepe (intronizáció) • kezdete egy ünnepélyes isteni üzenet • legitimációs protokoll (nyomai: Ps 2; 110) • a megbízatás okmánya (edut 2Kir 11,12; hoq Ps 2,7): Jahve végzése arról, hogy a király a nevében gyakorolja az uralmat • Benne három kijelentés: • 1. a király Isten fia (Ps 2,7; 110,3) • 2. foglalja el a helyét Isten jobbján (Ps 110,1) • 3. örököse a jeruzsálemi királyhagyománynak (Melkizedek – Ps 110,4)

12. 1. A király Isten fia • Ps 2,7: Fiam vagy te, ma nemzettelek téged • Ps 110,3: tied a fejedelemség hatalmad napján, szent fényben, a hajnalcsillag méhéből, miként harmatot nemzettelek téged • A király és Isten között atya-fiú kapcsolat jön létre (keleti, főleg egyiptomi párhuzam, de itt:) • prófétai mondásban kijelentett jogi aktus = adopció (és nem mitikus-fizikai fiúság) • A király Isten uralmának képviselője és a hatalma alá tartozó földi valóság örököse

13. 2. A király Isten jobbján • Kifejezi hivatala jelentőségét: képviselője lesz Izraelben • felmagasztalt, részt vesz uralmában • ellenségei lába zsámolyának alázottak (Ps 110,1) • a legnagyobb a föld királyai között (Ps 89,28) • benne konkretizálódik Jahve uralma a nemzetek fölött • Ps 2,1-3: a nemzetek lázadása: a keleti nagykirályok trónralépését kísérő forrongás • A király világfeletti uralma (Ps 2; 18,44-48; 72,8-11; 89,26): anakronisztikus, látható, hogy a keleti királyideológiából eredő ábrázolási eszköz • Történelmi támpontja a dávidi birodalom • háttere a jahvizmus: Jahve a Sionból uralkodik a mindenségen (ezt adja át a dávidi királynak)

14. 3. A jeruzsálemi királyhagyomány • A dávidi király az ősi jeruzsálemi jebuzeus királytradíció örököse is • alapítójának Melkizedeket tekintik (Ps 110,4)  a király áldás-közvetítő (papi funkció)

15. A KIRÁLY FELADATAI • 1. A jog és az igazságosság védnöke • 2. Békét teremt • 3. Uralmával megvédi / megszabadítja népét

16. 1. A király a jog és az igazságosság védnöke • Jogszolgáltató tevékenységükről tanúskodnak • történeti szövegek (2Sám 8,15; 12,14; 1Kir 3,9; 7,7; 2Kir 15,5) • zsoltárok (45,5-8; 72,1-4.12-14; 101,1k) • prófétai szövegek • Izajás: a jövendő (ideális) király jogszolgáltatása (9,5k; 11,3-5; 16,4k; 32,1k) • Jeremiás: a jelen királyok jogszolgáltatásának kritikája (22,2.13.15)

17. Ps 72: a szegények és elnyomottak védelme 2: Ítélje népedet igazságban, és szegényeidet a törvény szerint 4: Szerezzen igazságot a nép szegényeinek, siessen segítségére a szegény fiainak, de zúzza szét az elnyomót • Szóhasználata világítja meg az elvárásokat

18. a) A védelemre szorulók köre • A nép és a szegények • Az egész nép gondját kell viselje, de különleges gondot fordítson a szegényekre • ‘ani: nincstelen, beteg, rab, elnyomott • ‘ebjon: szűkölködő, kizsákmányolt, nincstelen • dal: csekély, kicsi, nyomorult (anyagi és szociális) • Ellentétük az elnyomó (4. vers) • A zsoltár reméli, hogy a király a szegények és nem az elnyomók oldalára áll.

19. b) A király tevékenysége • Ítélkezik, igazságot szerez, segít (jogilag) • A jogszolgáltatásban kell a szegényeket védelmeznie • 4: fellép az elnyomók ellen (a jogszolgáltatást meghaladóan a társadalmi konfliktusokban a szegények mellé áll)

20. c) A király bírói tevékenysége • Igazság (cedek) és törvény (mispat) szerint kell ítélkeznie • cedek: a közösséget fenntartó, összetartó viselkedés • mispat: a közösséget védelmező jogrend • A jogrendből kell az egyén jogát levezetnie • nem egy rétegből ítéli a társadalmat

21. d) Feladata Istentől ered • A törvény és az igazság Istené, a király ezt képviseli • a királyt Isten ellenőrzi és számon kéri • uralmának legitimitása a törvény és igazság szerinti gondoskodása

22. e) 72,12-14: továbbvitt szempontok 12 Mert megmenti a szegényt és a szűkölködőt, akinek nincs segítője 13 Irgalommal tekint a nincstelenre és a szegényre, és a szegények életét megmenti 14 Az elnyomástól és az erőszaktól megváltja lelkiket, vérük drága a szemében Bevezetése: a királynak világ feletti uralmat kér; 12-14 = indoklás, miért kéri

23. 72,12-14 folyt. • Megváltozik a szókincs, már nem a jogszolgáltatás, hanem a király személyes cselekvésmódja kerül előtérbe • a királyt a szegények iránt együttérző, könyörületes magatartás vezesse • a társadalmilag jelentéktelen is legyen értékes előtte • A szegények helyzetének leírása: nincs segítőjük, erőszakot szenvednek (14: a szegények vére: gyilkosság) – 12-14: fokozás

24. 2. A király a béke szerzője • Béke = salom (jólét, siker, üdvös állapot) • a közösség üdvös állapota • több mint a háború ellentéte A király tehát a közösség jólétéről gondoskodik.

25. 3. A király szabadító hatalma • A népek fenyegetik Izraelt: Jahve felruházza erővel az uralkodót, segíti a harcban • a bírák tradícióját követve szerepe a szabadítás, nem a hódítás (keleti királyok) • a háborút Jahve (és nem emberi erők) viszi győzelemre  a háború Jahve ügye

26. KIRÁLYESZMÉBŐL MESSIÁSI ESZME • Átalakulásában három tényező • 1. A Nátán-orákulum • 2. A Dávid-házról szerzett üdvtörténeti tapasztalat • 3. A király-teológia és a Dávid-tipológia újraértelmezése a fogság után

27. 1. A Nátán-orákulum (2Sám 7) • A messianizmus nem a királyság intézményéhez, hanem Dávidhoz kapcsolódik. • Lényege: Jahve – üdvözítő akarata keretében – az egész történelmen át fenn akarja tartani Dávid dinasztiáját és Jeruzsálemet.

28. 2Sám 7 Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié. És meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig, attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr. Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. (Az házat épít nevemnek, és meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.) Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik. De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam. Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökké szilárd marad.

29. Az orákulum szerepe • Ez az ígéret útmutató a jövőre nézve • előbb a dinasztia fennállásának 400 évére • majd a messiási reményekre • Isten nagid-dá (fejedelemmé) választotta Dávidot, ezzel leszármazottai is isteni legitimációt kaptak • mindannyiukat maga Isten helyezi a trónra • Dávid háza: Isten kegyelméből való dinasztia • A deuteronomisztikus történelemértelmezés számára ez hivatkozási alap • a Júda iránt tanúsított türelemre (Izraellel szemben) • a dinasztia fennmaradására – akkor is, amikor ennek nincsen történelmi esélye (a távoli jövőbe vetítve) • A Nátán jövendölés számtalan bibliai szöveg hátterében ott áll (zsoltárok, prófétai szövegek)

30. 2. Üdvtörténeti tapasztalat a királyságról • 587: a dinasztia uralma megszűnt, és a későbbiekben nem volt remény a helyreállításáre • A hit válsága: Isten végleg elvetette népét? • Nem, Isten üdvösséges jövőt készít • a régi üdvtörténeti tapasztalatok új (eszkatologikus) távlatba kerülnek • Ez Jahve adománya (nem emberi erőfeszítés gyümölcse) • Isten nem vonta vissza Dávidnak tett ígéretét • az üdvös jövőben azonban a dávidi uralomhoz már nem fognak tapadni a múlt bűnei • A messiási királyság = Jahve egyetemes, végidőbeli uralma a Messiás személyében • a királlyal szembeni elvárások kiteljesedését hozza

31. 3. Reinterpretáció / relecture • A prófétai hagyomány kijelentéseit a fogság alatt/után nemcsak összegyűjtötték, de szerkesztői tevékenységgel újraértelmezték is. • Ebben döntő szerepe van a fogság élményének • a katasztrófa igazolta a prófétai ítélethirdetést • A reinterpretáció alapja • az ősi királyeszme • a Dávid-tipológia

32. A királyeszme nem a dávidi dinasztia történelmi uralmára alapozza a Messiás uralmát, hanem közvetlenül Jahvétól származtatja legitimációját • Dávid-tipológia: a Messiás helyzete Dávidénak felel meg (éppúgy új kezdet lesz, amint Dávid az volt) • A hagyomány ősibb és ismert elemeit veszi alapul • Ezt kiegészíti egyéb hagyományokkal (pl. paradicsomi kép, apokaliptikus dráma, stb.) Tehát nem nosztalgikus és nem restaurációs jellegű: új kezdet, új (végidőbeli) jövő, amely messzemenően felülmúlja a múltat. Mindez írástudó-teológus munka: a prófétai hagyomány iránt elkötelezett, de nem prófétai munka.

33. Az izajási triptichon Iz 7,10-17; 9,1-6; 11,1-9

34. Messiási szövegek Iz 1-12-ben • Az 1-12 redakciós terve: ítélet – üdvösség séma • 1,2-26 ítélet – 2,2-4 üdvösség • 6,1-8,18 ítélet – 9,1-6 üdvösség • 9,7-20; 10,5-15 ítélet – 11,1-9 üdvösség • A rész történelmi magja Izajás igehirdetése a szír-efraimita háború idején • Ebből kristályosodik ki a messiási triptichon: • 7: a király születésének ígérete • 9: a király születése • 11: a király uralma

35. Iz 7,10-17: Az Immanuel jövendölés

36. 1-6: bevezető rész • Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. • Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. • De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. • És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, • és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: • Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.

37. 7-12 • 7 Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, • 8 hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Recin meg Damaszkusz feje. Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. • 9 Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. De ha nem hisztek, nem maradtok meg. • 10 Az Úr újra szólt Acházhoz mondván: • 11 „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” • 12 De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

38. 13-17 • 13 Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? • 14 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan (állapotos), fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. • 15 Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. • 16 Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. • 17 Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [Asszíria királyát].”

39. Történeti háttere • A szír-efraimita háború (734-733) • Júda nem akart csatlakozni Damaszkusz és Izrael asszírellenes koalíciójához • Pekach és Recin ezért megtámadták • A fiatal (20 éves) Acház III. Tiglatpilezerhez fordul segítségért, ezt Izajás ellenzi

40. Irodalomkritika - szerkesztéskritika • Irodalomkritika: egységes-e a szöveg két része? • A kétely oka: a 7,10 új bevezető formula • De: a két szöveg egymás nélkül nem érthető: egységes • Szerkesztéskritika: a szöveg mai formájának keletkezéstörténete • Mi az alapszöveg? Legalább az 5-7 és 13-14.16a; de ennél valószínűleg terjedelmesebb • A 15. vers valószínűleg a 7,22-re utaló redakciós kiegészítés • a 17. vers a 16 magyarázó folytatása, ebből az ‘Asszíria királyát’ későbbi tovább magyarázó glossza.

41. A 7,14 irodalmi formája • Orákulum (gyermek születését hirdeti meg). Négy eleme: • a foganás és a születés meghirdetése (‘íme’ formulával bevezetve • utasítás a névadásra • a név megindoklása • a gyermek jelentősége • Bibliai párhuzamok: • Gen 16,11-12 „Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le.” • Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” (Bír 13,3-5)

42. Szómagyarázat • ha‘alma: a fiatal nő, lány, fiatalasszony • lehet érintetlen is, ebben a jelentésben fordítja a LXX: parthenosz (szűz) • „a” lány: meghatározott személyről van szó • hara: mn. ‘állapotos’, lehet jelen vagy jövő idejű is, itt jelenbeli értelemre utal • wejóledet: és szülő (mn-i igenév): a közeljövőben bekövetkező cselekvésre utal • wekarat: és nevezni fogod, de ezt Sg. 3-ban értelmezik: ti. a nő így fogja hívni.

43. A szituáció értelmezése • Izajás jelet kínál: a király felesége már állapotos, hamarosan szülni fog • Van-e így eszkatologikus távlata a jövendölésnek? • A trónörökös születése megerősíti Isten Dávid házának adott ígéretét = velünk az Isten • Az ünnepélyes hangnem és a szimbolikus név a jövő távlatába is mutat • a jelenbeli fenyegetettséggel szemben Isten a gyermekkel kijelenti jelenlétének és segítségének állandóságát • A jel ítéletet vagy üdvösséget hirdet meg? • a hitetlen Acház számára fenyegetést jelent: nem meri vállalni a hit kockázatát, inkább „eladja” országát Asszíriának • Dávid házának azonban üdvösség: Isten hűsége választottaihoz, olyan világ, amelyben nem a politikai logika, hanem Isten uralma érvényesül

44. Iz 9,1-6A Messiás a béke királya

45. 8,23b Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát. • 9,1 A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. • 2 Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. • 3 Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. • 4 Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. • 5 Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. • 6 Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

46. Irodalmi formája • Irodalomkritikai problémája: a 8,23b a szöveghez tartozik-e • a kutatók kisebbsége szerint a prófécia történeti bevezetése • a többség szerint önálló mondás, amit egy redaktor helyezett a 9,1-6 elé. • Irodalmi formája: háladal (Jahve szabadító tettéért)

47. Felépítése • szabadulás a szükség helyzetéből (fény – világosság) (1) • nagy öröm, olyan mint (2) • jó aratás az ínséges évek után • váratlan zsákmány • „mert”-tel bevezetett, fokozódó indoklás • megszűnik az elnyomás (3) • megszűnik a háború (4) • megszületik a király, és ezzel eljön a béke ideje (5-6) Az igeidők szintje különbözik: a 4. és a 6. vers jövőidejű, másutt perfektikus – de ez vsz. prófétai perfectum Vannak azonban, akik Hiszkijára vagy Jozijára vonatkoztatják, tehát történeti keretben értelmezik.

48. Izajási eredetű-e? • Ellenérvek: • Izajás alapvetően ítéletes próféta • messiási-eszkatológikus szemlélete a 8. században elképzelhetetlen, ez fogság utáni eredetű • Iz 11 és Mik 5-tel együtt a prófétai anyag újraértelmezésével alkották meg • Jozijára illik (Vermeylen, Barth) • Az ellenérvek nem elég erősek az izajási eredet kétségbe vonásához.

49. Messiási értelmű-e? • Kortörténeti értelmezés • Alt: Izajás 733 és 722 között az elfoglalt északi területek felszabadulását jövendöli meg • Barth: a 9,5 Jozija születésére, a 9,6 Jozija uralmára tekint vissza • Messianisztikus értelmezés • Izajási eredetű, üdvösséget hirdet • Fogság alatti vagy utáni eredetű, Izrael eszkatológikus reményeit tükrözi • Izajási eredetű, de eredetileg nem messianisztikus, hanem a fogság után került eszkatológikus távlatba Izajási eredetű, messiási értelmű, de a redakció során továbbértelmezett.

50. Elemzés • A 7,14-gyel a születés hangsúlyozása köti össze: a megjövendölt Immanuel született meg • Fokozódik a valóság emberi tapasztalata és a messiási uralom közötti feszültség: a jövő a fájdalmas jelen ellentéte • ezt egy „erőtlen jel”, egy gyermek születése teremti meg • e háladalból az eszkatológikus dráma, háború hiányzik. • Hátterében Izrael tapasztalata • az asszír elnyomás kegyetlensége • a dávidi királyok méltatlansága a királyeszményhez Isten hűséges az ígéretéhez, meghaladja az ember tehetetlenségét