260 likes | 418 Views
Morfématörténet. Tövek Ősmagyar és ómagyar kor. Alapnyelvi örökség: A szótő rövid magánhangzóra végződik ( tővéghangzó ) A szótő nem változott, minden szó egyalakú volt. Változás az ősmagyarkor elején. A tővéghangzók elkezdenek záródni, a 13. sz. elejére végleg eltűnnek
E N D
Morfématörténet Tövek Ősmagyar és ómagyar kor
Alapnyelvi örökség: • A szótő rövid magánhangzóra végződik (tővéghangzó) • A szótő nem változott, minden szó egyalakú volt Változás az ősmagyarkor elején • A tővéghangzók elkezdenek záródni, a 13. sz. elejére végleg eltűnnek • Ha mégis megmaradt a tővéghangzó, akkor már volt szó végén és más a toldalék előtt TÖBBALAKÚ TÖVEK alakulnak ki
Többalakú tövek: Eredetileg: A tővéghangzó alsó vagy középső nyelvállású volt. A tőtől függően veláris vagy palatális. A szóban első szótagi hangsúly→ felgyorsult beszédtempó → felső nyelvállású lett a tővéghangzó, sokszor labializálttá vált. Pl. hala > halu, keze > kezü loβa>loβu
Ha tővéghangzó után toldalék áll: Primér toldalék = kezdettől fogva jelen vannak nyelvünkben = egyetlen hangból, főleg msh.-ból állnak (pl. -s melléknévképző, -k többesjel) szótő tővéghangzó primér toldalék
Változás: Mássalhangzós toldalék előtt: szótő tővéghangzó primér toldalék Testes (szekundér) toldalék A primér toldalék magához vonja a tővéghangzót, s vele együtt alkot toldalékot. Magánhangzós toldalék esetén: primér toldalék (félhangzó) szótő tővéghangzó Diftongust alkotnak (pl. halai ‘hala vkinek’)
A 13. századig: • A tővéghangzók eltűnnek a nyelvből • - Az i utótagú diftongus monoftongizálódott hosszú mgh. lett belőle Egyes szavaknak három tőalakjuk lett. Tőszó Hal Kéz Csonka tő Msh.-s toldalék: Hala Kezem Tővéghanzó megőrződik Teljes tő Mgh.-s toldalék: Halá Kezé A tővégh. beleolvadt a toldalékba: lappangó teljes tő.
4. tőalak: a tővéghangzó egy mássalhangzóból álló toldalékhoz odavonódik: Hala + n >halo – n >hal- on Csonka tő : teljes tő váltakozás: bizonyos esetekben a szónak a csonka töve mutatkozik meg, máskor a tővégi vokálist megőrző teljes töve, máskor pedig valamely átmeneti tőalak. Pl. hal, kéz.
Mássalhangzóra végződő tövek: Pótlónyúlás: Ahol a tővéghangzó eltűnt → megnyúlt a tőbelseji magánhangzó. Pl: kezü → kéz (kézben, kézből) DE!!!! Ahol a tővéghangzó megmaradt → ott a tőbelseji mgh. is rövid maradt. Pl. kezem, kezek.
Kétnyíltszótagos tendencia = három vagy több szótagú szavaknál a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesett. Pl: Álomot > álmot Koromos > kormos Forogott > forgott Ezek a szavak tővéghangzó nélküli csonka tövükben tartalmazzák a tőbelseji mgh.-t: Álom, korom, forog.
-re vagy -re végződő tövek: Félhangzóvá vokalizálódik Új tőtani típust hoz létre: diftongusra végződő tövek csoportját A szóvégi és A diftongusok monoftongizlálódnak Ezzel létrejön a magánhangzóra végződő tövek csoportja: Pl. ló, kő, idő, nő stb.
Módosult hangalakú csonka tövek: az eredetileg -re vagy -e végződő szavak tovább rövidültek, míg elérték a ma ismert alakjukat. Van eredetileg -re vagy -e végződő töveknek egy csoportja, amely máig egyalakú: ezek hosszú magánhangzóra végződnek. Pl. háború. Van az egyalakú, mgh.-ra végződő szavaknak egy csoportja, amelyiknél a szóvégi vokális megrövidül. De – ha toldalékot kap: megőrzi hosszú mgh.-s alakját. Pl. kapu - kapút Hangzórövidítő tövek
A és spiráns hangzóközi helyzetben kiesett Hiátus keletkezik 1., v: lovak 2., > j: mezeje 3., Két egymás mellé került mgh, azonos hang hosszú mgh: pl. idén, bírák Így alakultak ki a v-s tövek és a mező-mezeje típusú tövek. Az -re végződő tövek újabb kategóriát hoztak létre: borjú-borjas típust.
Új szavak beilleszkedése: Mássalhangzóra végződő tövekhez kerül. Mássalhangzóra végződő jövevényszó Jellemző - a csonka tő: teljes tő váltakozás. - Analógia hatására ejtéskönnyítő funkciójú tővéghangzót kapnak egyes toldalékok előtt.
A nem -re és -re, hanem egyéb msh-ra végződő jövevényszók egy része: Változatlantőbelsejű: pl. kender, ács (török) Hangzónyújtó: pl. szél – szeles (török) szekér – szekerek (iráni) Egyes jövevényszók: eredeti alakjukban mássalhanagzó-torlódásra végződnek. Ejtéskönnyítő mgh.-t kapnak: kopr - kapor
Magánhangzóra végződő idegen szavak: Ha az adott korban van még tővéghangzó, akkor besorolható az adott típusba. A 14. századtól -a/-e végűek hangzórövidítők lesznek: paródia – paródiát. A többiek hosszú vagy rövid mgh.-ra végződő egyalakú tövek: pl. csokoládé. Hanghelyettesítés Pl. a magyarban szó végi helyzetben nincs o, ezért ó-val helyettesítjük. Ha az idegen szó tővégi mgh.-ja a magyar hangrendszerben nincs meg
ÓMAGYAR KORI VÁLTOZÁSOK Három hosszú magánhangzó: É > e - Í > i Már az ősmagyar korban megrövidült a szó végén. (Hangzórövidítő tövek) Á > a A korai ómagyar korban rövidültek meg. Ada – adának (Időtartam-váltakoztatás.)
Mássalhangzóra végződő tövek: • Változatlan tőbelsejűek (pl. hal) Változó tőbelsejűek Hangzótoldók Korom - kormos Hangzónyújtók Víz - vizet A korom – kormos típusú töveken a kétnyíltszótagos tendencia érvényesült. Egy szó csak tővéghangzóval együtt lehetett ilyen hosszú – csonka tőben megmaradt az elvesztett tőbelseji mgh.: hangzóvesztő tövek.
Kiesett tőbelseji mgh. Tővéghangzó eltűnése Msh.-torlódás Eljtéskönnyítő mgh. betoldása Hangzótoldó tövek
Ómagyar kor végi sajátos tőtípus Eredetileg csonka tövükben msh.-ra, vagy -re vagy h-ra végződtek Egyre több főleg egy szótagú szavakban eltűnt az és a h. DE! szó végén megmaradt a h. Így jöttek létre a h-s tövek
Magánhangzóra végződő tövek: Ha a szóalakot lezáró msh. vagy Előbb-utóbb magánhangzós végű lett. Pl. Lo lou ló Toldalék nélküli alakjukban magánhangzóra végződnek: Pl. kapu, háború, ló, mező, borjú stb.
A hiátustöltés módjai: 1. Korai ómagyar kor elejére kialakultak a v-s tövek 2. Több szótagú szavaknál kétnyíltszótagos tendencia 3. A több szótagú v-s tövek nagy részének szóvégi mgh.-ja megrövidült v - - kiesik hiátus j (névszóknál)
Összeolvadás és analógia: A hiátus megszűnhet összeolvadással is: Kiesik szóközépi helyzetben a és a ha a két szomszédossá vált mgh. azonos volt, összeolvadt. Analógia: a nyelv alapvető gazdaságosságra és egyszerűségre törekszik. Az analógia ezt a célt szolgálja. Igyekszik valamilyen szempontból hasonló nyelvi elemeket egyformára alakítani. Az analógia célja az egyalakúság.
Névszótövek az ómagyar kor végén: többalakú egyalakú Mgh.-ra végződő a., v-s tövek b., mező-mezeje c., idő - idén Rövid mgh.-ra végződő Hangzórövidítő: alma - almát Hosszú mgh.-ra végződő • Msh.-ra végződő • Változó tőbelsejű • Változatlan tőbelsejű • h-s tövek
Igetövek az ómagyar korban: Többalakú tövek • Mgh.-ra végződők • -v-s tövek • j-vel váltakoztató v-s tő: fú-fúj Típusba nem sorolhatók Pl. megy, van • Msh.-ra végződő • Változatlan tőbelseji • Változó tőbelseji