A lbert O tto Hirschman ( 19 15-2012)

1. Albert Otto Hirschman (1915-2012) Greskovits Béla, CEU MTA KTB ülés 2013, Január 31

2. “a kis gondolatok tiszteletére tanitott, s hogy azok miként érlelődhetnek naggyá” (1970).

3. Az előadásban tárgyalt témák • Néhány gondolata közgazdaságtan fő áramlata és Hirschman közötti viszonyról • Élet és mű kölcsönhatása • Hirschman hitt a görög kultúra tanitásában, miszeringt a kiteljesedett élet nem lehet más mint magán és közélet egysége: • Emigráns menekült és fegyverrel harcoló humanista; praktizáló fejlesztési tanácsadó a Harmadik Világban, és morálisan elkötelezett tudós. • A gazdasági és politikai fejlődés összefüggései (politikai gazdaságtan); a magán- és közéleti döntések és szerepek (a racionális, és néha irracionális, választások elmélete); és a nagy gondolatok eredete és hatása (eszmetörténet). • Kivonulás, tiltakozás, hűség és alkalmazása a társadalomtudományokban. • Források: Életút interjú a „Crossing Boundaries” kötetben, illetve az előadásban megjelölt művek.

4. A közgazdaságtan fő áramlatának sok eminens képviselőjével összevetve Hirschman élete és műve szokatlan • Iskolázottsága: rövid, többször megszakitott, európai (nem elit) egyetemeken – ott tanult, ahol épp hagyták; • USA-beli elit egyetemi oktatóikarrierje (Yale, Columbia, Harvard, Princeton) csak későn (41 évesen vagy még később) indult; • notórius tudományági „határsértő” (trespassing); • „ha választanom kell két úgymond halálos bűn között, inkább legyek eklektikus mint redukcionista” • lényegében besorolhatatlan a létező irányzatokba; • bár életműve nagyon nagy hatású (kb. 46000 hivatkozás a Google Scholar szerint), más társadalomtudósok éppúgy vagy még inkább idézik, mint a közgazdák. • Festschrift: pl. Thomas Schelling, Pierre Bourdieu, Michel Crozier, Guillermo O’Donnell, Charles Maier, Peter Evans, Charles Sabel, Paul Streeten, Amartya Sen, Stein Rokkan. • Talán a fentiek miatt nem kapott Nobel dijat?

5. 1. A fejlődés politikai gazdaságtana - trilógia és cikkek • „The Strategy of Economic Development” (1958):a fejlődés gazdaságifolyamatai • előre- és visszanyúló ösztönző hatások; kiegyensúlyozatlan növekedés; fejlődési gócpontok, szektorális elemzés. • „Journeys toward Progress (1963)”: a fejlődés politikaistratégiái • a változás paradoxona; az ún. „előfeltételek” szükségtelensége; a reformokkal való „házalás” és a forradalom elkerülésének modelljei. • „Development Projects Observed” (1967): a fejlődés mikro-elemei és folyamatai • a projekt nehézségének/költségének lekicsinylése akár teremtő energiákat is felszabadithat.

6. Egy politikai sokk és a fejlesztési projektek egyik meglepő tapasztalata • A sokk • az 1970-es évekre Latin Amerika számos országában diktatúrák léptek a populista demokráciák helyébe. • A tapasztalat • a nigériai közúti szállitás támasztotta versenyhelyzettől sokan a vasúti szolgáltatás javulását várták – feltéve, hogy egyes fogyasztók áttérnek a közúti szállitásra, akik pedig maradnak, tiltakozással érik el a vasut szinvonalának javulását. De a tiltakozás „működésképtelennek bizonyult, mivel a vasúti szállitást először épp a legfelháborodottabb és igy a potenciálisan leghangosabb fogyasztók cserélték föl az országúti szállitással” (Tiltakozás, Kivonulás, Hűség 52).

7. Két új kutatási irány • 2. Eszmetörténet • A demokrácia feladása lenne a gyors de megkésett fejlődés politikai ára? A növekedés pozitiv politikai hatásait illető várakozásaiban csalódott Hirschman belső emigrációba vonul, és eszmetörténeti kutatásokba kezd. Az érdekek és a szenvedélyek. Politikai érvek a kapitalizmus mellett annak győzelme előtt (1977, 1998), Versengő nézetek a piaci társadalomról (1992, 2000), The Rhetoric of Reaction: Perversity, Futility, Jeopardy (1991). • 3. A racionális (és néha irracionális) választások • Az új kutatási területnek mélyebb életrajzi gyökere is van – Hirschman saját magyarázata szerint az 1933-as emigrációjából fakadó és egy életen át nem szűnő lelkifurdalás hozzájárult a KTH iránti érdeklődéséhez.

8. A legradikálisabb „tiltakozás”, a fegyveres harc, ill. mások „kivonulásának” menekülésének segitése • Önkéntes a spanyol polgárháborúban, a francia hadseregben, és az amerikai hadseregben, az ellenállást segiti Mussolini Olaszországában • A nácizmus üldözötteinek kicsempészése Európából, pl. Hannah Arendt, Marc Chagall, Marcel Duchamp – 1940-ben. • Latin amerikai társadalomtudósok és intézeteik segitése a diktatúrák idején akár személyes kockázat vállalása árán is.

9. Kivonulás, tiltakozás, hűség • A kivonulás és tiltakozás Hirschman “a társadalmak egészségéről irt drámájának főszereplői” (C. Gilligan fogalmazása a Democracy, Development, and the Art of Trespassing c. Festschrift-ben); • olyan – a versenyt kiegészitő illetve néha annak helyébe lépő -korrekciós mechanizmusokat jelentenek, amelyek lehetővé teszik, hogy gazdasági vagy politikai (esetleg társadalmi) szervezetek kijavithassák a még “jóvátehető botlásaik” következményeit, pl. áruik illetve szolgáltatásaik romló minőségét. • Bár a kivonulás főleg gazdasági, a tiltakozás pedig politikai korrekciós mechanizmus, mindekettő megjelenik mindkét területen – ezért politikai gazdaságtani a mű.

10. Hatásaik külön-külön és együtt • A kivonulás és tiltakozás túlzásba vihető • elkerülésére: éber és tétlen fogyasztók (a gazdaságban) és állampolgárok (a politikában) • erősithetik, de alá is áshatják egymás hatását • a tiltakozást hitelesebbé teszi, ha van kivonulási lehetőség; ugyanakkor, ha a leghangosabbak kivonulnak, csökken a tiltakozás ereje; • eltérő előnyök és hátrányok • költségek és információtartalom • mi vezethet a kivonulás és tiltakozás optimális együttműködéséhez?

11. “A hűség ... féken tartja a kivonulást, s működésbe hozza a tiltakozás mechanizmusát” (KTH 85). hűség tiltakozás kivonulás kivonulással való fenyegetőzés bojkott

12. Egyes további alkalmazási területek • Szakszervezetek • Közszolgáltatások • Migráció és politikai fellépés • Házasság és válás