Tipográfia

1. Tipográfia

2. Talpas betűtípusok Pl.: Times New Roman

3. Talp nélküli betűtípusok Pl.: Arial

4. Írott betűtípusok Pl.: Monotype Corsiva

5. Betűváltozatok • Normál • Félkövér (bold) • Dőlt (italic, kurzív) • Ki • NAGYBETŰS

6. Betűkeverés • „Kis különbség nem különbség”Kiemelést jelentősen eltérő betűtípusokkal végezzük • Kivétel: • Dőlt + kézírást utánzó

7. Betűk mérete • 1 pont( pt) = 0,3528 mm • 12 pt = 1 pica

8. Kiemelés • Dőlt betűvel – szövegben • Félkövér – címekben (az általa okozott sötétebb foltok megbontják a szöveg egységét • Kiskapitális – szövegben, főleg tulajdonnevek kiemelésére • CSUPA NAGYBETŰS – szövegben ne! Csak cím kiemelésére! • Ne használjuk: • Ritkítást - nem esztétikus • Aláhúzást – ezt manapság linkekre szokták használni

9. Behúzás • Első sor – bekezdések elkülönítésére. Áttekinthetőbb lesz a szöveg • Függő behúzás – (első sor a helyén marad a többi sor beljebb kezdődik

10. Bekezdések igazítása 1.

11. Bekezdések igazítása 2.

12. Hasábok • Túl kicsi betűméret rontja az olvashatóságot. Ennek elkerülésére hasábokra tördelhetjük a szöveget.

13. Sortördelés • Fattyú sorok – ha egy sor egyedül kerül a következő oldalra. Legalább 2 sor legyen az új oldalon.

14. Sorköz • A jól olvashatóság érdekében 10-20%-kal érdemes növelni a sorközöket. • Csupa nagybetűs szövegnél növelni kell a sorközt!

15. Írásjelek • „idézőjel” • ‘aposztróf jel’ • Kötőjel • Kis kötőjel: • Nagy kötőjel

16. Olvashatóság 1. • Kis és nagybetűs szövegek • Kisbetűs szövegek le és felnyúló betűi miatt más alakot formálnak. Így a szavakat már alakjukról is megismerhetjük, ha sokat olvasunk

17. Olvashatóság 2. • Talpas és talpatlan betűk: • A talpas betűk talpai vezetik a szemet, így könnyebb olvasni. • Manapság egyre több talp nélküli betűtípust használnak, ezért már ezt is megszokta a szemünk.

18. Olvashatóság 3. 3. Betűméret Kb.: 10-12 pontos betű jól olvasható 4. Sortávolság 1-1,5-ös a megfelelő. A túl nagy sorköz megbontja a szöveg egységét

19. Olvashatóság 4.

20. Érdekesség Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát, melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam cska a szót eszgébéen. A cmabritgei emegyeten kéüszit eikgy tnuamálny áitllsáa sznreit a szvkaaon Bleül nicsn jlneestögfée akann, mkénit rdeeözndenk el a btüek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó betű a hlyéen lygeen. Ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlö, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jlneeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals.

21. Forrás: Mohai István:Tipográfiai alapismeretek Pannon Egyetem 2006