A számítógépes kartográfia output eszközei

1. A számítógépes kartográfia output eszközei

2. Az output eszközök jelentősége • A számítógépes kartográfiában nagyon fontos tényező a kimeneti (output) eszköz, melynek segítségével munkánk eredménye megtekinthető, illetve megfelelő hordozóra (papír, film) “másolható”. • Ilyenek például • a képernyő, • a nyomtató, illetve • az egyéb speciális eszközök.

3. A számítógépes képernyő A számítástechnika, a számítógépes térképészet alapvető megjelenítési eszköze a monitor, a számítógép képernyője. Ezen megjelenítési eszközök fejlődése hasonló a nyomtatókéhoz. Az első monitorok csak karakterek megjelenítésére voltak képesek. Az első grafikus terminálok a hatvanas évek elején jelentek meg, de magas áruk miatt akkoriban csak korlátozott mértékben terjedtek el. A grafikus monitorok igazi elterjedését a személyi számítógépek nyolcvanas évek elején történt ugrásszerű térhódítása segítette elő: bárki - viszonylag olcsón - vásárolhatott olyan számítógépet, amely tetszőleges grafika (pl. térkép) megjelenítésére is képes volt, eleinte természetesen csak viszonylag gyenge minőségben. A grafikus monitorok jellegzetessége, hogy a kép nem karakterekből épül fel, hanem elemi képpontok sokaságából. Ezek a képpontok egyenként vezérelhetők, címezhetők, attribútumuk (színük, szürkeségi fokozatuk) egymástól függetlenül változtatható. Azaz a monitoron látható kép is egy raszteres elven felépülő képnek tekinthető.

4. A grafikus kártya szerepe A monitor tulajdonképpen csak egy passzív megjelenítő eszköz, a vezérlő szerep a grafikus kártyáé. Napjaink grafikus kártyái – főleg a számítógépes játékok igényeinek megfelelően – elsősorban a 3D-s megjelenítésre helyezik a hangsúlyt. Napjaink grafikus kártyái önálló processzorral, saját memóriával rendelkeznek.

5. A számítógépes képernyő felbontásai • Monokróm grafika esetén a képernyőt vezérlő egységnek (a grafikus kártyának) képpontonként 1 bit memóriával kell rendelkeznie. • Kezdeti színes grafikus szabványok: • CGA (Color Graphic Adapter): 320*200 pixel / 4 szín • EGA (Enhanced Graphics Adapter: 640*350 pixel / 16 szín • VGA (Video Graphics Array): 640*480 pixel / 256 szín • Napjainkban az alábbi felbontások terjedtek el platformoktól, illetve a grafikus kezelői felülettől függetlenül: 800 x 600, 1024 x 768, 1152 x 824, 1280 x 1024, 1600 x 1200. • Mára az ún. true color, vagy 24 bites (224 = 16 777 216 szín) megjelenítés a megszokott, elsősorban a memóriák és a grafikus kártyák árának rendkívül kedvező alakulása következtében.

6. Technológiai váltás A monitorok fejlődése a kilencvenes évek legvégén új fordulatot vett. A hordozható számítógépekben használt LCD (liquid-crystal display) kijelzők fejlődése elérte azt a szintet, hogy már az asztali gépekhez is alkalmazni kezdték őket, áruk azonban egyelőre még sokkal magasabb. Egy 14"-os asztali LCD monitor ára 1998 elején még meghaladta a jobb minőségű hagyományos 21"-os monitorokét, de 1998 végére áruk 1000 $ alá csökkent, 2002-ben az árkülönbség azonos képernyő méret esetén már csak 2-3-szoros. Az LCD monitorok nagy előnye a kis tömeg, a kisebb energiafogyasztás. Nem bocsátanak ki magukból semmilyen káros sugárzást, valamint képük nem vibrál, nem villódzik, így sokkal kevésbé károsak a szemre, mint a katódsugárcsöves monitorok. Térképészeti alkalmazásokra nem feltétlenül jobbak ezek a monitorok, mint a hagyományos CRT-k.

7. Monitorok

8. Nyomtatók • Mátrixnyomtató • Tintasugaras nyomtató • Lézernyomtató • Különleges típusú nyomtató • Plotter • Levilágító • Proof

9. Színes nyomtatási lehetőségek • Mátrixnyomtató (mára már nem jelentős a piaci súlya). • Tintasugaras nyomtató (az otthoni nyomtatásban egyeduralkodó, mára már a fotóminőség sem elérhetetlen). • Színes lézernyomtató (gyors, de igen drága lehetőség – mára a tintasugarasok térhódítása révén csökken a piaci szerepe). • Speciális színes nyomtatók (termotranszfer, festékszublimációs, viaszos, stb. – nagyon drágák, igaz a minőségük is kimagasló). • Nagy méretben: raszterplotter (nagy formátumú tintasugaras nyomtató).

10. Mátrixnyomtató Mára a piaci jelentősége szinte nem is mérhető, a színes nyomtatásnál nem volt soha fontos a gyenge minőség miatt. A kilencvenes évek elején az első színes hazai digitális térképeket ilyen eszközökön tudtuk kinyomtatni.

11. Tintasugaras nyomtató Egyeduralkodó lett az otthoni használatú nyomtatók között: olcsó, de már fotóminőségre is képes.

12. Lézernyomtató Napjainkban szövegnyomtatásban a legfontosabb a szerepe. Mára korabeli előnyét elvesztette a színes tintasugaras nyomtatókhoz képest, így a színes lézerek ára is csökken.

13. Különleges típusú nyomtató Piaci súlya mára jelentéktelenné vált a tintasugaras nyomtatók széles körű elterjedése következtében. • viaszos, • festékszublimációs, • szilárd tintás (halmazállapot-váltós)

14. Plotter Korábban a rajzgépeket hívták így (tollas plotter). Mára a nagyformátumú színes tintasugaras nyomtatókat nevezik így.

15. A különféle nyomtatótípusok térképészeti alkalmazása 1 • Mátrixnyomtatókat már nem használunk napjainkban. • A színes tintasugaras nyomtatók olcsó (bár nagy térképek esetén viszonylag lassú) ellenőrzési lehetőséget kínálnak a térképkészítés bármelyik fázisában. • A fekete-fehér lézernyomtatók gyors, kiváló minőségű nyomatokat állítanak elő a gyakorlott térképészek számára gyakran fontosabbak, mint a színes nyomtatás (színrebontás ellenőrzése). • A különleges típusú nyomtatók túl drágák, nem érik meg a kis minőség különbséget.

16. A különféle nyomtatótípusok térképészeti alkalmazása 2 • A raszterplotterek nagy méretű térképek esetén rendkívül hatékonyan használhatók, a térképek előállítási költségéhez képest a próbanyomatok költsége minimális. • A levilágító napjainkra mindennapi eszközzé vált, de csak az ofszetnyomtatás esetén. Proof eljárások használata bonyolultabb feladatok esetén feltétlenül ajánlatos. • A kis példányszámú (1-500) sokszorosítás esetén bármelyik típusú nyomtató igénybe vehető a konkrét cél és az anyagi lehetőségeink függvényében.

17. Levilágító Működési elve szerint tulajdonképpen a nyomtató és a fényképezőgép keveréke • Felbontása: 2400-5000 dpi. • Postscript lapleíró nyelv. • Automatikus hívógéppel összekötve. A számítógépből közvetlenül nyomdakész film az asztali kiadványszerkesztés és az ofszetnyomtatás igényeinek megfelelően. Rendkívül drága, de nélkülözhetetlen eszköz.

18. A levilágító szerepe 1 Ez a nyolcvanas évek közepétől szélesebb körben hozzáférhető eszköz forradalmasította a kiadványszerkesztés egészét, hozzájárult a DTP-t, az asztali kiadványszerkesztés megteremtéséhez. Minden olyan kiadványt érintett ez a digitális forradalom, ahol a végtermék - általában ofszetnyomással sokszorosítva - papíron jelenik meg. A levilágítók megjelenése a térképkészítés folyamatát radikálisan átalakította. Az asztali kiadványszerkesztés mintájára megszületett az asztali térképkészítés. Ez az új lehetőség nem egyszerűen csak a technológiát alakította át, hanem a hagyományos ábrázolási lehetőségek, a grafikus szoftverek, illetve a Postscript lapleíró nyelv révén nagymértékben kibővültek: olyan effektusok állíthatók elő rendkívül egyszerűen, amelyeket korábban csak nehezen vagy nagyon drágán volt lehetséges alkalmazni.

19. A levilágító szerepe 2 A levilágítók rendkívül drága eszközök, a legolcsóbbak ára is több millió forint. A kilencvenes évek elején a széleskörű térképészeti felhasználás legfőbb gátja az volt, hogy a Magyarországon hozzáférhető berendezések mérete (filmszélesség) korlátozott volt. A leggyakoribb felbontások: 1200, 1270, 2400, 2540 dpi. Ennél nagyobb felbontású eszközök is léteznek, de térképek esetében általában ez már nem igazán szükséges. Precízebb, drágább eszközök az ún. doblevilágítók, ahol a filmet egy fix méretű dobra szívják rá. Tehát az ilyen eszközöknél mindenképpen van egy maximális méret (B1, A1), viszont működési elvéből adódóan nagyobb, akár 5000 dpi-s felbontás is elérhető.

20. Proof Nem eszközről, inkább egy speciális eljárásról van szó, melynek lényege, hogy a nyomdakész filmből egy speciális eljárással egy olyan próbanyomatot állítunk elő, mely a sokszorosított végtermékkel azonos minőségű. Proofokra ott van szükség, ahol az ofszetnyomással sokszorosításra kerülő színes végtermék színhelyességének, pontosságának ellenőrzése fontos és ennek elkészítési költsége beépíthető a késztermék árába (igényes színes prospektusok, atlaszok, lexikonok). S bár a próbanyomat-készítés nem olcsó, ez a viszonylag kis költség mindenképpen megéri, mert a sokszorosítási folyamat irreverzibilis: az itt elhasznált papír és festék árát mindenképpen ki kell fizetni, még akkor is, ha a végtermék - az utólag talált hibák miatt - használhatatlan, eladhatatlan.

21. Proof típusok • Hagyományos próbanyomat: már a számítógépes térképészet előtt is használták egy egyszerű nyomdagép alkalmazásával. • Színes próba, kromalin:a hetvenes-nyolcvanas években jelent meg; a speciális előérzékenyített hordozóra érintkező (kontakt) másolatok segítségével külön-külön rámásolják az egyes színkivonatokat, melyeket egyenként (színenként) elő is kell hívni. • Digitális proof: minden olyan eljárást ide sorolhatunk, amely nem igényli a nyomdakész filmek előzetes elkészítését, és egy printer készíti el a próbanyomatot. Természetesen az input oldalon valamilyen számítógépes program kell álljon, így ez az eljárás csak a digitális kartográfiában alkalmazható. • Digitális proof készítésére szokás akár a jobb színes lézernyomtatókat vagy különleges színes nyomtatókat használni, de léteznek speciálisan erre a célra készített output eszközök is (3M, Agfa, Kodak, Konica, Tektonix, DuPont).

22. Proof

23. Az output eszközök szerepe a számítógépes térképészetben Az új eszközök, lehetőségek megjelenése alapjaiban megváltoztatta a térképkészítést. A „mi lenne ha…” lehetőségek megjelenése, az azonnali színes nyomtatás alkalmazhatósága a térképkészítés tetszőleges fázisában olyan eszközöket ad a térképész kezébe, ami korábban elképzelhetetlen volt.