230 likes | 460 Views
BABITS MIHÁLY. 1883. Szekszárd – 1941. Budapest. Karinthy: Babits Bihály – „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” Klasszikus hagyományok, műveltség, újklasszicizmus Keresztény és európai értékek, humanizmus. A kezdetek. Magyar, francia, latin szakok
E N D
1883. Szekszárd – 1941. Budapest • Karinthy: Babits Bihály – „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” • Klasszikus hagyományok, műveltség, újklasszicizmus • Keresztény és európai értékek, humanizmus
A kezdetek • Magyar, francia, latin szakok • Négyesy-szeminárium (Kosztolányi, Juhász) • Fogarason tanár • „Kérem, azonnal küldje el összes verseit!” Osvát • Újpesten tanár • Nyugat, szervezés
Felesége: Tanner Ilona (Török Sophie – Szabó Lőrinc barátnője is volt) • (Babits maga Csinszkával is flörtölt – ?) • Esztergom – nyarak • Örökbe fogadott kislány
„Más érdekli, mint általában a költőket” • Kevés életrajzi elem • Stílusjátékok – impressz., szecesszió (Fekete ország, Mozgófénykép) • Filozófiai, ontológiai kérdésfelvetés (Esti kérdés) • Tárgyiasság – „a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam”
Távolságtartás, „elitizmus” „Gyűlöllek: távol légy, alacsony tömeg!”
Messze, messze… Új leoninusok Az örök folyosó Fekete ország A lírikus epilógja Esti kérdés „Ne mondj le semmiről, Minden lemondás Egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, Isten művét rongálja bármi rontás, Meghalni bűn, ne mondj le semmiről: Minden vágyad az Isten szava benned Mutatva, hogy merre rendelte menned.”
„mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás” • I. vh. alatt-után: feladja elkülönülését • Etikai látószög (vs. Kosztolányi: esztétikai) • „Az írástudók árulása” – mi az értelmiség felelőssége? • „…vétkesek közt cinkos, aki néma”
Egyszerűbb hang, „konkrétabb” • Erősödő klasszicizálás (a forma mint megtartó erő) – újklasszicizmus • A kultúra értékei, az európaiság hagyománya • Költői szerep keresése: közvetítő, próféta
Fortissimo Húsvét előtt Zsoltár gyermekhangra Zsoltár férfihangra … Ember, Te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett Játékodból a réten ocsudva, -- hogy fogsz A vadvirágok szemeibe nézni?
„Hozzám már hűtlen lettek a szavak” • Gégerák – a halállal való szembenézés • Erősödő személyesség • Elégikus, (ön)ironikus hang • Beszélgetőfüzetek
Balázsolás Ősz és tavasz között Jónás könyve Jónás imája Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak, Kérdezd a szőnyeget, mely dupla lábad Nehezét únja s rímét ismeri: Maradt-e rajta valami magadból, Vagy csak az utcán cipődre ragadt por Amit emlékül továbbadsz neki? (…) Életed gyenge szál amellyel szőnek A tájak s mult dob hurkot jövőnek: Amit hoztál, csak annyira tied Mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy Magad is, kit a holtak lépte vet.
Nemcsak költő… • Regények (Timár Virgil fia, A gólyakalifa), novellák • Dante-fordítás • Az európai irodalom története • Esszék, tanulmányok
Irodalomszervező • A Nyugat (1908—1941) főmunkatársa, szerkesztője, főszerkesztője – az ő halálával szűnik meg • Baumgarten-alapítvány (díjak kiosztása – konfliktusok)
„Apa-kép” • „Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly / árván maradtunk most a Művel itt. / Nagysága példa. És magasság. / És szédület. Szívet dobogtató. // Ki nézi most tollat fogó kezünket, / ha betegen, fáradtan is, de mégis... / ki lesz az élő Mérték most nekünk?” (Radnóti)
„Apa-kép” • „Magad emésztő, szikár alak! / Én megbántottalak. // Botot faragtál, ábrákkal tele, / beszélt a nyele, / aztán meguntad. Igy volt? / S eldobtad, ahogy az égbolt / az unt csillagot ejti le. / Én fölvettem és rádhuztam vele. // Igy volt? / Sajnálom, kár volt. // Világomon, mint üvegen át / hallgattam uj álmod madara dalát. / Azt hittem, annyi az ének, / amennyi a magány üvegének / vastag tábláin átszüremlik.” (József A.)
„Apa-kép” • Mit láttam benned? Magam végzetét. / Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. / Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. / Mit bennem te? Dacot és szitkokat. / Aztán mit én? Jövőm rémálmait. / S te? Egy torzonborz állat vágyait. / Én? Istent, akit meg kell váltani. / Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. (…) / S a legvégén te? Így rendeltetett. / S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled. (Szabó Lőrinc)