Tájkép és csendélet

1. Rembrandt van Rijn: Tájkép viharban 1638 Tájkép és csendélet

2. A bibliai táj • Az Édenkert – ahol a bűnbeesés előtt az első emberpár lakott • (Mózes első könyve, II. fej. 8-17): „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. • Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe. • A Paradicsom (latin paradisus) édenkert, mennyország • eredeti jelentésében a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A Bibliában az ember túlvilági jutalma lehet a visszatérés a paradicsomi állapotokhoz. • Az Édenkert és a Paradicsom szó jelentésének pontos viszonya vitatott. • A legtöbb kultúrában megtalálható egy olyan táj vagy kertleírás, mely végső soron az ember ideális létfeltételeit összegzi. Jan Bruegel: Paradicsom, 1620.

3. a megfigyelő távol tartja magát jobb vagy baloldali ideológiáktól, utópikus, kritikai vagy konzervatív attitűdöktől, mindenféle mozgalmi és politikai elkötelezettségtől– mert bízik abban, hogy ilyesmi lehetséges: bízik abban, hogy a gép objektívje és a lelkiismeretes megfigyelő objektivitása képes lesz eltalálni „a dolgot magát”. Középkor • Erősen stilizált táj, mint háttér • Szimbolikus jelentés • dekorativitás Giovanni di Paolo

4. Jan van Eyck: Rolin kancellár Madonnája, 1435. Perspektíva tökéletes kezelése, ami szerves részét képezi a kompozíciónak DE! mégis alárendelt szerep

5. A táj önálló esztétikai öröm forrásává Petrarcánál válik, akiről feljegyezték, hogy először mászott hegyre azért, hogy onnét körülnézve a látvány szépségében gyönyörködjön. A reneszánsz festészetben a tájkép a háttér funkciójából emelkedik ki, s válik lassan főtémává.

6. Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna

7. Velence, 16. század • Egyenrangúvá válik ember és természet Bellini: A szent allegóriája

8. Németalföldi festészet 16-17.sz. • A táj a természetet átalakító ember fölé emelkedik • Minden beleolvad a természet roppant nagyságába • Brueghel: Vadászok a hóban • Az alakok csupán jelek a téj kifejezésére • Rideg csend, tisztaság, formák élessége

9. 17. Századi holland mesterek • A köznapi táj a képek „főszereplőjévé” vált • Új, öntörvényű műfajjá lett a tájképfestészet • Az élet igenlése a maga anyagi mivoltában • Jólét, büszkeség Ruisdael

10. Hollandia, 17.sz. • A természet „megszelidítése” • A természet energiáinak kihasználása • Az ember harmonikus együttlétezése a természettel

11. Jellegzetes holland tájkép • Ruisdael

12. Táj és város • A természetfestés sajátos válfaja alakult ki a Németalföldön, a XVI-XVII. században. • A térképészet alaposságával örökítik meg a látványt. • Cél: a világról való tudás és információ minél pontosabb megjelenítése. • Fontos szerepet játszik a tájleírás: - a tengeri közlekedés - a kereskedelem - az államigazgatás - a hadművészet gyakorlatában • A holland táj – megművelt (agricultura). • A tájkép a városképpel összecsúszik. • Fontos téma a tengeri látkép, ami a hollandok életmódjából fakad.

13. Veduta • Városkép (szó szerinti jelentése olaszul: látkép). • A flamand festészetben a XVI. században terjedt el. A Németalföldön a XVII. században éli virágkorát, majd a XVIII. században Velence lesz központja. • Jellegzetessége: lehetőleg az egész város átfogó megjelenítése, gyakorta valamely magaslatról ábrázolva. Fontos követelménye a pontosság, de a lényeg kiemelése céljából lehet torzítani (például fontosabb épületeket kiemelni). • A cél nem annyira a gyönyörködtetés, mint inkább az illusztráció. Sokszor metszet technikával készül, így sokszorosítható. • Külön alfaja a capriccio, mely átalakítja, átszerkeszti az eredeti látványt. W. Marlow: Capriccio: St Paul's és egy velencei csatorna, kb. 1795 Johannes Vermeer: Delft látképe, 1660-1661 Canaletto: A Dózse Palota látványa Velencében, 1755.

14. Idill 1. • A tájábrázolás legfontosabb kérdése :az ember és a természet viszonya. • Az ideális viszonyt az idill fogalma jelöli. Eredete: görög eidyllion, képecske, életkép,mely eredetileg egy irodalmi műfajt határozott meg, mely rövid leírást adott a természetközeli életmódról, • A pásztori életforma dicsérete az irodalomban a bukolikus líra. • A képzőművészeti megjelenése már az antikvitásban is megvan, ahol az aranykor mítosszal kapcsolódik össze. Ide tartozik Árkádia is, Pán birodalma, a tökéletes egyszerűség toposza. • E témaegyüttes a reneszánszban éledt újjá, s ekkor vált az idill a természet harmóniájára utaló esztétikai minőséggé. Giorgione: A vihar, kb. 1505

15. Idill 2 • A tájképfestők sokáig nem a létező tájat kívánták megörökíteni, hanem a ténylegesen létezőnél tökéletesebbet. • Idealizált tájba helyezett mitológiai jeleneteket ábrázoltak • Poussin ábrázolásában a természet (földrajzi adottság, flóra és fauna) ábrázolása összekapcsolódik az ember és az épített tájképi elemek ideális viszonyával. Ideális táj, 1645-1650) • Watteau képein a természet az emberi érzelmi állapotok megjelenítésének eszközeke • A természet egy kimondhatatlan nosztalgia, vágyakozás forrásaként jelenik meg. (1717-18)

16. 18. század • Az ember anyagi és intellektuális szükségleteinek szolgálatába állított természet • Az emberkéz által formált (civilizált) természet rendezett, harmonikus • A táj az elidőzés, a szemlélődés, a társas együttlét, a szórakozás, színtere • Parkok, kertek Gainsborough: Mr és Mrs. Andrews, 1748

17. Romantika • A természet roppant lehetőséget kínál az emberi képzeletet megmozgatására • Az ember magányos a természet nagyságával, erejével, végtelenségével szemben

18. Caspar David Friedrich, 19.sz

19. A fenséges Delacroix: Krisztus a Genazareti tavon, 1854 • emberi léptékkel mérve a természet aránytalanul nagy • a természet nagysága előtti hódolat • a természetfestésben először a barokkban jelentkezik, majd a romantikában válik a természetábrázolás központi kategóriájává. • Delacroix művészetére elsősorban Michelangelo és Rubens hatott.

20. A romantikus vallásos tájkép Caspar David Friedrich: Szerzetes a tengerparton 1809 keresztény misztikus gondolkodást, melyben a táj szimbolikus jelentőségű. a természet Isten megnyilvánulása. (panteizmus) Caspar David Friedrich, Philip Otto Runge és a Nazarénusok festészete.

21. Philip Otto Runge Hajnal, 1808

22. Csontváry Kosztka TivadarA magányos cédrus, 1907 • autodidakta magyar festő • képeiben a modern ember küzdelme fejeződik ki azért, hogy „visszataláljon” a természet szép rendjébe • természetszimboli-kája túlmutat a természethűség igényén • magánmitológia

23. Tenger, tó, folyam – a víz mint festői témaCalude Monet: Impresszió: Napfelkelte, 1873 • Az ember antropológiai meghatározottsága, hogy kötődik a nagy vízfelülethez • izgalmas festői kihívás a víz színeinek visszaadása • az egybefüggő vízfelületnek nagyságából fakadó lenyűgöző hatás • atmoszféra ábrázolás, levegő-perspektíva.

24. Plein air • Az impresszionizmus festői mozgalma a XIX. század utolsó harmadában • a fény és a színek festői problémái • a szabad téri (plein air) festés következményei • miként módosítja a látványt a megvilágítás változása (például a kiegészítő színek és a reflexfények kérdése) • színeknek a felületre való felrakása • az emberi szem működése, esetleges torzításai Claude Monet: Piknik (részlet) 1870.

25. Cézanne

26. Évszakok és napszakokid. Pieter Bruegel: Évszakok/Nyár (Augusztus) 1565. • eredetileg a kalendáriumok illusztrálására volt hivatott. • A modern festőket a napszakok és évszakok festésének sajátosan festői problémái foglalkoztatják: miben más az atmoszféra e különböző fázisokban.

28. A táj mint önkifejezési forma • a festő célja saját belső lelkiállapotának, érzelmeinek, hangulatainak a kifejezése. • Van Gogh művészete • a festői eszköztár jellegzetességei: • izgatott ecsetvonások, élénk, vibráló színek, visszatérő színkombinációk, vonalas-rajzos ábrázolásmód, egyszerűsítő-szimblikus megjelenítésmód Van Gogh:Gabonaföld ciprusokkal. Saint-Rémy. 1889 június

29. A németalföldi csendéletWillem Kalf: Csendélet nautilusz-serleggel, 1660.

30. Illuzionizmus és a szem örömünnepe • a legizgalmasabb kihívás a látható világ megkettőzése, „tükrözés” • A szem gyönyörködtetése • nézőponthoz kötöttség legyőzése • a mozdulatlansággal való megbirkózás • A csendélet kompozíciója révén a csendélet tekinthető az absztrakt festészet előkészítőjének. Gerard Dou: Baromfi- és vadkereskedés, kb. 1670.

31. Virágcsendélet • németalföldi festészet • a mulandóság érzékeltetése és a szépségérzet felkeltése (esztétizmus) • tipikusan holland téma a virág is - a tulipán nemzeti szimbólum • virágkompozíció értelmezése „virágnyelven” • Adrian van der SpeltVirágcsendélet függönnyel, 1658

32. VanitasDavid Bailly: Csendélet, 1651 • A vanitas (hiábavalóság) motívum: hiábavalóság • lelki kiszolgáltatottság veszélye • az idő múlása

33. Jelkép és struktúra • A csendélet által megjelenített tárgyak sokszor további jelentést, értelmet hordoznak. • keresztény művészet: érzéki attribútumok (pl. a kenyér és a bor ábrázolása) • IKHTHÜSZ - ‘hal’ Ieszousz Khrisztosz, Theon Üiosz, Szótér - ‘Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó’ Claesz, Csendélet herringgel, borral és kenyérrel c. képe • az idők során egyre fontosabbá vált egyfajta strukturális érdeklődés • geometrizáló szerkezeti vonalak Cézanne: Csendélet cseresznyés tállal, 1885-87.

34. Arcimboldo 16.sz.

36. Chardin

37. Cézanne

39. állatábrázolás