A teáscsésze

1. A teáscsésze „Jaj annak,aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-e az agyag alkotójának: Mit csinálsz?” Ézsaiás:45,9

2. Egy házaspár elment vásárolni,hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Mindketten szerették az antik tárgyakat,kerámiákat,különösen a teáscsészéket.

3. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: „Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.”

4. A boltos a kezébe adta,és miközben csodálta a mesteri alkotást,a csésze, a legnagyobb meglepetésére megszólalt: „Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod,nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő,amikor vörös voltam és agyagnak neveztek.”

5. Mesterem kiásott, megdolgozott,összelapított,meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól. • Hagyj békén!– üvöltöttem,de Ő csak mosolygott, és így szólt: • Még nem.

6. Aztán egy gyorsan forgó korongra helyeztek és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe. Állíts meg! Szédülök!-kiabáltam,de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta: Még nem!

7. Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam,miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: Még nem!

8. Végül az ajtó kinyílt,kitett a polcra. Hűlni kezdtem. Most már jobb.- gondoltam. Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle. Hagyd abba! Hagyd abba!– kiáltottam. De csak ingatta a fejét: Még nem!

9. Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba,mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közbenláttam, amint rázza a fejét és azt mondja: Még nem vehetlek ki!

10. Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá,hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett és újra a polcra tett. Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: Nézd meg magad! Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek: Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én!?! – hitetlenkedtem. Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! – kiáltottam.

11. Szeretném, ha emlékeznél arra – mondta – tudom fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom,hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, Szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz.

12. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem akkor, amikor hozzáfogtam a munkához.

13. Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve,sikoltozva: „Engedj ki!”. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történik velem?” Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízz benne!