160 likes | 260 Views
MIÉRT?. Valaki értünk szenvedett, bár szeretni érkezett. Hallotta az ítéletet és nem védekezett. Engedte, hogy kiéljük rajta tomboló ösztönünk. Sokszor minket is elítélnek. Néha ok nélkül, de legtöbbször jogosan. Mit teszünk?. Védekezünk?.
E N D
Valaki értünk szenvedett, bár szeretni érkezett. Hallotta az ítéletet és nem védekezett. Engedte, hogy kiéljük rajta tomboló ösztönünk. Sokszor minket is elítélnek. Néha ok nélkül, de legtöbbször jogosan. Mit teszünk? Védekezünk? A fény a sötétségbe jött, de a sötétség nem fogadta be. Mi ellen? Hiszen a bűn elítéli az ártatlanságot, mert nem mer szembenézni önmagával. Ki ellen? Mire tanít minket a SZERETET?
Mi mit teszünk a kereszt láttán? Félünk? Menekülnénk? Egyáltalán felismerjük? Valaki örömmel ölelte át a keresztjét, mert ismerte szenvedésének értelmét. Ettől nem lett könnyebb a kereszt, de sürgette Őt a SZERETET. Őbenne értelmet nyer minden szenvedés…
A keresztet mi faragtuk. Minden bűnünk egy-egy darabkája. Oly nehéz lett, emberi erő nem állja. Ő vállalta az elesést, mert tudta: az ember megváltását várja. Ez adott erőt a felállásra, a gyötrelmes folytatásra. Kínos nekünk elesni? Mindenki látja gyengeségünk? Szétfoszlik presztizsünk? Lesz-e erőnk felállni? Értelmet nyerhet-e a vétek? Minden kérdés semmivé lesz, ha belenézünk szemébe a földön, és engedjük, hogy fölsegítsen…
Merek-e szembe nézni a fájdalommal? A legnagyobb fájdalom: Hol ember már nem segíthet, hitet sugározni tekintetemmel? Ha szenvedni lát, aki szeret. Erőt adni a szenvedőnek? Tehetetlenül nézi Gyötrődését az Egyetlennek. A bizalom erőt ad elviselni az elviselhetetlent…
Merek-e szembe nézni gyengeségemmel? Bevallom? Segítséget kérni, ha már egyedül nem bírom? Akár csak magamnak is ? Váratlan érkezik a kereszt. Elmenekülni előle nem lehet. Lázadhatok, vagy elfogadhatom: Ettől függ, hogy kettőnké, vagy egyedül hordozom. Annyival lesz könnyebb saját keresztünk, amennyit testvérünkéből hordozni merünk…
Ha megtesszük, szívünk kendőjén örök nyomot hagy… A szeretet nem mérlegel, Megteszi, mit tennie kell. Önmagával nem törődve Kendőt nyújt a szenvedőnek. Vállalom a kockázatot? Tudok sírni a síróval? Magamat feledve csak vele törődni?
Akarok engedelmességet tanulni? Hasonlítani Hozzá? Miért fáj az elesés? Lekerültem a piedesztálról, amire állítottam magam? Hiszem, hogy itt is, most is szeret? Ismét a földön. Mélyülnek a sebek. Nő az alázat. Emberként még Ő is „a szenvedésből tanult engedelmességet…” „Benne nyertük el, vére árán a megváltást, bűneink bocsánatát.”
Borzalmas látni szerettünk szenvedését, Merek vigaszt adni annak, akin már csak a csoda segíthet? Tehetetlenül nézni gyötrődését. Ő mégis azt mondja, bűnünket sirassuk, Zöldellő fácskánkat szívünkben tápláljuk! Megfeledkezem-e a magam bajáról mások szenvedése láttán? Miért sírok? Hiszek ebben a csodában? Magamat sajnálom, vagy bűnömet siratom? Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. (Mt 5,4)
Elmerülve mélyen a porba Hogyan hat rám a tehetetlenség? A tehetetlenség iszonyata magával rántja. S mikor önmagát egészen odaadja annak, ki hívja, Lázadok? Erőt kap a felállásra. Hiszek? Tanulok belőle? Ott is ki tudom-e mondani: „legyen nekem a Te akaratod szerint?”... Mi nem tudunk olyan mélyre zuhanni, ahová Ő ne nyúlhatna utánunk…
Nem adott még mindent oda? Kevés a megaláztatása? Teste mezítelenségében Felragyog tiszta lelke dicsősége. A lenézést, a kigúnyolást? Én hogy tűröm a megaláztatást? Nyújtom arcom a tépdesőknek? Acsarkodóknak, köpködőknek? S élek könnyed kis álmaimnak? Vagy elbújok, hol nem láthatnak? Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. (Jn 12,26)
Mi tartotta a kereszten? Ki adott neki erőt legyőzni önmagát? Hisz egy szavára megszűnhetett volna a világ… S ahelyett ezt mondta: „Bocsáss meg nekik Atyám, hisz nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34) Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. (Fil 4,13) Tudok-e imádkozni azért, aki sebeimben vájkál? Egyáltalán akarok? Megpróbálom?
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!” „Íme a te anyád, íme a te fiad!” 3 hosszú óra… „Még ma velem leszel a Paradicsomban!” „Beteljesedett…” „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” „Szomjazom!” Rád… „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” MIÉRT?
Merem remélni a mennyei boldogságot? Bízom minden ígéretében? Hiszem a láthatatlant? Az Ő Országát közöttünk? Tehát mondhatom, hogy szeretem Őt? Ha engedjük, akkor a fájdalom poklát a hit Mennyországává változtatja bennünk… HIT Remény Bizalom Szeretet Így lesz a halálból élet. Tehetetlenség Fájdalom
Mit jelent számomra élete? Sírban fekszik, eltemetve. Előtte kő, s őrszemek. Életté lett bennem minden tanítása? De győzelmét a halál felett Elvenni többé nem lehet. Meghaltam-e Benne már a bűnnek? „Nem én élek, hanem Krisztus él bennem” Elmondhatom: ?
Legyőzte az élet a halált, Isten dicsősége felragyogott Urunk Jézus Krisztus feltámadásában! Bízzuk életünket Őrá, aki vére árán bizonyította szeretetét, hisz boldogságunk Őbelé rejtette teremtő Atyánk! Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16) MIÉRT?