130 likes | 207 Views
Néhány versféleség. Köztem és a szürrealisták között az az egyetlen különbség, hogy én szürrealista vagyok. Dalí. Köztem és az avantgárd költők között az a különbség, hogy én költő vagyok. BéDáKá. TÜDŐM FULDOKLÓ HOMOKSZEMEI
E N D
Néhány versféleség Köztem és a szürrealisták között az az egyetlen különbség, hogy én szürrealista vagyok. Dalí Köztem és az avantgárd költők között az a különbség, hogy én költő vagyok. BéDáKá
TÜDŐM FULDOKLÓ HOMOKSZEMEI Most jógalégzésre tanítom tüdőm fuldokló homokszemeit s a hazafelé lihegő infarktusos esték tompa festékébe mártogatom az élesszélű papírokat Talán a kifordított kulcslyukakon át kiszivárgó tengerek így megmenekülve távozhatnak boldogabb sivatagok oroszlánbőgéssel ékes aszályai felé Tegnap az ó-ég alatt nem gúnyoltam ki a hullott vakolatú tűzfalat kilátszó téglái miatt Így a villámhárítókba tűzdelt tűzvirágok ismét lekókadtak a járdaszélre kifektetett virágvázák láttán Csak a tanú nélkül maradt bizonyítékok lehetnek büszkék és meg sem kezdett cigarettám rég elszállt füstje még befellegzi az útburkolat alá nyúlkáló kíváncsiak tűnődését Pedig képtelen kívánság rigót akarni a sastól Épp ezért most jógalégzésre tanítom a tüdőmben fuldokló homokszemeket
HEVER EGYMÁSON A VILÁG” • József Attila: Eszmélet • TÖPRENGŐ • A forgástengelyek helyzetváltozásából ered-e • vagy a gömbfelületek belapult torzulásai adják • a nehézségi erő folyton újraéledő rohamait? • A számítógépek memóriaegységeiben éldegélő lények • meztelen matematikában érzékelik a külvilágot, • az orgonasíp-lakóknak megadatott a szűz zene, • és mi csak ábrándozunk a vegytiszta érzelmekről.
II. ARANY ÖNTUDAT Míg a gépek nőstény gondolata felneveli a kék kristályokat,kidomborodó sakktábláinkról lecsorog a higanyés beszivárog a feltörő közöny üresen hagyott üregeibe. Fuvolánk sterilizált hangja fel-felkúszik a gitárhúrokraés a cseppfolyósított eszmélésben lebegő hiány-buborékoklassan felszállnak a törvények látható felszínére,ezért tűnik kráteresen likacsosnak minden felismerésünk. III. AZ ÉG FOGASKEREKEI Halszemű ablakainkra kívülről kicsapódnak a kérdőjelek pontjaiés a réseken kidugdosott tekintetünk hiába keres támpontot,csak a plasztikus semmi formál kedvünkre néhány kényszerképzetet. Kedvenc függvényünkről kiderül, hogy kiszámíthatatlan,ismeretlenünk mindig több van mint egyenletünk,de még megszenvedett kudarcaink után semtörődünk bele anyagi determináltságunkba.
SÚLYOSAN kockáim súlyosan súlyosan gurulnakkivetett magányos hontalan tárgyakcsúcsukat élüket meg-megcsikordítvaodasziszegnek a gömbölyű halálnak súlyosan húzom a húzom a síneketlábamra kötözött kátrányos talpfákmérföldre előttem mérfölddel mögöttemvárva várt vonatom sziklának siklatták egeim riannak riannak súlyosanmadarak hullnak a megfagyott földreeszmélő kutyája lompos hűségemnekhová heveredjen mely hideg küszöbre
BUBORÉK fényes hártyák felszínéndimenziókról álmodik a fénypedig csak torzult terek éle koccansíkok csorba léte gyűrődik a szélekenés végek közé szorítottanhalkan vonaglik a végtelen buborék-világban élünk s a hártyákmezején negatívba mártjákmagukat a semmik: káosz ez a rend- gömbről gömbre csúszó idő-kéreg -s a körkörös burkokon kerengkereng a szerkesztetlen lényeg
KONCENTRIKUS SÍKBAN szapora haladék és zárolt halmazoka tükrök mögötti tér rejtelmeibenkicsodák ezekki hívta őket romba dőlő akkordok ívei aláhány tétova angyalhány elkuszált csigavonalmicsoda bagolyszemű jóslatApolló monogramja az idő tetovált mellkasánaz égen sebhelyes napkorongvészjósló fogyatkozáscsontok támasztják a ragyavert pirkadatotnem is csontokaz éjszaka nonfiguratív falloszaivilágtengely-erekcióés körbenkörkörös koncentrikus síkbana horizont végtelen vaginája
HÓFEHÉR HALOTTI MASZKOK a szerelem égési sebei ajkak béna küszöbén átbukik egy-egy szó CSUPASZ A CSEND nem fordul arcára a FÖLD nem fordul a horizont lecsorgó csíkjaiFEHÉRLÓFIA PÁRZIK ez az ösztönök kibernetikája lelked vakablaka körkörös romokon bolyong VÁLASZAIDAT NEM KÉRDEZTE SENKI temetetlen holtainkat nem várja szarkofág ÁRNYAK a japánbirsek májusolnak ÁRNYAK A KÖVÖN virágnak virága HÓFEHÉR ÁRNYAK A KÖVÖN VILÁGNAK KÖLDÖKE kezünk az égre nyúlna felgalaxisok forgószele vár az érkezési oldalonMACSKAFEJŰ NAPISTEN BALJÓSLATA nikotin jajgat a tüdőben a ködfeloldja arcomat HÓFEHÉR KOPO-NYÁKBÓLKUNKORODIK ELŐ a hiány jelenléteISZAPCSÍKOK SZÁRADÓ TÉRKÉPEmíg a végzet váltivarú bolyhai befonnakJAJ
ennek az éjnek nincsen meséje fraktálok lombján fennakada véreres hold kocsonyás korongja és bekapcsolva felejtettrádiójelek altató éterére felfűzve hogyIonesco nyolcvankét évesen meghalt Párizsbannéhol gyenge szél is előfordulha-ha-ha darabjait nálunk isműsorán az adás ideje alatt hívható telefonszámmegtalálható a teljesen színes az igazinincsen hozzá antennám mondja az apám de nem a paraboláragondol nekem ilyenkor meg őhozzá nincsennagyhatású számítógépes alapon kezelhető szórakoztató műsorokattudjanak előállítani szemléltető hipermédia videóklippeketvideóklipszeketcsíptesd pupilládravalamint az elmúlt fél évszázad történelmének szemléltetnierről részletesebben a holnapi napilapok törvénytelenségeita világhálózaton megtalálható népdalokat számítógép komponáltaegyenesen floppyra néha el-elénekli magának ha senkisem feje fölött forgatva vetített harisnyanadrágotha senki sem hallgatja is csupán a kopaszénekesnő-program nyolcvankét évesen Párizsbanennek az éjneknincsen meséje darabjait nálunk is műsorán
ki a maszkmestered ki az aki kikészít kicsoda rak arcodraálarcokat az elfedés púderei honnan szitálnak bőrödre szüntelenülajkadat ki igazítja bárgyú mosolygósra honnan ez a sok félrevittgesztus gumimimika honnan ez az elrongyolódott alázatez a tétova megsemmisülés amikor elvész eltűnik amikor csakúgy önmagában meg szűnik vala kia maszkmestered mi az ami kikészít felborít és magadbólkiforgat pártokra szakít leönt nemzetcsömörrel hazaárulássalforráz eszelőssé megmakacsít kiközösít kisajátítfüggelembe ránt érdektelenné zülleszt aláz közömbössémegfigyel felügyelet alá helyez magadból kia maszkmestered hol varratsz szépen kiforgatott köpönyegedmiféle szabásmintát követ mutasd hisz ez nem is hanemegy hiteles Közép-Európa-térkép a fenébe is hol vannak afércelési vonalak hol feslik fel a törvény szövedéke a Dunánál?ki a maszkmestered kis sminkel állampolgárrá és meddigtartod még zárva öltöződ ajtaját mikor lépsz ki végre a porondranézd üvölt vár a mélyen tisztelt hiszen az oroszlánfelfalta az idomárt két artista nyakát törte a késdobáló telibetalálta gyermeke szívét szükség van rádjó munkát végezzen a maszkmester
Fal, ablakok falakkal körbeépíteni a szobaalakú légteret a levegőt ráengedni a bútorokra asztalt tenni a csipketerítő alá szekrénnyel keríteni a naftalinos ünneplő ruhákat vitrinüveget húzni a törölgetett nippek elé padlót ácsolni a bomlott szélű szőnyegnek kályhát keríteni a duruzsló meleg köré és megvetni az ágyat a kíváncsi halálnak hogy legyen aki kinéz a falakra akasztott ablakokon
most nem vagyok itt, nem itt vagyok most, hanem innen sok ezer kilométerre most nem vagyok itt nem most vagyok itt hanem ezer évvel korábban ezer évvel későbben aki itt van az nem én vagyok aki itt van az fiatal és mohó én vénember vagyok aki megtanult lemondani a fiatal ittről és a mohó mostról aki megelégszik azzal hogy sok ezer kilométerről figyelje őt és ezer év távlatából ne adjon tanácsot neki
Most már felnézhetsz. Nincs fent semmi.