220 likes | 311 Views
A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben). dr. Bartus Gábor egyetemi adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtan Tanszék kutató Magyar Környezetgazdaságtani Központ Budapest, 2009. szeptember 22. Első tétel.
E N D
A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben) dr. Bartus Gábor egyetemi adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtan Tanszék kutató Magyar Környezetgazdaságtani Központ Budapest, 2009. szeptember 22.
Első tétel A hulladék nem hasznosítása költségeket okoz, ezért a hasznosítás ésszerű. • A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel, tehát externális költségekkel jár. • A természeti erőforrások kitermelése növeli a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek. DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)
Második tétel A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű. Elkülönítés/gyűjtés/szállítás + átalakítás (technológia) + piacra vitel = hasznosítás • A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás → logisztikai költségek • A hasznosítási technológia működtetése → technológiai költségek • A hasznosított anyagnak vevőt kell találni → tranzakciós költségek
Az első és második tétel következménye A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. • Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő a határköltséggel. • A társadalmi feladat tehát nem a „minél több”, hanem az „éppen elég” hasznosítás.
Az EU és magyar környezetpolitikában szereplő „hulladékpiramis-elv” téves, illetve: csak a hasznosítás hasznait veszi figyelembe, a költségeit nem. Helyesebb az eszközök alá-fölé rendeltsége helyett mellérendeltségről beszélni. Az első és második tétel környezetpolitikai következménye
Az optimális eszközarány(Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK])
Harmadik tétel A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik. • A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől. • A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte. • A primer nyersanyagok ára időben változó. • Stb. • A hasznosítás költségei is változékonyak. • A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az infrastruktúra sűrűségétől függ. • Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek meg. • Stb.
A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után P MC(hasznosítás) költség MC(lerakás, régi+externália) MC(lerakás, új) MC(lerakás, régi) hulladék mennyiség Q Q1 Q0
A harmadik tétel következménye Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása. • Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő a határköltséggel. • A határhasznok és a határköltségek lokálisan és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik.
Települési újrahasznosítás tervezése – új tapasztalatok Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006): • Egyes települések bevált rendszere nem vihető át automatikusan egy másikra az eltérő gazdasági-társadalmi körülmények miatt • Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer • A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát • A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát
EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét. Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani. Eredmény: Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, mai árakon!). A szabályozási kudarc oka: A harmadik tétel megsértése.
Negyedik tétel A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra). • Az állami beavatkozás hatékonyságát a „kormányzati kudarcok” gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.
A szabályozás problémái • A szabályozás hatékonysága (a hasznosítás társadalmi költsége) nem csak a célértéktől (mennyit hasznosítsunk), hanem a szabályozás módjától is függ. • A szabályozó rendszerint rosszul informált, a döntéshez szükséges adatok számossága és térbeli vagy időbeli változékonysága miatt.
A szabályozás problémái: hatékonyság (1) Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997 A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon): • 45$/t betétdíj (deposit/refund) • 85$/t termékdíj (advance disposal fee) • 98$/t támogatás (subsidy) A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi! A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet. A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.
A szabályozás problémái: hatékonyság (2) Példa: Calcott and Walls, 2005 A hatékony települési visszagyűjtés elemei betétdíjas rendszerrel: • A betétdíj központi (ár)szabályozása kontraproduktív lehet. • A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek. • A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél. • A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.
A hasznosítási előírások problémái Hasznosítási előírás: a visszagyűjtés vagy hasznosítás minimális mennyiségének (arányának) kötelező előírása A szabályzás előnye: • Növeli a hasznosítást • Csökkenti a primer erőforrások használatát E szabályozás problémái: • Növeli a termék (s így a hulladék) kibocsátást, ha a másodnyersanyag határterméke relatíve nagy • A szükségesnél jobban csökkenti a kibocsátást, ha a másodnyersanyag határterméke relatíve kisebb • A társadalmi optimum eléréshez további szabályzóra van szükség
egyutas palack tömege: 2,357 többutas palack tömege: 2,020 újratöltések száma: 1,835 palack ára: 1,831 forint-euró árfolyam: 1,831 rekesz élettartam: 1,423 rekesz-fröccsöntés ára: 1,320 többutas rekesz tömege: 1,287 rekesz-alapanyag ára: 1,266 visszavételi arány: 1,190 kereskedelem többletköltsége: 1,142 mosás anyag- és energiaköltsége: 1,115 mosás bérköltsége: 1,105 egyutas fóliázás költsége: 1,090 akciórádiusz: 1,081 gázolaj ára: 1,081 visszfuvar-szükséglet: 1,056 betétdíj: 1,052 mosó gépsor beszerzése: 1,038 hulladéklerakás költsége: 1,014 Az indexszámok azt mutatják, melyik tényező változására mennyire érzékeny az újrahasználat versus újrafeldolgozás viszony alakulása 1,5 literes PET palackok esetén Forrás: Bartus, MAKK, 2004 A szabályozás problémái: informáltság(újrahasználat vs újrafeldolgozás)
Az EU hulladékgazdálkodási politikájáról 1.Szabályozói aktivizmus - Sokrétű, részletező, ambíciózus célkijelölés - A hulladékgazdálkodási területek akkurátus lefedettsége 2. Voluntarista - A hulladékhierarchia csak az eszközök hasznát látja, érzéketlenebb a költségekre - Nem veszi figyelembe a regionális eltéréseket 3. A közvetlen előírások kizárólagossága - Döntő súly az engedélyezésen, bizalmatlanság a gazdasági ösztönző eszközökkel szemben - Tendenciózusan alacsony hatékonyságú eszközök választása
Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához • A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a „piramis-elv” helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök • A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése • Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése
Köszönöm a figyelmet! Észrevételek, vélemények: bartus@eik.bme.hu