TERMŐHELYISMERET

1. TERMŐHELYISMERET TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

2. Közép- és délkelet-európai barna erdő és csernozjom (mezőségi) talajok • Közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok • Csernozjom (mezőségi) talajok HEFOP 3.3.1.

3. Területi kiterjedés 30% HEFOP 3.3.1.

4. A talajképződés sajátosságaiHumuszosodás A humuszosodás mértékét és mélységét az erdős vegetáció által évente termelt holt biomassza, vagyis elsősorban a felszínre hulló lombanyag határozza meg. Mivel az eredetileg is sok szerves savat tartalmazó erdei alomtakaró bontását nagyrészt a mikroszkopikus gombák végzik, ezért a termelt szerves anyag savanyú, ami az erdőtalajok erőteljes kilúgzását és savanyúságát okozza. Szervesanyag felhalmozódás - mor - moder - mull HEFOP 3.3.1.

5. A talajképződés sajátosságai Kilúgzás A kilúgzás, vagyis az oldható anyagok kimosódása a talajszintekből: az erdőtalajok képződésének egyik legfontosabb folyamata. Előfeltétele a talajba jutó, jelentős mennyiségű csapadék. A kilúgzást elősegíti az erdei növénytakaró által termelt szerves anyag. A barna erdőtalajok lombos fáinak gyökérzete, annak jellege és elhelyezkedése segíti a lefelé áramló talajoldat mozgását, és ezáltal a kilúgzást. Hozzájárul a felső szintek elsavanyodásához.  HEFOP 3.3.1.

6. A talajképződés sajátosságai Agyagosodás • Az agyagosodás a másik meghatározó folyamata az erdőtalajok képződésének. • Előfeltétele az agyagosodásnak az agyagásványok építőköveit tartalmazó ásványi összetétel, valamint a mállást elősegítő klimatikus jelleg és a biológiai folyamatok. • Következménye a kedvezőbb vízgazdálkodás és tápanyagmegkötés, mert az agyag sok vizet és tápanyagot képes tárolni.  HEFOP 3.3.1.

7. A talajképződés sajátosságai Savanyú bomlástermékek keletkeznek HEFOP 3.3.1.

8. A talajképződés sajátosságai Agyagbemosódás Textúra-differenciálódási hányados HEFOP 3.3.1.

9. A talajképződés sajátosságai Podzolosodás Molekuláris viszonyszám: HEFOP 3.3.1.

10. A fontosabb anyagok szelvénybeli mozgása a podzolosodás és lateritesedés során H+ (savas közeg) OH- (lúgos közeg) Al(OH)3 Fe(OH)3 Al(OH)3 Fe(OH)3 SiO2*H2O SiO2*H2O A- szint B- szint LATERITESEDÉS PODZOLOSODÁS HEFOP 3.3.1.

11. Glejesedés Előfeltétele: nagy különbség a kilúgzási és a felhalmozódási szint vízáteresztő képessége között, aminek hatására nagyobb csapadék esetén víztorlódás keletkezik a két szint határán. Így időszakos vízréteg alakul ki a nedves évszakokban, amely nyárra eltűnik. Pangó víz glej HEFOP 3.3.1.

12. A talajképződés sajátosságai Kovárványképződés • Homokos talajképző kőzeten, a felhalmozódási szint tagolódása útján jön létre, a feltalaj alatt vöröses-barnás csíkok formájában mutatkozik. Előfeltétele a gyengén savanyú vagy savanyú közegben az agyagelmozdulás, megfelelően nagy diffúziósebesség és oxidációs viszonyok. Következménye a homok talajok tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása. HEFOP 3.3.1.

13. Barna erdőtalajok Barnaföld (Rammann – féle barna erdőtalaj) Agyagbemosódásos barna erdőtalaj Podzolos barna erdőtalaj Kovárványos barna erdőtalaj HEFOP 3.3.1.

14. Csernozjom (Mezőségi) talajok Mészlepedékes csernozjom Réti csernozjom Kilúgzott csernozjom Öntés (terasz) csernozjom Területi kiterjedés: 22.4 % HEFOP 3.3.1.

15. Csernozjom (Mezőségi) talajok E főtípusban azokat a talajokat egyesítjük, amelyekre a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. E talaj jellemzők az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak).  Elsősorban löszön vagy lösz-szerű üledéken képződnek. Jellemzőjük a sok állatjárat (krotovina). HEFOP 3.3.1.

16. A főtípus jellemző folyamatai: Humuszosodás:Az aerob baktériumok által termelt és az elhalásuk után képződő huminsavak a talajoldat kalciumionjaival humátokat képeznek. Ezt a folyamatot a mélyebb szintekben csak fokozatosan csökkenő erősséggel lelhetjük fel, aminek következményeként a csernozjom talajokban a humusztartalom a mélységgel együtt fokozatosan csökken. A szerves anyag szelvényen belüli eloszlását jelentősen befolyásolja a talajlakó állatok túró, keverő tevékenysége, a járatokon keresztül ugyanis a különböző jellegű talajszintek anyagát összekeverik. A folyamat eredménye egy viszonylag mély és sok szerves anyagot tartalmazó morzsalékos szerkezetű, jó víz-és tápanyag-gazdálkodású humuszos szint. HEFOP 3.3.1.

17. A főtípus jellemző folyamatai: Kilúgzás:E folyamat a csernozjomokban a szénsavas meszet oldja ki a felső talajszintekből, de sok esetben csak a karbonát-tartalmat csökkenti. Egyedül a kilúgzott csernozjom típusban, esetenként pedig az erdőmaradványos csernozjomokban lúgozódnak ki a karbonátok a humuszos szintnél mélyebbre. A mélyben sós réti csernozjom altípusban a kilúgzás oly kis mértékű, hogy a mélyebb szintekben (1 m alatt) a nátriumsók visszamaradnak. Előfeltétele a kilúgzásnak az elegendő csapadék, amelynek eloszlása is egyenletes, mert ha a nedves és száraz időszakok váltakoznak egymással, a szárazság idején a kilúgzás visszafordul, a mélybe mosott sók a talajoldattal a felszín felé vándorolnak és oldhatóságukkal fordított sorrendben kiválnak. A kilúgzás sohasem ér el olyan mértéket, hogy a talaj elsavanyodása jelentős legyen. HEFOP 3.3.1.

18. A főtípus jellemző folyamatai: A szénsavas mész fluktuálása: A kilúgzási folyamat jellegének következménye. Azokban a talajokban, amelyekben a sók kilúgzódása a nyári száraz időszakban visszafordul és a karbonátok időleges felhalmozódását idézi elő, labilis mészkiválások képződnek. Ezek legtöbbször mikrokristályos mészlepedék alakjában tűnnek elő. A jelenség nyáron jobban észlelhető, tavasszal olykor egyáltalán nem. A talajszerkezet jó vízállóságú, mert a szerkezeti elemek felületét a vékony szénsavasmész-hártya - a mészlepedék - bevonja és ellenállóvá teszi.  HEFOP 3.3.1.

19. A főtípus jellemző folyamatai: Szerkezetesedés: 0,25 – 10 mm-es agregátumok alakulnak ki. Agyagosodás: A csernozjom főtípus esetében kevéssé kifejezett, hazai éghajlati viszonyaink mellett inkább az agyagásványok átépülése, átalakulása jellemző. Sófelhalmozódás: Kis mértékű, csak a mélyebb talajszintekre korlátozódik. Előfeltétele a sok sót tartalmazó talajvíz, amely a kapillárison felhúzódva a talajszintekben betöményedhet és sókiválást idézhet elő. Vasmozgás: Kis mértékű, csak a mélyebb talajszintekre korlátozódik. Előfeltétele a viszonylag magasabb talajvízszint. HEFOP 3.3.1.

20. Csernozjom (Mezőségi) talajok • Mészlepedékes csernozjom (CaCO3 „A” szintben) Altípus: a, Típusos b, Alföldi c, Mélyben sós d, csernozjom jellegű homok • Réti csernozjom - karbonátos - nem karbonátos - mélyben szikes • Kilúgzott csernozjom (CaCO3 „B” alján vagy a „C” szintben) • Öntés (terasz) csernozjom HEFOP 3.3.1.

21. Csernozjom talajok Mészlepedékes csernozjom Réti csernozjom Kilúgzott csernozjom Öntés csernozjom HEFOP 3.3.1.

22. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA • A „Közép és délkelet- európai barna erdőtalajok” fás növények alatt alakultak ki. Az avartakaró csökkenti a párolgást, a fák alulról szárítják a talajt, így a vízmozgás fentről lefelé történik. • A kilúgzás erőteljes, melyet a gombás avarbontás elősegít . Az agyagvándorlást követően savanyú körülmények között bekövetkezhet a podzolosodás. • Három genetikai szintet különböztetünk meg, A-szint a kilúgzási, B-szint a felhalmozódási, C-szint a talajképző kőzet. • A főtípusnak nyolc típusa van, melyek talajtermékenység szempontjából eltérnek egymástól. • A „Csernozjom talaj” a legjobb termőképességű talajunk. Lágyszárú növények, pillangósok alatt kontinentális éghajlat hatására alakultak ki, humusz tartalmuk közepes. • A talajképző kőzet általában üledékes lösz, magas CaCo3tartalommal. HEFOP 3.3.1.

23. BARNA ERDŐ ÉS CSERNOZJOM TALAJOK ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Ismertesse a „Közép és délkelet- európai barna erdőtalajok” kialakulásának körülményeit és típusait! • Definiálja az agyagbemosódás és podzolosodás fogalmát, és mutassa be meghatározásukat! • Ismertesse a „Csernozjom talajok” kialakulásának körülményeit, és a talajban lejátszódó folyamatokat! • Jellemezze a csernozjom talajtípusokat! HEFOP 3.3.1.

24. ELŐADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: • Filep Gy.: Talajtani alapismeretek I-II • Filep Gy.: Talajvizsgálat • Szodfridt I.: Erdészeti termőhelyismeret-tan • Szász G.: Agrometerológia • Stefanovits P.: Talajtan Egyéb források: • Filep Gy.: Talajkémia • Várallyay Gy.: A mezőgazdasági vízgazdálkodás talajtani alapjai HEFOP 3.3.1.

25. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐ ELŐADÁS CÍME: Hidromorf talajok • Előadás anyagát készítették: • Dr. Kátai János egyetemi tanár • Zsuposné dr. Oláh Ágnes egyetemi docens • Sándor Zsolt tudományos segédmunkatárs HEFOP 3.3.1.