E N D
1. A szombatnap menny ajándéka, Új szépségben érkezett meg! S mily örömet hozott jöttével, Nagyoknak és kicsinyeknek! A halk szellő fuvallatában Vagy viharban szól az Isten, Ó, bárcsak megérteni tudnánk, Mit kell tennünk ma, és mit nem. Ha jómód vagy balsors az élet, Ő hív és áld szüntelenül! Ugyanaz ki feddi a bűnöst, Szereti is végtelenül.
2. A szombatnak test s lélek örvend, Mert Teremtőnk közelg hozzánk. És megnyitja szemünk, hogy lássuk, Mint árad kegy és üdv miránk. Ha csillagok ezreit látjuk, Felhőben szivárványt csodál, Az egeknek fensége láttán, Az Istenhez imádat száll. Őt áldja az egész teremtés, Nem marad ajk hallgatagon, Hisz Ő is befejezte művét, Dicsőn a hetedik napon.
3. A sírjában pihent Megváltónk, Mert szombaton megnyugodott, Ez által elismerte újból Szent pecsétként a szombatot. E szép napon igét küld Jézus, Ő hív és kér Szentlelkével: Hív engem s még sok fáradt lelket: Megnyugodni Teremtőnkkel. Mint zászlóhoz gyűjti ma népét, Jelt tesz keze s homlokára, S szombatról szombatra vezérli Egy jobb honnak szombatjára.