HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc HEFOP - 3.3.1.

2. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE • A termikus hulladékkezelési eljárások (égetés és pirolízis). HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

3. 1. hét A hulladék fogalma. A hulladékgazdálkodás célja, alapelvei, stratégiái. A hulladékgazdálkodási törvény. 2. hét A hulladékok csoportosítása eredet, halmazállapot és veszélyesség szerint. A hulladékok csoportosítása hasznosíthatóság (ártalmatlanítás) szerint. A hulladékok környezeti hatásai. 3. hét A hulladék, mint másodnyersanyag. Kiemelt hulladékáramok. A kommunális, a mezőgazdasági, élelmiszeripari és az ipari hulladékok hasznosítása 4. hét A hulladékok gyűjtése és szállítása. (Elhordásos, átürítéses, pneumatikus, vízöblítéses stb.; együtemű – kétütemű). Az átrakóállomás. 5. hét A szelektív hulladékgyűjtés rendszerei. Hulladékudvar, gyűjtősziget, válogatómű. 6. hét A fizikai hulladékkezelési eljárások HEFOP 3.3.1.

4. 7. hét A kémiai hulladékkezelési eljárások 8. hét. A termikus hulladékkezelési eljárások (égetés és pirolízis). 9. hét Az égéstermékek kezelése, hőhasznosítás 10. hét A biológiai hulladékkezelés I. Komposztálás 11. hét Biogáztermelés, enzimtechnológiák 12. hét A rendezett hulladéklerakó létesítése és működtetése 13. hét A rendezett hulladéklerakó biztonsági berendezései. A veszélyes hulladékok lerakása. A hulladéklerakó lezárása, utógondozása. 14. hét A folyékony háztartási hulladékok kezelése HEFOP 3.3.1.

5. TERMIKUS HULLADÉKKEZELÉS: Mindazok a kémiai hulladékkezelési eljárások, amelyek a hulladék anyagi szerkezetét döntően hőátadási, ill. termokémiai folyamatok segítségével változtatják meg. Legismertebb változataik a hulladékégetés és a hőbontás. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

6. A termikus eljárások jellemzői • Tüzelés • Levegőbevezetés: légfelesleg tényező  1 • Tüzelési hőmérséklet: 900-1200 oC • Keletkező reakció termékek: füstgáz, kiégett salak • Füstgáz főbb komponensei: CO2, H2O, O2, N2 • Pirolízis (kigázosítás) • Hevítés: levegőtől elzárva • Kigázosítási hőmérséklet: 450-600 oC • Keletkező reakciótermékek: pirolízis-gáz, szilárd éghető anyag (pirolízis-koksz), mely tartalmazza az inert alkotókat is. • Pirolízis-gáz főbb komponensei: CnHm HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

7. Elgázosítás • Gázosító közeg: oxigén vagy vízgőz • Elgázosítási hőmérséklet:  1200 oC • Keletkező reakciótermékek: éghető gáz, folyékony salak • Gázösszetétel: CO, H2, CO2, H2O • Plazmatechnológia • Első lépcső: magas hőmérsékletű pirolízis (salakolvasztó kamrában), ahol a szükséges energiát plazmaégő biztosítja. A plazmaív egyenáramú feszültségforrás hatására a salakfürdő és a plazmaégő között alakul ki. • Hőmérsékletek: • Plazmaív: kb. 20000 oC • Salakolvadék: kb. 1600 oC • Második lépcső: a pirolízis gáz tökéletes kiégetése 1200-1300 oC-on HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

8. A 2000/76/EC EU irányelv igen széleskörűen szabályozza a hulladékégetők létesítésének és üzemeltetésének, valamint ellenőrzésének környezetvédelmi feltételeit (beleértve a levegőtisztaságot, a szennyvízkezelést, a maradékanyagok elhelyezését). HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

9. HULLADÉKÉGETÉS,égetés: • A szerves anyagú hulladékok megfelelően kialakított berendezésben, meghatározott technológiai rend (tartózkodási idő, égési hőmérséklet, levegőfelesleg és áramlási viszonyok) szerint történő termikus hulladék kezelése (ártalmatlanítása), amelynek során a hulladékok kémiailag kötött energiájukat hő formájában adják le. • Az éghető komponensek a levegő oxigénjével reagálva égési gázokká, a nedvesség pedig vízgőzzé alakulnak, és ezek mint füstgázok távoznak a rendszerből. Az éghetetlen szervetlen anyagrészek salak, ill. pernye formájában maradnak vissza. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

10. HULLADÉKÉGETÉS,égetés: • A hulladékégetés során a gyakorlatban a legkülönfélébb típusú és kémiai összetételű anyagokat kell elégetni. A megkívánt min. tűztérhőmérséklet 850 °C, a légfelesleg-tényező értéke 1,2–2,5 közötti, a füstgázok tűztérben való tartózkodás ideje 2–3 s szilárd hulladékok, ill. 0,5–1 s folyékony hulladékok égetésekor. • A megfelelő áramlási viszonyok egyrészt mechanikai eszközökkel (mozgórostélyok, forgó kemence, bolygatószerkezet), másrészt aerodinamikai módszerekkel (gázáramok irányított mozgatása) érhető el. A hulladékégető berendezések zöménél a tűztéri hőmérséklet nem haladja meg a 1100 °C-ot. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

11. Technológiai követelmények és szempontok • Mérlegelő rendszer, amely szerint automatikus járműazonosítással és regisztrálással rendelkező hídmérleg megállapítja a beszállításra kerülő hulladékok és az elszállításra kerülő szilárd maradékanyagok mennyiségét. • 2. Hulladékürítő és -tároló rendszer, amely magába foglalja az ürítőrámpát és a hulladék tárolását, homogenizálását, tüzelőrendszerbe történő adagolását biztosító bunkerteret. A hulladék-bunkertérnek a levegőjét folyamatosan el kell szívni és ezt a levegőt kell égéslevegőként bejuttatni a tűztérbe. A bunkertérben legalább 2 db polipmarkolóval rendelkező híddarut kell telepíteni. Biztosítani kell a markolók üzem közbeni cseréjéhez a szükséges szerelőterületet. A markolók hulladékadagoló-garat fölé történő beállása automatikusan kell történjen. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

12. Technológiai követelmények és szempontok 3. Tüzelő- és hőhasznosító-berendezés, amely biztosítja a hulladékok teljes és tökéletes kiégetését, a tüzeléssel befolyásolható légszennyezők határérték alatt tartását, a keletkező füstgázok minél jobb hatékonyságú hőhasznosítását a tűztérhez kapcsolódó kazánban. Ehhez a rendszerhez tartozik a hulladék-beadagoló egység, az égéslevegő-ellátás (primer és szekunderlevegő) és a minimális tűztérhőmérsékletet mindenkor biztosító támasztó-tüzelőrendszer is. 4. Salakeltávolító rendszer, amely magába foglalja a rostélyról vagy egyéb tüzelőszerkezetről lehulló salak lehűtését, eltávolítását, bunkerben történő gyűjtését, szükség szerinti kezelését, a mágnesezhető fémek leválasztását. Célszerű a tolódugattyús típusú és zárt (párologtató rendszerű) vízhűtésű berendezés alkalmazása a salak hűtésére és folyamatos eltávolítására. 5. Füstgáztisztító rendszer, amely gondoskodik valamennyi légszennyező anyag határérték alá történő csökkentéséről, valamint a tisztított füstgázok kéménybe történő juttatásáról. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

13. A hulladékégetés általános technológiai folyamatvázlata: 1. tárolás; 2. anyag-előkészítés; 3. adagolás; 4. égetés; 5. póttüzelőanyag; 6. égéslevegő; 7. füstgázhűtés; 8. hőhasznosítás; 9. füstgáztisztítás; 10. melegvízkezelés; 11. kémény; 12. pernyeleválasztás; 13. salakgyűjtés- és kihordás; 14. salak- és pernyetárolás HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

14. Az égetés 1200–1700 °C hőmérsékleten is végezhető, ez a salakolvasztásos égetés. Ekkor a szilárd maradék olvadékként távozik a tűztérből. Az égetés szilárd maradékanyagának mennyisége az elégetett hulladék típusának a függvénye. Szilárd hulladékok égetésekor a maradék mennyisége 30–40 (salakolvasztásos égetésnél 15–25) tömeg%, folyékony és iszaphulladékok égetésekor pedig 2–10 tömeg%. A maradékok (salak és pernye) rendezett, ill. rendezett, biztonságos lerakást igényelnek. Az égetéskor 1 t hulladékból átl. 4–6000 m3 füstgáz keletkezik, amit nagy por- és egyéb szennyezőanyag-tartalma (HCl, SO2, NOx, HF, nehézfémek, dioxinok) miatt alkalmas módszerekkel tisztítani kell. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

15. A hulladékégetők előnye-hátránya www.sopron.hu HEFOP 3.3.1.

16. A füstgázok hőtartalmát meleg víz, meleg levegő, gőz v. villamos energia előállítására hasznosítják. A hulladékégetés a lerakás mellett a világon a legszélesebb körben alkalmazott hulladékkezelési eljárás. Az első hulladékégető művet az angliai Nottinghamban építették 1874-ben, majd ezt követően az USA-ban, New York és Pennsylvania államokban építettek 1885-ben városi égetőket. Az 1900-as évek elején már kb. 200 égetőmű üzemelt Európában és az USA-ban. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

17. HŐBONTÁS: • Szerves anyagok, ill. a szerves anyagú hulladékoknak megfelelően kialakított reaktorban, hő hatására, oxigénszegény v. oxigénmentes közegben – esetleg inert gáz (pl. nitrogén) bevezetése mellett – szabályozott körülmények között bekövetkező vegyi lebontása. • Ennek során a szerves hulladékokból gáznemű, folyékony (olaj, kátrány, szerves savakat tartalmazó bomlási víz) és szilárd végtermékek keletkeznek, amelyek elsősorban energiahordozóként (fűtőgáz, tüzelőolaj, koksz), ritkábban vegyipari másodnyersanyagként, ill. egyéb célokra (pl. talajjavítás, szennyvízkezelés) hasznosíthatók. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

18. HŐBONTÁS: • A végtermékek összetétele és mennyisége a hulladékok jellemzőinek, a reaktorok hőmérsékletének és üzemviszonyainak függvényében változik. Hatékonyságát befolyásolja a hőmérséklet, a felfűtési sebesség, a reakcióidő, továbbá a hulladékszemcse nagysága, valamint az átkeveredés hatékonysága. Az alkalmazott hőmérséklettartomány ált. 450–950 °C, azonban egyes eljárásokat ennél nagyobb hőfokon (max. 1650 °C) is alkalmaznak. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

19. Ipari hulladékok pirolizálási eljárásának folyamatvázlata: 1. hulladéktároló bunker; 2. aprító; 3. adagolás; 4. forgó dobreaktor; 5. nedves, szilárd maradék leválasztása; 6. szilárd maradék; 7. levegőellátás fűtéshez; 8. ciklon; 9. mosó; 10. szennyvízkezelés; 11. tisztított gáz égetésre; 12. mészadagolás semlegesítéshez; 13. füstgáz HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

20. A reaktorok közvetlen és közvetett (reaktorfalon keresztül történő), ill. cirkulációs fűtésűek. • A közvetlen fűtésű reaktorokban a hőbontás és a hőenergiát szolgáltató parciális égetés közös térben megy végbe. • A hulladék ára alapvetően négyféle reaktortípus használatos: • a vertikális v. aknás reaktor, • a horizontális fix reaktor, • a forgó dobreaktor • a fluidizációs reaktor. • A szükséges segédanyagok (előmelegített levegő, vízgőz) az egyes eljárásváltozatok szerint eltérőek. Azok az eljárások, amelyek a hőbontási segédanyagokat a reaktortérbe viszik, gázosítási eljárásokként ismeretesek. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

21. A szilárd maradékok rendezetten lerakhatók v. különbözőképpen hasznosíthatók (pl. közvetlen elégetés, aktív szén előállítása). • A gáz- és gőznemű termékek leválasztására és tisztítására a legkülönfélébb gáztisztítási, gázgőz szétválasztási módszereket és kombinációkat (pl. gázmosók, utóégetők, krakkoló reaktorok stb.) alkalmazzák. • A hőbontás eljárásváltozatai zömükben még fejlesztés alatt állnak. Azonos fajtájú ipari hulladékok (pl. műanyag-, gumihulladékok, savgyanta) pirolizálására azonban már jól bevált megoldások használatosak. • A hulladékok hőbontásának technológiáját a közel kétszáz éves ipari gyakorlatra visszatekintő fapirolízis, ill. faelgázosítás tapasztalataira támaszkodva fejlesztették ki az 1970-es években az USA-ban. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

22. Hulladékégető kemencék: • A hulladékégetők alapvető részegysége a tüzelőberendezés. Fajtáik: • rostélytüzelésű kemencék • rostély nélküli kemencék • 1. A rostélytüzelésű kemencéket elsődlegesen szilárd települési és termelési hulladékok és - bizonyos korlátozásokkal – iszap halmazállapotú termelési hulladékok égetésére alkalmazzák. • A rostélyok feladata: biztosítsák a hulladék állandó keverését, mozgatását, lehetővé tegyék az égéságy megfelelő levegőellátását • A legáltalánosabban használt rostélytípusok: • hengerrostély • visszatoló rostély • előtoló rostély • lépcsős vándorrostély • billenőrostély • lengőrostély • ellenáramú előtoló rostély HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

23. Hulladékégető művek leggyakoribb rostélytípusai: • 1. • A/ hengerrostély; • B/ lengőrostély; 2. A/ lépcsős vándorrostély B/ visszatoló rostély; C/ lépcsős előtoló rostély HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

24. 2. A rostély nélküli kemencék elsődlegesen folyékony és iszap halmazállapotú termelési hulladékok égetésére használatosak, azonban egyes megoldások szilárd hulladékok számára is megfelelőek. Ezek a kemencék ált. közel kétszeres hősugárzási intenzitást eredményező hengeres tűztérrel rendelkeznek. A rostély nélküli kemencék előnyösen üzemeltethetők salakolvasztásos üzemmódban. • Jelentősebb típusok: • forgó dobkemencék • égetőkamrák • emeletes kemencék • fluidizációs kemencék HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

25. A forgó dobkemence tűzálló falazattal kibélelt hengeres tűztér, amely a vízszinteshez képest enyhén lejt és lassan forog. Az égésgázok tökéletes kiégetése érdekében 900–1000 °C hőmérsékleten üzemelő utóégetőtér kemencéhez kapcsolása szükséges.Ez az egyik leguniverzálisabban használható kemencetípus, lényegében mindenféle hulladék égetésére alkalmas, a veszélyeshulladék-égető legelterjedtebb típusa. • Az égetőkamrák vízszintes v. függőleges elrendezésű, kifalazott hengeres égésterű fix kemencék, amelyekben megfelelő áramlási viszonyok kialakításával és különböző égőfejek segítségével égethetők el folyékony és iszaphulladékok. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

26. Az emeletes kemencék henger alakú, több tűzteres, kifalazott kemencék, amelyek elsősorban iszap halmazállapotú hulladékok égetésére alkalmasak. • A fluidizációs (örvényágyas) kemencékben a nagyfokú, intenzív hő- és anyagátadás miatt nagy fajlagos égetési teljesítmények érhetők el. Ezek hengeres, kifalazott vertikális tűzterek, amelyekben fluidizált állapotban tartott homokágyban megy végbe az égés. Speciális kemencemegoldásúak a szállítóhevederes kemence és a sóolvadékos kemence. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

27. Forgó dobkemence felépítése: 1. adagológarat; 2. hidraulikus adagolómű; 3. csigás adagoló; 4. kemencefejrész; 5. kifalazott forgó dobkemence; 6. utóégető tér; 7. folyékony hulladékbeégetés; 8. nedvessalak-kihordó; 9. hajtómű HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

28. Szállítóhevederes kemence: a rostély nélküli kemencék speciális megoldása, amelynél egy vízszintes, téglalap keresztmetszetű, kifalazott tűztérben, hőálló acéllemez heveder szállítja az infravörös sugárzó testek alatt az égetendő hulladékot. A szállítóhevederes kemencét szinte kizárólag veszélyes anyagokkal szennyezett talajok kiégetésére alkalmazzák. Sóolvadékos kemence:rostély nélküli kemencék speciális fajtája, amelynél a hengeres, kifalazott tűztérben az égésfolyamat 800–1000 °c hőmérsékleten tartott sóolvadékban megy végbe. Az olvadék nem csupán hőátadó és égésterméket tisztító közegként, hanem katalizátorként is szerepet játszik. A sóolvadékos kemencét erősen toxikus anyagok (pl. Növényvédő szerek, karcinogén anyagok) ártalmatlanítására alkalmazzák HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

29. Fluidágyas tüzelés: • Az a művelet, amelyben az adott méretre őrölt szénport egy olyan tűztérbe vezetik be, ahol a hamu és az ágyanyag a felfelé áramló égéslevegő hatására fluidizált (folyadékszerűen viselkedő szemcsehalmaz) állapotban van. • A fluidizált állapotból adódó egyenletes anyag- és hőmérséklet-eloszlás miatt az égési hőmérséklet jóval alacsonyabb a hagyományos kazánokénál. Ebből adódóan a nitrogén-oxid képződés kismértékű, és a kéntelenítéshez esetlegesen beadagolt mészkő kénabszorpciója is intenzív. • Az elérhető teljes kénmegkötés 95%. A nitrogén-oxidok koncentrációja harmada a hagyományos kazánokénak. A fluidágyas tüzelés további előnye, hogy rossz minőségű szenek megbízható elégetésére is alkalmas. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

30. Fluidágyas tüzelés: • A fluidágyas tüzelés számos műszaki megoldását fejlesztették ki, amely két fő csoportba osztható: • 1. az atmoszferikus berendezések füstgáza a hagyományos módon távozik; • 2. a nyomás alatti berendezések füstgázát egy kombinált ciklus keretében – ált. gázturbinában – hasznosítják. • A nyomás alatti berendezések még kísérleti stádiumban vannak. A fluidágyas tüzelést a fejlett országokban elterjedten alkalmazzák kis és közepes teljesítményű, új fűtő-, ill. erőművi kazánoknál. • A gyakorlati tapasztalatok szerint gazdaságosabb fluidágyas kazánokat építeni, mint hasonló kibocsátási jellemzőkkel bíró hagyományos széntüzelésű kazánokat kén- és nitrogén-oxid-leválasztóval. • Mo.-on Ajkán működik atmoszférikus, cirkulációs, fluid tüzelésű kazán, amely hazai műszaki fejlesztés és kutatás eredménye. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

31. Fluidágyas kazán felépítése: 1 füstgáz; 2. tüzelőanyag; 3. gőz/víz; 4. víz; 5. levegő; 6. homok; 7. durva idegen anyag; 8. rosta; 9. homok-visszavezetés HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

32. Veszélyeshulladék-égető • A veszélyes hulladékok ártalmatlanítására létesített égetőmű v. égető berendezés, amelynél különös fontossággal bír a hulladék előkezelése, a füstgáz hatékony tisztítása és az égetési maradékok kezelése. • A hulladék termikus ártalmatlanításának műszaki követelményeit a kv.-i miniszter szabályozza, ez a rendelet határozza meg többek között a kibocsátási határértékeket (emisszió), ezek ellenőrzésének módját és gyakoriságát. • A veszélyeshulladék-égető működését, a keletkező füstgáz összetételét az égetésre kerülő hulladék minősége határozza meg. Az optimális égetési paraméterek eléréséhez a legtöbb esetben különböző veszélyes hulladékok keverékét (menü) juttatják be az égetőtérbe. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

33. Veszélyeshulladék-égető • Az emisszió határértéken tartásához szükség lehet a halogénezett vegyületek tömegszázalékos arányának korlátozására. • Az egészségügyi fertőző hulladékot is ártalmatlanító veszélyeshulladék-égetőnél gondoskodni kell külön úton történő beadagolásról a kemencébe, valamint megfelelő hűtőtérről. • A veszélyeshulladék-égető létesítéséhez környezeti hatástanulmányt kell készíteni. A kívánatos védőtávolság 1000 m. HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

34. Forgó dobkemencével felszerelt, komplett veszélyeshulladék-égető létesítmény: A/ folyékonyhulladék-beszállítás és -lefejtés; B/ szilárd és iszapszerű hulladék beszállítása; C/ hordós-hulladék-feladás; D/ tápvíz; E/ tisztított füstgáz; F/ iszaplepény; G/ tisztított szennyvíz; H/ salak és pernye; 1. folyékonyhulladék-tároló tartályok, homogenizáló tartály és fűtőolajtartály; 2. szilárdhulladék-bunker; 3. iszapszerű-hulladék-bunker gőzfűtéssel; 4. hulladékok adagolása; 5. forgó dobkemence; 6. utóégetőtér; 7. kazán; 8. elektrofilter; 9. füstgázmosó; 10. füstgáz-újrahevítés; 11. kémény; 12. szennyezett mosóvíz tisztítása, semlegesítése; 14. kamrás szűrőprés; 15. turbina generátorral; 16. léghűtéses kondenzátor; 17. tápvíz-előkészítés; 18. salak- és pernyekihordás HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

35. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÖSSZEFOGLALÁSA • ELŐKÉSZÍTŐ MŰVELETEK • SALAKOLVASZTÁS NÉLKÜLI ÉS SALAKOLVASZTÁSOS MŐDSZEREK • HŐBONTÁS ÉS ELGÁZOSÍTÁS • ROSTÉLYOK TÍPUSAI • ÉGETŐKEMENCÉK TÍPUSAI • A VESZÉLYES HULLADÉKOK ÉGETÉSE HEFOP 3.3.1.

36. ELŐADÁS/GYAKORLAT Felhasznált forrásai • Barótfi István: Környezettechnika. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 2000. • Vermes László: Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó. Budapest, 1998. • Környezet- és természetvédelmi lexikon I-II. Szerk. Láng István Akadémiai Kiadó 2002. A • Hulladékgazdálkodási Szakmai FüzetekA települési szilárdhulladék termikus kezelése HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

37. ELŐADÁS/GYAKORLAT ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Ismertesse a hulladékégetés előnyeit, hátrányait! • Ismertesse a hulladékégetés technológiáit! • Részletezze a pirolízis technológiáit! • Ismertesse a hulladékadagoló berendezéseket, és a kemencék típusait! • Ismertesse az égéstermékek kezelésének módszereit! HEFOP 3.3.1. HEFOP 3.3.1.

38. KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKETKövetkezőELŐADÁS CÍME:Az égéstermékek kezelése, hőhasznosítás Több előadást átfogó oktatási téma előadássorozatának címei: Következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek kulcsszavai: Égéstermékek, salak, pernye, füstgáz, turbina, generátor, nehézfémek, PCB-k, dioxinok, furánok Előadás anyagát készítették: PREGUN CSABA HEFOP 3.3.1.