Szita Balázs

1. Szita Balázs A hobbym 

2. Rövidismertető: • Néptáncnak nevezzük a nép fogalomkörébe tartozó társadalmi rétegek és csoportok tudatrendszere és esztétikai elvei által meghatározott és a hétköznapitól eltérő mozgásformáját. Tágabb értelmezésben a folklórműfajok egyik ága. • Történelme folyamán a nagyterületre kiterjedő sok évszázados-évezredes fejlődés, táji, etnikai és földrajzi egyenetlensége, tagoltsága és a kölcsönhatások nyomán állandó és folyamatos egységesülési és szétágazódási tendencia jellegű szabályosság érvényesült párhuzamosan és egyidejűleg a szájhagyományozás törvényszerűségei szerint. A változatok különbözőségeit a különböző nemzetek, országok kutatói sokáig gyakran nemzeti sajátosságként tüntették fel. A tekintélyes kutatóknak több évtizedes kutatás után bebizonyosodott, hogy a gyakran etnikainak látszó és az egyes vidékeken annak érzett különbségek, a táji és történeti tagolással együtt a fejlődés különböző mértékű fáziseltolódásából adódó eltérések az egyetemes művelődéstörténet korszakaihoz megállapíthatók a tánctörténeti rétegek. • Az európai középkorban gyökereznek a kollektív táncformák (lánc, füzér, karikázó, rituális és eszközös táncok). A késő középkori majd a reneszánsz kori újabb és újabb divathullámok eredményeként jöttek létre a páros táncok különböző jellegű és bonyolultságú változatai. A polgárosodással párhuzamosan és egy időben terjedtek el Nyugat-Európából keleti irányba a 18-19.században kialakult új stílus a szabályozott, kötött páros táncfajták ( u. n. polgári társastáncok) és a tájanként különböző intenzitással fennmaradt régebbi stílusok regionális változatai azok, amelyek gyakran etnikus színezetet sugallva jelentik összességükben a gazdag Kárpát-medencei tánckultúrát.

3. Néhány videó a kollektív táncformák bemutatásának jegyében

4. karikázó Törökkopányban

5. eszközös tánc Madocsán

6. Ismerkedjünk meg jobban a kalotaszegi tánctípussal! • Az erdélyi táncdialektus egyik kisebb, de talán a legismertebb egységeként számon tartott előforduló táncváltozatok összessége. Magában foglalja a régi réteghez tartozó táncok legfejlettebb variánsait, ugyanakkor az új zenei és táncstílust képviseli. • Ezek a tempóbeli és ritmikai különbségekben megnyilvánuló sajátosságok részben az eltérő etnikai tulajdonérzetben nyilvánulnak meg. Az ugrós-legényes típuscsalád erdélyi a sűrű legényes változatai közül a nyolcados mozgásritmusú kalotaszegi legényes magyarok sajátja érte el kifinomultan a fejlődés csúcsát. A legényes zene időtartama alatta leányok gyakran kis, zárt kört vagy köröket alkotva forognak, időnként irányváltással. (tropotyálás, siftelés, csoszogás) A legényest a 20. század első harmadában a táncciklust, egyúttal a táncmulatságot megkezdő funkcióban használták. A „jó” táncosok megfogyatkozásával egyre inkább a táncszünetek - külön rendelt - bemutató jellegű táncaként fordul elő. A legényesnek lassúbb újabb változatát rara, sárita névváltozatokban a románok tartják magukénak. • A kalotaszegi legényes egyértelműen a legfejlettebb, legnagyobb formagazdagságú férfitánc. Csoportosan ritkán táncolják és végig megőrizte szabad jellegét, az egymás után következő pontok sorrendjét a táncos határozhatja meg. A következő diákkal kis ízelítőt adnék e tánc szépségeiről! 

7. bogártelki legényes ifj. Poncsa előadásában

8. lassú csárdás / Türe , 1961 /

9. kalotaszegi román forgatós

10. Másik kedvencemről:  • A cigányok tánckultúrájának viszonylagos egységéről csak kisebb területeken belül lehet szó, mert tánckincsük regionálisan módosulva kapcsolódik a befogadó népekével, s rendszerint e népek régibb hagyományait alakítják sajátos előadásmódjuk szerint. A Balkánon a lánctáncok régibb formáinak s bizonyos rituális táncoknak a hordozói. A Kárpát-medencében szóló férfi- és páros táncok, valamint fegyvertáncok archaikus formáinak őrzői, alakítói, vagyis tánckincsük alapvonásaiban igazodik az itt élő népek eléggé egyívású régi táncaihoz. Törzsek vagy foglalkozások szerint legfeljebb a tánchagyományok őrzésének intenzitása, asszimilációjuk foka szerint vannak kisebb különbségek. Tánckultúrájuk regionális eltérései inkább a helyi parasztlakosság táncainak régibb – sokszor már elfelejtett – rétegéhez való alkalmazkodásukról tanúskodnak. A Duna menti ún. román cigányok pl. bizonyos balkáni lánctáncformák hordozói, a Felső-Tisza vidékiek a pásztortáncokkal rokon botolóban jeleskednek, Erdélyben pedig a friss csárdás régies, összefogódzás nélküli formáját (cigánycsárdás, csingerita) tartják jellegzetes cigánytáncnak. A K-európai paraszti táncfolklór sok régi elemének megőrzését mutatja az is, hogy a parasztság „cigány” „cigányos” pejoratív jelzője gyakran saját volt hagyományai elavultnak ítélt elemeire vonatkozik, amelyek fokozatosan a cigányok használatába kerültek át. A cigányok ugyanakkor minden új divat gyors befogadói és asszimilálói, tánckultúrájuk ma is eleven, változik, fejlődik éppúgy, mint zenéjük. – Táncéletük teljesen spontán, nem a zárt paraszti szokásrend szabályai szerinti → táncalkalmak keretében zajlik. Náluk bármikor, bárhol, bármely napszakban sor kerülhet táncra, munka közben csakúgy, mint a halottvirrasztás szüneteiben. Szervezett zenés táncalkalmaik (cigánybál, cigánylakodalom) viszont a helyi parasztság szokásgyakorlatához illeszkednek. Táncaiknak sajátos színt ad a kezdetleges zenekíséret, mely a vokális tánckíséreti módoknak s a spontán zenélés szükségmegoldásainak, a hangszer- és zenekar-imitációknak egész sorát őrizte meg vagy fejlesztette ki (→ bőgőzés, → pergetés). Cigányzenekari kíséretet saját táncaikhoz ritkán s csak a zeneileg fejlettebb magyar cigányok alkalmaznak. A cigánytáncok általános előadási sajátossága az az elemi erejű, túlfűtött, olykor az extázisig is fokozódó átélés, amellyel ma már szinte csak az Európán kívüli természeti népek körében találkozunk.

11. örkői cigánytánc

12. Befejezésül , szerény személyem táncol szászcsávási cigánytáncot! 

14. Köszönöm a figyelmet!