170 likes | 427 Views
Karácsonyi óhaj. Mikor karácsonykor a fenyőre nézek, Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek. Egyszerre van jelen szomorúság, bánat, Mert nem köszönthetem édesapámat. Szánalom azokért, akik az utcán laknak, Mert Ők szeretetet senkitől sem kapnak,.
E N D
Mikor karácsonykor a fenyőre nézek, Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat, Mert nem köszönthetem édesapámat.
Szánalom azokért, akik az utcán laknak, Mert Ők szeretetet senkitől sem kapnak,
Megnyugvás, hogyha a családomra nézek, Hála a jó sorsnak, hogy Ők velem élnek!
Köszönet, mert sok szép ajándékot kaptam, És hatalmas öröm, hogy én is adhattam!
És elgondolkodom. Mindenki így érez? Legalább most egyszer megy a jó szülékhez?
Ad-e egy tál levest annak ki éhezik? Tőle a családban mindig megkérdezik:
Nem vagy éhes kedves? Nem akarsz pihenni? Vagy egy nyaralásra velünk együtt menni?
Kap-e meglepetést? S lázas izgalommal Készül-e másoknak kedves ajándékkal?
Itt e Földön én is páros lábbal állok. Látom elvadulni ezt a szép világot.
De a lelkem mélyén él még egy kis remény, Hogy nincs mindenkinek kő a szíve helyén!
Bízom hát a szépben, jóban, emberségben, És az angyalokban odafönn az égben.
Akik megmutatják kinek mit kell tenni, Ahhoz, hogy mindenki boldog tudjon lenni.
És mert versem címe: karácsonyi óhaj, A számat elhagyja most egy gyenge sóhaj:
Legyen egész évben minden nap karácsony, S öröm legyen élni ezen a világon!
Vers: Csomor Győrgyné Bea PowerPoint: Zsik@zsu