460 likes | 547 Views
Országos Lelkipásztor Konferencia, Bp. 2008. ápr. 11. Herjeczki Kornél. Paradigmaváltások a misszió teológiájában * Milyen segítséget nyújthatott a szemléletváltásban az evangéliumi könyvkiadás és terjesztés Meyertől napjainkig?. Paradigma a természettudományban:
E N D
Országos Lelkipásztor Konferencia, Bp. 2008. ápr. 11.Herjeczki Kornél Paradigmaváltások a misszió teológiájában* Milyen segítséget nyújthatott a szemléletváltásban az evangéliumi könyvkiadás és terjesztés Meyertől napjainkig?
Paradigma a természettudományban: „A vélekedések, értékek, módszerek egy közösség minden tagja által elfogadott összességét jelenti.” (Thomas Kuhn) Paradigmaváltás elmélete: A tudomány nem úgy fejlődik, hogy egyre többet tudunk, hanem egyszercsak egy alapvetően új módon kezdjük el látni a világot, s ez az új világkép lecseréli a régit.
Paradigma a teológiában: Hitrendszer: Hogyan gondolkodunk Istenről és a világról. Paradigmaváltás a teológiában: Bosch: Könyvem tézise, hogy a paradigmaváltás folytonosságot és ugyanakkor változást jelent, hűséget a múlthoz, s egyszersmind a jövő bátor vállalását, állandóságot és eshetőséget, hagyományt és változtatást… A régi és az új teremtő feszültségét.
Hans Küng szerint a kereszténység egész történetét hat nagy „paradigmára” lehet tagolni a következőképpen: Az korai kereszténység apokaliptikus paradigmája. Zsidók és pogány keresztyének Mindenütt alakuló gyülekezetek Erő a gyengeségbenJézus visszajövetelének nagyon korai várása
2. Az egyházatyák korának hellenisztikus paradigmája (Kr.u. 200-600)„Zsidónak először, meg görögnek” „A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. …Görög és barbár városokban egyformán laknak … étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz… Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek… Engedelmeskednek a törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket … A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen, a görögök üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük okát.” (Diognétoszhoz írt levél, Kr. u. 200 táján)
3. A középkori római katolikus paradigma.(Kr.u. 600-1500)görögből latinra Kicsiny üldözött kisebbségből, hatalmas befolyásos szervezet „világegyház” lett. A trón és az oltár frigyre lépett egymással. Keresztény civilizáció, törekvés a bibliai tanítással összhangban lévő törvények megalkotására.
4. A protestáns (reformációs) paradigma. Luther Márton, mint Ágoston rendi szerzetes, a kolostorban „véletlen” talált rá Szent Ágoston írásaira. „Egyedül hit által” „A reformáció első két évszázadában vajmi kevés missziói kezdeményezés történt… A protestánsok maguk is belső harcokban szakadoztak, örökös vitákban fecsérelték erejüket, s nem sok energiájuk maradt arra, hogy a keresztény nyájon kívül lévőkkel foglalkozzanak.”(Bosch: 225)
„Noha az anabaptisták helyzete mindezekben hasonló volt, ők mégis számottevő missziós tevékenységet folytattak.” „Később a reformátorok a missziói parancsot már nem tekintették kötelező érvényűnek, az anabaptisták ajkán – hitvallásaik és a periratok bizonysága szerint – a bibliai igék közül éppen a missziói parancs forgott leggyakrabban.” (Bosch: 225.)
5. A felvilágosodás modern paradigmája.(Az elmúlt 300 év) A keresztyén hit egyre inkább magánügy, mivel az egyházak fokozatosan elvesztették befolyásukat. A modern tudomány gőgje. Megújulási, ébredési mozgalmak. „A modern missziók megteremtőjeként szokták emlegetni William Carey northamptonshire-i baptista prédikátort.”
6. Az alakulóban levő posztmodern paradigma jellemzői Az emberi értelem korlátainak felismerése A föld meghódítása már nem sikertörténet. A „más vallások” köszönik, jól vannak. A gazdagok gazdagodása és a szegények további elszegényedésének feszültsége. A világháborúk előtti optimizmus eltűnése. Ezen a földön egymásra vagyunk utalva. A hívők összefogása a világméretű misszióban. Európa térvesztése.
Bonhoeffer 1944. májusában a börtönben így ír saját egyházáról: „Egyházunk az utóbbi időben mintha csak önmagáért léteznék, képtelen arra, hogy az emberek és a világ számára az engesztelő és megváltó igék hordozója legyen. Ezért kell a korábbi szavaknak elerőtlenedni és elnémulni, s keresztyén mivoltunk ma csak két dologból állhat: imádságból és az emberek között végzett igaz cselekedetekből.” „A jól végzett misszió megtisztítja az egyházat. A kereszt alá állítja – az egyedüli helyre, ahol biztonságban lehet.” (Bosch: 473.o.)
Szemléletváltás a missziónkban Meyertől napjainkig. Fogalmak tisztázása: Paradigmaváltás és szemléletváltás Lehet, hogy valaki szerint: „Nem paradigma/szemléletváltás kell, hanem megtérés!” Mi a megtérés és a szemléletváltás kapcsolata egymással?
Meyer Henrik, a nagy paradigmaváltóGyökeres szemléletváltást hozott számos területena korabeli misszióban.
Ha hűek akarunk maradni baptista identitásukhoz és hagyományainkhoz, akkor minden gyülekezet minden generációjának komolyan kell vennieezt a kérdést, és a válaszokat világosan kell megfogalmaznia és közzé tennie. Egyházalapítás és szemléletváltások
1. Bibliaterjesztés • A jó terjesztő jól ismeri a „termékét” és ugyanolyan jól ismeri az embereket.Meyer egyaránt meg tudott szólítani gyerekeket, pékinasokat és politikusokat. • Emberismeret, mint szemléletváltás • Mi van ha ez nincs? • Kommunikációs készség • Konfliktuskezelés
Hogyan segíthetnek a könyvek? • Az elmúlt évtizedek ezen a területen számottevő új ismereteket hoztak. • Önképzés • Önképzőkör/Csoportos megbeszélés • Példaadás az olvasásban • Kiajánlása, figyelemfelhívás • Hosszabb lelkigondozói „kar” • Honnan van minderre idő?
Biblia-terjesztés • Hagyomány és újítás egyidejűleg • Gyülekezetben fiatalok olvassák fel • Svédország: Színész elmondja • Pantomin • Bibliodráma • „réteg-Bibliakiadás” (Pl. diákoknak MEKDSZ – János evangéliuma)
2. Fenyőfa a gyerekeknek • Az „aha” élmény • Az unalmas alkalom bűn • Gyermek-percek • Vasárnapi iskolai oktatás pedagógiája • Könyvek • Gyerekkönyvek gyerekeknek • Gyerekkönyvek felnőtteknek
3. Kulturális igényesség - mindenben • Épület, kiadványok, zene • Az énekek betanítása felettébb keserves dolog volt, mert egészen kezdő, gyakorlatlan énekesekkel gyötrődtünk, akik azelőtt soha nem hallottak még négy szólamra énekelni, s még kevésbé énekeltek énekkarban.(Meyer naplóból) • Igényesség a „nem-négyszólamú” énekeknél is. Hol tanulják ezt a fiataljaink? • Lövészárok módszer, vagy szakmai segítség?
4. Szociális érzékenység • Az egész gyülekezet hozzáállása • Garzon lakások a tetőtérben • Idősek otthona • Bérleménybe kiadott helyiségekbenhúsbolt, antikvárium • Ételosztás, Róbert bácsi • Az esetlegesség helyett idő és pénzkeretek meghatározása
Könyvkiadás ma Elektronikus média Internet, web Tartalom-szolgáltatás Szórólapok, újságok, könyvek
6. Világos célkitűzések és Istenre hagyatkozás • Céltudatos gyülekezet – kicsit másképpen • A jövőről való imádságos gondolkodás • Ha egy szervezet (missziós társaság/ gyülekezet/egyház/szövetség/alapítvány) működtetése annyi energiát emészt fel, hogy nincs idő azon elcsendesedni, hogy „Hogyan tovább?” akkor előbb utóbb nem lesz merre tovább.
7. Életszentség, család • Ezen a téren Meyer „ellenségei” sem tudtak életébe belekötni • Fogadott gyermekei • Családos gyülekezeti vezető férfiak életpéldái nőtlen evangélizátorok vagy egyedülálló misszionáriusok ?! • Ha a család nem kap kellő prioritást, csodálkozunk, hogy sok a törés, és a gyermekek számára nem vonzó a hit?
8. Laikus (munkatárs) képzés • Csapatmunka • Csoportos alkalmak • Vezetőképzés • Népszerű teológia • Lelkigondozás megszervezése Könyvek bő kínálatban állnak rendelkezésre • Evangéliumi Vezetőképző Fórum(European Leadership Forum, Egerben, 2008 május 24-29)
9. Életkor: Nem erény, állapot • Meyer Henrik 31 éves korában érkezett Budapestre • A 30+ korosztály bevonása a gyülekezeti döntésekbe, vezetésbe • Előre fel kell készülni, hogy ez nehéz de a fiatal értelmiség kívül rekedése elsősorban a most bent levők felelőssége.
10. Összefogás a misszióban Miért nem ment ez eleinknek? Meyer alig talált hívőt amikor Budapestre érkezett. Valóban nem voltak más felekezetből való hívők sem? Egy kis kitérő: Mások hogy látták a századforduló nagyegyházait (főleg Ref. Egyház), és minket baptistákat. Vélemények a másik oldalról.
„A 19. század vége volt a magyar református egyház addigi történetének mélypontja. Bár az egyház politikai súlya megszilárdult, ugyanakkor az embereket igazán foglalkoztató kérdésekre nem tudott választ adni. A templomok kiürültek, s a lelkileg igényes emberek olyan vallásos csoportokhoz fordultak, melyek az egyház körein kívül tevékenykedtek. Ilyenek voltak a nazarénusok, adventisták, baptisták és metodisták. A református egyház vezetői ezt a jelenséget „szekta-kérdésként” kezelték. Mivel a „szekták” népszerűségének igazi okát nem ismerték fel, a kérdést rendőri hatalommal akartak megoldani.” (Bíró és Szilágyi: A Magyar Református Egyház)
A korszak meghatározó református teológusai a divatos liberális teológia képviselői voltak, akik az egyháztól elidegenedett művelt emberek visszatérítését a korszellemhez igazított teológiájukkal próbálták ja. A teológiai liberalizmus fő képviselője Ballagi Mór (1815–1891) professzor volt, aki cikket írt Jézus feltámadásának lehetetlenségéről. Ő volt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap főszerkesztője is.
„A 19. század végére azonban egyre többen hangoztatták, hogy a Református Egyház lelki válságából kivezető út a belmisszió… Azt hangsúlyozták, hogy az embereket először a bűnismeretre kell elvezetni, majd abban segíteni, hogy élő és személyes Krisztus-hit által újjászülessenek… Ezt a célt ébresztő igehirdetésekkel, evangélizációkkal, vasárnapi iskolai munkával, keresztyén egyesületek létrehozásával, szociális intézetek alapításával és az evangéliumi irodalom terjesztésével igyekeztek elérni… A belmissziós tagok Bibliák ezreit osztották szét. A misszió első és legfontosabb célcsoportja maga az egyház volt, beleértve annak tisztségviselőit is…”(Sipos Ete Álmos: „Kérjétek az aratásnak Urát! Forgács Gyula, a magyar ref. Belmisszió úttörője.)
Evangéliumi irodalom mindenütt Ennek jelentőségét minden missziózó felekezet vagy missziós csoport felismerte. A Baptista Nyomda fénykora. A Református Egyházban 1868-tól 1919-ig 190 különböző sajtókiadvány jelent meg. Szinte minden csoportnak volt saját újságja: lelkészeknek, gyermekeknek, nőknek. Nagy mennyiségben jelentek meg olyan szórólapok és kisebb füzetek, melyek egy-egy bibliai tanítást közöltek népszerű formában. A belmisszió és a külmisszió népszerűsítése is ilyen füzeteken keresztül történt. Számtalan magyarra fordított füzet, könyv, igehirdetés, teológiai szakkönyv került kiadásra.
A Református belmissziós mozgalom is egy új korszakot nyitó írásában terjedt el. Szabó Aladár: Új Óramutató (1896) című irása nemcsak diagnózis és terápia volt, hanem egyben kemény egyházkritika is. A belmissziói munkához az egyház vezetői (püspökök, teológiai professzorok és tekintélyes zsinati tagok) kifejezetten ellenségesen viszonyultak. Elutasító magatartásukat azzal indokolták, hogy a belmisszió munkája német és angol import termék, mely a magyar emberektől idegen, az egyházra nézve pedig káros. Szilády Áron azt mondta: Két dolgot gyűlöl, a túrós palacsintát, és a belmissziót.(Ravasz: Emlékezéseim, 183. o.)
De a megújulás kezdett kibontakozni a lelkészképzésben is. 1914-ben Kiss Ferenc református lelkész ezt írja: „Lelkészképzési rendszerünk avult, dekadens és tarthatatlan. Még keresztyéneket sem nevel a theologia, nemhogy lelkipásztorokat, akik magukon kívül az egész nyájról gondot tudnának viselni.” A Lelkészképző Intézet vezetőjeként székfoglalójában ezt mondja:
„Minden theologusnak kell a theologiai összes tudományágakban egy bizonyos általános tájékozottsággal rendelkezni, valamely tárgykörrel pedig részletekbe menően foglalkozni, a rokon tudományok közül a lélektan és neveléstan főbb problémái felől tájékozottnak lenni, s végül egy modern nyelvet az olvasási készségig elsajátítani. Ki kell emelnem, hogy a Biblia helyes ismerete s magyarázhatása szempontjából mai theologiai irodalmunk elmaradottsága miatt valamelyik modern nyelv tudása nélkül senkit lelkésszé nem képesítenék, ami különben a színvonal emelése szempontjából is felettébb kívánatos.”
„PÉCZELI KÖR” „Alulírottak, a magyar református egyháznak Péczelen 1920. aug. 20-ik napjain együtt volt lelkipásztorai, alázatos hálaadással bizonyságot tesznek arról, hogy a maguk életében megismerték Istennek a Jézus Krisztusban megjelent megváltó szeretetét… Megkeseredett szomorúsággal szemlélik egyházunknak lelki erőben, tagjai erkölcseiben és anyagi életképességében való megrokkanását annak következtében, hogy benne az élő bizonyságtétel - mely megteremtette és évszázados veszedelmeken át is megtartotta - elhalványodott...”
„Szorongó lélekkel ... úgy látják, hogy rövidesen el kell dőlnie, vájjon képes-e az egyház múltjához és eszményeihez méltó életre megújhodni, vagy pedig elítéltetik a halálra és csúfságos elgyengülésre... Hirdetik azt a meggyőződésüket, amelyet a Szentírás és az egyház történelme csalhatatlanul tanít, hogy a megújhodására egyetlen út vezet, az t.i., ha tagjai és vezetői visszatérnek a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelemnek megtapasztalására... Áthatva a fent vallott közös meggyőződésektől, alulírottak Isten és egymás színe előtt ünnepélyesen fogadják, hogy minden erejüket egyházuk ily értelmű megújítására szentelik...” Közel 40 református lelkész aláírása
A Péceli kör vezetője, a péceli lelkész,Forgács Gyula, a református belmisszió kiemelkedő alakja volt. 20 éven át irt, közel 800 oldalas könyve A Belmisszió és Cura Pastoralis Kézikönyvelett a belmissziós megújulás alapkötete, melynek alapján a Református Zsinat 1933-ban megalkotta az egyház első missziói törvényét. Ebben olvashatjuk, hogy „minden lelkész misszionárius”. De olvashatunk hosszabb fejtegetést a szektákról is, a baptistákat is beleértve.
„A baptisták általános típusa … mindig önmagával dicsekszik. A reformátusokat kíméletlenül becsmérelik, szerintük a lelkész a Sátán szolgája, a templom a latrok barlangja, az orgona az ördög muzsikája…” Teológiai ellenvetése azzal a baptista tannal volt, miszerint: „vízbemerítkezés nélkül nincs igazi megtérés.” Ellentmondásos módon pozitív példaként említi az angolszász területen élő baptistákat, miközben a magyarországi helyzetet úgy értékeli, hogy „nálunk a zavarosban halászva, magukat tartják annak, amit mi a láthatatlan egyháznak tartunk… és mindenképp szakadni és távolodni akarnak régi egyházuktól.”(Forgács Gyula: A Belmisszió és Cura Pastoralis)
Dobos Károly életrajzából: „Manapság -1920- azt mondják, hogy kisebb felekezetekben jobban lehet a keresztyén életet élni, mint itt minálunk a református egyházban.Az ördög így csapja be őket, hiszen kiveszi a kovászt a lisztből, itt maradnak a külsőleg vallásosak, de belsőleg nem igazi hívő reformátusok. Mi azt mondtuk a Soli Deo Gloriában, ha rugdosnak, ha akármit csinálnak, akkor sem megyünk ki ebből az egyházból, mert mi képviseljük a hívő, református vonalat. Bennmaradunk, és kovász akarunk lenni. Őseink 3 évszázadon át sokat szenvedtek azért, hogy nekünk megmaradjon ez az egyház... Akármilyen kilátástalan is most a helyzet, bizakodni kell, hogy Isten kegyelmes és egyszer majd meg fog elevenedni ez a beteg test. Végezzük hűségesen a szolgálatunkat, a többi az Isten dolga.”
Szemléletváltás az összefogás területén A B.B. levetkezése „Genetikai” hajlam a külön utakra és párhuzamosságokra Ha Isten nem vetette el népét a megfáradt nagyegyházakban, adott nekik is megújulási lehetőséget,akkor nekünk is talán több türelemmel kellene egymás felé lenni a gyülekezeten/egyházon belül is és a többi felekezetben élő hívők felé is.
Óvakodjunk Isten láthatatlan egyházában a kiskirályságok építésétől (legyen az akár felekezet, vagy azon belüli kisebb egység) mert a kiskirályság alattvalókat és vetélytársakat termel és előbb utóbb osztódik vagy elbukik. Az a közösség lesz erős, amelyik integrálni tudja Krisztus uralma alatt az emberi különbözőségeket és meg tudja különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Posztmodern és multikulturális korunkban ez a szemléletváltás elodázhatatlan.