I. Vatikáni Zsinat

2. I. Vatikáni Zsinat • Megítélése, historiográfiája • Ellentmondásos már a korban • a.) egyházon belül: • Jezsuiták (La Civilta Cattolica): közfelkiáltással • német területen (Döllinger – Janus: Der Papst und das Conzil) • Egyházi sajtón keresztül: • A zsinat többségi álláspontját a francia L'Univers képviselte, • az Augsburger Allgemeine Zeitungban "Quirinus" álnéven Döllinger tanítványának, Lord John Actonnak római információi (Lord Acton a zsinati ellenzékkel állandó érintkezésben volt - Josiph Juraj Strossmayer diakovári püspök)

3. A Zsinat historiográfiája • IX. Piusz megíratta Eugenio Cecconi firenzei egyháztörténésszel a zsinat történetét, ehhez az összes zsinati dokumentációs anyagot a rendelkezésére bocsátotta. • Cecconi négy kötetben megírta a zsinat előzményeit (hamarosan firenzei érsekké nevezték ki, torzóban maradt) • a jezsuita Theodor Granderath 1890-ben közzétette a Collectio Lacensis kötetében a zsinat legfontosabb iratait • XIII. Leó pápától megbízást kapott (a források teljesen szabad tanulmányozását is lehetővé tette) 1903-1906-ban megjelentette a zsinat történetét három kötetben. (alapos forrásközlés- és kezelés, azonban elfogult volt: a zsinati kisebbség álláspontját nem vette figyelembe)

4. A Zsinat historiográfiája • A II. Vatikáni zsinat meghirdetése számos speciális tanulmányt, összefoglalást eredményezett. • Ezek közül a legsikerültebbnek a belga egyháztörténész Roger Auber könyve nevezhető (Concilium Vaticanum I. 1977.) • A II. Vatikáni zsinat és a mértéktelen kritika jegyében: August B. Hasler: Egy ideológia dogmatizálása és keresztülhajszolása. > kritika, a jezsuiták a Frankfurt melleti főiskolájukon (Sankt Georgen) külön intézményt hoztak létre az I. Vatikáni zsinat tudományos feldolgozására > Klaus Schatz több részletes tanulmány után 1992-94-ben három kötetben újra megírta a zsinat történetét. Ebben már a II. Vatikáni zsinat szellemében és az időközben megjelent forrásmunkák alapján dolgozott.

5. Zsinat összehívásának előzményei • Cél: a Zsinat a kor tévedéseivel szemben dolgozza ki világosan a katolikus hitbeli felfogást. • A pápa által megkérdezett egyháziak többsége a zsinat mellett foglalt állást (Felix Dupanloup, orléans-i püspök és Scitovszky János, magyar bíboros-hercegprímás nem tartották a zsinatot időszerűnek). • IX. Piusz 1867. június 26-án, amikor Péter és Pál apostolfejedelmek 800 éves ünnepére püspökök százai érkeztek Rómába, ünnepélyesen meghirdette a zsinatot 1869. december 8-ára. • 1868. szeptemberében felszólította az ortodoxokat és a protestánsokat, hogy térjenek vissza a római egyház kebelébe és vegyenek részt a zsinaton. Ezek természetesen felháborodva tiltakoztak, az ökumenikus pátriárka pedig át sem vette a pápai levelet, mondván, hogy tartalmát már a világsajtóból ismeri.

6. 1869. december 8. a zsinat megnyitó ünnepsége: • Majdnem 800 résztvevő – a meghívottak kétharmada vett részt (35% olaszok, 17% franciák), az európai résztvevők domináltak, de mind az 5 földrész képviseltetve volt

7. A zsinati csoportosulások • A csoportosulások már kezdetben kialakultak: • Polarizáltság a táborokon belül is • A közép- és nyugat-európai püspökök többsége és támogatóik (kb. 180 fő) kerülni akartak minden konfrontációt mind az egyházon belül, mind ami a kormányokat, a különböző felekezeteket és az ortodoxiát illeti, ezért elvetette a pápai tévedhetetlenség tanának dogmatizálását • a dél-európai atyák túlnyomó többsége és támogatóik (kb. 600 fő) éppen a római álláspont megerősítése mellett kardoskodtak, és a pápai tekintély megerősítését kívánta. Élükön: Henry Edward Manning, westminsteri érsek, Victor August Dechamp, brüsszel-mecheleni érsek és Konrad Martin, paderborni püspök

8. A zsinati csoportosulások • „szélsőséges” infallibilisták csoportja (15-20 fő) • „mérsékelt” infallibilisták (többség): az infallibilitás a hit kérdéseire terjes ki, és az egyház konszenzusával érvényesül • Inoppotrunisták: elfogadták, de a körülményeket alkalmatlannak tartották (Simor) • Az infallibilitás megkérdőjelezői (osztrák és magyar püspökök [jozefinizmus], Haynald, Strossmayer – Ketteler)

9. De fide catholica vitája. • Az első dogmatikus konstitúció: Dei Filius, ebben a zsinat a katolikus hitet védte a kor tévedéseivel szemben, valamint a hitnek az észhez való viszonyát tárgyalta. „Az anyaszentegyház hiszi és tanítja, hogy Isten, minden dolog kezdete és vége, a teremtett dolgokból az emberi ész természetese világosságánál biztosan megismerhető” Az ellenzék álláspontja: szükséges lenne a katolikus hit pozitív és korszerű kifejtése • Supremi Pastoris (Firenzei Zsinat) • De ecclesia séma 11. fejezete: De romano pontifice előre hozatala. (Simor, mint a bizottság tagja tiltakozott ellene). Május 9-én már szét is osztották az atyák között a nevezett 11. fejezetet a pápai tévedhetetlenségről. • A 3. fejezet 3. kánonját megszigorították, amennyiben a pápa tévedhetetlen döntéseiben nem szorul az egyetemes egyház hozzájárulására (ex sese, non autem ex consensu Ecclesiae)

10. A 3. fejezet 3. kánonjának megszigorítását nem vonták vissza • Az ellenzék alig jutott szóhoz, a legtöbb esetben akkor zárták le a fejezetek tárgyalását, amikor az ellenzék vezére, például Haynald került volna sorra • Kompromisszum körvonalazódása – szavazás: 601/451 placet, 88 non placet, 62 placet juxta modum • Utólagos betoldás: ex sese, non autem ex consensu Ecclesiae • Döntő szavazás előtt az ellenzék elhagyta a zsinatot: • Hátrahagyták non placet szavazatukat • Abból indultak ki, hogy az egyház legfőbb tanítóhivatala az úgynevezett Magisterium Petro-Apostolicum, és ezért egy valódi hittétel érvényes definiálásához a világ püspökeinek morális egysége szükséges > Ez az adott esetben nincs meg, hiszen az ellenálló 60-80 püspök szinte a teljes Közép- és Nyugat-Európát képviseli.

11. végleges szavazás - Pastor aeternus • A végleges szavazás: Róma, augusztus 18., • 535 püspök 2 ellenében a Pastor aeternus-t elfogadta. • „Hit és erkölcs kérdéseiben” • A konstitúció négy rövid fejezetben arról szól, hogy az Üdvözítő Péter apostolt tette meg az egyház fejének, és azt akarta, hogy hivatala ennek utódaiban folytatódjék. Ezek a római pápák, akik az egyetemes egyház és minden helyi egyház fölött teljes joghatósággal rendelkeznek, és mint legfőbb tanítók a hit és erkölcs kérdéseiben tévedhetetlenül döntenek.

12. IX. Piusz 1870. október 20-án sine die elnapolta a zsinatot - berekesztésére csak 1963-ban, a II. Vatikáni zsinattal kapcsolatban került sor. • Az ellenzéki püspökök a Szentszék nyomására később alávetették magukat a zsinat döntésének. Így, mint Haynald érsek írásban is rögzítette, az I. Vatikáni zsinat mindenképpen egyetemessé vált.

13. A 19. század problémái • A személy kudarca „Nem lett boldogabb.” • Politikai kudarc „Nem lett szabadabb” • Társadalmi kudarc „Nem lett igazságosabb” • Nemzetközi kudarc „Nem lett humánusabb”

14. keresztényszocializmus • Előzmények: • Francia liberális katolicizmus Vezetője: Felicite Robert de Lamennais. Mottó (1817): „a kereszténység hirdette meg először a testvériséget és az egyenlőséget.” „Az egyházat fel kell szabadítani az állam zarnoksága alól!” Lapjuk: L’ Avenir

15. A liberális katolicizmus elvei • Az állam ne fizesse a papságot. Csak egy szegény egyház lehet szolidáris. • Társadalmi igazságosság kell. • Szükség van közgazdasági etikára. • Szeretet nélkül a szabadság szétrombolja a társadalmat. • Ezért társadalmi reformra van szükség a bajok orvoslására. - Ezzel a szociális katolicizmus elvi alapjait fektették le.

16. Német előzmények • 1848. Wilhelm Emmanuel Ketteler: Adventi beszédsorozat Mainzban a munkásság helyzetéről. • 1863. München Német katolikus gyűlés Döllinger: Egyháztörténeti kutatások szabadsága - Mechelen: I. Nemzetközi Katolikus Kongresszus. Charles Montalambert: Szabad egyház – szabad államban c. beszéd. A trón és oltár szövetsége mindig az egyház szolgaságát jelentette. 1864. Ketteler: Munkáskérdés és kereszténység c. könyv.

17. Munkáskérdés és kereszténység c. könyv fő pontjai • gyermekmunka megszüntetése • egészségre káros munkahelyek körülményeinek javítása • női munkakörök megállapítása • munkaidő korlátozása • vasárnapi munkaszünet betartása • szakszervezet biztosítása • nyugdíj biztosítása • állami törvények betartására állami ellenőrök felügyeljenek

18. A syllabus következményei • Az európai kormányok korlátozzák a helyi egyházak működését. • Ez ellen pártszerveződések. Németországban Katolikus Néppárt. (1869). 1870. Választási győzelem. • Az egyház megteremti a katolikus szubkultúrát. • Ecclesia militans – harcos egyház képzete. • Az egyház a bűnös társadalomban tökéletes társaság (societas perfecta) • Bismarck a katolikusok ellen hirdeti meg a „Kulturkampfot” • A zsinat tovább nehezíti az együttműködést.

19. XIII. Leó (1878-1903)