Szerző: KALMÁR Beáta , III. évfolyam

1. A KEMÉNY SZEGMENS-TARTALOM HATÁSA ÚJ POLIKARBONÁT TARTALMÚ POLIURETÁNOK TERMIKUS TULAJDONSÁGAIRA Szerző:KALMÁR Beáta, III. évfolyam Témavezető: Dr. MÉSZÁROS SZÉCSÉNYI Katalin, egyetemi tanár Intézmény: Újvidéki Egyetem, Természettudományi Kar Kémiai, Biokémiai és Környezetvédelmi Intézet, Analitikai Kémiai Tanszék, Újvidék

2. Poliuretánok Az iparilag alkalmazott műanyagok legváltozatosabb, egyik legszélesebb felhasználási területű termékcsaládja. Fizikaiéskémiaitulajdonságok A kiindulásianyagokmegválasztásátólfüggően (lineárisvagy térhálósszerkezetű komponensek)nagyonkülönbözőfizikai és kémiai tulajdonságaiklehetnek.Égésükkormérgező izocianátokszabadulhatnakfel, amihasználatukatkorlátozhatja.

3. Legfőbb felhasználási területük a poliuretánhabgyártás. A PUR-habokat nagy mennyiségben használják párnák, szőnyegalátétek, kárpitozott bútorok, szivacsok előállítására, csomagolóanyagként, illetve hőszigetelőként az építőiparban és hűtőgépekben.Jól ismert a purhab,ami jó üregkitöltő éshőszigetelő tulajdonsága miatt többek között ablakkeretek tömítéséhez használatos.

4. Felhasználási terület

5. Polimerekkémiaireakciói A poliaddíciós reakció jellemzői: - a reakcióban melléktermék nem keletkezik -a polimer összetétele megegyezik a kiindulási polimerek összetételével - nem egyensúlyi folyamat - a termék mellett nincs szabad monomer -lépcsős mechanizmusú reakció, közel azonos aktiválásienergiájú lépésekkel

6. A „hard” és „soft” tartományok megoszlása a szegmentált poliuretánokban

7. Poliuretán nanokompozit előállitása polikarbonát makrodiolok és szerves módosított montmorillonit nanorészecskék segítségével

8. Poliuretán elasztomer térhálós szerkezetének vázlata uretán csoport „hard” szegmens „soft” szegmens „hard” szegmens

9. A szintézishez szükséges komponensek HMDI – Hexametilén-diizocianát MD - Polikarbonát makrodiol DBTDL – Dibutilón dilaurát (katalizátor) BD – 1,4-butándiol

10. A polikarbonát makrodiolok (MD) általános tulajdonságai

11. Mintajellemzők * r = [OH]MD/[OH]BD

12. A komponensek TA görbéi: BD, HMDI

13. A komponensek TA görbéi: MD – T5651, T5652

14. A T5652 MAKRODIOLT TARTALMAZÓ ELASZTOMER TG ÉS DSC GÖRBÉJE LEVEGŐBEN ÉS NITROGÉNBEN

15. A POLIMEREK DTG GÖRBÉI AZ r = [OH]MD/[OH]BD FÜGGVÉNYÉBEN

16. A MAKRODIOL TÍPUSÁNAK HATÁSA A POLIMER DEKOMPOZÍCIÓJÁRA

17. KÜLÖNBÖZŐ ÖSSZETÉTELŰ POLIMEREK TG GÖRBÉI

18. KÜLÖNBÖZŐ ÖSSZETÉTELŰ POLIMEREK DSC GÖRBÉI

19. BENTONIT HOZZÁADÁSÁNAK HATÁSA A POLIMER DEKOMPOZÍCIÓJÁRA

20. Összefoglalás • A makrodiol onszet hőmérséklete relatív magas, de az oldalláncok lehasadása már ~ 200 oC hőmérsékleten megkezdődik. • A polimerizáció az oldalláncokat stabilzálja, így az anyag hőállósága növekszik. • A csak makrodiolt tartalmazó polimerek hőállósága levegőben némileg alacsonyabb, mint nitrogénben. • A kemény és a puha szegmensek arányának változása a szegmentált poliuretánokban egyértelműen követhető a minták DTG-görbéin.

21. A T5651 és T5652 makrodiol komponensek jelenléte az elasztomerben észlelhető a megfelelő DTG görbék összehasonlításával. • A termikus módszerek alkalmazhatók a minőségellenőrzésben, így a szintézisben elkövetett hiba a termikus görbék segítségével egyértelműen megállapítható. • Alacsony makrodiol tartalmú elasztomerekben a bentonit hozzáadásának nincs kimutatható hatása sem az anyag hőállóságára, sem a hőbomlás mechanizmusára.

22. Köszönöm a figyelmet