MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottságának Tudásmenedzsment Albizottsága Workshop

1. Boda György Az önerős vállalati fejlesztő tevékenység és a vállalat köré szerveződő hálózatok tevékenységének összehangolása MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottságának Tudásmenedzsment Albizottsága Workshop Budapest, 2007 február 23, Gödöllő

2. Döntések az informáltság (az értékteremtő tudás) függvényében • Ha mindenki jól informált (értékteremtő tudással rendelkezik): optimalizálás. • Amikor általános informálatlanság uralkodik (nem rendelkezünk az értékteremtő tudással): mivel mindenki egyenlő eséllyel hozhat rossz döntéseket, a verseny azoknak kedvez, akik véletlenül éppen a jó megoldást választják (genetikai szelekció, vagy természetes kiválasztódás). • Differenciáltan hiányos információ: ekkor az egyes szereplők nagyobb valószínűséggel hoznak jó döntést, mint mások. Ekkor az előbbiek boldogulnak és kiszorítják, tönkreteszik az utóbbiakat. Az alkalmasak jobb választásai itt már inkább az optimalizáció, mint a természetes kiválasztódás következményei. • Ezért a döntéshozóknak mindent meg kell tenniük az informáltság növelésére. • A folyamat önfenntartó: • minél inkább megerősödik valaki a differenciáltan hiányos információs stratégia alapján, annál több kis szereplőt kényszerít az evolucionista (genetikai) kísérletezésre, ami mindig új minőséget hoz, bármilyen nagy is legyen a halálozási ráta (tönkremenő gazdálkodók aránya). • Az új minőséghez mindenkinek igazodni kell.

3. A differenciáltan hiányos információ megszerzésének korlátai • Az érdemi információk tulajdonosai (ötletgazdák) • vagy nem érdekeltek azok kidolgozásában, • vagy nincs tőkéjük erre. Ezért az érdemi információk kidolgozását, ellenőrzését a minősített információ gyűjtőjének kell felvállalnia, ami növeli a költségeit. • A teljes információ halmaz menedzsmentje azonban meghaladja a leggazdagabb fejlesztők erejét is. • Emiatt a minősített ötletek megszerzéséért hálózatokba kell lépni. A költségek akkor lesznek optimálisak, ha az érdemi információk kiválasztása közös feladatként, költségmegosztással valósul meg. • A költségmegosztás felvállalását erősíti, hogy a hálózatokon belül az ötletek ellenszolgáltatás nélküli eltulajdonítása ellenséges viszonyhoz vezet az ötletgazdák és az eltulajdonítók között, ami az érdemi információk átadását fékezi.

4. Az optimalizált modell működtetéséhez megoldandó feladatok • A hálózatban való hatékony működéshez iránytűkre van szükség! • (Partner/ügyfélérték számítás) Hogyan kell értékelni az ötletgazdákat? • Mekkora tudástőkét hordoznak? • Mikor érdemes ezt a tudástőkét „insource”-olni, azaz az originális fejlesztői hálózatból beemelni a partneri körbe és megfordítva? • Hogyan kell számba venni az ötletgazdák saját ráfordításait? • Mi a tartós partneri egyezség alapja, mely biztosítja, hogy: • az ötletgazda folyamatosan átadja az ötleteit és annak további felhasználását nem tekinti „kifosztásnak”, illetve • az ötletgazda az ötleteit csak a minősített információ gyűjtőjének adja el?

5. Tudástőke értékelési problémák • Mi az értéke annak a tipikus ötletgazdának, vagy ötletgazda cégnek, aki • egy, vagy több ötleten dolgozik, • bevétele nincs, • collaterált képző vagyona nincs, • a fejlesztési tevékenység terhei miatt nincs ügyfélszerzési, illetve szervezet kialakító kompetenciája, • bizalmatlan a karvaj tőke harácsolási gyakorlata miatt? • Itt a hagyományos vagyonértékelési algoritmusok nem működnek. • Értékelhető mérlegfőösszege nincs és ami van, az sem a főtevékenységre utal. • A jövőbeli szabad cash flow bizonytalan, a DCF módszer csak önkényesen alkalmazható. • Ezek a cégek rejtve, láthatatlanul működnek, ami miatt a szorzószámos módszerek statisztikai háttere hiányzik. • A tőzsde szóba sem jöhet. • Szóba jöhető megoldás a reál opciós vagyonértékelés.