Megismerhetőség, igazság, bizonyosság

1. Megismerhetőség, igazság, bizonyosság Platón, Arisztotelész, Descartes és Kant filozófiájában

2. Platón – a kályha

3. Platón – a vonalhasonlat kvalitatív alakok, eszmék Belátáson alapuló , elméleti, végső összefüggéseket megragadó megismerés. láthatatlan, csak a szellem számára hozzáférhető dolgok A matematikai megismerés axiómákon alapszik, hipotetikus, következtető, szemléltető kvantitatív alakok, számok közvetlenül észlelhető: tárgyak, élőlények A valóság, a világ egésze, 2x2 rész Az észlelés az észlelőtől, érzékszerveitől függ, az észlelésre támaszkodva tehát csak véleményt mondhatunk, ami nem az igazság, hanem csak egyéni nézet, aminek kisebb-nagyobb valószínűsége van. Nem bizonyosság tehát, hanem hit. látható dolgok, állandóan változnak közvetetten észlelhető: tükörkép, árnyék

4. Arisztotelész Amikor az emberek megfelelően berendezett társadalomban éltek, és sok szabadidővel rendel- keztek, akkor dolgozták ki az ismeret legmagasabb rendű szervezett formáit a matematikát és a filozófiát • A tapasztalatból alakul ki a mesterség (az orvos a gyógyszer hatásmechanizmusát is ismeri). • Az emlékezésből alakul ki a tapasztalat (amikor valaki orvossággal gyógyít, mert emlékszik, hogy a szer hatásos volt, de hatásmechanizmusát nem ismeri). • Az érzékelésből bizonyos állatoknál kialakult az emlékezés. • A tudás alapja az állatokra jellemző érzékelés.

5. A racionalizmus és empirizmus közös alapja • XVII. század – Európa: • a természettudományos és földrajzi felfedezések aláásták a hagyományos kollektív tudás alapjait • a mindenség elveszítette határait és középpontját • ha a kollektív tudás egy része hamisnak bizonyult, a maradék igaz mivoltára sincs garancia • Csak az fogadható el igazságnak amit az individuális elme megismer • A megismeréstől független (nem megismert) tudás filozófiailag nem értékelhető • Középpontba kerül a megismerés, a megismerhetőség kérdése • A megismerésnek két módozata alakult ki: a racionális és az empirikus megismerés

6. A racionalizmus a megismerésről • A racionalista alap: az ismeretek forrása maga az értelem • A kezdeti érzeteket (amik önmagukban még nem ismeretek) az elme megítéli; az ismeret az ítélet aktusában van adva • Tudásunk valamennyi eleme (ideája) eleve ott vannak az elménkben, a tapasztalat, az érzékelés ezeket csak „felébreszti”.

7. René Descartes a megismerésről 1. • Az ideáknak három fajtájuk van: • idea innata (velünk született ideák) pl. igazság és gondolkodás ideája – ezek előfeltételei a tapasztalásnak, tehát nem a tapasztalás során ismerjük meg őket • percepció (=elmebeli belátás) révén nyert ideák, a megismerés egy lépésben történik, az észlelt dolgok az elmében ideákként reprezentálódnak • fikciós idea – amiket percepciós ideákból mi magunk alkotunk (ló + ember = kentaur) Ha a 2. és 3. között nem tudok éles különbséget tenni, tudásom bizonytalanná válik [buta(?) ember]

8. René Descartes a megismerésről 2. • A kettő közötti különbség: a fikciós idea megalkotása az akaratomtól függ, a percepciós idea megalkotása viszont nem függ az akaratomtól. • Percepciós ideáink valóságosságának garanciái: • Ha ezeket olyan világosan(!) és elkülönítetten tudom felfogni mint öntudatom tényét („Gondolkodom, tehát vagyok”) • Isten a másik garancia (l. Descartes már tárgyalt istenérvei)

9. Immanuel Kant (1724-1804) A tiszta ész kritikája „Ebben a könyvben főként teljességre törekedtem.; s merem állítani, hogy nem lehet egyetlen metafizikai probléma sem, amely itt ne volna megoldva, vagy amelynek megoldásához legalábbis kulcsot nem adtam.”

10. Utak Kanthoz John Locke (1632-1704) • Nincsenek velünk született ideáink, „semmi sincs az elmében, csak ami már megvolt az érzékekben” • Születéskor az elme üres lap, „tabula rasa”, az érzéki tapasztalás ír rá ezer módon • Az érzéki tapasztalásból emlékezet lesz, az emlékezetből eszmék • Mivel érzékeinkre csak anyagi dolgok hatnak, az érzékelés pedig a gondolat anyaga, az elme is csak anyag lehet

11. Utak Kanthoz George Berkley (1684-1753) • Minden dolog csak egy csomó percepció (látási, szaglási, tapintási érzékelés), a tárgyak csupán színek, nagyság, alak, súly, tapintás, stb. érzékelés • Ha az érzékeink nem volnának, a „dolgok” ránk nézve egyáltalán nem léteznének • A „dolgok” az elménkben vannak, ezeket az elménk állítja össze az érzékelések halmazából • A „dolog” nem más mint egy csomó érzékelés vagy emlék, az elme valamilyen állapota • Egyetlen dolog tehát amit közvetlenül érzékelünk, az elme

12. Utak Kanthoz David Hume (1711-1776) • Nincs megfigyelhető lélek, az elmét nem percipiáljuk (érzékeljük), az elme nem szubsztancia, csak percepciók, eszmék, érzékek elvont neve • Az ok-okozat viszonyok sem belátható valóságok – csak egymásutániságokat érzékelünk, ok-okozati viszonyra következtetünk, de maga a kapcsolat érzékelhetetlen, csak az elménkben létezik, mi képzeljük oda • Csak a matematikai formulák törvényszerűek, de csak azért, mert tautologikusak . A 3x3=9 azért törvényszerű, mert a 3x3 ugyanaz mint a 9, csak más megfogalmazásban (önismétlődés)

13. Utak Kanthoz • Locke lerombolta az ideákat, felépítette a materializmust • Berkley lerombolta a materializmus, és felépítette az „elmét” • Hume lerombolta az elmét és a természettudományokat is • „Az eredmény látszólag az volt, hogy Hume éppoly hatásosan lerombolta az elmét mint Berkley az anyagot. Nem maradt semmi; s a filozófia egyszerre csak a saját maga csinálta romok közt találta magát.” „No matter, never mind!”

14. A megismerés Kant szerint Megismerőképességünk három részből áll: szemlélet, értelem, ész A megismerés folyamata: • Érzékszerveinkre hatást gyakorol valami, érzeteink támadnak; hogy ez valójában mi, nem tudjuk, csak azt, hogy létezik. Ez a magánvaló • Az érzeteket a szemlélet formálja meg. Szemléletünk két a priori formája a tér és az idő. A térben és időben meg -formált érzethalmaz a jelenség. • A jelenség átkerül az értelem területére, amely kategóriái segítségével tárgyat alkot. Ez az alkotási folyamat a tárgykonstitúció.

15. A megismerés Kant szerint Az értelem kategóriái: • A mennyiség kategóriái: egység – sokaság – mindenség • A minőség kategóriái: valóság – tagadás – korlátozás • A viszony kategóriái: szubsztancia és akcidens; ok és okozat; kölcsönhatás • A mód kategóriái: lehetőség és lehetetlenség – lét és nemlét – szükségszerűség és véletlen

16. A megismerés Kant szerint Még egyszer tehát: A megismerés folyamata: • Érzékszerveinkre hatást gyakorol valami, érzeteink támadnak; hogy ez valójában mi, nem tudjuk, csak azt, hogy létezik. Ez a magánvaló • Az érzeteket a szemlélet formálja meg. Szemléletünk két a priori formája a tér és az idő. A térben és időben meg -formált érzethalmaz a jelenség. 3. A jelenség átkerül az értelem területére, amely kategóriái segítségével tárgyat alkot. Ez az alkotási folyamat a tárgykonstitúció.

17. A megismerés Kant szerint Sohasem lesz, és nem is lehet olyan tapasztalásunk, amelyet ne a tér, idő és ok szavaival fejeznénk ki. Ezek véges kategóriák, amelyeket az elme az érzéki tapasztalásra alkalmaz. Csak azokkal a jelenségekkel szemben megbízhatók, amelyek az ilyen tapasztalás előtt mutatkoznak. Nem alkal- mazhatók a noumenális [gondolkodástól tapasz- talattól független] vagy feltételezett és követ- keztetett világokra. A vallást nem lehet az elméleti ész segítségével bebizonyítani. Ezek csak arra a világra érvényesek amely bevallottan puszta felszín és látszat.