Környezetgazdálkodás II.

1. Környezetgazdálkodás II. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc HEFOP - 3.3.1.

2. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE 2.2.1 A vízgazdálkodás története, helyzete és kilátásai 2.2.2 A víz szerepe az egyén életében, a társadalomban, és a mezőgazdaságban. 2.2.3 A vízügyi jog pillérei. 2.2.4 Hidrológiai alapismeretek 2.2.5 Hidraulikai alapismeretek 2.2.6 A melioráció és vízgazdálkodás kapcsolata 2.2.7 Káros víztöbblet, és az ellene való védekezés dombvidéken. 2.2.8 Káros víztöbblet a síkvidéken. 2.2.9 Tartós vízhiány okozta károk, és az ellenük való védekezés. 2.2.10 A vízhasználatok és a környezetszennyezés kapcsolata 2.2.11 Vízvédelmi alapismeretek 2.2.12 Víztisztítási alapismeretek 2.2.13 Szennyvíztisztítási alapismeretek HEFOP 3.3.1.

3. 2.2.1 A vízgazdálkodás története, helyzete és kilátásai • Az emberiséggel szinte egyidős a vízhasználat és a vízkárok elleni védekezés. A halászatot a Föld számos térségében ugyanazokkal az ősi eszközökkel végzik ma is, mint a kezdetek kezdetén. Ugyanezt mondhatjuk el az ázsiai rizstelepekről is. • A Kárpát-medence népei a Nílus-völgyihez hasonló öntözési rendszert alkalmazták, amit fok rendszerű ártéri vízgazdálkodásnak nevezünk. Az ártéri gazdálkodás alapja az a fok-, vagy csatornarendszer volt, mellyel a halastavak vízellátását, az öntözést, kenderáztatást, vízimalmok hajtását és a vízi szállítás egy részét megoldották. HEFOP 3.3.1.

4. A vízgazdálkodás története • A Magyar Corpus Juris: a királyi dekrétumok és a Hármaskönyv számos rendelkezése tanúskodik a vízügyi kérdések szerepéről és jelentőségéről. • A magyar királyságban szabályszerű, tudatos vízgazdálkodás folyt. • A király mellett a nádor hozhatott vízügyi döntéseket. • A főispán feladata a végrehajtás ellenőrzése, illetve a helyi jelentőségű döntések meghozatala volt. • Több megye területét érintő vízügyi feladatok megoldására királyi biztost küldtek ki. HEFOP 3.3.1.

5. Történelem • Az egykori vízügyi szakzsargon fényesen bizonyítja a fenti állítás helyességét. A tisztségek között találjuk a halászati ügyek legfőbb intézőjét, aki egyben a fok, vagy táblabíró. • Volt tómester is, aki a halászat gyakorlati vezetőjeként működött. A szokásjog, rend és rendelkezések betartásának felvigyázója a tó, vagy rekeszpásztor volt, de használták a vizek csősze kifejezést is. HEFOP 3.3.1.

6. Történelem • A középkori magyar vízügyi jog és igazgatás fejlettségét mutatja, hogy a vízgazdálkodáshoz számos tevékenység kapcsolódott, mint a halászat, tógazdálkodás, hajózás, faúsztatás, vízi- és hajómalmok üzemelése. • A vízszabályozások magas műszaki színvonala is bizonyítható a dokumentumokból. HEFOP 3.3.1.

7. Történelem • A török hódoltságig tartott az ártéri vízgazdálkodás aranykora. A háborúskodás következtében a közigazgatási viszonyok bizonytalanná váltak, majd a gazdasági élet is hanyatlásnak indult. • A megosztott ország legkisebb gondja is nagyobb volt, mint az ártéri gazdálkodás és hajózás folytatása. • Elszaporodtak a háborús pusztítások, vagyis a hadicselekményekkel kapcsolatos tudatos rombolás, ami nagy területek hadászati, védelmi célú elárasztását jelentette. HEFOP 3.3.1.

8. Történelem • A 150 éves török uralom a régi virágzó vízügyi rendszer teljes megsemmisülésével végződött, és kialakult a Tisza-völgy mocsárvilág. • Mindezek ellenére pl. az 1613. évi XXVII. Törvénycikkely kimondta, hogy "A Tisza kiöntései ellen töltések építéséről, azon megyék, melyekben a folyó kiönteni szokott ... határozzanak" és "az ország más megyéiben is folyamkiöntések ellen töltések emeltessenek". HEFOP 3.3.1.

9. Történelem • A monarchiába kényszerült ország, a XVIII. században nekilátott az új vízügyi igazgatás felépítéséhez. Kezdetben csak egy állandó kamarai mérnökállás volt, de 1780-ban már 40 mérnök tevékenykedett a vízügy területén. Az erőfeszítések nyomán 1785-ben egységes korszerű államigazgatási szervezet jött létre, a központi vízügyi igazgatás pedig ennek Hajózási és Építészeti Igazgatóságaként, majd Hajózási Osztályaként működött. 1788-ban már 10 kerületi igazgatóságot állítottak fel, valamint megyei mérnöki hivatalokat. HEFOP 3.3.1.

10. Történelem • 1784-ben a vízi utak feltérképezése is elkezdődött ami később kiterjedt a folyók egész árterületére. • A XIX. század újabb fejlődés kezdetét jelentette a vízügyben. Az 1840-es évek ismétlődő árvizei hatására Széchenyi István az újonnan felállított Közlekedési Bizottmány elnöke és vízszabályozási királyi biztos a Tisza-völgyi szabályozás elindítását szorgalmazta. HEFOP 3.3.1.

11. Történelem • 1845. őszén Széchenyi közvetlenül is megismerkedett a Tisza-völgy súlyos vízügyi helyzetével. Tapasztalatait az "Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetően" című röpiratában 1846. januárjában adta közre. A röpirat a Tisza-völgy rendezés minden fontos mozzanatát tartalmazta. • 1846. márciusában Széchenyi már előterjesztette a kivitelezési munka alapjául szolgáló Vásárhelyi Pál féle "Általános Tisza-szabályozási tervet". HEFOP 3.3.1.

12. Történelem • A Tisza-szabályozási terv a Tisza-völgy rendezésére vonatkozó korszerű törekvéseket a régi tapasztalatokba szintetizálta. A terv lényege: 101 átvágással megrövidíteni a Tisza hosszát, hogy ezáltal gyorsuljon a lefolyás és javuljanak a hajózási viszonyok, illetve töltések kiépítésével megvédeni az árteret az árvizektől. A szabályozás során megépült védtöltés hossza 612 km volt. Közel 100 év alatt az ármentesítésre fordított összeg 50 millió pengő, ez hektáronként 130 pengő beruházást jelentett. A létrehozott társulat kezelésében lévő belvíz- ártér 262 ezer hektár, melyen 3140 km csatorna és 18 belvízi szivattyútelep 25 m3/sec. kapacitással épült, összesen 14 millió pengő ráfordítással. A hektáronkénti belvízrendezési beruházás 53 pengő. HEFOP 3.3.1.

13. Történelem • 1879. után a mellékfolyók szabályozása is megkezdődött, Az értékes hullámtéri területek hasznosítása érdekében az 1910-es évektől kezdve a megkezdték az úgynevezett nyári gátak építését, elsősorban Tiszaroff, Tiszasüly, Tiszabő és Vezseny térségében. Egyes társulatok már a századforduló táján foglalkoztak körgátak és lokalizáló keresztgátak tervezésével és építésével. • A századforduló táján a meder elfajulás kiküszöbölése és a hajózási vízmélység biztosítása érdekében megkezdődött a kisvizi mederszabályozás, melynek befejezése átnyúlt a következő évszázadra. HEFOP 3.3.1.

14. Történelem • Az öntözés kiterjesztése a múlt század végén kezdődött. A Bökényi duzzasztó 1907-ben épült. Szerény kezdet után a Tiszafüredi öntözőrendszer /1940./, valamint a Békésszentandrási duzzasztó /1941./ megépítése után lendült fel. • A ivóvízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás területein az 1800-as években kezdődtek a fejlesztések. Ennek főbb állomásai a Közép-Tisza vidék első fúrott kútja Jászapátiban 1867-ben, Törökszentmiklóson 1887-89-ben pedig már több mint 400 méter mélységű kutat fúrtak. A századfordulóra 33 fúrott kút készült. A városi vízműveképítése is beindult. Szolnokon 1910-ben, Törökszentmiklóson, Karcagon és Túrkevén 1938-ban épültek városi vízművek. HEFOP 3.3.1.

15. Történelem • 1940-ben nagyszabású programot állítottak össze a vízellátás fejlesztésére és a még elmaradottabb csatornázás és szennyvíztisztítás megoldására. Valamennyi vízgazdálkodási tennivalót újrafogalmazták, de a háborús események miatt a feladatok végrehajtására nem került sor. • 1945. tavaszán a háborús károk helyreállítása volt a legfontosabb feladat a vízügy területén is. Az előzőleg kialakított vízügyi program lekerült a napirendről, és ismét újabb koncepció alapján kezdődött meg a fejlesztés. • 1944-1945-ben a háborúban sérült gátak és szivattyútelepek kijavításával valamennyi társulat biztosította a védekezés lehetőségét. A felrobbantott hidak azonban különös veszélyt jelentettek, mivel a mederben lefolyási akadályt képeztek. HEFOP 3.3.1.

16. Történelem • A 6060/1948-as rendelettel a vizek köztulajdonba kerültek és valamennyi vízügyi-vízgazdálkodási feladatot államivá nyilvánították. Mint mindent, a vízügyi tevékenységet is központi irányítás alá helyezték és új szervezeti rendszert hoztak létre. • 1953-ban szervezték meg az Országos Vízügyi Főgazgatóságot, amit a vízgyűjtőnként létrehozott vízügyi igazgatóságok alapítása követett. • 1969-től Országos Vízügyi Hivatalként működött tovább a korábbi OVF. Közben 1957-ben a újra indították a társulati mozgalmat is, ami nagyon hasznos döntésnek bizonyult. HEFOP 3.3.1.

17. Történelem • 1964-ben született meg a modern magyar vízgazdálkodás alapjait lefektető vízügyi törvény, amely már a vízminőség kérdését is beemelte a jogba, ezzel európai mércével is előremutató törvény volt. Ugyancsak ez a IV. törvény vezette be a vízzel kapcsolatos kerettervezési rendszert, amelynek a létjogosultságát az európai vízjog csak 2000-ben ismerte fel. • Az 1964. évi vízügyi törvény számos nagyberuházás elindítását is eredményezte. A sikertörténet annak köszönhető, hogy a szocialista érában a régi kiváló szakembereket nem váltották le posztjukról. Megépült két tiszai vízlépcső a hozzátartozó öntözőrendszerekkel, valamint felgyorsult a lakósság vezetékes ivóvízellátása és szennyvízének csatornákon való összegyűjtése. HEFOP 3.3.1.

18. Történelem • 1989-ben a rendszerváltás kezdetén már tartós lemaradásban voltunk a nyugat európai technikai szinttől, s közben megkezdődtek az uniós csatlakozási tárgyalások. Ezek irreális elvárásokat fogalmaztak meg az élet számos területén, így a vízügy területén is. Ennek legnagyobb tehertétele a csatornázás minden elmaradásának felszámolása 2015-ig. • 1995-ben készült el az a vízügyi törvény, amely a mai napig érvényben van. • 2000-ben jelent meg az EU Vízkeretirányelv, amely a vizek jó állapotba hozásának programját fogalmazta meg az egész Unió területén. Ehhez a programhoz tartozó fontos elvárás a vízgyűjtő szintű tervezés megkövetelése, amelyet Magyarországon már csaknem 50 éve bevezettek. HEFOP 3.3.1.

19. Jelenkor • A magyar mezőgazdaság napjainkban nincs irigylésre méltó helyzetben. A hátrányos csatlakozási megállapodások és kvóta direktívák miatt a magyar gazdálkodók többrendbeli hátrányban vannak európai versenytársaikkal szemben. Nagy az ágazat tőkehiánya, másutt eladósodottsága, kiszámíthatatlanok a költség-ár-jövedelem viszonyok, és az értékes termőföldek megtartása sem lesz könnyű ebben a helyzetben. HEFOP 3.3.1.

20. Kilátások • A magyar nemzet minden történelmi vihar és nehézség ellenére talpon maradt, amire gyakorlatilag semmi esélye sem lett volna, ha elődeinket nem jellemezte volna az a hatalmas mértékű áldozatvállalás, amit tanúsítottak. • A magyar földek termékenyek, a folyók bő vizűek, a magyar termékek kiválóak, gyógyvizeink világhírűek, a magyar emberek leleményesek és nagyon tűrő képesek. Ezek az adottságok bizakodásra adnak okot. A magyar föld és benne az agrárium hosszú távon sikerre van ítélve. HEFOP 3.3.1.

21. 2.2.2 A víz szerepe az egyén életében, a társadalomban, és a mezőgazdaságban Az egyén és a víz • A szervezet minden folyamata vizes közegben zajlik, ahol a víz a szállítóanyag, de sok esetben reakciópartner is. Az élettan közel sem mutatja be a víznek minden vetületét. A benne oldott ionokat és molekulákat mindig fontosabbnak tekintik, mint magát a vizet, amely ezeket az ionokat és molekulákat képes magába fogadni, vagy éppen izolálni, amikor az életműködéshez izolálni kell, és egyesíteni, amikor az életműködéshez éppen egyesíteni, reagáltatni kell. • Élet ezért nincs víz híján. A víznek, mintha saját tudata lenne, és ezzel a tudattal szervezi kinek-kinek a saját programját. A gének fontosak, de mit ér egy gén, ha nincs körülvéve vízzel amely előbb felépíti azt, majd leolvassa annak kódrendszerét, és gondoskodik a kódrendszer alapján történő sejt, szerv és test felépítéséről? HEFOP 3.3.1.

22. Társadalom és víz A társadalom egészséges működését szintén nem lehet elképzelni víz nélkül. Ma már mindenkinek természetes, hogy csővezetéken jut el háztartásába a víz, és a legtöbb háztartásból az szennyvízhálózaton keresztül távozik. A háztartások vízfelhasználása mellett a társadalomban nagyon változatos vízigények jelennek meg: közlekedés, szállítás, energiatermelés, különféle technológiák vízigénye, pihenéshez kapcsolódó vizes létesítmények és élőhelyek, vadvízi és szelídebb sportok, stb. HEFOP 3.3.1.

23. Víz és mezőgazdaság • A mezőgazdaság, mint élelmiszertermelő ágazat, nem lehet víz nélkül, az egyén és a társadalom egésze pedig nem lehet élelmiszer nélkül. • A mezőgazdasági termelés sikerének alappillére a növények természetes, vagy mesterséges vízellátása, az állatok takarmányozása és itatása, a halastavak üzemeltetése. • A mezőgazdaság tehát túlon-túl is ki van szolgáltatva a víznek, amiből az emberiség egyre nagyobb hiányt szenved. • A magyar mezőgazdaságot a jövőben olyan pozícióba kell hozni, hogy a vízkészletekből a tavaszi áradások során elegendő mennyiséget tudjunk tározni, a nyári aszályos időszakokra. • Amennyiben ezt nem kezdjük el időben megvalósítani, a klímaváltozások miatt teljesen ellehetetlenülhet a mezőgazdaságunk. Egykori exportőrből kiszolgáltatott importőrré válhatunk. HEFOP 3.3.1.

24. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÖSSZEFOGLALÁSA A magyar vízgazdálkodás története sikertörténet. Minden ellenkező szándék ellenére a régi dokumentumok tanúsítják, hogy a régi Magyarországon magas színvonalú vízgazdálkodás folyt. Csak a történelmi igazságtalanságok és háborúk tudták időnként barbárul letarolni, amit a vízgazdálkodás területén megvalósítottak elődeink. HEFOP 3.3.1.

25. ELŐADÁS/GYAKORLAT ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Mikor jelennek meg az első írásos emlékek a vízgazdálkodásról? • Mit jelent a fok rendszerű vízgazdálkodás? • Milyen változások zajlottak a XX. században a vízgazdálkodás területén? • Miért olyan fontos a víz az egyén életében? HEFOP 3.3.1.

26. ELŐADÁS/GYAKORLAT Felhasznált forrásai • Szakirodalom: Pásztó Péter Vízvédelem • Egyéb források: internet • További ismeretszerzést szolgáló források: • Vermes László: Vízgazdálkodás Mg. Szaktudás Kiadó BP. 1997 HEFOP 3.3.1.

27. KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKETKövetkezőELŐADÁS/GYAKORLAT CÍME1.2.3 A vízügyi jog pillérei1.2.4 Hidrológiai alapismeretek Előadás anyagát készítette: Dr. Burucs Zoltán egyetemi docens