6. A posztsztálini korszak alapvető sajátosságai

1. 6. A posztsztálini korszak alapvető sajátosságai A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika­története

2. Kelet–Nyugati kapcsolatok • Sztálin halála után: békés egymás mellett élés, enyhülés • Kulcskérdés: a megosztott Németország sorsa • 1954. okt. az NSZK-t meghívják a NATO-ba és újra felfegyverzik (1955. máj.) • Hruscsov terve az egységes, de semleges Németországra kudarcba fullad • 1955. május 14–15: Varsói Szerződés és osztrák államszerződés (Ausztria semleges és egységes állam lesz, a megszálló erők kivonulnak) • 1958, 1961: újabb berlini válságok (1961-ben felépült a hírhedt fal) • Hallstein-doktrína: az NSZK nem ismeri el az NDK-t (elismerő országokat) • 1969-től W. Brandt új keleti politikája szakít ezzel (szerződések a Szovjet-unióval, Lengyelországgal, NDK-val, az 1945 utáni határok elismerése) • 1963: atomcsend, 1968: atomsorompó, 1972: SALT-I. egyezmény • 1975: Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (Helsinki) Albániát kivéve minden európai ország (+ USA, Kanada, Szovjetunió) lényegében egy kései békekonferenciának tekinthető! • biztonsági kérdések: az erőszak elvetése, a határok sérthetetlensége, más államok belügyeibe nem lehet beavatkozni • gazdasági kérdések: a nyugati technika átadása a szovjet blokknak – vagy embargók és korlátozások fenntartása? A blokkok közti kapcsolat élénkült • együttműködés: emberi jogok biztosítása, külfölre utazás könnyítése, külföldi könyvek, újságok terjesztésének elősegítése Hatása: a vasfüggöny fellazul, ellenzéki mozgalmak alakulnak Közép-Eu.-ban

3. Új hatalmi rend a Szovjetunióban • Kollektív vezetés: Hruscsov, Malenkov, Berija, Molotov (stb.) • az Elnökség (PB) minden tagja ügyel, hogy senkiből ne lehessen újra Sztálin • a feltételezett diktátor Berija volt, akit koholt kémvádak miatt kivégeztek • szakítás a személyi kultusszal; az új vezetők nem „hősök”, hanem „szakértők” • „Szocialista törvényesség” átértelmezése • politikai foglyok, Gulágon raboskodók lassú, fokozatos szabadon bocsátása • az állambiztonság Minisztertanács alá rendelése (KGB létrehozása), párthatározat született az MGB által elkövetett törvénysértésekről • „forradalmi” tevékenység helyett a törvények betartását várják a bürokr.-tól • (az önkény csökkent, de jogorvoslási eljárások nélkül jogállam nem alakult ki) • a terror enyhülése után már semmi nem fenyegeti a kádereket, akik politikai hatalmukat gazdasági előnyökre váltják (az „új osztály” létrejötte) • 1956. febr. (XX. kongresszus) Hruscsov „titkos” beszéde Sztálin bűneiről • Ideológiai változások • a szocializmust továbbra is a létező legjobb rendszernek tekintik • cél a kommunizmus, de már jóval kevésbé messianisztikus módon; világmeg-váltás helyett a pragmatikus gyarapodás válik központivá • visszatérés az „eredeti leninizmushoz”, szakítás az osztályharc állandó éleződésének elméletével • szakítanak a teljes egyenlősdivel és az emberek teljes átnevelésével

4. Szovjet geopolitikai stratégia • Világpolitikai célkitűzések • a kommunizmus továbbra is katonai (nem fejlesztési) diktatúra • a szocialista világrendszer megteremtésének tervéről nem mond le, de a centrum forradalmasítását már nem tervezi • fokozatosan belátja, hogy további európai előrenyomulás nem lehetséges, de továbbra is óriási katonai erőt tart fenn Kelet- és Közép-Európában • Hruscsov néha Sztálinnál is agresszívabban támad (Berlin 1961; Kuba 1962) • az „atompatt” miatt végül elfogadja a békés egymás mellett élést • Brezsnyev még óvatosabb: elfogadja a stratégiai fegyverzetkorlátozást és a harc fő frontját a fejlődő országokba helyezi át, fokozatos előretörést remél • Brezsnyev-doktrína (1968): ha egy országban veszélybe kerül a szocializmus, az összes kommunista ország köteles „segíteni” • Európán kívül (katonailag jelentéktelen perifériákon) sikeres expanzió • Mindez jelentős katonai és egyéb anyagi kiadásokkal járt: • a GNP 18–20%-át emészti fel (az USA esetében ez 5,5–7%) • ideológiai okokból (ahol már győzőtt a szocializmus…) minden megszerzett területhez ragaszkodtak (dollármilliárdok Kubába, Vietnamba stb.) • gazdasági kannibalizmus: erőforrások pazarlása rövid távú célok érdekében (a 60-as években ezt felismerik, de nem képesek radikális változtatásra)

5. Tömbön belüli kapcsolatok • Politikai szinten a csatlósok némi önállóságra tesznek szert • a szovjet tanácsadókat visszavonják, megszűnik a kézi vezérlés • de a csúcsvezetők kinevezésébe továbbra is beleszól Moszkva (ld. Kádár –1956, Gustáv Husák – 1969, Edward Gierek – 1970, Erich Honecker – 1971) • a szocialista keretek közötti „ külön/nemzeti utak” lehetségesek • nyíltan újjáéled a nacionalizmus (helyenként szovjetellenes élt is kap) • Katonai téren színlelt egyenlőséget teremt a Varsói Szerződés • 1955. máj. 14.: 20 évre szóló katonai segítségnyújtási szerződés (1975-ben újabb 10 évre, 1985-ben 20 évre meghosszabbították) • a NATO-hoz hasonlóan politikai (Politikai Tanácskozó Testület; kormányfők) és katonai szervezetre oszlik (az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnoksága élén végig szovjet tábornokok) 1969-ben további speciális szerveket hoztak létre • katonai stratégiája megegyezik a Szovjetunióéval • fontos szerepet töltött be a csehszlovák reformok fegyveres leverésében (1968) • Gazdasági téren a SzU kezdi támogatni anyagilag a csatlós államokat • egyedülálló, hogy a politikai központ adja a nyersanyagokat…! • KGST újjáalakítása (Szófia, 1959) után kooperáció indul (közös energiarend-szer, árarányok, bank létrejötte, termék-specializáció. 1971-től komplex integrációs program, de a SzU hegemóniája, a szabad árképzés és a valódi közös szervek hiánya, a nem konvertibilis valuták okán sosem lett valódi integráció

6. A hruscsovi évtized • Hatalmi harcok a „reformerek” és a „keményvonalasok” között • Hruscsov középen egyensúlyoz, 1953 őszén lett hivatalosan első titkár • emiatt szélsőséges bakugrások a szovjet politikai irányvonalban: desztálinizálás és resztálinizálás, enyhülés és feszültség állandó váltakozása („kótyagosság”) • Molotov puccskísérlete után (1957) Hruscsov megszilárdítja uralmát. A leváltott vezetőket most először NEM tartóztatták le! • a desztálinizálás csúcspontjai a XX. és XXII. kongresszusok (1956, 1961. okt.) • Nagyívű tervek, ígéretek, programok meghirdetése • űrprogram sikerei miatt külpolitikai magabiztosság (megelőzni az USÁ-t) • szűzföldprogram, hús- és kukorica-program (Hruscsov a „kukoricás ember”), életszínvonal emelésének ígérete; a régi módszerek miatt sorra kudarcot vallott. Hruscsov azonnali sikereket akart; új, de kapkodó reformokat kezdett • XXII. kongr.: véget ért a szocializmus építése, a proletárdiktatúra; létrejött az össznépi állam és megindul a kommunizmus felépítése (20 év alatt) • gazdasági és politikai reformtervek, decentralizálás – az apparátus ellenáll • Társadalmi változások • a párt önbírálata után tömegesen kérték sérelmeik rendezését az emberek • lázongások a Gulágon és más társadalmi csoportok között, ami ellen gyakran erőszakkal léptek fel (1962: novocserkasszki sortűz) • polgárjogi mozgalom is született, ami az alk.-ban biztosított jogokat követeli • 1964-ben a párt belső reformjával elégedetlen káderek megbuktatják

7. Elmozdulás a klasszikus rendszertől • A klasszikus sztálini rendszer fő ereje a koherencia volt • de a gyengéje is: ha elszakad egy szál, az egész szétbomolhat • A változások indítékai • gazdasági nehézségek: erőltetett növekedés, aránytalan fejlesztés nem tartható • a lakosság elégedetlensége növekedik (életszínvonal; szabadsághiány; önkény) • a hatalom elbizonytalanodik (a represszió fenyegeti; a kap. nem került válságba) • más kommunista országokban megindult változások követése • A változás mélysége és radikalizmusa • annál átfogóbb a változás, minél közelebb van a „kauzális lánc” elejéhez • nem tekinthető reformnak, ami a 4. vagy 5. blokkot módosítja • de a 2–3. blokkban is legalább közepesen radikálisnak kell lennie • nem reform az 1. blokk teljes megváltozása sem (az már forradalom) • a klasszikus rendszer nem egyenes úton alakult át, reformok és ellenreformok folyamatosan váltakoznak az egyes országokban • A fellazult rendszerben több az ellentmondás, mint a klasszikusban • az egyszer már fellazult rendszer ugyanakkor nem szilárdulhat vissza teljesen!

8. Politikai liberalizálás és korlátai 1. • A hatalom monopóliuma • most is a párt dönt a személyi kérdésekről (néhol látszatra több jelöltes vál.-ok) • fennmarad a rendeleti kormányzás, a párt(állami) irányítás; előfordul tv.sértés • a fegyveres erők monopóliuma is a párté; ellenzék ellen bármikor bevethető • A represszió enyhülése • az elnyomás csökken, szélsőséges elemeit a rsz. is elítéli, tér nyílik a kritikára • formális vagy informális módon, de a cenzúra fennmarad • Az ideológia állandó elemei (e témák tabunak számítanak!) • a párt a vezető erő, a demokratikus centralizmusra épül, monopolisztikus; a munkásosztály hatalmát képviseli a parasztsággal szövetségben • Marx és Lenin tanításai helyesek, a hibák oka, hogy Sztálin ettől eltért • a köztulajdon, a tervgazdálkodás magasabb rendű a magántulajdonnál • a Szovjetunióhoz való hűség, a vele való szövetség feltétlenül szükséges • Az ideológia változó elemei • enyhül a piac, a magánszféra megítélése (e folyamatok részbeni engedélyezése) • megrendül a szocializmus felsőbbrendűségének tudata • heroikus elemek helyett pragmatizmus, sőt hedonisztikus elemek • átfogó szociális ígéretek, a kommunista kánaán ígéretének visszavonása

9. Politikai liberalizálás és korlátai 2. • A pluralizmus csírái • megnő az ágazati lobbik (ipar, mezőgazdaság stb.) szerepe • területi, nemzeti, kisebbségi érdekcsoportok (soknemzetiségű országban fontos) • egyházak megélénkülő tevékenysége, sokszor földalatti közösségek révén is • szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek érdemibb tevékenysége • frakciók létrejötte a párton belül • független politikai mozgalmak jelentkezése. Bizonyos fokig tolerálják az eltérő nézeteket, de ezen illegális/féllegális szervekben részt venni mégis kockázatos. Politikai perek ekkor is előfordulnak, de ritkábbak, a kínzás megszűnik stb. • Nyitás a kapitalista világ felé • lehetségessé válik a külföldi utazás, levelezés, tanulás • tömegesen hallgatják a nyugati rádióadókat, nézik a tv-ket (ezt időnként tiltják) • a nyugati fogyasztói szokások, kultúra, életszínvonal megismerése • állami szinten is bővülő kereskedelmi, kulturális, diplomáciai kapcsolatok • A politikai reform korlátai • országonként hatalmas eltérések a fenti folyamat mélységében • egyes országokban a reformok hosszabb időn át egyensúlyt teremtettek • másutt csak 1–2 évre terjedtek ki és erőszak törte le őket • a Balkánon volt néhány teljesen liberalizálás-/reformmentes ország is

10. A kommunista alkotmányok új generációja • A népi demokráciát felváltotta a szocializmus –» új alkotmányok születtek • Cs. 1960; Ju. 1963, 1974.; Ro. 1965.; NDK 1968.; Bg. 1971.; Mo. 1972.; Alb. és Lo. 1976; (a magyar és lengyel csak módosítás!) (végül SzU 1977.) • Felépült a szocializmus, megszilárdultak az új tulajdonviszonyok, kialakult az új osztályszerkezet és államszervezet • Szocialista államok lettek; szerepelt a kommunizmusba való átmenet terve • több ország (Cs., Ju. Ro., Alb.) hivatalos nevébe is felvette a szocialista jelzőt • Mindegyik tartalmazta az állam osztálytartalmát (munkásosztály vezetése) • de csak Alb. és Jug. utal a proletárdiktatúrára! • Többnyire utalnak a SzU-val való viszonyra (kivéve Ro., Ju., Alb.), a szocialista világrendszerhez tartozásra, internacionalizmusra • Határozottan utalnak a párt vezető szerepére (többpártrendszer esetén is) • (Cs. és NDK: 4–4, Lo.: 2 párt volt a KP mellett, ezek társutas/blokkpártok, egy szűkebb réteg érdekeit képviselik; Bg.-ban is működött egy agrárpárt) • Az alkotmányok elismerték a társadalmi szervezeteket is • legfontosabb a népfront (jelöltállítás monopóliuma, választások lebonyolítása) • szakszervezetek érdekvédelmi szerepét a cs., ro. és NDK alkotmány tartalmazta, de a román a „transzmissziós szíj” jellegre is utalt

11. Államszervezeti változások • Lo. (1957) NDK (1965), Mo. (1967) és Ro. (1975) bevezeti a többes jelölés lehetőségét, de csak a hivatalos programmal lehet jelölt valaki • Ju. (1974) közvetett választási rendszert vezet be • Kötött mandátum: beszámolási kötelesség, visszahívás lehetősége • A törvényhozások szerepe a 60-as években felértékelődött • de csak a politikailag semleges témákban és a bizottsági munka terén… • az elvileg korlátlan hatalmú parlamentek továbbra is ritkán üléseztek • A prezídiumok szerepe továbbra is nagy, de szervezetük átalakult: • 1960-tól NDK-ban is Államtanács (1974-től parl.-helyettesítő jogkör nélkül) • a testület neve szintén Államtanács lett Ro. (1961) és Bg. (1971) esetében • köztársasági elnök folyamatosan csak Cs-ban (+ parl.-helyettesítő prezídium is) • 1953-tól Jug.-ban is elnök (de 1971-től mellette nem parl.-helyettesítő elnökség) • 1974-ben a román Államtanács mellett köztársasági elnök • az Államtanács-típusú szervek kormányzati és védelmi–biztonságpolitikai feladatokat is elláthattak, s több helyen alkotmányvédelmi/-értelmező szerep is (Alkotmánybíróság: Ju. 1963; Cs. 1969; Lo. 1982; Mo. Alk.jogi Tanács 1984) • Föderatív állammá vált Cs. (1968–69): cseh és szlovák állami szervek • Ju. pedig szinte konföderációvá alakult (1974)