1 / 12

Morféma- és mondattörténet

Morféma- és mondattörténet. Finnugrisztikai és hangtörténeti háttér. A finnugor alapnyelv fonotaktikája. A jellegzetes szótípusok: CVCV (kala) CVCCV (kolme) VCV (elä-) VCCV (anta-) CV (te). A finnugor alapnyelv fonotaktikája. Az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot

lundy
Download Presentation

Morféma- és mondattörténet

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. Morféma- és mondattörténet Finnugrisztikai és hangtörténeti háttér

  2. A finnugor alapnyelv fonotaktikája • A jellegzetes szótípusok: • CVCV (kala) • CVCCV (kolme) • VCV (elä-) • VCCV (anta-) • CV (te)

  3. A finnugor alapnyelv fonotaktikája • Az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot • A szavak zöme C-val kezdődött • Az első szótag V-ja a szavak 2/3-ában veláris volt • Szó elején nem lehetett C-torlódás • A morfok végén V állt

  4. A finnugor toldalékolás általános vonásai • Igei és névszói inflexió, gazdag képzőrendszer • Bizonyos esetekben jelöletlenség (l. pl. mai jelzők) • A jelöltség-jelöletlenség gyakran határozott-határozatlan dichotómiát jelentett

  5. FU esetrendszer: Nom. Ø Acc. *-m, *-t Gen. *-n Abl. *-tA Loc. *-nA Lat.-prolat. *-k, *-j Lat.-dat. *-n’ A névszóragozás • A ragrendszer egyes elemei névmásokból, mások képzőkből, később névutókból lettek

  6. Számjelölés • Négy többesjel: • *-t (Nom. többes száma) • *-j (*-i̯) (függő esetek) • *-k (névmások, jelek, ragok) • *-n (birtoktöbbesítő)

  7. Birtokjelölés • Az alapnyelvi személyes névmási tövekből (*mV, *tV, *sV) fejlődött • A különböző nyelvekben különböző sorrendben járul a ragokhoz viszonyítva

  8. Módjelölés • Feltételes: *-ne (eredetileg optativus) • Felszólító: *-k (azonos a jelenidő-jellel)

  9. Időjelölés • Jelen: *-k • Múlt: *-j, *-s’

  10. Igeragozás • A Sg. 1., 2., Pl. 1., 2. személyes névmási eredetűek • A Sg. 3., Pl. 3. puszta igető vagy igenévképzős alak • A múlt időben az időjel általában személyrag-funkciójú is 3. személyben • A Sg. 3.-ban meglehetett a determinált-indeterminált kettősség

  11. Mondattani sajátosságok • Megvolt a kéttagú mondat • Lehetett tárggyal és/vagy határozóval bővült is • SOV alapsorrend • Előfordulhatott már a kötőszó nélküli mellérendelés • Az alárendelés előzményeként igeneves szerkezetek éltek • Bővítmény alaptag sorrend • Ragtalan jelző • Számnév után egyes szám

  12. Ugor-ősmagyar hangtörténeti előzmények • Az ősmagyar korban még megvoltak a szibilánsokon kívüli spiránsok (β, γ, χ, χ’) • A szóvégi redukálódás ekkor indul meg • A diftongusok monoftongizációja zajlik

More Related